1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

napszabályozót, az összeget 7-tel osztva, maradékkal a következı hónap, április napszabályozóját (1)
kapjuk és így tovább. A napkulcs (concurrens) az a szám (1–7-ig), amely jelzi, hogy egy-egy évben a
hétnek (vasárnaptól szombatig) melyik napjára esik március 24-e. Mivel e napnak F a napi betője, olyan
évbıl indultak ki, amelynek vasárnapi betője F, napkulcsa tehát 1. A többi ebbıl adódik (E = 2, D = 3
stb.).
A holdszabályozó (regularis lunaris, regularis ad lunam) az a szám, amely egy másik számmal, a
holdkulccsal összeadva, megmutatja, hogy egy-egy hónap elsején hány napos a hold. A holdszabályozókat
és holdkulcsokat Európa-szerte az újabb római év elsı hónapjától, januártól kezdve számították.
Naptárunkban azonban a bizánci évkezdettıl (szept. 1.) számított holdszabályozókat és holdkulcsokat
találjuk. A bizánci évkezdetet Bizáncon kívül Dél-Olaszországban és Oroszországban használták. A
soproni naptár mintájának eredete szempontjából ismét csak Dél-Olaszország jöhet számításba. A bizánci
holdszabályozók 5–14-ig terjedı számok. Az elsı hónapnak, szeptembernek holdszabályozója 5 (vö. a
napszabályozókról mondottakat). Ha szeptember napjainak számához (30) hozzáadjuk e holdszabályozót,
az összegbıl levonjuk a szeptemberi holdhónap napjainak számát (30), maradékul a következı hónap,
október holdszabályozóját kapjuk (5), és így tovább. A holdkulcs (epacta) az a szám (1 és 29 között),
amely mutatja, hogy március 22-én, azaz húsvét lehetséges legkorábbi napján, hány napos a hold. Mivel a
holdév 11 nappal rövidebb 300a napévnél, a 19 éves holdciklus minden évében 11 nappal „idısebb” lesz a
hold, azaz 11, 22, 33 stb. Azonban 33 = 1 hónap + 3 nap, a holdciklus egyes éveinek holdkulcsa tehát 11,
22, 3, 14 stb. A 19. évben 12-t ugrik a holdkulcs (saltus lune), a mi naptárunk szerint is, mivel a holdciklus
napjainak száma (6940) 1-gyel több a 19 napév napjainak számánál (vö. fentebb!). A napkulcs is, a
holdkulcs is tehát az aranyszámmal függ össze. Egyes középkori naptárak, így az említett Müncheni
Kódexé is, ezeket az összefüggéseket emlékeztetıül külön táblázatba foglalták. Az aranyszámokkal függtek
össze az ún. határkulcsok (claves terminorum), azaz azok a számok, amelyekkel egyes kijelölt állandó
napoktól számítva meg lehetett állapítani a legfontosabb mozgó ünnepek és idıszakok, mégpıedig a húsvét
elıtti 9. (= Hetvened) vasárnap, a 40 napos bıjt, a húsvét, a húsvét utáni 5. vasárnap és a pünkösd
lehetséges legkorábbi és legkésıbbi idıpontját, azaz határait (termini), amelyeket naptárunk is, a jobboldali
széles függıleges rovatban, pontosan megjelöl.
Ebben az ötödik, függıleges rovatban közölt naptári ismeretek közé tartozik a négy évszak kezdete: a
tavaszé (febr. 22.), a nyáré (máj. 27.), az ıszé (aug. 21.), a télé (ez naptárunkból hiányzik!). Amint látható,
ezek a kezdetek nem az ún. csillagászati évszakkezdetekkel (márc. 21., jún. 22., szept. 23., dec. 21.)
azonosak, hanem az idıjárásváltozás népi tapasztalatának felelnek meg. Sopronban kimutathatóan a XV.
században is még ilyen volt a négy évszakos népi idıszámítás, amellyel e cikk keretében bıvebben nem
foglalkozhatunk. Az idıjárás évszakok szerinti változása csillagászati jelenségekkel függ össze, mint a
tavaszi és az ıszi napéjegyenlıség, a nyári és a téli napforduló. Naptárunkban mindegyikbıl kettı-kettı
szerepel. Van ugyanis „régi” (vetus) és „új” (modernum) tavaszi és ıszi napéjegyenlıség: március 25-én,
ill. 15-én, szeptember 25-én, 44(10) ill. 15-én; ugyanígy „régi” és „új” nyári és téli napforduló: június 24-én,
ill. 14-én, december 26-án, ill. 16-án. Amint látjuk, a „régi” és az „új” idıpont között éppen tíz napnyi
eltérés van. Ennek az a magyarázata, hogy a kereken 365 ¼ naposnak vett átlagos, Julius Caesar-féle év 11
perc 14 másodperccel hosszabb a csillagászati évnél, ami kb. 128 évenként egy-egy napnyi eltolódást
jelentett a csillagászati jelenség tényleges bekövetkezte és hagyományos naptári helye között. Ez már a
XIV. században, naptárunk másolásakor szükségessé tette volna azt a naptárreformot, mely csak 1582-ben
következett be.
Eredetileg az évszakokkal függött össze az ún. állatöv 12 csillagképének szereplése a naptárban: a Kos
11