1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

csillagképében ugyanis eredetileg a tavaszi napéjegyenlıség idején, március 21-én állt a Nap stb. A
középkorig azonban itt is olyan eltolódás következett be, hogy a mi naptárunk szerint már március 17-én áll
a Nap a Kos csillagképében. A többi csillagkép így következett: Bika (ápr. 17.), Ikrek (máj. 18.), Rák (jún.
17.), Oroszlán (júl. 17.), Szőz (aug. 18.), Mérleg (szept. 17.), Skorpió (okt. 18.), Nyilas (nov. 17.), Bak
(dec. 18.), Vízöntı (jan. 18.), Halak (febr. 15.), a Bak és a Vízöntı bejegyzése azonban – a másoló
hanyagságából – hiányzik. A csillagképekhez viszonyított Napállás ismeretére a középkori embernek,
egyházinak és világinak egyaránt, azért volt szüksége, mert e csillagképekhez, ugyanúgy mint a Naphoz és
a Holdhoz, a fogyatékos természettudományi ismeretek miatt különbözı babonás 301hiedelmek főzıdtek,
különösen az idıjárás változására, politikai események bekövetkezésére, gyógyítási eljárások (pl. érvágás)
sikerére, az újszülött emberi természetére, jövendı foglalkozására, életkörülményeire és sorsára
vonatkozólag. 45(11) Ezek a hiedelmek persze részben még ókori, római hagyományokból táplálkoztak.
Ugyanígy a különbözı „szerencsétlen” napok nyilvántartása, mint például az „egyiptomi napok”-é vagy a
„kánikulai napok”-é. Az „egyiptomi napok” (dies egyptiaci) elnevezésének eredete még nem tisztázott. A
középkori naptárakban, a mi naptárunkban is, egy vízszintesen áthúzott, nagy, piros D jelzi ıket. E napok:
január 1. és 25., február 4. és 26., március 1. és 28., április 10. és 20., május 3. és 25. (utóbbi kettı
hiányzik!), június 10. és 16., július 13. (hiányzik!) és 22., augusztus 1. és 30., szeptember 3. és 21.,
október 3. és 22., november 5. (hiányzik!) és 28., december 7. és 22. napja. A naptárunkból hiányzó napok
esetleg a másoló rovására írhatók, lehetséges azonban, hogy a másolás idején már nem számítottak
baljóslatú napoknak. Ezt látszik bizonyítani a nagy, piros D hiánya Margit szőz napján (júl. 13.), akinek
soproni kápolnája számára készülhetett Golso fia István pap misekönyve; továbbá Imre magyar herceg
napján (nov. 5.), mindez azonban nem magyarázza meg a bejegyzés elmaradását május 3-án és 25-én.
Hozzá kell tennünk, hogy 1405-ben Nikolaus Jauer, a prágai egyetem magistere már babonának bélyegzi
az „egyiptomi napok”-hoz főzıdı hiedelmeket.
A „kánikulai napok” (dies caniculares) eredetileg a „Kutya” csillag (latin canis ’kutya’), azaz a Sirius
keltétıl az Arcturus keltéig eltelt idıt jelentik. A középkori naptárak különbözı idıpontokkal jelzik ıket, de
mindig 45 nap körüli idıközt adnak meg. A mi naptárunkban csak a „kánikula” vége (szept. 5.) szerepel,
kezdete tehát – más naptárak alapján – július 14-én lehetett. A „kánikulai napok”-hoz (németül:
Hundstage) különösen a fürdéssel, vízivással, érvágással kapcsolatos hiedelmek füzıdtek.
Naptárunk minden lap alján feltünteti, hogy egy-egy hónapban átlagosan hány órás a nappal és hány órás
az éjszaka. A napot ugyanis napkeltétıl napnyugtáig, illetıleg napnyugtától napkeltéig számították. A
nappal és az éjjel csak a tavaszi és az ıszi napéjegyenlıség idején, azaz nagyjából márciusban és
szeptemberben volt 12–12 csillagászati óra, a többi hónapban nem. Decemberben 6 + 18, januárban és
novemberben 8 + 16, februárban és októberben 10 + 14, áprilisban és augusztusban 14 + 10, májusban és
júliusban 1 + 8, júniusban 18 + 6 csillagászati óra. Az egyházi és a világi gyakorlatban azonban ezeket az
egyenlıtlen nappalokat és éjjeleket 12–12 „órára” osztották be. Ezeket az ugyancsak egyenlıtlen órákat
„nagy” óráknak (grosse ur, grosse zeit) nevezték: a nappal és az éjjel egy-egy „nagy” órája ugyanis csak
márciusban és szeptemberben volt 60–60 perces, a többi hónapokban 30–90, ill. 90–30 perc között
váltakozott. Nappal három-három óránként harangszó adta tudtul a város lakóinak, köztük a breviárium
elmondására kötelezett világi papoknak, szerzeteseknek, egy-egy kánoni napszak kezdetét. Harangszó
302jelezte a nap felkeltét, azaz a nappal kezdetét, valamint a napnyugtát, azaz az éjjel kezdetét: tehát a
reggeli munkakezdést, a városkapuk megnyitását ugyanúgy, mint a kocsmák záróráját stb. Egy-egy ilyen
harangszóra egy felelıs pap vagy szerzetes adta a jelet a harangozónak. E papnak vagy szerzetesnek ezért
csillagászati ismereteken kívül nap- és homokórával kellett rendelkeznie. 46(12) Éjjel ezt a feldatot a bakter
látta el, aki az utcákat járva kikiáltotta egy-egy óra elmúlását. Ez az idıjelzés mai fogalmaink szerint
12