1962. xvi. évfolyam 4. szám - EPA

mővészetek – irodalom, zene, színház – történelmi feltárásával alkotta meg azokat a pilléreket, amelyeken
majd a fentebb említett és mindnyájunk által óhajtott épület biztos alapként nyughatik. Ezzel már jeleztük
Csatkai látszólag csupán egy-egy konkrét, néha szők területre vonatkozó tanulmányainak azt a
legfontosabb vonását, amely a kis részletet kutatva, mindig az egészre, a szerteágazó összefüggésekre
irányítja figyelmét és sohasem veszti el türelmét valamely hiány vagy bizonytalanság kimunkálása
érdekében a még oly fáradságos, mélybe ható munka elvégzésétıl.
Legújabb tanulmánykötete ennek a törekvésnek újabb fontos és hasznos állomása: a soproni képzımővészet
és zene legutolsó 100 évének történetét nyújtja az olvasónak. Célja érdekében semmi sem kerüli el
figyelmét, érdeklıdése adatokra azok értékelésére és egymással való kapcsolatára egyaránt kiterjed. Mint
minden történelmi munka – a szó mélyebb értelmében – a szerzı itt is mindenkor figyelemmel van a
horizontális keresztmetszetek egymásra következı rétegeit úgy kiemelni, hogy azok a kor társadalmának
egy-egy jellegzetes metszetét adják. A társadalmi igény és annak teljesítése, az elért siker vagy bukás
jelenségeibıl pedig kielemzi azokat az immár vertikális metszeteket, amelyek egy-egy kérdés kapcsán az
egyumásra rétegezıdés bemutatásával a teljes fejlıdést tárják fel. Éppen ezzel emelkedik túl a
helytörténetek szokványos és immár elavultnak tekinthetı szők látókörén és egy-egy magaválasztotta
terület „mélyszántásával” a társadalmi fejlıdés egészére vetíti a kutatás fényét.
Az elıttünk fekvı kötetben tárgyalt területek természetesen lényegesen eltérı jelenségeket mutatnak a
szóban forgó 100 év során. Amíg a zenemővészetre elsısorban Liszt Ferenc rendkívüli egyénisége – mint
ismételten felbukkanó és Sopronba vonzódó jelenség – adja meg a fıakkordot, míg a zeneélet bázisát
inkább a kollektívák – együttesek és iskolák – intézményein kívül a többnyire csak vendégszereplı,
átutazó-koncertáló mővészek nyújtják, tehát nem az alkotó munkát végzı zeneszerzık, addig a
képzımővészet terén több az állandóan itt tartózkodó vagy legalább is hosszabb letelepedésre törekvı
egyéniség, aki megélhetését alkotó munkájával igyekszik biztosítani. Magától értetıdik, hogy ezek a
mővészek nem mindig tartoztak a legkiválóbbak közé – mővészi rangjuk nem emelkedett Liszt Ferenc
magaslatáig – viszont kialakíthattak tartósnak mutatkozó hagyományt, szinte lemérhetıen, tíz évenként
változó fokozatokban kivirágoztathattak olyan helyi stílust, amely a nagy stílusáramlatok egyik
változataként meghatározzák a soproni festészet arculatát. Mivel polgári városról van szó, nem meglepı,
ha a fıtémák tipikusan polgáriak: mindenekelıtt az arckép, amely e tárgyalt században számbelileg és
minıségileg egyaránt vezetett, ezen túlmenıen az életkép, amely csak egyes ritka esetekben és akkor is
inkább az érzelmekre hatás eszközével emelkedik a társadalmi kritika hıfokáig (Baditz Ottó). Mindamellett
elég korán – és a század vége felé érezhetı gyorsulással – jelentkeznek a külfölddel szinte egyidejőleg a
különféle új stílusáramlatok, amelyek nagyrésze érdemes képviselıre talált. Ezek legtöbbjét ez a kötet
hozza elıször fogható közelségbe, és minden további munka a most vázolt körvonalakat fogja tovább
kitölteni. Szerencsés bıséggel sorakoztat fel a szerzı 1918–1919-es soproni plakátokat, amelyek jórésze
meglepetés a nem-soproni olvasó számára és igényes mővészi alkotásokkal gazdagítja a tanácsköztársaság
plakátjainak már eddig is kiemelkedıen fontos helyét. Újabb bizonyítéka a helytörténeti részletkutatás
fontosságának, hiszen eredményei nélkülözhetetlenek egy-egy kor igazi szintézisének elkészítéséhez.
Csatkai Endre e legújabb kötetét – amelynek érdemeit és hasznosságát a fenti sorok csak sommásan
érzékeltetik – az a munkaközösségi vállalkozás tette lehetıvé, amely az 1848–1948 közti korszak soproni
történelmének feldolgozására alakult, és amint látszik, máris értékes eredményeket gyümölcsözött. Csak
kívánni lehet, hogy a fentihez hasonló további részmonográfiák, fıleg azonban a mind világosabb
formákban kiemelkedı összefoglaló helytörténeti monográfia alkotására is mielıbb sor kerüljön.
103