csupa paradoxonnal lehet érzékeltetni ejele<strong>net</strong> fényűző puritanizmusát, ami olyremekül tükrözi Colette intellektusánakérzékiségét. S Akalaitis nagy elismeréstaratott új rendezése a Public Theaterben, aZsákutcagyerekek is csak önellentmondáskéntértelmezhető. Ez a produkciószenvedélyesen emlékeztet rá, hogyfásultan beletörődtünk a nukleáris háborúlehetőségébe; tehát egy borzalmas éspolitikai témát dolgoz föl komikusfelhangokkal, és a legkevésbé semnaturalista színpadi felfogásban. Sem nemdidaktikus, sem nem „megható", sőt, ahagyományos színházi közhelyfigurák(egy bűvész és hét Mefisztó) kollázsával,továbbá az ironikus dokumentaritással(felbukkan a darabban Madame Curie,továbbá egy összeállítás a kormánypropagandafilmjeiből), Akalaitis sutbadobja a felszínes hatásvadászatot, mélyre, agondolatok és emóciók szintjére akarhatolni. Vagyis a Zsákutcagyerekek éppenazért válik politikai jelentőségűvé, mert„megoldások" kínálása nélkül képesmozgósítani.„A legtöbb ötletemet filmekből szedem"- mondja Akalaitis. „Valójában a színház alátványművészete, még a drámai nyelv isezt szolgálja. Számomra az aleglényegesebb, hogy mindig hű maradjakhozzájuk." A koncepció szerkezete irántvaló érzékenységnek és vizuális, már-márépítészeti elemekben gondolkodókompozíciós készségének következtébenAkalaitis a mai amerikai színház„leghangulatteremtőbb" egyénisége. Az őprodukcióiban még az ár-nyékok ishatározott körvonalú jellemekké válnak.A színházról azért olyan nehéz írni, mertaz ember - köztük e sorok írója is -kiválaszt egyetlen aspektust, és a többirovására azt hangsúlyozza. Amikor arendezők mesterségükről be-szélnek,mindig ugyanazokat a szakkifejezésekethasználják - „húzás", „képi hatás " ,„koncepció " , „kibontás " -, ám aleggyakrabban ezt a szót mondják ki:„csapatmunka " . Ha pedig magáról arendezésről beszélnek, folyvást metaforákbanfejezik ki magukat: „a rendezés aszerepformálások gyűjtőedénye",„megelevenedett festmény", „a színészitehetség kibontakoztatásának módja". Alegjobb meghatározás talán ElinorRenfieldtől származik : „A rendező munkájánakcsúcspontja az előadás, amikormindent, a drámaszöveget, az alakításokat,a közönséget és önmagát egység-beötvözi."CS. SZABÓ ISTVÁNGyermek- és ifjúságiszínház az NDK-banNémet nyelvterületen már a két világháborúközött is volt gyermekszínház. ANémet Proletár és Ifjúsági Színház 1 933-ban alakult, a Német Kommunista Párthozta létre, de a nácizmus rövidesen eltiportaa kezdeményezést. A színház vezetőivagy emigráltak, vagy a lágerekpoklaiban szenvedtek.Az első hivatásos gyermek- és ifjúságiszínház 1946-ban az NDK-ban, Lipcsébenalakult, majd 1949-ben Drezdában, 195 o-ben Berlinben, 1952-ben Halléban,Erfurtban, 1969-ben Magdeburgban,1973-ban Rostockban hoztak létre gyermek-és ifjúsági színházat. A berliniTheater der Freundschaft igazgatója 195obenaz egykori Proletár és Ifjúsági Színházegyik volt vezetője lett. Hans Rodenberg aMoszkvai Gyermekszín-házban dolgozottemigrációs évei alatt. Haláláig ő volt avezetője az NDK-ban működő IfjúságiSzínházak Központjának is. Ma az a tér,ahol a Theater der Freundschaft áll, az őnevét viseli.A Theater der Freundschaft az NDKközponti gyermekszínháza. Mindenkoriigazgatója az Ifjúsági Színházak Központjánakigazgatója is. A jelenlegi intendánsKlaus Urban díszlettervező. Őinformált színházáról és az NDK gyermekésifjúsági színházi életéről. Az 1950-esalapítás idején kialakult - és a többi márműködő társulat eredményeit figyelembevevő - szerkezeti forma máig szinteváltozatlan. A kettőszáz fős társulatbólnegyven tag színész, három rendező, kétképzőművész, négy dramaturg, négy pedigpedagógus. Húsztagú a zenekaruk. Aműszak, az adminisztráció és a kisegítőszemélyzet adja ki a teljes létszámot.Játszási területük Berlin. Műhelyeiknincsenek. A berlini Maxim Gorkij DrámaiSzínháznál végeztetik el a szükségesműhelymunkákat. Évadonként tizenötdarabot játszanak, ebből négy-öt a bemutató.A színház befogadóképességenégyszáznyolcvan fő. Van egy körülbelülszázszemélyes stúdiószínházuk is.Évenként háromszázötven előadásttartanak, száznyolcvanezer néző előttjátszanak. A jegyek ára két márka (akísérő szülőké három). Ez az ár olcsó, és aszínházvezetők szerint az is marad. A színház évesdotációja hárommillió márka!Naponta két-három - házon kívüli műsorralesetleg négy -• előadást játszanak.Kiterjedt nemzetközi kapcsolatuk van.Legalább kétévenként külföldi turnénvesznek részt. Testvérszínházuk a prágaiWolker Színház és a moszkvai KözpontiGyermekszínház. Voltak turnénSvájcban, Olaszországban, Ausztriában,az NSZK-ban, Nyugat-Berlinben, Romániában,sőt a távoli Mongóliában is. KlausUrban úgy véli, nagyon fontos az utazás, atapasztalatcsere, más népek kultúrájánakmegismerése és a saját kultúra közvetítése.(A Budapesti Gyermekszínház még hazaitársegyüttessel sem tud kapcsolatotteremteni, mivel egyetlen ilyen műfajúönálló hazai szín-ház, külföldi kapcsolataialig vannak.) A nyolcvan-száz tagot kitevőturnécsoportok mellett gyakori náluk ahúsz-harminc személyes cserelátogatás, avendégrendezések és a vezetőimunkaprogramok.Az NDK-ban is nagy probléma az, hogymit játszanak a gyermekszínházak. Háromkorosztály várja a színvonalas, számáraéletélményt nyújtó darabokat: az 5-9, a1o-14 évesek és a 14 éven felüli fiatalok.Egy korosztályra alig több mint egybemutató jut évadonként. Éppen ezért aszínház vezetői fontosnak tartják éstámogatják a színészek öntevékenymunkáit. A hivatalos bemutatók mellettévente több - főleg stúdióban bemutatottöntevékenyenlétrehozott darabjuk látható.És ez színházi életükben hagyomány.Mindhárom korosztály számára készítenekilyen produkciót is. Színre visznekabszurd darabot is. Ottlétemkor próbáltákés nagy közönségsikerrel mutatták beFernando Arrabal: Piknik, a csatatéren ésJura Soyfer: A világvége címűegyfelvonásosokat. A legkisebbek számárazenekari tagokkal közösen szerkesztenekműsorokat, hoznak létre a gyerekekkelegyütt játszható, úgynevezettmaterinkákat. A húsztagú zenekar önállóhangversenyeket is ad. (A Buda-pestiGyermekszínház zenekarát az 1984-esévad végén oszlatták fel anyagi és foglalkoztatottságiproblémák miatt!) Valamennyiönálló kezdeményezés egybenkísérlet is és nagy próbatétel minden hivatásosszínház számára. A társulattá válásegyik útja az ilyen munkák támogatása,segítése. Csak az igazi erőket elismerő,koncepciózus vezetés engedheti meg magának,hogy ilyen sokoldalú munkát végezzenegy társulat.
.\ Theater der Freundschaft társulatánálnégy főhivatású pedagógus dolgozik (ez aszervezeti felállás arányaiban meg-egyezikaz NDK valamennyi hasonló intézményében).Feladatuk sokrétű. Állandókapcsolatban vannak az iskolákkal, résztvesznek a műsorterv elkészítésében, aziskolai pedagógusokkal együttesen értékelika bemutatott darabokat. Kapcsolatbanállnak az Ifjúsági KérdésekkelFoglalkozó Kutatóintézettel. (Ez az intézményhivatott felmérni, hogy miveltöltik a német fiatalok a szabad idejüket,mit olvasnak, milyen zenei irányzatok alegdivatosabbak stb.) A korosztályokigényeinek változását is figyelik a színházipedagógusok, a tizenévesek örökkéváltozó, a családból kiváló, a társadalombaönállóan beilleszkedni akaró törekvéseitstb. Az NDK-beli gyerekek korábbanérnek, mint például a magyarok, hamarabbigyekeznek önállóak lenni. Törekvésüketsegíti az iskolarendszer is. A tizenhatévesnél idősebb tanulók két-háromszázmárka összegű ösztön-díjat kapnakhavonta. (Ez nem kis pénz!) A gyerekeketa színház is egyenrangú partnerként kezeli.Vannak ennek keményebbmegnyilvánulásai is. A Kokori és barátja, amajom című mesejáték (rendező: HorstHanemann) nézői nyolcévesek voltak. Mégnémet barátaim is fel-szisszentek egy-egyerős kiszóláson. A darab egyébként afelnőttek hazudozó, egymást becsapó,álmokat kergető világáról szól. Szomorúrealitást tár a gyermekek elé. Ideálokatrombol, de nem állít helyébe újat.Szovjet rendező állította színpadra aRépácska című, ismert népmeséből készültmesejátékot. A tíz percbe sűríthetőtörté<strong>net</strong>et eleven típusokkal és kedvesjátékokkal, az emberi kapcsolatok, érzelmekalaphelyzeteinek felmutatásávalmásfél órásra dúsították fel. A darabdíszlete a térhatású leporellók hangulatátidézte, meleg színekkel. A Reineke, a rókacímű vándormese operaváltozatát is játsszaa színház. (Zene: Ruth Zechlin, szöveg:Günther Deicke, rendező: joachimSiebenschuch.) A színpad előterébenfelépített fémállványzat a darab állandódíszlete, mely a hatalom felépítményrendszerétjelzi, tetején az oroszlán trónusával.A színpad mélyén csupán a horizontkék függönye feszül a földig. Aháttérben játszódnak az utca népének jele<strong>net</strong>ei.(A tervezőt nem zavarta az a tény,hogy a „nagy felépítménytől " jó néhányfizető néző alig látja a háttérben zajlóeseményeket.) A színház műsoránAndr ea s Dölli n g , a Reinek e, a r ók a c í ms z e re pé be n ( Th ea ter d er F r e u nd s c h a f t )többek között a Win<strong>net</strong>on színpadi feldolgozása(Helmut Baierl munkája, rendezőFrieder Kranz), az Anna Frank naplója,A cattarói matrózok (melyet AlejandroQuintana chilei származású fiatalrendező vitt színpadra) szerepel, s amese, a romantika, a commedia dell'arteés a politikus színjátszás mind magasszinten valósul meg.A három korosztály közül a tizennégyéveseket és a náluk alig idősebbeket napontakell meghódítani az ifjúsági színházaknak.Hiszen miként a hazai, ugyanúgya német színházaknak is az a legnagyobbgondja, hogy az önmagát már felnőttnekérző fiatalok érdeklődését műsoraikiránt fenntartsa. Ehhez az egyikmód az, hogy érzékenyen fel kell tárni ésszínházi formába kell önteni az adott kor--osztály örök, de minden korszakbanmégis másképpen jelentkező problémáit.Dr. Bernd Götz, a magdeburgi Theaterder Zuschauer igazgatója szerint is enneka korosztálynak a darabellátása a legnagyobbgond. hiszen a felnőttek színházainaknézőterét is zömével fiatalok töltikmeg. Magam is ezt tapasztaltam akár aBerliner Ensemble előadásain (Brecht:Háromgarasos opera, Eisler: Johann Faustus),vagy a magdeburgi Grosses Hausstúdiószínpadon előadott - nagyszerűnaiv, költői groteszkjén (Julie Schrader:Genovera oder Die weisse Hirsrbkuch. Rendező:K. F. Zimmermann). A tizenöttizenhatéves fiatalok értően reagáltak azelőadásokra, és fegyelmezettek. A szü<strong>net</strong>bennégy-öt márka árán pezsgőt ésvodkakoktélt szürcsölgetve füstöltékcigarettáikat, vidáman zajongtak a társalgókban,akár a lépcsőn, akár székenülve.Általában azt figyelhettem meg, hogyaz általam látott német színház színpad--nézőtér viszonya nem annyira szertartásos,mint nálunk. A Volksbühne színpadánegy díszítő jelentette be, hogy néhányperc technikai szü<strong>net</strong>et tartanak aMacbeth egyik díszletének meghibásodásamiatt. A Theater der FreundschaftWin<strong>net</strong>ou-előadásán a songokat kísérőcountryzenekar tagjai még az előző zártjele<strong>net</strong> alatt bejöttek a színpadra, és aszínész átélése közepette annak rendje ésmódja szerint felkészültek, majd munkájukvégeztével kimentek. A legkisebbeknekszóló mesében is (Répácska) aszínészek kutyát, vakondot alakítvagesztusaikban, hangerőben vállalták azembert: az adott típust jellemző kosztümmelés a többi szereplőhöz kötődőviszony megmutatásával ábrázolták.A gyermek színházi kultúrájának szervesrésze a bábszínház. Sok előadást láttamaz Albrecht Delling vezette BerliniBábszínházban és a Magdeburgi Bábszínházban,melynek igazgatója Elke