tartalom - Színház.net

zolja a színpadi térnek átvitt értelműtérképét; ezen a téma, a struktúra és maga aszínpad úgy integrálódik, hogytulajdonképpen a látványtervezés szabjameg a végleges szövegváltozatot. „Természetesenmindvégig szöveggel dolgozunk.Am az először csak amolyan vegyessaláta,minden szerepel benne, ami jóljöhet még. A végső - a jelentést hordó -»példány« csak később alakul ki. Hiszentöbbnyire azt sem tudjuk pontosan, mi acélunk, amíg arra rá nem hibázunk."LeCompte A z utolsó felvonás címmel aWooster Group átdolgozásában mutatta beWilder A mi kis városunk című darabját.Jack HofsissA z elefántember harminc-egynéhány évesrendezője már elnyerte a Tonyt, az Obie-t, azúgynevezett Drama Desk és Drama Guilddíjakat, valamint a New York-iszínikritikusok körének elismerését. Paradoxmódon szinte képzőművészeti látásmóddal,határozott eleganciával és keménységgelvalósította meg ezt a drámát,és ugyanakkor sikerült a nyers, szögletesírói szövegből humánus, sőt, szintegyöngéd produkciót alkotnia.A Brooklynban született Hofsiss Washingtonbanaz 1970-es évek elején indulta Folger Theater egyik rendezője-ként. JoePapp egyszer megnézte a VízkeresztetHofsiss rendezésében, és meghívta, hogyvegyen részt a New York-i Shakespearefesztiválon.Két évig amolyan színészszervező-asszisztenskéntműködött(„nagyon jó »iskola« volt " ),szappanoperákat rendezett egy ideig,olykor színházi megbízásokat is kapott.Életének nagy pillanata akkor jött cl,amikor Crinkley felkérte őt Az elefántembermegrendezésére.„Mint rendezőnek először is arra vanszükségem, hogy ösztönösen ráérezzek adarabra már az első olvasáskor. Másodszorpedig annak sugallnia kell azt a koncepcióselemet, amit majd én adok hozzá. Atechnika pedig csak később jön a dologba.Nagyon gondosan igyekszem kiválasztaniszínészeimet - ezt nem tudom eléggéhangsúlyozni -, mert így sokkal inkábbtudunk együtt munkálkodni a próbákfolyamán. Egyébként nagyon laza ésengedékeny vagyok, főként eleinte; aztakarom, hogy a színészek is ösztönösenreagálhassanak. Ha a szereposztás jó, azindulati-érzelmi töltés a kellő lesz, és azember pontosan olyan előadást csinálhat,mint amilyet elképzelt. "Jack HofsissHofsiss dolgozik a televízió számára,rendez a New York City Operában, ésfilmet készít az Universal cég számára.Nem túl sok ez ilyen fiatalon? „Nem, haén dönthetem el, mit akarok csinálni.Számomra a legfontosabb az, hogy továbbrais olyan területekre léphessek,ahol kockázatot tudok vállalni. "Wilford LeachNapjainkban már aligha akad olyan rendező,akinek minden színpadi mű „fekszik" . Will Leach tehetsége akkor érvényesülleginkább, ha a megrendezendőmű szövege elég feszes ez történt példáula Mar/e és Bruce remek színpadra állításaalkalmából is. A már az ötvenes évei feléközeledő Leach igazán nem„fiatal" rendező. Es miután mind a LaNlamában, mind a Public Theaterbendolgozott az előző évtizedben, „újonnanfeltűntnek " sem mondható. Am tehetsége- a P-i kalózok az évad nagy sikere volt - ésbeosztása (a Public Theater főrendezője)folytán minden bizonnyal az 1980-asévek amerikai szín-házi életének egyikkulcsembere lesz.Miután doktorátust szerzett drámairodalombólaz, illinoisi egyetemen, Leachoktató munkát vállalt a Sarah LawrenceCollege színház-szakán, tanítványai közöttvolt Jill Clayburgh, Brian De Palmaés jana Alexander. „Alkalmilag feljöttemNew Yorkba megnézni egy-egy da-rabot,de mindaz, amit ott láttam, olyan távoli,idegen volt. Egyszer aztán elve-