1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

korszakából jól ismert Nankenreuter Nabukodonozor zsoldosvezér Dévény alatt átkelt a Dunán és
hadjárata során elfoglalta Csepreget és annak templomát megerısítette, a pozsonyi polgárok egy ideig
abban a meggyızıdésben éltek, hogy a hadmőveletek középpontja Macskakı vára, és ezért kémeiket ide
küldözgették hírszerzés céljából. 23(139) Csak lassan derült világosság az eseményekre, melyek azután
igazolták, hogy ebben az esetben Macskakı várát minden ok nélkül fogták gyanúba.
Ladendorfer János 1455. június 25-én 850 forintért Macskakı várát eladta Weitraher Konrádnak és Gileis
Farkasnak. 24(140) Ezzel az adás-vevési mővelettel e várnak legutolsó, egyben legdicstelenebb korszaka
kezdıdött, mivel ettıl az idıtıl kezdve az valóban nem volt más, mint igazi rablóvár, mert rablásból és
fosztogatásból tartotta fenn magát, és réme lett a közeli és távoli falvak békés népének, állandó félelemben
tartván azokat.
Weitraher Konrád Sopronkertesrıl, Gileis Farkas pedig Hof községrıl nevezte magát, tehát magyar
alattvalók voltak, mivel Hof abban az idıben magyar területhez tartozott. Mielıtt Macskakı vár birtokába
beültek volna, még 1454-ben egyesült erıvel végigpusztították a Kanizsai család számos birtokát,
mégpedig Ivánt, Szentmiklóst, Süttört, Hegykıt, homokot, Hidegséget, Széplakot, Pereszteget, Lövıt,
Ujkért, Fülest, Keresztúrt, Cenket, Pulyát, Rıtöt és Kıhalmot, ahonnét elhajtották a szegény jobbágyok
marháit, házaikat felgyújtották, többeket közülük megöltek és fogságra vetettek, miáltal 10000 forintnyi
kárt okoztak, miként a vasvári káptalan jelentése és Dıri István királyi ember vizsgálata ezt
tanúsította. 25(141) Ennél még szinte súlyosabb volt a Rozgonyi testvérek panasza, akik Kanizsai Miklós és
László grófokat azzal vádolták meg, hogy szövetkeztek Weitraher Konráddal, azután a csehekkel és az
osztrákokkal és kirabolták Sárvár, másként Sziget városát, melyet zálogjogon bírtak és ezáltal 4000 Ft kárt
okoztak nekik, magát a várat pedig ostrom alá vették, elfoglalták és azt még most is elfoglalva tartják. A
székesfehérvári káptalan és Kömlıi Máté királyi ember vizsgálata mindezt igazolta. 26(142)
Weitraher Konrád és Gileis Farkas ilyen elızmények után jutottak Macskakı tulajdonába, amelynek
birtokában mindent elkövettek, hogy méltók maradjanak az eddig szerzett rossz hírnevükhöz. Mivel Gileis
Farkas rövidesen meghalt, Weitraher Konrád egyedüli birtokosa lett Macskakı várának.
Amikor 1456-ban a szüret ideje közeledett, Weitraher Konrád figyelmeztette Sopron városát, hogy a
dézsmához ragaszkodik, mert az Rákos faluhoz tartozik, melyet ı Macskakı várával egyetemben megvett
Ladendorfer Jánostól és neki ebben nehézséget ne okozzanak. Sopron városa e levélre adott válaszában
felvilágosította Weitraher Konrádot, hogy az 1453. évre visszamenıen a soproni dézsmát sohasem
szedhette be nehézség nélkül és vegye tudomásul, hogy nem adnak neki dézsmát. Amennyiben sérelmesnek
tartaná ezt az eljárásukat, hajlandók a császár elıtt ezért felelni. Sopron azonban nem elégedett meg ezzel a
válaszával, hanem értesítette a gyıri püspököt is, úgyszintén a császárt is Weitraher jogtalan követelésérıl
és védelmüket kérték, ami nem is maradt el. 27(143) A következı 1457. évben V. László magyar király
többször is a soproniak érdekét védte a dézsma ügyében, 28(144) úgyhogy Weitraher Konrád kénytelen volt
engedni.
336Megváltozott a helyzet ezen a nyugati határszélen attól a naptól kezdve, hogy Mátyást 1458. január
24-én a rendek magyar királynak választották meg, aki nemcsak a magyar koronát kívánta minél
hamarosabban visszaszerezni III. Frigyes német császártól, hanem rendet kívánt teremteni országa területén
nemcsak a terjeszkedı török felé, hanem véget akart vetni a német császár befolyásának is éppen a nyugati
végeken. Mivel a tárgyalások nem vezettek eredményre, a fegyvernek kellett döntenie. Az így kitört háború
változó szerencsével folyt.
47