1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

készlete, sokkal inkább elıkelı asszony 317vagy család olyan kincse, amely közvetlen kapcsolatok révén
került Voliniából Nyugat-Magyarországra. Idekerülésére nézve három lehetıséget vetettünk fel: 1. az 1018.
évi kievi hadjáratban résztvett magyarok, 2. a X. sz. végén vagy a XI. században Oroszvárra és a nyugati
határra telepített oroszok, 3. az ugyanebben az idıben a Fertıtıl nyugatra határır szolgálatra alkalmazott
besenyık hozhatták vagy közvetíthették az ékszerkészletet utolsó tulajdonosának.
A kincs elrejtésével kapcsolatban két alaptételbıl indulhatunk ki: 1. a kincset okvetlenül a XI. század elsı
felében ásták földbe, 2. az elrejtés oka a legnagyobb valószínőséggel nagyobb hadjárat, nagy seregek
felvonulása lehetett. Noha Darufalva a határ közelében feküdt, ahol a XI. század elsı felében számos
kisebb-nagyobb csetepaté zajlott le, ilyenek miatt aligha rejtették el az ékszereket. Az ıskori, római és
középkori kincsek elrejtési idejének és körülményeinek általános vizsgálatából az a megfigyelés bontakozik
ki, hogy a kisebb harci kalandokat ritkán jelzik földben hagyott kincsek, ezek nagyobb szabású
hadmőveleteket és katasztrófákat tükröznek.
A XI. század nagyobb magyar–német összecsapásai általában a Duna déli partján, az egykori római limes
út mentében zajlottak le. Itt hullámzott II. Konrád 1030. évi támadása és István király ellentámadása, a XI.
század elsı nagyobb háborúja. E háború a kincs elrejtésének szempontjából azzal a fontos eredménnyel
végzıdik, hogy a határ 1031–43 között a Fischaig tolódik nyugatra, tehát Sopron környékét megszabadítja
még a kisebb becsapásoktól is. Aba Sámuel 1042. évi, III. Henrik 1043. évi hadjáratai szintén a
Duna-menti limes úton mozognak.
Egészen másként alakult III. Henrik 1044. évi hadjárata. Az elızı évben a mosoni mocsarak közt elakadt
császár – magyar kísérıi tanácsára – most Tullnból kiindulva Sopron ellen vonul. Serege – az út erre halad
– átvonul Darufalva területén is. A „per Supronium” az országba hatoló császári sereg a vár elfoglalása
után a ménfıi csatában méri össze erejét Abával.
Darufalvát érintı nagy hadsereg felvonulását tehát hitelesen csak 1044-bıl tudjuk igazolni. Erre az évre
keltezhetjük tehát nagy valószínőséggel a kincs elrejtését és tulajdonosának a védelmi háborúban történt
halálát.
Feltevésünket, hogy a darufalvi kincs elrejtése III. Henrik 1044. évi hadjáratával hozható kapcsolatba,
alátámasztja az a körülmény, hogy a Dunántúlon talált másik XI. századi kincset, a zsennyeit viszont a
császár 1051. évi hadjáratának útvonalán rejtették el.
Darufalva régi magyar neve Dorog, a puszta személynévbıl lett helynevek csoportjába tartozik. Ezek
keletkezését a kutatás általában igen korai idıre, a XI. századra vagy a XII. század elsı felére
helyezi. 126(90)
Darufalva, illetve Dorog területén az elsı települést az itt bemutatott kincslelet igazolja. A 40 dekányi
ezüstöt nagycserépedényben ásták el. Ilyen törékeny nagy edény aligha köthetı a gyepün mozgó
lövészekhez vagy lovas íjász besenyıkhöz, csak egy közeli háztartásból származhat. Maga az a tény, hogy
az ékszereket helyben rejtették el s nem menekítették hátrább, mondjuk Sopron területére, világosan arról
beszél, hogy tulajdonosa állandóan itt lakott, s még ha el is menekült a betörı német hadak elıl, ide
szándékozott visszatérni. Az illetınek tehát állandó házának vagy várának 127(91) kellett itt lennie s nem
csupán átmeneti szállásának.
318A kincs nıi ékszerekbıl áll és igen rangos férfi feleségének tulajdona lehetett. Az elıkelı aszony
jelenléte szintén állandó település mellett szól. Mindezek alapján aligha járok messze a valóságtól, ha úgy
27