1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

a ma is meglevı kıbánya helyén van kijelölve egy csakis kıbányának értelmezhetı jel, 20(191) mellette pedig
egy kis piros négyzet felirattal: „Kalk Ofen” (4. kép.) Ugyanezen a térképen a feltárt mészégetı helyén is
találunk egy kis piros négyzetet, felirat nélkül, ami nyilván azonos vele. Még egy harmadik térképet kell
megemlíteni, ennek pontos készítési idejét nem ismerjük, kb. 1820–1840 közötti idıbıl származik. Ez is
feltünteti az elıbb említett két mészégetıt, de a minket érdeklı 347mellett „Alter Kalk Ofen” feliratot
találunk (5. kép.) 21(192)
Összegezve az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy a szóbanforgó rom mészégetı kemence volt és annak is
épült, tehát nincsen szó egy korábbi épület másodlagos felhasználásáról sem. A kemence fafőtéses volt, két
tüzelınyílással. A két keskeny tüzelıtér bent a kemencében nyilván összeköttetésben volt egymással, ha
gazdaságosan akarták felhasználni a hımennyiséget. A körbefutó és középen benyúló padkára boltozták a
kiégetésre szánt mészkövet. Hogy milyen magas volt eredetileg a kemence és volt-e felül állandó teteje, erre
semmi nyomot sem találtunk, a falak csak függılegesen maradtak meg. A tüzelés mindkét tőztérben
egyidıben történhetett, a padkán felüli részen ugyanis semmi nyoma sincs annak, hogy ketté osztották
volna a kemencét.
60