tartalom - Színház.net

fesztiválon nem a színjátszásban nemzetközilegis elfoglalt helyén, hanem mindenbizonnyal alatta szerepelt.Hiába volt első bemutatója idején máigzajos bukás például Synge darabja, aNyugati világ bajnoka; a századforduló tájánmerésznek ható népi ábrázolásmód, nyelviszabadosság mára önmagában erőtlentörténeti motívum. A korrekt interpretációntúl pedig nemigen jutott az az előadás sem,amit itt láthattam.A Black Theatre Co- perative nevű - éspersze csak feketékből álló társulat öt évealakult, éppen azzal a céllal, hogy állandómunkalehetőséget adjon a feketeszínészeknek, s ezzel együtt megőrizze(netán megteremtse?) a fekete színjátszásspeciális vonásait Angliában.Darabjuk (Edgar White műve, címe:Redemption Song, magyarul talánMegváltásének lehetne, de jelentéstartalmátbővíti, hogy a színhelyül szolgáló falucskátnevezik Redemptionnek) helyszíneegzotikus, ősi fekete falu, amelybehazatér a civilizációtól megcsömörlöttfiatalember, hogy nagyanyjától örököltbirtokán gazdálkodjon. A birtokot azonbanrészeges apja eladta, árát elitta, s avisszaszerzésért folytatott harcba előbblelkileg, majd fizikailag pusztul bele avégső illúzióitól is megfosztott főhős.Holtteste felett aztán békejobbot nyújtanakegymásnak az ellenfelek .. .Szenvedélyes, túlfűtött színpadi érzelmek,a konfliktus - nézők számára is érzékelhető- mértékén, jelentőségén felüli,ettől némiképp motiválatlannak látszóelhatározások, fordulatok, tisztességes,noha szegényes formai megvalósítás - ezjellemezte a Black Theatre Cooperativeelőadását.Cocteau monológja - A emberi hang (TheI luman Voice) szenzációnak számított aFringe-programban. Elsősorban az előadószemélye miatt: ugyanis Susannah York, análunk is közismert színésznő játszotta amonodráma felé közelítő darabot, sőt asaját fordításában tette mindezt.A klasszikus panelekből építkező Azemberi hang nemcsak a hírveréshez képest:abszolút értelemben okozott hatalmascsalódást. Egy telefonbeszélgetés egyikfelét halljuk, s egyik résztvevőjét látjuk.Aki szemmel láthatóan lelki és fizikai erejevégén próbálja meg kapcsolatukmegjavítására rávenni a vonal másik végéninkább csak hallgató - feltehetően - férfit.Hétköznapi semmiségekről éslétfontosságú elhatározásokról egyformasúllyal és egyforma gesztusrendszerrelkiegészítve - könnyek, kiabálások,összeomlások - esik szó. A nézőnek ötperc elég ahhoz, hogy úgy érezze: akaratánkívül egy magánbeszélgetés tanújalett, s a csak két emberre tartozó intimitásokhallatán egyre kényelmetlenebbülérzi magát. E magánszférából egyet-lenpillanatra sem képes színházi élménnvéválni a produkció - a fiatal, s másalakításaiból tehetségesnek megismertszínésznő megannyi civil erőfeszítéseellenére sem.A Fringe-fesztivál egyik középpontihelye a tradicionálisan magas színvonalúprogrammal jelentkező Traverse Szín-ház.Állandó tömeg, nagy érdeklődés kísériminden előadását - itt mutatták beegyébként a fentebbi Susannah Yorkprodukciót.A Traverse saját társulata adta előMartyn Hobbs A gép története (The Historvof the Machine) című drámáját, PeterLichtenfels rendezésében. A drámaíró egyskót fiatalember, akinek ez az elsőszínpadi műve, s a szórólap szerintilegfontosabb információ róla, hogy egyhíres krikettjátékos, bizonyos Sir jackHobbs unokája.Maga a mű egyébként érzelmes-érzelgőstörténet egy tudósról, aki egy gép-embertalkot; majd a konfliktusról, ami az alkotásörömteli állapota és tökéletes,ám lélektelen produktuma között feszül. Atizennyolcadik legjobb esetben is koratizenkilencedik századi modorban írotttörténet elsősorban alapos irodalomtörténetiés színitörténeti felkészültségrőlárulkodik, utalásokkal, áthallásokkalteli fordulataiban. Gyakorlatilagmajdnem hiába a sokszor élvezetesszínészi játék mindkét főszereplő, a tudóstjátszó Stephen MacDonald és a gépembertlenyűgöző technikai szinten alakítóDikran Tulaine emlékezeteset tudottnyújtani -, a történet ódivatú, s manapság -a számítógépek idejénmeglehetősen érdektelen maradt.A Fringe-fesztivál másik „divatos " hely--színe a Richard Demarco Színház volt.Több előadást láttunk itt; a város egymásik pontján egy ugyanilyen nevűérdekes és ötletes - kiállításra bukkantunk;s miután együtt és külön-külön is törtük afejünket azon, ki is lehet RichardDemarco, az utolsó napok egyikénsajtótájékoztatót rendezett számunkra.Richard Demarco amolyan régi vágásúmecénásnak, a kultúra megszállottüzletemberének látszott, s tagadhatatlanulheves érzelmű skót lokálpatrióta, akipersze - mint neve is mutatja - olasz.Stephen Persaud és Victor Romero Evans a Black Theatre Co-operative Megváltásének című produkc ió j ába n( Ray Abbot t fel vé tele)