1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

a padkára rakódott mésznyomok. Felvetıdik a kérdés, melyik korszakból származik? A törmelékhalmaz
között talált kevés számú cserép mindössze a pusztulás idejét mutatja, a 19. századot. Keletkezési idejének
meghatározását két úton kíséreljük megközelíteni, a mészégetı típusa és a soproni 344mészégetıkre eddig
rendelkezésre álló gyér adatok alapján.
Mészégetıkre vonatkozó irodalmat alig találunk. A római korból hazánkban Aquincumban tártak fel már
régebben tíz, 3(174) majd a felszabadulás utáni években három mészégetı kemencét, 4(175) melyek, akárcsak a
hasonló korú németországi és ausztriai elıfordulások, kerek vagy ovális alakúak voltak és valamennyi
kıbıl vagy téglából épült. Átmérıjük 2,20–4,50, falvastagságuk 0,45–1,08 m között váltakozik.
Valamennyinél megtalálható a körbefutó padka, melyre ráboltozták a kiégetésre szánt követ. A padkák
szélessége 30–90, magasságuk 35–90 cm, a tüzelınyílás (mindig csak egy!) szélessége 44–82 cm között
van. A sártapasz helyenként zöldes-kékes színővé salakosodott.
Nem találunk semmi lényegbe vágó változást a középkorban sem. Egy Budapesten feltárt példány alakja
ugyancsak ovális, mérete 2,60×1,65 m. 5(176) A Békásmegyeren talált négy kemence is kör alakú, alsó átm.
2,00 m, padkaszélessége 10–20 cm. 6(177) Igen nagymérető újabb kori mészégetırıl van tudomásunk a
Baranya megyei Sellyérıl, ahol 6 m belsı átmérıjő, nyers anyaghasábokból kifalazott, de ugyancsak
köralakút tártak fel, korát a 18. századba helyezik. 7(178)
A régészeti módszerekkel feltárt mészégetı kemencék eddigi példái típusban távol esnek a szárhalmi
erdeiektıl. Hasonlót csak egyet ismerek, Vasvárról. 1948-ban tártak fel egy négyszögletes falazott
kemencét, 3,35×3,20 m belsı méretekkel, melynek egyik oldalán két 65 cm széles nyílás volt. Az ásató
véleménye szerint vasolvasztó volt, a késıbbi, 1959. évi hitelesítı ásatás és a laboratóriumi vizsgálatok
azonban ezt a feltevést teljesen kizárják. 8(179) Alakja és az ásatásnál talált mésznyomok arra vallanak, hogy
mészégetı kemence volt, mégpedig a Szárhalmi erdeivel azonos típusú, de annál kisebb. Korát az elsı
ásatója a rómaikorba helyezi, ez azonban nincsen megalapozva, így ez a kérdés még teljesen tisztázatlan.
A régészeti szempontból számbajöhetı mészégetésrıl tudomásom szerint még nincsen összefoglaló munka.
Sajnos ugyanezt mondhatjuk az újabb kort tárgyaló irodalomról is. Egyedül B. Block ad rövid
összefoglalást a mészégetık típusainak fejlıdésérıl. Az ókorból csak köralakút ismer, majd a 18. század
második felétıl kezdve fellépnek a nagyüzemi kemencék. Több típust leír a 18–19. századból, de mindegyik
kör alakú, vagy ennek változata. Szögletesrıl még csak meg sem emlékezik. 9(180) W. Moritz a szilárdan
körülfalazott kemencék között kör, vagy négyszögletes formákat különböztet meg. Korukat nem tárgyalja,
de figyelemre méltó, hogy a négyszögletes típust mint ó-német vagy kamra-típust említi. 10(181)
E kevés adat alapján is megállapíthatjuk, hogy majdnem kizárólag mindig köralakúak a kemencék. E.
Heusinger v. Waldegg megállapítása szerint minden esetben a legjobb forma a kerek, tüzelıanyag
takarékosság és a kemence erıssége szempontjából. Ha mégis vannak szögletes kemencék, azért vannak,
mert egyrészt könnyebb a kiképzésük, vagy mert késıbb két kemencét kötöttek egybe. 11(182) Ugyancsak kör
alakúakat találunk a mai népi mészégetıknél is, pl. a Bükk hegységben 12(183) vagy Szlovákiában. 13(184)
A Szárhalmi erdı mészégetıje tehát egy ritka típust képvisel. A 18–19. századi példáknál a fent említett
szerzık általában már megemlítik a tüzelıtér és a mészkövek közötti vasrostélyt, fával történı tüzelésnél
azonban ez nélkülözhetı, 14(185) 345 mint ahogyan a mi kemencénknél sem találtuk ennek nyomát.
Jelentısnek mondható kemencénk mérete, ennél nagyobbat ritkán említenek az idézett adatok között.
Falvastagsága elsı pillanatra túlméretezettnek tőnik, viszont a falaknak igen nagy oldalnyomást kellett
56