Nyelvtudományi közlemények 91. kötet (1990)

230 VIKÁR LÁSZLÓ
mert az éneken kívül nincs semmi keresnivalójuk, nem rendelkeznek önálló
jelentéssel.
Ezen ún. töltöhangok száma nyelvenként és vidékenként, sőt énekesenként
is igen változó lehet. Mivel a kiadványok nagy része figyelmen kívül
hagyja őket, elterjedtségüknek akárcsak a hozzávetőleges felmérése is reménytelen
vállalkozásnak látszik. A magunk több évtizedes tapasztalata
mindenesetre azt mutatja, hogy a Volga-Káma vidéki finnugorok — amikor
énekelnek — szívesen élnek a szótagok kibővítésének sokféle lehetőségével.
Már eddig is éppen elég gondot okozott az ottani dallamok és szövegek
összeillesztése. A legutóbb elkészült déli-votják népdalgyűjtemény 330 dalából
pl. egyetlen egy sem akadt, amelynek szövege — kisebb vagy nagyobb
mértékben — ne változott volna meg, amikor azt énekelték. Ez egyúttal
azt is jelenti, hogy e szövegeknek egy részét teljesen értelmetlen lenne kotta
nélkül közre adni. A kottás kiadásnak viszont elengedhetetlen tartozákai a
kiegészítő szövegrészek.
Álljon itt egy példa az 1968-as, tatár földön fekvő, Pocsinok Szutyer-i
gyűjtésünkből (AP 6813 k.). Énekesünk, az 53 éves D. Ivanova egyetlen
versszakban nem kevesebb, mint 17-szer tért el az „alap" szövegtől. Az eltéréseket
kerek, ill. szögletes zárójel mutatja. Kerek azokat, amelyek elhangzottak,
bár szervesen nem tartoznak a szöveghez, szögletes pedig azokat,
amelyeknek el kellett volna hangozni, de valamilyen oknál fogva azonban
mégis elmaradtak.
voz(a) valan(a) sas(a)ka no(je) kaze(j) d'uza(jej),
oza(jâ) d'uzaskoma no(j) asames.
pùs(ù)mù l"atiset(e) no(je) kaz(a) l'ukis(e)ke(j),
oza(ja) l'ukisko[m]a no(j) asames.
Elméleti (prózai) szótagszám: 10, 10, 10, 10.
Gyakorlati (énekelt) szótagszám: 15, 11, 15, 11.
A most következő s az apró részletekre is rávilágító valamenyi példát
az 1968-as és 1974-es déli-votják felvételeinkből válogattuk.
A zárójelben lévő kiegészítő szövegrészek soha nem a szavak elején,
hanem többnyire a szavak végén vagy közepén jelennek meg:
szó végén magánhangzó = voz(a)
szó végén mássalhangzó = no(j)
szó végén mással- és magánhangzó = no(je).
Különbséget tehetünk köztük aszerint is, hogy
1. a toldalék magánhangzó azonos az adott szóban szereplő összes többi
magánhangzóval, amennyiben azok is megegyeznek:
Nyelvtudományi Közlemények 91. 1990.
valân(a)