tartalom - Színház.net

gyar mozgásvilág. Amikor Bécsbenjátszották a darabot, akkor a kritikusokmegírták, hogy ez a magyar színház valamitkitalált önmagának, s nem a Broadwaytutánozza.-- Beszéljünk tehát e két sikerdarabról. ACsiksomlyóiban és a Kőműves Kelemenbenhasonlóságuk ellenére alapvetően különbözik aszínpadra állítás módja.Teljesen igaz.- A Csiksomlyói megmaradt a bajosannaturalisztikus paraszti játékstílusnál, amibizonyos groteszk színeket is hordoz, talánannak a következményeként, hogy a rendezés ésa színészek maguk is kicsit kívülről nézve,mintegy idézőjelben játsszák a darabot. Amozgásvilág nem éri el azt az intenzitást, amit aKőműves Kelemennél. Azzal, hogy az egészjáték egy stílusban van mozgatva, és ez a stílusa paraszti világból át-emelt gesztusrendszerbőlalakult, a mozgás több, mint illusztráció, mintráaggatott dísz, s egységes, esztétikus látványthoz létre. De még nem olyan határozottarculatú, mint a Kelemené.Ez igaz, de ez következik a dramaturgiábólis. Nekem az volt a feladatom,hogy a népi naivikának és a népi naivképzőművészetnek megfelelő jelzésrendszertcsináljak. Mikor egy gesztustkeresek, a színésznek, abban ott van anéprajzi gyűjtőútjaim száz és százparasztarca és cselekvése. Aki gyűjtő-utakrajár, az tudja, hogy egy paraszt-ember, akiigazán tehetséges előadó, milyenfantasztikus gesztuskészlettel rendelkezik.Nekem Kerényi Imre kérésére az volt akötelességem, hogy ezt a gesztusrendszert,ezt a stílust állítsam be. Ezteljesen más, mint egy városi emberé, hiszenez a gesztusrendszer a parasztimesevilághoz, a táncélethez, a népdal-ésballadavilághoz, egy egységes népi kultúrastruktúrájához kötődik.Ezzel szemben a Kőműves Kelemen meghatározójaegyfajta magyar rockzene s aszövegkönyv dramaturgiája, ideológiája,mondanivalója, amely korszerű és teljeseneurópai, bár az alapja a Kőműves Kelemenballadája, ami jellegzetesen dél-keleteurópaimotívum. Nyilvánvaló tehát, hogyennek a mozgásvilága és jelzésrendszeresokkal stilizáltabb. Eb-ben a stilizáltmozgásvilágban az asszonyt úgy emésztikel, úgy veszejtik el, hogy négy emberösszekapaszkodva a hátukból egy vízszintesasztalt képezve forog. Kőműves Kelemenrágördíti az asszonyt ezekre a hátakra, s eza forgás mint a malomkő, felőrli az asszonytestet.É n nem állítom, hogy ez a formaa magyar folklórból való, de a négy emberforgása, maga a lépés a verbunktáncainkbólvaló.- Ha még mindig ennél a két darabnálmaradunk, akkor mondhatjuk azt, hogy aCsiksomlyóiban a darab stí l usának, dramaturgiájánakszolgálatában valamifajtaautentikus jelrendszert, mozgásvilágot éskülönféle, ön által ismert és a rendező illetve aszínészek által nem ismert anyagot kel-lettszínpadra álmodni a mozgásban, a táncokban,dalokban, míg a Kőműves Kelemennél afolklórból tulajdonképpen egy új, színházi,stilizált világot kellet/ teremteni.- Igen. Ez így van.- De beszéljünk egy kicsit részletesebben aKőműves Kelemenről. I 'olt a KőművesKelemennek egy Paál István által rendezettrevelatív erejű előadása néhány éve. Alkotóimódszereiket tekintve kézenfekvő az összehasonlítás.Abban is volt folklórelem - de csak részletelemként,az asszony megjelenésekor, viszontott is az emberi testekkel fejeztek ki mindent,az építést, az alkut, a gyilkosságot. Nemtáncot, nem folklórból átemelt jelzés-rendszerthasznált a rendező, hanem Grotowski nyománerőteljes és dinamikájában,megformáltságában könnyen érthető mozgásnyelvet,amely rendkívül kifejezővé és nagyhatásúvá tette az egyébként problematikájábanis igen figyelemreméltó darabot. Na, mostitt van valami különbség a két produkcióközött: a szándék ugyanaz, az eredményT á n c k é p a z I s t v á n , a k i r á l y e l ő a d á s á b ó l ( M T I - f u t ó , Hor v á t h Év a f e l v . )mégis más. A Paál-féle előadás előszörelementáris erőrel arról szólt, hogy a mű érdekében,ha kell, emberáldozatot is kell hozni,majd mintegy két évvel később, amikor azegyüttes helyzete megrendült Szegeden, akkorbár szinte kottára ugyanúgy adták elő adarabot kis hangsúlyeltolásokkal - már arrólszólt, hogy a mű nem ér annyit, mint az emberiélet. Tehát ez a mozgásvilág persze az előadottszöveg hangsúlyváltozásaival együttrendkívül alkalmazható nyelvként funkcionált,és mindig valami belső emberi véleményt,indulatot, szándékot volt képes kifejezni. AMarton Lászlóval közösen színpad-ra állítottKőműves folk l órelemei viszont túlságosan isegyneműek, nem mobilizálhatók. Úgy érzem, aprodukció kissé patetikus lett ezáltal. Bár aszövegkiválasztás, a zene, a dalok és amozgáskompozíciók azt a mondanivalótszolgálják, hogy az emberi élet fontosabb, minta mű, vagy pontosabban: értelmetlen a halál,ha a mű értelmében sem vagyunk biztosak,mégis a nagyon robusztus, nagyon erős mozgásés ének, a fordítottját sugallja. Azt, hogy a műmindenekelőtt. Mint hogyha az anyag ellenálltvolna...A mi darabunk nyitva hagyja a főkérdést, ez volt a közös szándékunk MartonLászlóval. Amikor az előadás végén akőművesek civilben visszajönnek ésvisszajátsszák, ami történt, ott szakad megaz ének, hogy ,,Átkozott legyen h á t . . . ". Miúgy gondoltuk, hogy az utó-