tartalom - Színház.net

ásává lesz. A világ így teszi önnönrészévé a Fattyút, s Pembroke valóbankomolyan gondolja: az új uralomnak isszüksége lehet effajta okos tanácsadókra.Hiszen igazán nem változtathat megsemmit.A játékszabály lényege mindössze anynyi,hogy a konvenciót felrúgóra vár aszükségképpeni halál, még ha király isvolt az, aki elkövette, A hatalom önnönellenfelétől addig lehet nyugalomban (azazaddig háborúzhat vele), amíg a játékszabálytfel nem rúgják, hiszen ha - aráció szerint -- a másikról kiderül, hogynem ellenfele, akkor saját léte, ingataguralma sem indokolható. Azaz a hatalmakszámára Pembroke mindenkinél fontosabb:a népet, ugye, mégsem engedhetjükjátszani. Az udvari minisztert Mácsai Pálalakitja: s minden mozdulata, visszafojtottudvariassága, fenyegető né-masága mögöttott érezzük a valóban elkövetkező áruláslehetőségét, hiszen ő nem János királyt,hanem a királyságot szolgálja. Saját léteaddig biztosított, míg azintézményrendszeré.Ő maga húzza ki a színről Jánoshulláját, s neki már nem jut fehérzsebkendő: számára nem érdekes, amiholt. A darab végének kulcskérdésevalóban a Fattyú kétségbeesett monológja,s ez az egyetlen pont, ahol vitatkoznékKerényi koncepciójával, ahol úgy érzem:saját addigi világképével is összeütközésbekerül. Hiszen ha a monológ első felevalóban a rémület és iszonyat általáthatott, akkor a másodikat már az iróniaés a gúny, a kétségbeesett öngúny uralja.A nép közé visszavegyülő s önnönnemzőkepességét ismét népe szolgálatábaállító Fattyú ezt a szöveget már nemmondhatja tragikus ígéretként vagy méginkább utópikus fenyegetés-ként. A világotátalakítani képtelen lévén, immáron csakaz ellenkező nemet hódít-hatja meg, de ezmár nem lesz sem hősi, sem harc, ez akomédia a komédiában. A fej helyet t --Thomas Mann kifejezésével élve ekkormár csak jellem-fejét használhatja, de ezmár több mint ironikus, több mintgroteszk: ez már „mindössze" komikuslehet.Azért is érdemel említést az utolsójelenet ironikusságának vagy áltragikumánaka kérdése, mert egyébként azelőadás mindvégig megtartja a „kellőtávolságot " , s nem hagy kétséget afelől,hogy minden vér ellenére a látvány komikus.Hiszen a változások összességemint azt a Fattyú is kénytelen belátniegy Pembroke-ot hozott a világnak, mástsemmit.Kellő gúny és irónia árad az állandózászlólobogtatásból, az egyes udvarokatjellemző dalokból. (A franciák a Sur lepont d'Avignont fújják, s az angolokvégzete az Ég a város, ég a ház is kánonjárakövetkezik be.) Am mindenrendezői törekvés ellenére egyes utalásokmégsem szerencsések. Hiszen ha elfogadható,hogy Blanka elkurvulván a tehetetlendühtől -- dizőzként lép elénk,akkor sem helyeselhetjük a Dózsa Lászlóáltal alakított Lajos herceg megoldásánakmikéntjét. A csata utáni közös zabálásonfontos szerephez jutna e színész:elmélyülten és rezzenéstelenül kellenevégigzabálnia a fejleményeket, hogy aztánfelriadjon: ismét háború van - s ezremek. Az igazság az, hogy Dózsaszétzilálja a jelenetet, humorizál, összevisszacsapkod, ahelyett, hogy csak azzala tállal lenne elfoglalva, amelybe aztánmajd a következő jelenet során be-lecsapjalevágott fejét az őt módfelett gyűlölőFattyú. Mindez elég fontos mozzanata adarabnak, ő lenne a Fattyú mitologikusellenpontja, s a Dózsa által játszottoperettalakításról nem értjük, miért vált kioly heves érzelmeket. Sajnálatos, hogymindez újra és újra megengedhető, s hogye szinész mind-untalan belecsúszhassonazokba a laza viselkedési formákba,mellyel egész jelenetek erejét veheti el.Hiszen egyébként úgy vélem az előadásmásik igen fontos hozadéka abban állt,hogy a társulat több tagjának sikerült akooperáció, sikerült megérteniük sajáthelyzetüket és játékmódjukat ckonrepcióban.Így vált nagyszerű alakítássá NagyZoltán Pandulphója is, s az egyházi fér-fiúalakja igy lett valóban rémületessé,víziószerűvé. A riadt király, a félénktanácsadó és a becsinált főpap hármasa: akoronát felajánló és azt hűbéri jutalomkéntvisszanyerő uralkodó, az aggódóFatrvú és az Angliát gyűlölő Jánostólelőször megriadó, később diadalmasancinikus Pandulpho együttese talán azelőadás legemlékezetesebb jelenetét hozza.Abszurdum és naturalitás, komikum ésszorongás mondatonként váltják egy-mást,s a gatyájában istenéhez imádkozó őrült,fázó főpap nem pusztán a reális térbenmagasodik a szereplők fölé, de mintegy azegész előadás jelképe is maradhat emozdulat. Nagy Zoltán tökéletesen érti eShakespeare és Brecht közötti stílust,ritmusérzéke tévedhetetlen, s így humora is gyors, csattanó. Deérti a játékot Fülöp Zsigmond s adauphint alakító Kerekes József (főiskolaihallgató) is. Sok múlik azon, hogy azőáltaluk megformált király és dauphin nelegyen túl vásári, s minthogy amúgy isfestett karaktereket alakítanak semmiképpse lépjék túl a szerep határait. Azállandó komédiázás fegyelmezettséggelpárosul, s csak csodálhatjuk, hogy mikéntteremt Kerekes József élő embert a hájasfélbuzi üres karakteréből. Kubik Anna ésVass Éva is meglelik helyüket azegyüttesben, s az utóbbi fő-ként a halálaelőtti monológban lel önmagára, s teszialakítását emlékezetessé. Sajnos nem állmindez Esztergályos Cecíliára, aki újtagja a színháznak, s ismerve elmúltéveit, igen érthető, hogy miért áll átnehezen a komplexebb alakformálásira, afinomabb megoldások-ra. Tévesnek tűnikaz az elképzelése, hogy a szinteszakadatlan kiabálás azonos afeszültségkereséssel. Holott Esztergályosördögien jó színésznő egyéb-ként.Már szó volt Mácsai Pálról, s meg kellmég említenünk Götz An n a , SzakácsEszter, Baranyi László, Czibulás Péternevét is, akik kellő tájékozódóképességgeligazodnak el ezen a cseppet sem egyszerűterepen.Gyerekek' színpadi jelenléte, ágy hiszem,mindig életveszélyes, s itt igencsaktöbbről van szó, mint a kis Arthuregyszerű ottlétéről. Vajda Péter játszotta(?) az általam látott előadáson a kistrónkövetelőt, és a rendezői pedagógiaérdemének tűnik, hogy jelenléte nem voltidegesítő, aggódást kiváltó.A zenéről és díszletről már szó esett, ajelmezeket Borsi Zsuzsa tervezte, s azokerényéül szolgált, hogy nem nehezedtekrá a szereplőkre, hagyták élni aszínészeket, hiszen a túldíszítettség és astilizálás közötti utat meglelni semkönnyű feladat.F r edrich Dürrenmatt: János király(Várszínház)Fordította: Görgey Gábor. Dramaturg: MáraiEnikő. Díszlet: Csikós Attila. Jelmez: BorsiZsuzsa m. v. Zene: Kemény Gábor, KocsákTibor. Rendező: Kerényi Imre.Szereplők: Hirtling István, Vass Éva, GötzAnna f. h., Kubik Anna, EsztergáIyosCecilia, Vajda Péter, Garai Viktória,Funtek Frigyes, Szakács Eszter, CsákGyörgy, Fülöp Zsigmond, Kerekes Józseff. h., Dózsa László, Nagy Zoltán, MácsaiPál, Baranyi László, Czibulás Péter, FerenczyCsongor, Bősze György, Bagó Bertalanf. h., Győri Péter f. h., Kaszás Géza f. h.,Nagy Arpád.