1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

1450-ben végül maga IV. Frigyes német király is beleavatkozott, parancsot adván Ebersdorfer
Zsigmondnak, hogy a soproniak szüretjét ne merje megakadályozni és nekik kárt okozni, mert a közelgı
Szent Simon és Szent Judás napján (okt. 28-án) neki tárgyalása lesz a magyar urakkal és ezen tisztázni
fogja, hogy a soproniak tulajdonképpen kinek tartoznak dézsmát fizetni, és ennek értelmében fog majd
intézkedés történni. 8(124)
Ez az említett tárgyalás a jelzett napon valóban megtörtént, azonban eredményre nem vezetett, hanem a
vitás kérdéseket eldöntésre egy 16 tagból álló bizottságra bízták. 9(125) Arról nincs tudomásunk, hogy ez a
bizottság valóban összeült-e és ha igen, mit végeztek, csak annyi bizonyos, hogy a következı 1451. évben
sem oldódott meg Ebersdorfer Zsigmond és Sopron városa között a dézsma-viszály, 10(126) sıt rendezetlen
maradt az Ebersdorfer Zsigmondnak 1452-ben bekövetkezett halálakor is.
Ebersdorfer Zsigmond 1452. június 23-án végrendelkezett. Ebben úgy intézkedett, hogy mivel fiúörököse
nem maradt, hanem csak egy névleg nem említett lánya, akit Pottendorfer György vett el feleségül, ez okból
minden ingatlanát „herderhalb der Twnaw” a két fitestvére közül Albert nyerje el, felét örökségképpen, míg
a másik felének becsértékét pénzben váltsa meg a másik testvértıl, Reinprechttıl. Egyéb ingatlanait
„enhalb der Tunaw” a két fitestvér egyenlıen ossza meg egymás között. 11(127)
Kevéssel e végrendelet megírása után már másnapon Ebersdorfer Zsigmond egy másik, Bécsújhelyen kelt
oklevélben megváltoztatta a végrendeletét, amennyiben Macskakı várát minden tartozékával és
jövedelmével egyedül Albert fivérének hagyományozta, nyomatékosan hangsúlyozván, hogy abban
Reinprecht testvérének semmi részesedése se legyen. 12(128)
Macskakı várával Ebersdorfer Albertre szállt át a soproniakkal fennálló dézsmaper is, melyben az
idıközben római császárrá koronázott III. Frigyes tanácsosai révén 1452. szeptember 11-én egy olyan
megállapodást hozott létre, mely mindenekelıtt megszőntette a felek közti viszálykodást. A dézsmára nézve
kimondották, hogy az Szent Márton napját követı 8 napig Sopronban tároltassék, és amennyiben ahhoz a
gyıri püspök nem ragaszkodnék, ebben az esetben az Ebersdorfer Albertnek adassék, máskülönben a gyıri
püspököt illesse, azonban a rákosi hegyvám minden körülmények között Ebersdorfer Alberté legyen.
Egymás foglyait kölcsönösen bocsássák szabadon, míg az Ebersdorfer Albert szolgái által elkövetett
gyilkosságért ezek feleljenek. 13(129)
Ez a császári közremőködéssel megkötött egyezség véget vetett annak az áldatlan ellenségeskedésnek,
amely immár két év óta tartott Macskakı és Sopron között, a dézsmát pedig végérvényesen a gyıri püspök
birtokába helyezte vissza, azzal a körmönfont jogi körülírással, amely annyira jellemzı III. Frigyes német
császár minden intézkedésére.
Ebersdorfer Albert elesett a gazdagnak mondható soproni dézsmától, mely legalább tízszeresen felülmúlta
Rákos falvának minden elképzelhetı jövedelmét. Ez a súlyos kudarc nagyban hozzájárulhatott Ebersdorfer
Albertnek ahhoz az elhatározásához, amellyel Bécsben 1452. október 26-án Macskakı várát eladta
Ladendorfer Jánosnak. 14(130) Sajnos az a két jegyzék, amelyekrıl az oklevélben említés történik, ma már
nincs meg, amit annál inkább fájlalhatunk, mert ezek tartalmazták többek között a vár leírását és annak
vételárát. Annál becsesebbnek kell mondanunk Macskakı várának írásba foglalt felszerelését, amelyet
Ebersdorfer Albert egyelıre kölcsönadott Ladendorfer Jánosnak olyan feltétellel, hogy annak árát két éven
belül megfizeti. Ez a felszerelés állott pedig az alábbiakból: 8 mázsa puskaporból, 3 hosszú, vasból öntött
334tarackágyúból, egy másfajta hosszú ágyúból, 200 db kıgolyóból, 200 db vasgolyóból, 12 db új
tárcsapajzsból, 32 kézi puskából, 10 szakállas puskából, 3 mázsa ólomból, 2 mázsa szurokból, két vas
45