1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

evétellel került színre, végre ún. Quodlibet, ma kabarénak mondanák, 18 forintos jövedelemmel fejezte be
a játékot. 1864/5-ben is megfordultak ott vándorszínészek. A Vasárnapi Újságban a büki tudósítás mellett
említik. Csak azért közlöm – mondja a tudósító – hogy tudják Pesten is, mennyi apró csoport színész van
jelenleg elterjedve ez inséges hazában.” 30a)(227)
Lövın 1899 januárjában Makó Gábor „jobb sorsra érdemes” társulata játszott kb. egy hétig, 23-án
búcsúzott a Méltóságos csizmadia c. népszínmővel (Rónaszéki); 31(228) ebben mőkedvelık is felléptek, 1900
júniusában Kerényi Ignác jött át Bükrıl 12 tagú társulatával. „Élénk részvét mellett” folytak az elıadások.
A Cigány és az Ördög mátkája mellett Kerényi a Pesti Vígszínház borsos darabjait tálalta fel Lövın
(Mozgó fényképek, Durand és Durand, Kikapós patikárius), sıt a pesti alacsony szintő helyi bohózatot is
levitte a vidékre, ismét mőkedvelıkkel társulva, a Vigécek címő életképet adták elı. 32(229)
Beleden 1900-ban Kárpáthy, aki Csornán nem nagyon sikerült évadot hagyott maga után, augusztus 5-én
próbált szerencsét, több héten át mőködött. Krassói Sándor színész javára szeptember 16-án a Csikós régi
Szigligeti népszínmő került elıadásra. 33(230)
Végül Nagycenken is megfordultak 1831. július 12–18-a közt Balogh Istvánék; ismert mősorukat játszották
(Mókus, a Hamlet részlet, Levelek, Szabólegény, Bakonyi tolvajok, Aranyidı, Cserni Gyula, Házaspár és
ugyanakkor valamiféle Don Juan), a legnagyobb bevételük egy vasárnap 25 ft volt. 1899-ben is járt
vándortásulat Nagycenken; a tudósítás részleteket nem árul el, csak annyit, hogy jól játszanak, és hogy
majd Peresztegre is átmennek. 34(231)
Az egészbıl kitőnik, hogy a mősorok tekintetében sok a kívánnivaló. A darabok zöme nem volt falura való,
viszont az igazgatók kitőzték, mert az újságok sokat írtak róluk, fıleg a Vígszínház darabjairól, így tehát
hírnevük megvolt. Shakespeare-ig legfeljebb Kapuvárott emelkedtek fel, pedig Molnár György neves
színigazgató a 19. század harmadik negyedében Békés megye nagy paraszt városaiban nemcsak az angol
költı, hanem Moliere és más klasszikusok darabjait is adta megértı paraszti közönség elıtt.
Tehetséges színész számára, ha a rossz sors egy idıre e vándorszínészek közé számőzte is, nem volt rossz
iskola a kisvárosi és falusi színpad. Mutatja, hogy soraikból nemcsak vidéki, de jó fıvárosi mővészek is
válhattak.
Abban igaza volt a szigorú büki levélírónak, hogy a mővészietlen ripacskodásnak véget kellett vetni. Ez
azonban csak a 20. században, amelynek küszöbéig kísértük a Sopron megyei színészet útját, történt meg,
csak a felszabadulás után, addig jó és törekvı társulatok váltakoztak 356valódi ripacsokkal faluinkban,
mősorukon pedig a selejtes darabok váltogatták egymást. Ha már nagyon rosszul folyt a soruk, akkor a
község valamely jó hangú vagy jó szavalónak képzelt fiatalja segítette ki ıket, mint po. az 1930-as években
Fertıszentmiklóson Buda Lırinc társulatát az odavaló vajmester.
Szocialista állam természetesen a kultúra terjesztése szempontjából sem ismerhet megkülönböztetést város
és falu között, és így a nemesebb, megtiszított színjátszás olyan falvakba is bevonult, ahol hivatásos
színészet korábban legfeljebb csak a pelyvájával fordult meg, vagy még az sem. A gyıri ismert kitőnı
színtársulat feladata a régi Sopron megyei falvak ellátása. 1960-ban a kapuvári járásban 20 alkalommal
játszottak. Kapuvárott magában a következı darabokat adták: Bernarda háza, Ottó bácsi, Az asszony
többet keres, Mesébe illik, Alkalmi férj. Fertıd igen hálás hely lett, amint 1853-ban is. A Kapuvárott
játszott darabokon kívül szerepeltek még: Bál a Savoyban, Rigoletto (1790 óta ismét opera!), A sirály
(Csehov), Érdekházasság (kétszer), Tamás bácsi kunyhója, Leányvásár, Ördöglovas, Volpone. Csornán
68