1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

természetesen nagyon tökéletlen, pontatlan volt, megfelel azonban a XIV. század gazdasági és társadalmi
rendjének.
Végül még megemlítjük az ún. adókört (indictio), azaz azokat a 15 éves ciklusokat, amelyekkel i. e. 3-tól
kezdve az éveket keltezték. Így például Seinreich Ruprecht soproni pap 1485-ben egy paptárának
végrendeletében az évet – többek között – így jelöli: „indiccione tercia” (SoprOkl. II/1, 217), azaz ’az
indictio harmadik évében’. Egy-egy év helye, sorszáma egy-egy indiction belül kiszámítható, ha az i. sz.-i
évszámhoz hozzáadjuk az i. e.-i 3 évet, az összeget 15-tel osztjuk. A maradék a keresett sorszám; ha
maradék nincsen, a ciklus utolsó évérıl van szó. 1485 tehát éppen a 100. ciklus 3. esztendeje volt (a ciklus
sorszámát rendszerint nem jelölték). A középkorban háromféle ismertebb indictio-számítás volt
használatban: a bizánci, szeptember 1-i kezdettel; Bedáé, 47(13) amely szeptember 24-én kezdıdik, és a
római (dec. 25. vagy jan. 1.). Golso fia István naptára a Beda-félét jelöli meg (locus indiccionis), amelyet a
XIV. században Franciaországban, Németországban és Észak-Olaszországban használtak.
Magyarországon nem használták! 48(14)
8. Naptárunk eredete szempontjából a sanctorale, azaz az ötödik függıleges rovatban felsorolt szentek
ünnepei a legtanulságosabbak. Ezek közül a teljes ünnepek végig piros betősek, a félünnepeknél a név elsı
betője van pirossal megjelölve, a fekete betőseknek viszont csak az egyházi liturgiában és a keltezések
szempontjából volt jelentıségük. Mint már említettük, Radó kutatásai kétségtelenné tették naptárunk e
részének magyarországi eredetét. Persze a kétségtelenül magyarországi, sıt magyar rítusra valló 11
ünnep 49(15) mellett nem hanyagolhatók el éppen a magyar ünnepekben mutatkozó ingadozások. Így például
április 23-án hiányzik Adalbert püspök ünnepe, de a misekönyv szövegrészében szerepel „Adalberti
collecta” (f. 114); május 30-nál István kiráy jobbjának, június 27-nél László királynak „felemeltetése”,
azaz exhumálása. László király ünnepét a naptárba utóbb más, kurziv írással, sötétebb pirossal jegyezték
be, ismét más írással pedig a misekönyv szövegrészébe (f. 120 v) a megfelelı szöveget. 50(16) Kimaradt
Gellért püspök július 26-i 303és szeptember 24-i ünnepe: az elıbbi helyén „Anne matris Marie” ugyancsak
elterjedt ünnepe, a második helyén pedig Rupertnek, a salzburgi egyházmegye (Salzburg, Karintia,
Stájerország) patrónusának ünnepe áll. Feltőnı, hogy naptárunk az egyetlen a korabeli magyarországi
naptárak között, amely Imre herceget – nyilván a másoló hanyagságából vagy tudatlanságából –
„püspök”-nek mondja (nov. 5.); 51(17) hogy Adalbertnek, az esztergomi egyházmegye patrónusának nemcsak
április 23-i (lásd fent!), hanem november 6-i ünnepe is hiányzik. Mindezek az ingadozások arra engednek
következtetni, hogy naptárunk Magyarországon ugyan, de nem az esztergomi egyházmegye területén
keletkezett.
Radó eredményei továbbfejleszthetık a sanctorale második rétegénél, az ún. „frank” (észak-franciaországi,
nyugat-németországi) ünnepeknél is. Radó naptárunkból 35 frank eredető ünnepet emel ki, amelyek a
legrégibb liturgikus könyvekkel frank, pontosabban francia területrıl kerültek Magyarországra. E litirgikus
könyvek voltak a magyarországi másolók mintapéldányai, amelyek alapján készültek legrégibb naptáraink
is. E frank ünnepek tehát hozzátartoznak a magyarországi naptár-típushoz. Ugyanígy 14 németországi,
továbbá 4 ferences és 12 bencés szentnek az ünnepe, amelyeket Radó szintén felsorol. A sanctorale
azonban a Radó által említett 76 ünnepnél sokkalta többet tartalmaz. Ezek dönthetik el, hogy naptárunk
keletkezésében a magyarországi típus mellett még milyen hatások érvényesültek, honnan kerülhetett ki a mi
naptárunk mintapéldánya.
A sanctorale vizsgálatánál elıször is figyelembe kell venni a különbözı fajta másolási hibákat: betőhibákat,
amelyek befolyásolhatják az értelmezést,
13
52(18) sorrendi hibákat, 53(19) kihagyást, 54(20) betoldásokat. 55(21) E
hibák javításánál 304azonban óvatosan kell eljárni, mert a javítás kihat a naptár eredetének értelmezésére.