Lucian Ciuchita - Oglinda literara
Lucian Ciuchita - Oglinda literara
Lucian Ciuchita - Oglinda literara
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Materiale documentare<br />
despre József Nyírő<br />
(urmare din numărul anterior)<br />
Anexa nr. 3<br />
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/<br />
irodtud/magyarir/html/<br />
Előző lap>Következő lap<br />
NYÍRŐ JÓZSEF<br />
(1889-1953)<br />
Egy székely faluban született, és egy spanyol kolostorban<br />
halt meg.<br />
Ebből az életútból meg lehetne írni a század első felének<br />
ellentmondásokkal teljes történetét, de erre a regényre<br />
éppen Nyírő József nem lett volna képes;<br />
legföljebb néhány mozzanatát tudta<br />
volna megragadni, de azt talán remekmű<br />
szinten.<br />
Katolikus papnak indult, végül<br />
csakugyan az lett belőle. Nemcsak otthon<br />
volt az erdélyi hegyek és falvak világában,<br />
hanem együtt élt a természettel és a<br />
természetben élő emberek gondjaival<br />
is. Kitűnően képzett teológus volt,<br />
jártas az irodalomban, érdekelték a<br />
különféle filozófiák tanításai. És a székely<br />
népballadák, népmesék, furfangos<br />
anekdoták ismeretében nőtt fel. Azután<br />
harmincéves korában - 1919-ben, amikor Erdély a magyar<br />
állami keretből a román állami keretbe kerül - egyszerre<br />
hátat fordít a papságnak, tételes vallásnak, megnősül,<br />
kolozsvári újságíró lesz, és első novelláival Erdélyben is,<br />
Magyarországon is azonnal népszerű lesz. De nemcsak<br />
népszerű: azonnal a nagy író lehetőségének dicsfénye övezi.<br />
És nem is alaptalanul. Amikor 1924-ben Jézusfaragó ember<br />
címmel kötetben jelennek meg legkorábbi novellái, az olvasó<br />
valóban új, eredeti, ismeretlen világot láttató, igen költői<br />
íróval találkozhatott. Ebben a székely falusi világban semmi<br />
sem volt népszínműszerű: társadalmilag is, lélektanilag is<br />
hiteles, mindig érdekes és töretlenül költői ábrázolás volt az<br />
induló Nyírő világa. Természeti képeiben egy kitűnő stiliszta<br />
lírája szólalt meg. Nyírőtől nagyon is indokoltan várták, hogy<br />
hamarosan az a nagy erdélyi elbeszélő lesz, aki azonban nem<br />
ő lett, hanem Tamási Áron.<br />
De jó hírét még fokozta a következő mű, az önéletrajzi<br />
regény, az Isten igájában. Az olvasó, sőt a kritika sem vette<br />
észre, vagy nem is tartotta érdekesnek, hogy a lelki válságairól<br />
oly lélekrendítően valló író gyengén szerkeszt, nincs érzéke a<br />
helyes arányokhoz, a részletek alig-alig állnak össze művészi<br />
egységgé. Ilyen vallomás jellegű műnél ez nem is olyan<br />
zavaró, mint amikor komponált cselekményépítményre van<br />
szükség, mint a későbbi történelmi regényeknél.<br />
Az idősebb Wesselényi Miklósról szóló, most már<br />
igazi történelmi regény igényével írt mű, A sibói bölény<br />
azonban akármilyen érdekes volt erőteljes stílusával,<br />
korábrázolás helyett kalandok, főleg szerelmi kalandok<br />
széteső, laza történetsorozata lett, amelyben már kitűntek<br />
a stílusbeli és jellemzésbeli túlzások. A történelmi regényhez<br />
nélkülözhetetlen társadalomszemlélet pedig igen-igen<br />
zavaros. Az ezt követő Kopjafák novellái - bár akad köztük<br />
néhány igazán jó - elmaradtak az első novelláskönyv<br />
stilisztikailag is, szerkesztésbelileg is, lélekrajzilag is méltán<br />
ünnepelve fogadott értékeitől.<br />
És közben megjelent az irodalom színterén Tamási<br />
Áron. Azonos volt a világuk, sőt Tamási sem volt mentes<br />
az eszmei bizonytalanságoktól, még a miszticizmusban is<br />
vetélytársak voltak. De az Ábel a rengetegben megjelenésétől<br />
(1932) az értő olvasó, aki nagyon is indokoltan szerette<br />
Nyírőt, biztosan tudta, hogy Tamási a nagyobb író. Nyírő<br />
Ábellel akart versenyre kelni, amikor azonnal megírta az Uz<br />
Bencét. Majdnem remekmű, illetve annak indul. Uz Bence<br />
lehetett volna a magyar Till Eulenspiegel. De nem lett. A<br />
népi tréfacsináló mulatságosan, kicsit anekdotázóan, kicsit<br />
mesésen induló, érzékletes természeti képeket idéző története<br />
egyre zavarosabbá válik, misztikumba torkollik, és ebben<br />
a misztikumban kereszténység, pogányság, mindenféle<br />
www.oglinda<strong>literara</strong>.ro<br />
DEZVĂLUIRI<br />
babonaság vegyül olyan misztikus népimádatba, amelyben<br />
maga a nép fogalma a legmisztifikáltabb. Nyírő népszeretetéről<br />
egyre inkább kiderül, hogy ez nem a nép igazi problémáinak<br />
megoldását jelenti, hanem egy irracionális mítosz keresése,<br />
amelynek állítólag a nép a hordozója. Ugyanebben a mítikusmisztikus<br />
népben lakozik az az életerő, amely megválthatja<br />
a világot. - Bizonyos, hogy Szabó Dezső eszmei zűrzavara<br />
visszhangzik itt; nemcsak az Uz Bence második felében,<br />
hanem a következő novellák nagy részében is. Stílusára is<br />
hat az az expresszionista próza, amely oly eredetivé, majd<br />
oly elviselhetetlenné teszi Szabó Dezső regényeit. Innét<br />
már csak egy lépés a vér - és fajmítosz, vagyis: a fasiszta<br />
köd. Abban azonban Nyírő nem követi a későbbi Szabó<br />
Dezsőt, hogy felismerje a német fasizmus életveszélyét<br />
Magyarország számára. Nyírő útja az írásművészetben a<br />
fokozódó zavarosság, a stilisztikai pongyolaság, a politikában<br />
pedig a fasizmus. Ezzel a művészi és politikai eltévelyedéssel<br />
nem is lehet megírni a székely múlt nagy tragédiáját, pedig<br />
ennek készült a Madéfalvi veszedelem (1939). A Nyírőt<br />
igazán szerető olvasók valamennyire is értelmes része<br />
nagy csalódással olvasta ezt a történelmi regényt. De még<br />
azok számára is, akik kénytelenek voltak tudomásul venni<br />
az oly jól induló író művészi hanyatlását, még akik észre is<br />
vették eszméinek rokonságát a gyilkos fajmítosszal, azokat<br />
is megdöbbentette a gyakorlati politika terére lépő Nyírő<br />
egyértelmű odaállása a német fasizmus itthoni képviselői, a<br />
nyilaskeresztesek mellé.<br />
Élete és életműve előtt zavartan, tanácstalanul áll, aki<br />
jellemezni akarja. Annyi ellentétes jelző érvényes egyéniségére<br />
is, műveinek irodalmi értékére is, hogy végeredményben<br />
egyik jelző sem hiteles. Vallásos? Igen, annyira, hogy<br />
ifjúkorában hittanár, majd plébános, és élete végén szerzetes.<br />
Pogány? Nagymértékben: panteizmus, ősi mítoszok,<br />
babonák kavarognak benne, és keverednek vallástagadással.<br />
Érzelmi életében és ezt tükröző vallomásos oldalain szinte<br />
összefonódik erotika és aszkézis. Mélységes emberszeretet<br />
és vérgőzös fasiszta öldöklésre uszítás együtt fér meg ebben<br />
a ködgomolyos lélekben. Stílusában a finom költőiségtől a<br />
közhelyeket halmozó giccsig, a magasztos egyszerűségtől<br />
a modoros túlcifrázásig, a havasok és fenyvesek illatától a<br />
durva alpáriságig néha nem is műről műre, hanem oldalról<br />
oldalra változik a művészi egyéniség. Zavarosabb Szabó<br />
Dezsőnél, aki hatott rá, de nincs meg benne Szabó Dezső<br />
tévedéseiben is megnyilvánuló, torzultságaiban is nyilvánvaló<br />
gigantikus nagysága. Mélységes természetszeretete,<br />
furfangos székely humora, finom lélekábrázolása néha Tamási<br />
Áron versenytársává tehetné - sokan annak is gondolták -,<br />
de nincs meg benne Tamási lélekmélyről fakadó derűje, lelki<br />
tisztasága, még kevésbé formabiztonsága és költői hevületű<br />
írói nagysága. Novellistaként legszerencsésebb pillanataiban<br />
a legelsők sorába tartozik, hogy máskor a hevenyészettség,<br />
az erőltetettség, sőt nemritkán az értelmetlenséget súroló<br />
érdektelenség alsó átlaga alá süllyedjen. Regényt pedig<br />
egyáltalán nem tud komponálni, s legföljebb novellisztikus<br />
részletei sikerülnek. Történelmi regényeiből hiányzik a<br />
történelem. Ugyanakkor regényes önéletrajza, az Isten<br />
igájában korképnek is, önarcképnek is igen jó, egyes részletei<br />
akár a remekmű értékjelzőjét is viselhetik. Papként a szeretet<br />
szószólója volt, hitehagyottként a gyűlölködésé, politikusként<br />
és publicistaként háborús uszító, tömeggyilkosságok<br />
felbujtója, háborús bűnös. Emigránsként előbb a gyűlölet<br />
megszállottja, majd önostorozó bűnbánó, önkínzó megtérő,<br />
aki szerzetesként önsanyargatással tagadja meg életét,<br />
művészetét.<br />
Nyírő József háborús uszító, tömeggyilkosságok<br />
felbujtója, büntetőjogi értelemben is háborús bűnös<br />
lett. Odatartozott Szálasi szellemi vezérkarához. Még az<br />
emigrációban is, Amerikában és Spanyolországban megjelent<br />
könyveiben is ezt a szellemet próbálja igazolni.<br />
A többit már csak a kósza híradás hozta haza: lelki<br />
meghasonlást, gyötrő önvádat, megtérést az ifjúkor dogma<br />
szerinti kereszténységéhez, a szerzetesi csuha felvételét,<br />
majd a halált a távoli kolostorban.<br />
Kétségtelenül tehetséges író volt, kétségtelenül<br />
eltévelyedett lélek lett, életében aligha találhatott volna<br />
bűneire bocsánatot. De a már halott író életműve - ez a<br />
rendkívül egyenetlen, zűrzavaros életmű - mégis olyan<br />
örökség. amelyből előbb-utóbb ki kell válogatni a maradandó<br />
értéket. Mert jó néhány novellája, különösen a koraiak közül,<br />
és önéletrajzi regénye, az Isten igájában akkor is irodalmunk<br />
maradandó értékei közé tartozik, ha írójuk a történelem<br />
viharában emberileg is, művészileg is isten igájából az<br />
ördög igájába hajtotta fejét.<br />
8409
Change language