1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

mozsárból, 12 nyársból, 10 dárdából, két db közepes rézüstbıl, egy nagy rézüstbıl fızés céljára, 3000 db
nyílból, két mázsa vasból, egy teljes kovácsmőhelybıl fujtatóval, két ágyból minden hozzávalóval és 12
tehénbıl. 15(131)
E felsorolás szerint Macskakı várában 1452-ben olyan mennyiségő tőzifegyver állott rendelkezésre,
amelyek az akkori viszonyok mellett szinte a bevehetetlenségét biztosították. Ennek a körülménynek kell
tulajdonítanunk, hogy ez a vár dacolni mert nemcsak a magyar királlyal, hanem a német császárral is.
Mivel Landendorfer János úgy vélte, hogy Macskakı várának felszerelését a kikötözött két év alatt nem
fogja tudni kifizetni, ezért 1453-ban olyan emgegyezést kötött Ebersdorfer Alberttel, hogy a tulajdonában
levı Gramatneusiedl alsóausztriai falut zálogjogon mindaddig átengedi, amíg a kölcsönbe kapott
várfelszerelést vissza nem adja. 16(132)
Macskakı várának urai az elmondottak szerint a dézsmaperbıl kifolyólag 1450-tıl kezdve sok
kellemetlenséget okoztak Sopronnak, amelyek tettlegességben is megnyilvánultak mindkét fél részérıl,
azonban e vár rablóvár hírnevébe csupán azóta került, hogy Ladendorfer János birtokába ment át. Igaz
ugyan, hogy még Ebersdorfer Zsigmond idejében Macskakı erısebb kiépítése céljából kísérlet történt arra
nézve, hogy a Kanizsai grófok jobbágyai kézi erıvel és szekeresen is robotmunkát végezzenek, de a
kapuvári várnagyok erélyes tiltakozása ezt a tervet meghiúsította, 17(133) nem egészen egy hónap múlva
pedig Kanizsai Miklós a soproniak segítségét kéri ahhoz, hogy Stark Egyed macskakıi várnagy Pinnyei
Antal jogtalanul elfoglalt birtokát adja vissza. 18(134) Ismét néhány hónappal késıbb, amikor már
Ebersdorfer Albert birtokában volt Macskakı, arról értesülünk, hogy e várba gyalogos és lovas katonák
fognak érkezni, azonban ezeknek legalább a hallomás szerint semmiféle rossz szándékuk nincsen. 19(135)
Egészen másképpen hatnak már félévvel utóbb 1453. február 27-én Laki Dávid és Rajky Péter kapuvári
várnagyoknak Sopron városához írt sorai. Ebben a levélben nyíltan sorozatos rablásokkal vádolják a
macskakıieket, kiket tetten is értek Csapod határában, miért azzal a felszólítással fordulnak Sopron
városához, hogy ne legyenek ilyen embereknek segítıi, hanem inkább fogjanak velük össze, hogy a békés
utasok ne legyenek többé általuk veszélyeztetve. 20(136)
Ez a határozott hangú levél nem is tévesztette el hatását, amennyiben Sopron ettıl kezdve nagyobb
figyelemmel kísérte a macskakıi várban folyó eseményeket, amelyeket midın számukra veszélyes
irányzatúnak ítélt, errıl jelentést tett III. Frigyes német császárnak, aki válaszában megnyugtatta ıeket,
írván, hogy a magyar király figyelmét felhívta ezekre a körülményekre, és mivel tudomása szerint
Ladendorfer meghívást kapott a királyi udvarba, ez okból reméli, hogy a kedvezı elintézés nem fog
elmaradni. 21(137)
Ezt a levélváltást Sopron és III. Frigyes német császár között akkor értjük meg teljesen, ha tudjuk, hogy
míg Sopron városa zálogjogon III. Frigyes német császár alá tartozott, ugyanakkor Macskakı a magyar
király fennhatósága alatt állott. Abban a megállapodásban, amelyet a magyar és osztrák rendek V. László
magyar király és osztrák herceg érdekében III. Frigyes német császárral még 1453. március 26-án kötöttek,
Macskakıre vonatkozólag kifejezetten azt olvashatjuk, hogy a császár Macskakıt sohasem birtokolta, nem
is vágyódik utána, ezért V. László király azt teheti vele, amit akar. 22(138)
335A Macskakı körül felkorbácsolt izgalmak lassanként lecsillapodtak. Egyelıre nem történt semmi
olyasféle, ami a közbiztonságot veszélyeztette volna, a vár rossz hírneve azonban megmaradt és a közeli
vidék állandó gyanakvással nézett a vár felé, mivel benne a huszita mozgolódásoknak legelıbbre tolt
fészkét látták a Dunántúlon, és nem is minden ok nélkül. Amikor 1454 tavaszán az osztrák ököljog
46