1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

egy nagy és mély négyszögletes rom, melynek belsejét magas törmelékhalmaz fedi. Ettıl ÉÉNy-ra kb. 100
méterre, kissé lejjebb, egy hasonló jellegő és mérető, de sokkal rosszabb állapotú rom van. Ezekrıl nem
tudott senki semmi közelebbit. Sokak felfogása szerint ez lett volna az 1464-ben elpusztult Macskakıvár.
Ez a felfogás nem is volt minden alap nélküli. A vár valóban létezett és valahol Fertırákos környékén.
Könnyen érthetı, hogy más romok híján a Szárhalmi erdı romjai erıs falaival és a felsı, jobban megmaradt
omladékok várnak nagyon is megfelelı fekvésével felkeltették az eziránt érdeklıdık figyelmét és a kettıt
azonosították. A regényes leírásokon kívül a leghiggadtabb hangon Kocsis T. ír róluk, aki mással
kapcsolatban csak mellékesen említi ezeket és csak mint feltételezést ismerteti a várral kapcsolatos
felfogást, megjegyezvén, hogy csak ásatással lehetne végleges választ kapni a romok eredetére. 1(172)
Az ásatás azonban sokáig váratott magára. De talán még hosszú ideig nem is történt volna semmi ezen a
téren, ha nem akadtak volna, akik Sopron múltja iránti önzetlen érdeklıdésüknek kézzelfogható
bizonyítékát nem adják. Többen is felajánlották, hogy szabad idejükben szívesen segítenek a Szárhalmi
erdı titkának felfedésében. Így alakult ki egy kis lelkes csapat, akik sokszor nagyon kellemetlen
körülmények között végezték nehéz munkájukat. 2(173) Az erdı kiritkítása után 1961 nyarán került sor a
munkára, a felsı romnál, majd decemberben befejeztük. A nagy mennyiségő törmelék miatt nem sikerült
teljesen feltárni az egészet, ez igen nagy és hosszan tartó munkát igényelt volna, de a lényeges részeket
sikerült megvizsgálni és a romok eredetére, rendeltetésére fényt deríteni.
Az ásatás során feltárásra került a falnégyszög ÉNy-i széle, valamint a DNy-i fal mentén egy kemény,
rövid szakasz. A vastag törmelékréteg ellenére az Ék-re esı nyílás elıtt 1 m hosszúságban elértük az
érintetlen talajt is. Az ásatás eredményei alapján a felsı romot a következıképpen írhatjuk le (1.–2. kép):
A rom egy falnégyszögbıl és egy hozzá csatlakozó falmaradványból áll. Megközelítıen négyzet alakú, alsó
mérete 4,85×5,35, felsı mérete a megmaradt falakig 5,00×5,65 m. Három oldalról nagyjából egyforma
magasságig pusztult el a fal, megmaradt legnagyobb belsı magassága 6,10 m. A legjobban lepusztult fal a
DNy-i, megmaradt magassága 4,85 m. A falvastagság három oldalról 1,15–1,20, a negyedik oldalon 2,20
m. Három oldalról teljesen zárt és a földbe van besüllyesztve, míg a DNy-i, szabadon álló legvastagabb
falat két egyforma nyílás töri át, felül kosárgörbe boltozattal kiképezve, nyílásmagasság 2,40 m, a felsı
szélesség 80, az alsó szélesség 60 cm. A ÉNy-i falon említhetünk még egy nyílásmaradványt is, a padkától
számítva 4,25 m magasságban, 1,10 m széles, egy lépcsıfokkal. Ennek azonban csak a legalja maradt meg
nyomokban, rendeltetésére nem derült fény.
A falnégyszög ÉNy-i oldalán alul egy padka van, melynek csak egyik oldalát sikerült feltárni, de feltehetıen
körbe fut, a fenéktıl számított magassága 1,25 m. Ugyanebben a magasságban a két nyílás között is van
egy padka. A két padka egymáshoz való viszonyát a nagy törmelékmennyiség miatt nem tudtuk tisztázni,
de valószínő, hogy nem találkoznak az alább részletezett indokok alapján s így középen egy szigetszerő
padka lehet. Mindkét padka tetejére 2–5 cm vastag fehér mészréteg volt rátapadva.
A falak fillit kıbıl épültek, közben elvétve egy-egy téglát is lehet találni. A 342padka feletti felületek 1–2
cm vastagon vannak agyaggal kitapasztva, néhol fél m 2 területen ma is épen látható. A padka felül
válogatott nagy lapos fillit kövekkel van kirakva, oldala felül 2–3 sor téglát is mutat. A fenék nincsen
kikövezve, 2 cm vastag vörösre kiégett agyagréteg jelenti ezt a szintet, e felett 10 cm vastag szürke hamu
volt.
53