1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

és Esztergomban egy janicsár agának adták el. Csak hosszú idı után tudták meg barátai hollétét és
szomorú sorsát. Váltságdíját 600 ft-ban szabták meg, és ezt a nagy összeget jóformán Láng Mátyás
soproni lelkész győjtötte össze, bizonnyal fıképpen a soproniak körében, akik Graffot jó emlékezetben
tartották. Az életrajz megemlíti még, hogy egy ideig Modorban volt Graff lelkész, majd ismét el kellett
vándorolnia az országból és Németországban élte le utolsó éveit, ott is halt meg 1680-ban (Meltzer 67–80.
lap).
Az említett könyv még szól Klesch Dánielrıl, aki 10 évig volt a soproni líceum konrektora, színdarabokat
is írt, továbbá Serpilius Jánosról, aki Leibnitzben született és Sopronban volt szenátor, az 1681-es
országgyőlésrıl érdekes naplót hagyott hátra és Schwartner Mártonról, aki késmárki születéső volt és a
líceumban mőködött, majd egyetemi tanárként a magyar statisztikai tudomány egyik megalapozója lett.
1962. XVI. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR / Adalékok a régi Sopron megye
színészetének történetéhez (1900-ig)
349Csatkai Endre: Adalékok a régi Sopron megye színészetének történetéhez
(1900-ig)
Ha a háborús idık módjára zászlócskákkal jeleznık a régi Sopron megye térképén azokat a helyeket, ahol
1900-ig megfordultak színészek, a kép nem volna kedvezıtlen. Hanem minıség szempontjából annál
kietlenebb viszonyok tárulnak a kutató elé, ha mélyebben vizsgálja a körülményeket. Az akkori megye
területén elsısorban persze Kismartonnal kell foglalkoznunk, mint igazi várossal (1648 óta szabad királyi
város); de itt el kell választanunk az Esterházy hercegi kastély fejlett operai és egyéb színjátszó
tevékenységét a város életétıl. A kastélyban már 1716-ban adtak ugyanis operákat. 1(197) Maga a városi
polgárság is nagyon korán megismerkedik a színészettel, ebben nyomon követi Sopront, amelynek
múltjában az 1754-es év az elsı biztos nyom hivatásos színészek megjelenésének, míg Kismartonban
1758-ban tőnik fel az elsı ismert színigazgató neve: Wetschel János, aki a Sas vendéglıben napi négy
garas adóért tart elıadást november 27-tıl az advent elsı felében. 1767-ben három társulat és néhány
mutatványos 36 elıadással szórakoztatja a mintegy 1500 lakost. Szép szám. 2(198)
Ezeknek a társulatoknak egy része többször is visszatér, a fogadtatás szívességét bizonyítva. A 18.
századból egyetlen szaklap is fennmaradt, csak kár, hogy nincs kelet rajta; Peterka János az Angyal
kocsmában mőködik, azonban tulajdonképpeni színdarabot a színlap egy némajátékon kívül nem mutat fel,
inkább bakugrásokat és tornagyakorlatokat. A színészek szociális helyzete sem lehetett felettébb kedvezı:
1802-ben a városplébános hosszú beadvánnyal fordul a tanácshoz, hogy egy gyermektársulattól tisztítsák
meg a várost. 3(199) 1814-ben a Probst János társulatánál mőködı egyik házaspárnál keresztelı esett, de
csak színészek vállalták a komaságot.
Az 1844-es évrıl, mikor is október 19-tıl karácsony másodnapjáig idızött Wahl Antal társasága
Kismartonban, színházi zsebkönyv is maradt fenn (a Széchényi Könyvtárban), ez azonban ritka eset, a
fennmaradt nagyszámú színlap (a kismartoni múzeumokban) a múlt század derekáról kézzel írott,
többnyire rossz papíron, halvány tintával és felettébb rossz színdarabokat jelent be, amilyen a Milch der
Eselin (A szamárkanca teje). A kismartoni születéső világhírő ideggyógyász Benedikt Mór is elmondja
önéletrajzában, hogy elsı színházi élvezete szülıvárosában volt, az Elias Regenwurm címő darabot
látta. 4(200)
62