tartalom - Színház.net

a filmszalagon. Hősei reálisak, nem kitaláltak.Eleinte úgy érezhetjük, hogy ahelyzetek, amelyekbe kerülnek, mesterkélten erőltetettek, de ez az érzés azonnalmegszűnik, ha sikerül rátapintanunk aszerzői koncepciót-a. Ez pedig annyi,hogy a hőst választás elé vagy másstressz-helyzetbe állítja, ahol annak át kellértékelnie eddigi életét; az így kialakultellentétes állapotokon keresztül jut el azember legbensőbb lényegéhez. Hiszenezek a szélsőséges állapotok viszik elő-reaz életet. Plamenov nem közvetlenül éleziki az ellentmondásokat, hanem arra apillanatra összpontosítja figyelmét,amikor ezek a legelemibb erővel kitörnek.Valeri Petrov az idősebb költőnemzedékheztartozik. 1936 óta publikál verseket,Enyhe ősz címen 1982-ben magyarulis megjelent egy válogatás költeményeiből.A hatvanas évek elejétől érdeklődése adráma felé forduL Nem formamű-vész,drámát is a lírikus érzékenységével ír,műveiben egy-egy gondolatot gyakranversben mond el.A rózsák tánca című darabja nem ért elsikert Magyarországon. Ennek okaalighanem az, hogy a petrovi formavilágszámunkra idegen. Másik darabját(Szerelmem, színház!) a Békés megyeiJókai Színház mutatta he 1983 elején.En most Petrov másik arcát szeretnémbemutatni, amely nálunk teljességgelismeretlen. Sok művet szentel a gyerekeknek,négy darabja állandó része aBábszínház repertoárjának, s némelyikközülük a drámai színpadra is eljutott.Ilyen a Vlunnata s z t aj a (holdfényesszobában) című darab, amely az év egyiklegnagyobb színházi szenzációja lett.Szerkezete talán leginkább a Diótörőrehasonlít.Üres, sötét szoba. Este van. A tízévesRoszicának zongorán kellene gyakorolnia,de elege van, inkább üti és rugdossa azöreg hangszert. Egyszer csak előlép egyFurcsa emberke és négy holdsugár, és azongora segítségével zenében, dalbanmutatja meg Roszicának a négy évszakotés a világ más szépségeit. A varázslatmegtörténik, Roszica, aki egy ideig csakkívülről nézi a játékot, szinteészrevétlenül szereplővé válik, megérti azene nagy csodáját.Valeri Petrov virtuózként játszik aszavakkal, rímekkel, ritmussal.Örömteli eredmény az, hogy a fesztiválsorán sok új névvel ismerkedhettünk meg.A befejező szakaszba öt fiatal rendezőelőadása került be, közülük hárman díjatis kaptak. A középkorú és idősebbrendezők is művészi gondolkodásuk újoldalát mutatták be. A rendezésbenvitathatatlanul komoly előrelépésneklehettünk tanúi. Több kitűnő szintetikuspróbálkozással találkoztunk, mint példáulGrisa Osztrovszki Maximalista-rendezése,amelyben alapvető szerepet játszott a zeneés a tánc.A díszlet és a rendezés közt nagyobbegység volt felfedezhető, a díszlettervezőkértékesen egészítették ki a rendezőkelképzeléseit.A színészi játékban is jelentős fejlő-déstapasztalható. Külön öröm, hogy a fiatal,frissen végzett színészek nagyon jólbeilleszkedtek a színházi kollektívákba, ésjátékukkal felhívták magukra a figyelmet.Elmosódóban van a fővárosi és vidékiszínházak közti szakadék. Né-hány vidékitársulat rendkívül magas színvonalúelőadást mutatott be.Es most hadd térjek vissza a kezdet-benfeltett kérdésre. Újból kiéleződött a vitaarról, vajon jó-e, kell-e a verseny-jellegezeken a fesztiválokon. A véleményekmegoszlanak. Inkább a kritikusok állnakmellette, mert úgy vélik, az egészségesversenyszellem emeli a produkciókszínvonalát. Ezzel ellenkező véleménythallottam azonban sok rendezőtől ésszínésztől, akik úgy érzik, a versenyokozta feszültség inkább gátolja, fékeziőket.Az értékelés nem lehet teljesen objektív,hiszen hiányoznak a konkrét, egy-értelműtámpontok, amelyek alapján el-dönthetővolna, melyik előadás, melyik rendezés,melyik díszlet jobb. Ezért elkerülhetetlena szubjektivitás. A zsüri bizonyoselvárásokkal ül be az előadások-ra, s mígarra figyel, ezek hogy valósulnak meg,más alapvető értékeket esetleg figyelmenkívül hagy.A fesztivál után megjelent értékelésekből,beszélgetésekből a versenyjellegrőlszóló vita mellett a szakembereknekaz a közös véleménye fogalmazódik meg.,hogy két fesztivál között az ötévesperiódus rendkívül hosszú. I la egy- vagykétéves időközönként tekintenénk át az ezidő alatt elért eredményeket, sokkalpontosabb képet kapnánk a dramaturgia, arendezés, a színészi játék fejlődésénekirányáról.ROSS WETZSTONFőszerepben a rendezőkAz amerikai színház új törekvéseiről„Egy jó rendezőt sokkal nehezebb fellelni,mint egy jó színpadi szerzőt "jelentette ki Joe Papp, a híres rendező ésproducer. Mi több, az amerikai színházbanbetöltött funkciójukat tulajdonképpenköd borítja. I la jól dolgoznak,akkor sem kapnak dicséretet: már az isszép, ha a kritikusok ennyit mondanak: „Arendezőnek sikerült szerencsésen aháttérben maradnia." Persze, ő a bűnbak,ha a szerző' vagy a színész megbukik. Azamerikai kritikában erről azt szokták írni,hogy a rendező „nem tudott mit kezdenivelük " . Magától értetődik, hogy mindkétesetben teljességgel félreértik a rendezőimunka lényegét. Az ötvenes években a„színészek színházáról" beszéltek; a rákövetkező évtizedekben az „együttesekre "esett a hangsúly; a hetvenes évekbenpedig a Times vasárnapi számában mindigtalálhattunk egy cikket az „ifjú drámaírónemzedékről".És a rendezők? Okfilmeznek.„Tudja, mit gondolnak rólunk a színészekés a szerzők ?" tette fel a szónokikérdést egyszer egy rendező. „Mi vagyunkazok, akik ölbe tett kézzel ülünk, éshagyjuk az ő képességeiket érvénye-sülni"- adta meg ő maga a választ. De miért vanez így? A következő háromalapjaiban téves - koncepciókárhoztatható ezért:A rendező mint sámán. Sok színházlátogatóazt hiszi, hogy a rendezőmegbúvik a háttérben: részint guru, részintvarázsló, részint pszichiáter - akivalahogy „motiválja " a színészeket, és„ráncba szedi " a szöveget. Ez az attitűdinkább a tartalmatlan csodálatot tükrözi,mint a szakszerű elemzést - s végül isolyan személyiségek kultuszához vezet,mint Elia Kazan és Lee Strasberg, anélkülazonban, hogy valójában igyekeznénekmegérteni az ő tevékenységüket.A rendező mint kivitelező. Vannak, akikazt hiszik, hogy a rendező egyszerűencsak engedelmesen követi a szerzőiutasításokat, félig közlekedési rend-őr,félig beszédtanár. Elvégre az irodalmiszöveg utal rá, hogy hol álljanak aszereplők, hogyan mondják a dialógust,milyen mozdulatokat tegyenek stb.