tartalom - Színház.net

T A R T A L O MS Z Í N H Á Z M Ü V É S Z E T I E L M É L E T ÉSK R I T I K A I F O L Y Ó I R A TX V I I I . É V F O L Y A M 1. S Z Á M 1 98 5. J A N U Á RF ŐSZERKESZT Ő:B O L D I Z S Á R I V Á NF ŐSZERKESZT Ő-HELYETTES:C S A B A I N É T Ö R Ö K M Á R I AjátékszínFÖLDES ANNAA huszonötödik (1)SZÁNT Ó JUDITMegfordult szelek (5)GYÖRGY PÉT ERFejezet a zsarnokságról (7)NÁNAY IST VÁNCseresznyéskert (12)SOMLYAI JÁNOSEgy főszerep metamorfózisa (17)Szerkesztőség:1054 Budapest V., Báthori u. 10.Telefon: 316-308, 116-650SZEKRÉNYESY JÚLIAA nélkülözhetetlen Goldoni (20)arcok és maszkokMegjelenik havontaA kéziratok megőrzésére és visszaküldésérenem vállalkozunkKiadja a Lapkiadó Vállalat,Budapest VII., Lenin körút 9-11.Levélcím: 1906, postafiók 223.A kiadásért felel:Siklósi Norbert vezérigazgatóTerjeszti a Magyar PostaElőfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél,a Posta hírlapüzleteibenés a Posta Központi Hírlap Irodánál(KHI, 1900 Budapest V., József nádor tér 1.)közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalássala KHI 215-96162pénzforgalmi jelzőszámáraEl őfizetési díj:1 évre 360,- Ft, fél évre 180,- FtPéldányonkénti ár: 3 0, - FtKülföldön terjeszti aKultúra Külkereskedelmi Vállalat,H - 1389 Budapest, Postafiók 149Indexszám: 25.79784.2835 - Athenaeum Nyomda, BudapestÍves magasnyomásFelelős vezető: Szlávik András vezérigazgatófórumKŐHÁT I ZSOLTTest és hang összjátéka (21)ÉZSIÁS ERZSÉBETSzínészvarázslat (24)SIVÓ EMILVédettség (25)világszínházCSÁKI J U D I TSzínház - reggeltől reggelig (26)RADACSY LÁSZLÓA bolgár dráma és színház VII. fesztiválja (30)ROSS WET ZSTONFőszerepben a rendezők (33)CS. SZABÓ IST VÁNGyermek- és ifjúsági színház az NDK-ban (40)HU ISSN 0039-8136A b o r í t ó n :F ülöp Z si g mo n d ( F ü l ö p ki rá l y) , EsztergályosCecília ( K o n s t a n c i a ) , Vass Éva (Eleonóraki rál yn é) és Hi r t l i n g I st vá n ( Já no s k i r ál y ) aVárszínház Dürrenma t t - e l ő a d á s áb an (IkládyLászló fel v. )A hátsó b o r í t ó n :Rand M i t c h e l l és David W a r r i l o w B e c k e t t :O h i o i m p r o m p t u cí mű e g y fel vo ná sos á ba nnégyszemköztBÖJT E JÓZSEF„ M i t akar ez az egy e m b e r . . . " (42)drámamellékletIVAN BEDNAR: Bohócok

játékszínFÖLDES ANNAA huszonötödikPáskándi Géza:A szélmalom lakói1-fúsz év alatt - huszonöt premier.Páskándi Géza Aszélmalom lakói műsorfüzetébenelőre jóváteszi a dráma-ésszínháztörténet (előre látható) mulasztását:ő maga figyelmeztet pályájánakmagántermészetű jubileumaira. S bár afelsorolt, bemutatott színpadi alkotásoklistáján az eredeti drámákon kívül adaptációk,műfordítások és átígazítások isszerepelnek, a teljesítmény a magyar drámaterméssel,a magyar bemutatókkalmennyiségi szempontból is elégedetlenkritika részéről mindenképpen méltánylástérdemel. A méltányossághoz pedig -meglehet az is hozzátartozik, hogy ajubileumi bemutató alkalmával ne kérjükszűrhon a lineáris, folyamatos fejlődést.Ne próbáljuk valamiféle teleologikus, atökéleteshez közelítő sémába beleerőltetniaz életművet.Páskándi esetében ez azért is méltánytalanlenne, mert üstökös pályakezdéseeleve rendhagyó életutat sejtet. Páskándi ahetvenes évek elején teljes írói fegyverzetbenmutatkozott be a magyarszínházban, s a Vendégség váratlan, kirobbanósikere után azonnal a legmagasabbrakerült a mérce. Magam is azok közétartoztam, akik a történelmi dráma magyarnemzeti hagyományainak és a megújultdrámai struktúráknak a szintézisét várrá l:Páskánditól. A Tornyot választok és aRejtekhely - minden művészi ésdramaturgiai egyenetlenségével együtt is -sokunkban megerősítette azt a reményt,hogy Páskándi a maga merészebb éskomplexebb történelemszemléletével, ajelen élményeiből táplálkozó történelemésvilágértelmezésével, szuggesztívparaboláinak művészi intenzitásával azegyetemesség irányába tágíthat-ja aNémeth László törte utat. Ezt a reményt,ezt az elvárást azonban az egymást követő,jobb-rosszabb Páskándi-bemutatók sajnosnem igazolták.A Ve n dégség írója nemcsak a bahérkoszorút,a Nessus-inget is méltósággalviselte. Olyannyira, hogy egy nyilatkozatábanemelt fővel vállalta saját életművéneknemcsak csúcsait, de epizódszerűhullámvölgyelt is, a „látszólag vagyvalóban igénytelenebb " , legfeljebb„vázlatként autentiküs " műveket is.(Páskándi elűző drámájáról, A vadorzórólírva magam is úgy véltem, hogy ez apotenciális önkritika megfelelő alapotteremt az író és a bíráló - elviegyetértéséhez.} Csakhogy völgynek „a kétvagy több hegy, magaslat között levőmélyedést " nevezi az Értelmező Szótár,Páskándinak pedig az elmúlt évtizedbenszüle-tett drámái mintha valamiféleesztétikai fennsíkon keletkeztek volna.Százöt éve történtA szélmalom lakói keletkezését és tárgyáttekintve - ' alkalmi dráma. Páskándi, Szegedváros tanácsának és színházánakfelkérésére, az 1879-es nagy szegedi árvízcentenáriumára írta. A bemutató azonban,talán a színházépület rekonstrukciója általokozott komplikációk folytán, talán másokból elmaradt. (A dráma szövege 1981-ben a T i s zatáj július- augusztusi számábanjelent meg.) A Nemzeti Színház előadása,ha jóvátételnek teliintjük, nem sokatkésett: az alig fél évtizedes lappangás,várakozás említésreAgárdi Gábor (Honfi-Mityók), Oszter Sándor (Csenge Béla)és Béres Ilona (Erzsébet) A szélmalom lakóibanHámori Ildikó (Piroska) és Béres Ilona (Erzsébet)

is alig érdemes a magyar drámák színrehozatalánaktörténelmében. Csakhogymi ünneplő ország vagyunk, nálunk azalkalom gyakorta mentség. Elképzelhető,hogy Szegeden, a jubileum évében látva adarabot, könnyebben napirend-re tértünkvolna a megrendelésre készült alkalmi műgyengeségei felett, mint itt és most, amagyar dráma ügyét látványosan felkarolóNemzeti Színház-ban, ahol a műnekönmagáért kell helyt-állnia.A szélmalom lakói százöt évvel ezelőttjátszódik, de - mint erre Páskándi külön isfigyelmeztet - nem történelmi dráma.Műfaji megjelölése szerint „sorsdráma -polgári személyekkel " . Az árvíz története -és ezt Páskándi nemcsak tudja, de közli is- filmre, regénybe, párbeszédes krónikábamég inkább belefér, mint drámába.Színpadra az események sorozatábankiteljesedő kollektív tragédiánaklegfeljebb egy jellemző epizódja alkalmas.Am az író ezt a lehetséges változatot iscsak fenntartásokkal vállalja, azzal, hogyaz események egyetlen kiragadott részletétsem kívánja az egész szimbólumakéntmegidéz-ni. Az alkotás folyamatárólszólva el-mondja, hogy először aszínhelyet szűkítette le, amikor egy egészváros helyett egy épületet világít be,azután a szereplők számát igyekezett„eljátszhatóra " csökkenteni, „négy fal közéterelve a hömpölyt".A négy fal, amely között a cselekményjátszódik, Kérész Pap Dániel molnár városszéli,dombra épült, sok helyiségesszélmalma. A jól megépített, majdnemvárszerű épület sok-sok éve otthon ésműhely; az árvíz közeledtekor azonbanmár menedék. A molnár közvetlen családtagjainkívül ide sodródnak, menekülnekmások is: a gazda eladó lányánakhuszárhadnagy vőlegénye, egy régen látottrokon házaspár, Kérész Pap lánya-korúmegejtett szeretője, csecsemőjével ésroskatag nagymamájával, a szépaszszonyfeleség egykor elutasított, azóta hőnszeretett lelkipásztora, egy művészielhivatottsággal rendelkező, giccseketgyártó vándorfestő, két érzékeny lelkű,jámbor örömlány ... A biztonságot adó éssugárzó polgári otthonból így válik aveszély óráira valóságos Noé bárkája.Csakhogy Kérész Pap Dániel bárkájanem vészeli át a vízözönt.A történet történelmi magját PáskándiGéza dr. Szabó László Szeged halála ésfeltámadása című monográfiájából merítette,ugyanonnan, ahonnan Jókai Mór azilovai malom históriáját. A malombazárkózó emberek tragikus halálát őrző,balladaszerű históriájában Páskándit nyilvánvalóannem a természeti katasztrófaáldozatainak szomorú sorsa ragadta meg,hanem a veszélyt lebecsülő, az épületnyújtotta védelmet túlbecsülő molnárdrámája. De a darab - mint említettük -nem ennek a malomnak a története, „deszegedi, Szeged környéki emberek, segyáltalán magyar emberek története, akikszáz évvel ezelőtt egy nagy katasztrófanövekvő árnyékában élték szorongóvégóráikat " .A bárka kapitánya, Kérész Pap Dánielsem a tragédia fenyegetéséből, sem akörülötte vajúdó világ válságából nemsokat ért. Helyzetéből következően a színpadonegy család - átvitt értelemben egynemzet -- terhét és felelősségét viseli avállán. De ahelyett, hogy szembe-nézne aveszéllyel, önmaga előtt is le-tagadja. Avíz közeledtekor bedeszkázott ablakoknem egyszerűen néhány sorstárs, hanemegy közösség tekintetének,tisztánlátásának állítanak gátat. AmikorPáskándi műve bevezetőjébenhangsúlyozza, hogy a kiragadott történelmimozzanatot nem kívánja az egész(tudniillik az egész szegedi árvíz)szimbólumakéntmegidézni,kimondatlanul is érzékelteti, amit azutánmaga a mű igazol: a molnár jellemében,sorsában tágabban értelmezett, jelképnekis felfog-ható mai nemzeti tartalmat. Ez adarab, mint az író jelzi, nem emlékmű,mert túl az emlékezésen, ma is számot tartnémi időszerűségre, mert „saját árvizeitörténetének indulata is ott kavarog amélyén " . Az ilovai malom éppen úgy azország, mint az a másik - Illyésé, a Séden.Csakhogy a paraboladrámák struktúrájakét szinten is megméretik. Ha elfogadom,amit Páskándi állít, hogy „a parabolaszimbólumsztoriban elmesélve " , akkornyilvánvaló, hogy nem elég, ha aszimbólum érthető, erőteljes, a sztorinakis meg kell felelnie a benne hordozottgondolatnak. A jelképes mondanivalóakkor sem adhat felmentést a közvetlenülmegjelenített drámai világ igazságánakhitele alól, ha a létmodell parabolakéntvalóban „elhullajtja " a részleteket, ahogyPáskándi tartja. Az eset-legességektőlmegfosztott modellben még pontosabbankell illeszkedni az alkotóelemeknek, mégteherbíróbbnak kell lennie az alapnak,amire azután a mű világa, költészete,filozófiája épül.A molnár és a többiekAz expozícióban minden világos: KérészPap Dániel, aki 1848-ban még túl-ságosanfiatal volt a cselekvéshez, a szabadságotnélkülöző, öröklött világrend-ben avagyonban, a gyűjtésben találja meg életeértelmét, személyes biztonságát ésszabadságát. Ezt gyarapítja, ami-kor egyreújabb malmokat vásárol, és ezt védelmezi,amikor makacsul kiutasítja a házábabetörni készülő „zavaros és hisztériás "világot. Jó ideig a Tisza egyre emelkedőárja sem ingatja meg ön-bizalmát, gőgjét.A világban lehet világvége, de az őmalmában - várában - nem lesz. Amenekülőket befogadja, de a veszélyt, avalóságot kirekeszti. (Sőt, azt sem tűri,hogy mások kitekintsenek a bedeszkázottablakok résein át a víz-mosta gátra,tudatára ébredjenek a veszélynek.)Kérész Pap Dániel nemcsak a zsindelyesmalom zsákokkal erődített épületét, decsaládi otthonának békéjét ismegingathatatlannak érzi. Pedig amikor afüggöny felmegy, már mindkettő öszszeomlássalfenyeget; a tragédia -- sem atermészeti, sem a családi - nem tartóztathatófel a küszöbön.A molnár boldog kis családjának mindentagja másként boldogtalan. A legelkeseredettebbhármuk közül Erzsébet, eza még mindig szép, energiát sugárzó,kielégítetlen polgárasszony, aki hajdanszínesebb, tartalmasabb városi életét ésvilágát hagyta ott a házasság biztonságáért,de az évtizedek alatt belefáradt ahétköznapokba, a robotba, a szerelemnélküli szürke házasságba és a heves vérű,akarnok férj mellett elszenvedettmegaláztatásokba is. Amikor egy névtelenjóakarója elárulja Erzsébetnek, hogyférjének fattyú-fia született egy tányérmosogatócselédlánytól, úgy érzi, betelta pohár. A természeti katasztrófa csakkatalizátora a feltartóztathatatlan bomlásifolyamatnak, a kapcsolatok enyészetének,a régóta érlelődött családi leszámolásnak.A megalázott, szerelem-re vágyó asszonytestestül-lelkestül fel-ajánlkozik azegyetlen férfinak, aki érzékeitfelébresztette. Ez a férfi azonban akatolikus egyház felszentelt papja, reverendátvisel. S bár esztendőkkel korábbanhajlandó lett volna azt az aszszonykedvéért levetni is, az akkor el-szenvedett,megalázó visszautasítás és a reá váróegyházi karrier reménye azóta lehűtöttékvagy legalábbis elásták a plébánosszenvedélyének parazsát.Apa és leánya - látszólag - minden

világok legkülönbjének hiszik a magukét,a béke és a szeretet szigetének a családiotthont. Lelke mélyén azonban Annus isboldogtalan: a szerelemre váró magánybanelszenvedett, fiatalkori csalódásokmegingatták önbizalmát, és attól tart, hogytündöklően szép anyja árnyékábanreménytelenül Hamupipőke marad..Kérője, Csenge Béla huszárhadnagy, --akire pedig tisztes hozomány vár eb-ben aházasságban --- hónapok óta halogatja azegybekelést. A veszély, az ár-víz azanyának elszántságot kölcsönöz; a védettotthonban felnőtt védtelen lánytmegrémíti. De amikor az árvíz éjszakájánfelfedezi - akaratlanul kihallgatja - anyjatitkát, nyíltan is fellázad ellene.A felsorolt, az első felvonásban már kirajzolódócselekménymotívumok voltaképpen.önmagukban is kitölthetnék egytizenkilencedik századi., a polgári családfelbomlása által ihletett realista családidráma kereteit. De már itt is beleüt-közünkaz ábrázolásnak az előadás által mégfelerősített ellentmondásaiba. Kérész PapDániel nagyformátumú, önbizalom-. tól ésenergiától duzzadó, férfias alakja mellett atisztelendő elhalványodik, elevecsatavesztésre ítéltetett. Es nemcsak. azért,mert kevés jelét árulja el annak, amivelfelébreszthette és esztendők ótalebilincselhette Erzsébet asszony érzelmeit.De Páskándi semmiféle igazán vonzóintellektuális vonással, erénnyel semruházta fel, amivel legyőzhetné KérészPapot.Eldöntetlen, bizonytalan Csenge had- .nagy jelleme is. A molnár szimpla hozományvadásznaktartja, ennek ellenéreneki szánja. lányát. Erzsébet asszonysürgető szava mögött legalább megvan azérzelmi (és dramaturgiai) fedezet: az anyaúgy érzi, tartozik családjának.,pontosabban egyetlen leányának azzal,hogy előbb révbe juttatja, mielőtt kompromittálja.l-la Annuska férjhez megy, ésmesszire utazik, megkíméltetik a családfelbomlásával járó szégyentől. Addig tehátErzsébet sem boríthatja fel a gyűlöltpolgári otthont, boldogtalan házasságát,amíg nem sikerül leánya számára is -valami hasonlót megalapozni. Ami pedigAnnuskát illeti, neki tetszik az uniformis,és talán az is, aki viseli. Csenge BélaPáskándi kommentárja szerint „az akatona, aki benősülés útján próbálérvényesülni, de fiatalos igazság-érzete,romlatlansága még a felszínes cinizmusonát is megérződik " . A. második felvonásszövege ezzel szemben azt isJelenet Páskándi Géza: A szélmalom lakói című drámájából (Nemzeti Színház)leleplezi, hogy a hadnagy most éppen anegyedik menyasszonyát kerülgeti.Életelve: a magafajta katona csak teszi aszépet, figyelget, és aztán „nyeregbe,huszár, nyeregbe..." - és máris elillan.Házasságról szó se essék. A kérdés csakaz, hogy vajon az egykettőre nyeregbe,pattanó kérő, aki „a maga körében szép éstiszta, és más körökbe jár malackodni " ,hogyan jut ezzel a taktikával a hőn áhítotthozományhoz. Csenge jellemére nagyon isrossz fényt vet, hogy a veszély órájánelsőként és egyedül ő menekül el amalomból, egy a falról le-akasztottdagasztóteknőben. Annál nagyobbmeglepetést okoz a családtagok-nak és anézőknek, hogy a harmadik felvonásbankiderül, valójában rá osztotta az író az„árvízi hajós" szerepét, ő az, akibárkájával legalább kísérletet tesz aveszélyben levő, árvíz fenyegette emberéletekmegmentésére.A halál árnyéka egyébként a másodikfelvonás kezdetétől rátelepszik a színpadra.Szerencsésebb lenne, ha az író, hamár az árvízkatasztrófára alapozza hőseivégzetét, érzékelhetőbbenjelezné akár folyamatosan is -- a víz-szintemelkedését. Hogy világosabban értsük,mekkora, s hogyan fokozódik a városban sa malom táján is a valóságos veszély, mitjelent a malomból való kiűzetés, és mirevállalkozik. Csenge hadnagy, amikor ahullámok hátán viszszatér.A. szövegből csak az derül ki, hogy azéletmentő vállalkozás tulajdonképpenkudarcba fullad, de a hadnagy túléli, sőterkölcsileg is legyőzi reménybeli. apósát,Kérész Papot. A molnár ugyanis az eseményeksodrában többszörösen elbukik, sa dráma végkifejletében joggal ítélnéhalálra önmagát. Valójában azonban mégaz öngyilkosságot sem saját akaratábólhajtja végre. Felesége az, aki VasszaZseleznova módjára ítélkezik felette.A molnár először a családi tűzhelytisztasága, a polgári erkölcs hirdetettnormája ellen vétkezik, amikor széttöriházassága bilincsét. Azután fokozza vétkétazzal, hogy pénzen vert vőlegény-nyelakarja helyrehozni azt, amit újszülöttfiának tapasztalatlan anyja ellen vétett.Szeretője ellen követi el a molnár aharmadik alig-alig hihető, jelleméhezméltatlan, ördögi cselekedetet is, amikorvégveszélyben aljas fondorlattal megtéveszti,és a színfalak mögött gyermekévelegyütt vízbe löki a benne naivulbízó fiatal madonnát. Mindezek azonban aközerkölcs ellen elkövetett magánbűnök.A drámában központi helyet elfoglalóbűn, amely a molnár lelkét terheli,mélyebben gyökerezik a nemzetkarakterben,és erősebb a társadalmisodrása is. A valóságos bűnnek itt aszimbolikus tartalma erősebb. Mert a valóságotelutasító gőgjével a gazda előbbbörtönné teszi a szélmalom lakóinakmenedékét, azután végveszélybe sodorja,halálra ítéli azokat, akiknek élete rábízatott.A bocsánatos és a tragikus bűnökmég beleférnek Kérész Pap Dánieljellemébe, drámájába. A. ponyva-ízű ésmotiválatlan, értelmetlen gyilkosságazonban már félreérthetetlenül jelzi, hogyPáskándi drámájában egymás-hoz aligillő, heterogén motívumok kerültek össze,megbontva ezzel egy-egy jellem, a stílusés a szemlélet egységét is, Kérész PapDánielt nemzeti hősként ismertük meg, sekként viselkedik akkor is, amikor máraljas gyilkosként elfordultunk tőle.Még erőteljesebben jelentkezik ez a.disszonancia; a jellemek egységének felbomlásaa mellékalakok rajzában.A zsák és a bolhákA vadorzó drámai szerkezetét is szétfeszítettéka periferikus történetek, tragédiákés komédiák, a központi hősök.

Kováts Adél (Boriska) és Sinkovits Imre (Kérész Pap Dániel) a Páskándi-drámában(Iklády László felvételei)drámáját majdnem áttekinthetetlenül elfedő,behálózó mellékszálak. A szélmalomlakói esetében - bár ezúttal a mű drámaimagjától távoli figurák szerepeltetésére iskéznél a magyarázat - hasonlóképpenzavaróak a messzire kanyarodó, epikustermészetű kitérők. A szerző dilemmáit ismegjelenítő vándorfestő litániáinak mégvan a darabban bizonyos funkciója, de mára molnár házába menekülő két örömlányromantikus és sematikus sablonokbólkomponált életrajza, patetikus fecsegésesem az első (konkrét) szinten, sem aparabola gondolat-rendszerében nemtartozik bele Kérész Pap drámájába.Páskándi a kommentárban úgy fogalmaz,hogy „a nagyon meg-próbált test tisztalélekharangjait " kíván-ja a lányok általmegszólaltatni. Csak-hogy ez a harangszó -hamis. Szívszorító volt a premieren adrámai pillanatokat szétnevető közönségspontán reakciója. De őszintén szólvaigazságtalan lenne, ha e disszonánspillanatokért csak a nézőket tennénkfelelőssé...Piroskának, ennek a rokoni minőségben amalomba idézett meddő aszszonynak adrámában egyetlen funkciója, hogyterméketlen ölével, megtévesztőcsipkebatyujával,hisztériájával megfelelően ellenpontozza amegesett lány madonnasorsát, és agyermekgyilkos atyában felébressze amardosó önvádat. Am a madonna jártányierővel sem rendelkező nagymamájánakmég ennyi feladat sem jutott. Sem az író,sem a rendező nem tud vele mit kezdeni,egészen az utolsó előtti jelenetig, amikor isa molnár, mindenki meglepetésére, nekiítéli az élet-mentő bárkában felkínált,egyetlen szabad helyet.Németh László sok évvel ezelőtt intet-tedrámaíró társait s talán önmagát is, hogy „adráma lelke nem az események,hanem az ember vívódása köztük " . Azt,hogy valami dráma-e vagy sem, „nem azeseményeken dől el, hanem en-nek avívódásnak a forróságán és igazságán".Páskándi Géza ezúttal minthamegfeledkezett volna erről az evidensszabályról: a szélmalom lakóiban KérészPap Dániel valóságos drámája helyettjobbára a környező természeti katasztrófaalakulása, fokozódása teremt feszültséget.Mint amikor a bestseller orvosregényekbena hősök sorsa helyett pusztána műtét kimeneteléért izgulunk .. . Avízszint emelkedését sokféle tényezőbefolyásolhatja, a gátak stabilitása és aszéljárás is, csak az emberek jellembéliminősége nem. Amikor a szélmalom kártyavárkéntroppan össze a viharban, csakazt érezzük, hogy a természeti tragédia az,ami jóvátehetetlenül végbement. (A hősöksorsa tudniillik még mindig nyitva marad.)Kérész Pap Dánielről s a hozzá legközelebbállókról tudjuk, hogy sorsukmegpecsételtetett. Am a Nemzeti Szín-házruhatárában többen találgatták, hogy vajonmi lett a molnár által kegyetlenülkikergetett politikus rokon, a Piroskaférjeként is ágáló Dőfös Imre sorsa, svajon túlélte-e a gazdát nagy nehezenfel-fellobbanómégiscsak felszarvazó tiszteletes vetélytársátés a végveszélyt? Csakhogy ezért arejtélyért valójában nem Páskándit terheli afelelősség. A végkifejlet is, ért-hetetlenmódon, a szövegen végrehajtott -egyébként jogos - húzásnak esettáldozatul. Tüzetesebb szövegelemzésrelenne szükség ahhoz, hogy bebizonyítsuk:bár a dramaturg nagyjában és egészében jóérzékkel nyúlt a szöveghez, és főként apárbeszédek mellékvágányra kanyarodóvadhajtásait nyesegette, egy-szer-egyszer -mint az idézett végelszámolásban is -lényeges információktól fosztotta meg anézőt.A szélmalom tablójaVámos László, a dráma rendezője annakfogja fel Páskándi darabját, ami lehetne:nagyformátumú, reprezentatív és hagyományosnemzeti drámának. Ehhez a megkésettromantikus-realista műhöz készültVarga Mátyás monumentális díszlete is,amelynek egyetlen hibája, hogy talántúlságosan is a gazda szemével - hatalmasvárkastélyként - láttatja a szélmalmot, aholse szeri, se száma a vendégeket befogadólakószobáknak. Vágó Nelly jelmezeiviszont hibátlanok, és találóan jellemzik aszereplőket. Annuska kicsit suta, de nembájtalan házilány-eleganciája és a Völgyutcai örömlányok hivalkodó„munkaruhája " , egyaránt telitalálat.Sinkovits Imre nyilatkozatában rokonszenveselragadtatással szólt szerepéről ésarról, hogy Páskándi darabjában az elejénmegformált jellemet a legszélsőségesebbszituációkban vezetheti végig. Ez azelragadtatás egész alakítását át-fűti:őszintén szereti Kérész Pap Dánielt is.Szereti erejét, következetességét, magabiztosságát,még indulatosságát is;szereti mindazokat a tulajdonságait,amelyek által Páskándi a magyar nemzetikarakter reprezentánsává tehette a molnárt.De mintha - nyilatkozata el-lenére -mégsem haladna vele együtt apokolraszállás stációin. Szeretője közelségétőlés elvesztésétől őszintén szenved, debelső drámája, életfilozófiájának öszszeomlásasokkal kevésbé meggyőző. Éstermészetesen Sinkovits Imre semhidalhatja át azt a szakadékot, amely afigura tiszteletet parancsoló karakterét agyilkos aljasságától elválasztja.Béres Ilonának is a hihetetlent kellettvolna elhitetnie velünk. Ehelyett azonbanmég a hihetőt is mereven, kissélélektelenül tolmácsolta. Igaz, hogy Erzsébetasszony színpadi partnerétől, atisztelendő szerepét meglehetősen színtelenüljátszó Kertész Pétertől sem kapottszenvedélye hitelesítéséhez túl sok támogatást.Marsek Gabi és Császár Angela elszántigyekezettel, de nem túl sok eredménynyelpróbálják szereppé formálni azörömlányok szövegeit. Harsányi GáborGyarmathy szerepében a színlap szerint -kétes egzisztencia, a színpadon viszont amű stílusától teljességgel idegen, harsánykabaréfigura. Oszter Sándor is beéri azzal,hogy vígjátéki eleganciával, délcegenviseli hadnagyi uniformisát.A szélmalom lakóinak változatos csoportképéncsak három szereplő arcképe

mellé rajzolnék csillagot, három alakításrólérzem, hogy a színész élt a szerepbenrejlő lehetőségekkel, s tán ki ismerítette azokat. Az első a (valószínűleg)legfiatalabb közreműködő, Pregitzer Fruzsina,aki esetlen bájjal, tétova tisztasággalindítja a maga szűzi szerepét, és azelszenvedett sérelem, az átélt csalódáshatására a szemünk előtt válik minden-reelszánt, gyűlöletre is képes, elkeseredettvénlányjelöltté. A második kiemelkedőszínészi teljesítménnvel az együtteslegidősebb tagja ajándékozta meg a közönséget.Agárdi Gábor a tehetségét régenelprédált részeges vándorfestő sorsát ésfilozófiáját is Luka-i mélységeketfelvillantva szólaltatta meg.Végül külön szeretnék szólni Hámorilldikóról, aki mértéktartásával szintevisszafogta Piroska írott figurájának harsányszíneit is, és a hisztériás meddőasszony szerepét úgy formálta meg, hogynem a külsőséges eszközökkel mindighatásosan ábrázolható kitöréseket, ha-nema személyiséget szétroncsoló veszteséget,asszonyi életének megszenvedett kudarcátállította előtérbe. Alakításával újraigazolta, hogy már régen nemcsaktehetséges, de érett, formátumosszínésznő is, akiben a hagyományostragikaerények remekül megférnek amodern színjátszás emberábrázoló törekvéseivel.Klasszikus szerzők is tető alá hoztak máralkalmi drámákat, és meglehetősen ritkaközöttük a remekmű. Páskándi Gézalegújabb darabja bizonyára nem sorakozike kivételesek mögé. Az első felvonás utánaz elmulasztott lehetőségek drámájátsajnáltam, a második után szomorúnak, aközönség nagy részével együtt kissébecsapottnak éreztem magam. A harmadikután viszont már inkább csak a szerzőnektapsoltam, mint a drámának. ;A szerzőnekazért, mert még mindig reménykedem,hogy a Véndégség írójának lesz ereje ahhoz,hogy tehetsége szintjén építse tovább életművét.Páskándi Géza: A szélmalom lakói ( N emzetiSzínház)Dramaturg: Bereczky Erzsébet. Díszlet:Varga Mátyás. /elme: Vágó Nelly. Rendeő:Vámos László..SZereplők: Sinkovits Imre, Béres Ilona,Pregitzer Fruzsina, Kertész Péter, FonyóIstván, Hámori Ildikó, Marsek Gabi, CsászárAngela, Agárdi Gábor, Oszter Sándor,Hetényi Pál, Harsányi Gábor, Kováts Adél,Tarsoly Elemér, Berek Katalin.SZANTO JUDITMegfordult szelekA Faustus doktorboldogságos pokoljárása -KecskemétenNem szeretnék még egyszer hasonló hibábaesni, mint ugyanennek a lapnak a hasábjain,a Várszínházban bemutatottHasfelmetsző Jack, Hernádi Gyula és J ancsóMiklós egykori produkciója kapcsán.Ekkor ugyanis számon kértem JancsóMiklóstól Hernádi Gyula színdarabját,melyet ugyan nem soroltam a szerző legjavaművei közé, de mindenesetre úgyvéltem, hogy fő tendenciáját tekintve szólvalamiről, míg az előadásban semmiféletartalmat nem tudtam fölfedezni.Ettől a hibától már csak azért is óvakodnomkell, mert a Doktor Faustusboldogságos pokoljárósa című színpadikompozíció határozottan szól valamiről,no-ha ez a legkevésbé sem azonos a címéülszolgáló alapműnek, Gyurkó Lászlóhasoncímű regényének mondanivalójával.Persze, itt műfajváltás történt, deadaptációtál még e meghatározás legtágabbértelmében sem beszélhetünk; haGyurkó regénye epikus sorstragédia, úgy aszínpadi változat a szó antik értelmébenszatírrevü, nem a sorstragédia hőséről, ifjúSzabados Györgyről, még csak nem is assrstragédiáról magáról, legföljebb az aztmeghatározó egyes külső eseményekről.Nem rendezői színház ez, hanemelsőrendűen szerzői színház, csakhogy aszerző, úgy tűnik, sokkal inkább arendező, mint az alapmű írója. Avállalkozás mindamellett így is abszolútjogosult, legföljebb a megtévesztő plakátellen protestálnék. Gyurkó László eredetiregénycímének minden kiegészítődistinkció nélküli alkalmazása ugyanismég akkor is félrevezető, ha az új szövegelkészültében Gyurkának magának is voltrésze, vagyis alkotói minőségben ishozzájárult egy nemcsak mű-fajában,hanem szemléletében és gondolatvilágábanis merőben új mű létrehozásához.Ellenvetésem azonban e vonatkozásbanmindössze csak ennyi; elvilegminden művészi vállalkozás jogosult, haannak nevezzük, ami.Ezek után csupán a ténymegállapításvégett szögezem le: Gyurkó Lászlóregényében egy emberi sors bontakozik kielőttünk, sajátos, de tökéletesenadekvát ' formában. Ifjabb SzabadosGyörgy ugyanis igen kevéssé markáns,meglehetősen passzív karakter, aMagyarországra rázúduló történelmi évtizedekvalóságos „Prügelknabéja " , akitkissé steril tisztessége avat viktimológiaiesetté, s aki valósággal provokálja a forrókályhát, hogy az újra meg újra megöleljeőt. Nyilvánvaló, hogy az írót elsősorban akülönböző erők által újra meg újrafelfűtött kályha izgatta első-sorban, s merta kályhát fűteni is lehet, meg melegedni isa tüzénél, sőt, elhúzódni is lehet tőle, hamár nagyon átizzott, neki,demonstrációjához, olyan típus kellett, akicsak egyet tud: meg-égni, majd elégni.Értelmes élet? Fausti élet? Annyira az,amennyire XX. századunk nagyobbfelében ilyen elképzelhető: ez azösszeégett ember még mindig nem égettki. Bár az öngyilkosság-ra is alkalmasfegyvert magánál tartja, végül mégismásokért hal meg; fölöslegesen ugyan,hiszen a megmenteni akart két fiatalonnem tud segíteni, mégis át-örökítve a XXI.századra egy groteszkségében is felemelőfausti pillanatot, egy meddő, mégis hősigesztust.Mivel nem tudhatom, hogy a gyöke-resmetamorfózison átment mű új verziójábanmilyen mértékben vett részt Gyurkó,illetve Jancsó, hadd nevezzem a színpadikompozíció szövegének ésgondolatmenetének megalkotóját a továbbiakban„szerző"-nek. Nos, ez a szerzőegyet semmiképpen sem akart: ezt a fentvázolt gondolatmenetet átültetni aszínpadra. Gyurkó iróniával színezettfájdalmas azonosulása helyett szatírjátékszerűkommentárt kapunk azokhoz azeseményekhez, melyekre a főszereplőfeltette az életét. A szerző nem kívánjaelemezni ezeket az eseményeket, szándékátólmég a ma oly divatos történelmiismeretterjesztés is távol áll; a történelmetis - annak megannyi egyezményes jelévela regényt is adottnak, ismert-nek tételezi(ami legalábbis könnyelműség), s csakarra vállalkozik, hogy egyes kiragadottmozzanataikat új beállításban, újkonvenciórendszerben tárja fel, mintgroteszk, abszurd mechanizmusokat, arcnélküli lények kívülről vezérelt csoportosmozgásait. Még a szó-lószereplőkneksincs semmiféle választásuk, akárcsakrelatív autonómiájuk; mint-egy azáltal,hogy megszülettek, hogy jelen vannak,már kijelöltettek egy kórus tagjaivá, sCsak attól függően énekelnek vagymozognak mást, hogy épp milyenévszámot írunk; beleszólásuk saját sor-

sukba nagyjából éppen annyi, mint amindenkori évszám meghatározásába.Ez a mechanizmus jó ideig esztétikailagkifogástalanul működik, noha már az elsőszakaszban is merülhetnek fel bizonyosmeggondolások. Az úgynevezett ötvenesévekről szóló - egészen más típusú,megkínlódott, felelős és árnyaló - művésziábrázolásokkal kapcsolatban minduntalanelhangzik a bírálat: azért nemcsak„ilyenek " voltak ezek az esztendők, voltakszámottevő, sőt, meg-határozópozitívumok is, bizonyos alapokat akkorfektettek le stb. Ezek a bírálatok ittabszurdak lennének, hiszen itt nem realistaalkotásról van szó, amelytől elvárható avalóságbeli arányok megőrzése, ez egymás esztétikai mi-nőség, mondjuk a totálisderizióé, amely, ha toleráltatik, csakmindenestül tolerálódhat, legföljebb a jóízlés berzenkedhet egyes megoldásokellen, még akkor is, ha a Népszabadságkritikusa gúnyosan szól azokról a jövőbelinézőkről, akik-nek majd „összerándul aszemöldöke " : ki mibe lép bele a pártbabelépve stb. Más. Magam például többokból se tudok egyetérteni azzal, hogySztálin - pardon: Dzsugasvili - és Rákosineve mellett mindössze még két konkrétnév hangzik el, annyi lehetőség közülspeciel épp a Bacsó Péteré (és szakmájánálfogva semlegesebb zeneszerző társáé). Azatelier-humor- a kollégára vágott gúnyosfintor- a közönség nagy részéhez nem jutel; másfelől Bacsó vétke a Sztálin-kantátaszövegének megírásával pontosan olyanminőségű volt, mint az eredeti regény jónéhány szólószereplőjéé, köztük SzabadosGyörgyé, s ezért a megnevezés ebben aművészi megközelítésben nem kongruens;ha az adott esztétikumnak etikaikonzekvenciái is vannak, úgy Bacsó Pétersem lehet konkrétabb, mint a jancsói kórusbármelyik név és arculat nélküli tagja.Egészében azonban az 1956-ig terjedőkorszak szatírrevüje esztétikailag koherens,homogén és egyértelmű, művészilegpedig kitűnően szervezett és helyenkéntvalóban szellemes, noha valljuk be, nemállít maga elé igazán komoly akadályokat;meglehetősen kivérzett ellenfelet présellaposra. Különösebb új művészileg semtörténik, a megoldások ismerősek,elsősorban a Fényes szelekből, aholugyanezek a fiatalok ugyanígyösszekapaszkodva ugyanezt adták elő,csak „egyenesben", Gyurkó 1. - ha szabada rövidség kedvéért így neveznem aregény íróját - ironikusgyengédazonosulásának attitűdjébőlszemlélve. Igaz, akkor a rendező nemjelent meg a színen, a színfalak mögöttőrizte szemérmes-nosztalgikus inkognitóját,míg most szerepet kér magánakazon boldog fiatalok között, akik, a nézőtérenülő társaikkal együtt, eszerint márcsak a pamflet szintjén képesek átélni amúltat.Dc vajon valójában kínai fal mögöttágáló mechanikus bábuk az ötvenes évekkórustagjai, akik már csak fölényes kacagásrainspirálhatják 1956-ban tízévesvagy még meg se született utódaikat? Ittér el a maga Rhodusához az előadás, aholugrani kellene - mint ahogy Gyurkó 1.meg is tette ezt az ugrást. A regény-benábrázolt 1956 utáni valóság koránt-semoly kiélezett, drámai fordulatokbangazdag, mint a megelőző korszakoké, demegvannak a maga más minőségűproblémái. Azért is, mert az élők közöttott vannak még a túlélők is, az áldozatokcsakúgy, mint a gyávák, a lakájok, avégrehajtók, sőt, a kezdeményezők is;azért is, mert még működnek, országhatáronbelül és kívül, a hajdani konfliktusokatindukáló erők; s azért is, mertúj, nem vérre, de emberi sorsokra menő,gerincet porlasztó, idegeket őrlő, eszméketés eszményeket kikezdő konfliktusokbukkannak fel. Gyurkó 1. jól érzékelteti asorsok és problémák folyamatosságát ésegyidejű másmilyenségét; 1944-től 1973-ig (nála ekkor ér véget a cselekmény)ugyanannak a történetnek egyes fejezeteizajlanak le, s bármily különbözőek efejezetek, a történetnek se eleje, se vége,csak a mindenkor jogos írói önkényszabhatja meg kezdetét a hőseszmélésében s végét a hős halálában.Ez az a dialektika, amelynek visszaadásávalaz előadás végképp adós marad;eszközei sem az azonosság, sem a másmilyenségtükrözéséhez nem elégségesek.Ha 1956-ot elfogadjuk is olyan határnak,amelyen túl a jancsói ábrázolás jogosultlehet, az 1956 óta máig ívelő jelen ebből aszemszögből már sokkal nehezebbenférhető hozzá. Ehhez például meg kel-lenehatározni, min vagyunk túl, minnevethetünk ilyen totális jókedvvel, s vanefolyamatos jelenünkben egyáltalánolyasvalami, amit ugyanolyan minőségűnevetés illethet, mint a múltat.Nehezen dönthető el: zavarban van-e aSzerző, vagy nem kíván nyilatkozni. Akorszakhatárt mindenesetre elmossa;magát 1956-ot csak néhány, meglepőenhevenyészett koreográfiai közhely jelzi,s cselekménymozzanatként mindössze ahős harmadik letartóztatása emelkedik ki.De hasonlóképp elnagyolt az egész másodikrész, amely Gyurkó 1.-nél - aMagvető 1979-es kiadásában - mintegy aregény felet teszi ki, kapcsolódva amúlthoz, de megtetézve számos, merőbenúj valóságanyagból építkező epizóddal.Szerzőtől ezeket természetesen nemkérhetjük számon. Ha őt nem érdekelteezúttal se a regényben meghatározófontosságú Kincses Éva-szerelem - mert ahős ölében fickándozó arc nélküli leányzótermészetesen csak szándékosan durvajelzés -, se a rendkívül terjedelmes gyűrűieseményciklus, amelybe jelenünk számosalapvető problémája sűrűsödik, s amelyitt néhány nehezen követhető, lazautalásra korlátozódik - akkor fölöslegeshiányolni őket. Am mindezek helyébenem lép más, mindenekelőtt nem egyolyan koherens és megkomponált látomása második huszonegy évről (az utolsóelhangzó évszám 1977), amelymegindokolhatná, hogy voltaképp miértnem ér véget a játék 1956-tal. Ezt amásodik huszonegy évet a szerző nemvéleményezi, legföljebb az első részművészi eszközeinek sápadtabb,kapkodóbb megismétlésével.A regény gazdag motívumanyagábólmindössze két epizódot látunk viszont: az1968-as prágai eseményekre való utalást -amelyre a hős, a regény SzabadosGyörgyének kétségbeesett érvelésikísérleteivel ellentétben, csak pisztolyalóbálásával reagál - s Horgos Antalöngyilkosságba torkolló gyilkosságát,amely egy balos puccs veszélyét villantjafel. A szöveg mindkét esetben minimális,csakhogy ez, még meg nem emésztett,belülről fel nem dolgozott eseményekrőllévén szó, sokkal érzékenyebbhiányosság, mint az első részben; a koreográfia-- mint erre még visszatérünk -itt már nem pótolhatja az információt,tehát egyre formálisabb lesz. De ezentúlmenően: mindkét említett epizód olyanmozzanatokra utal, melyek valamitfenyegetnek - csakhogy e valami mibenlétérőlaz előadás nem tudósít. Vajonazért-e, mert e téren közmegegyezésttételez fel? Aligha; legalábbis Gyurkó 1.még pontosan tudta, hogy az 1956 előttikorszakot illetően egyértelműbb aközmegegyezés, mint a mai időszakszámos jelentős problémájának, konfliktusánakmegítélésében.Ilyen értelemben az előadás művészilegharmonikusabb első része mondanivalójátilletően nyitott kapukat dönget;

.. Ó kik a nyájasság / számára akartukelőkészíteni a talajt, / még mi nemlehettünk nyájasak. " (Eörsi István fordítása.)S valóban, mint azt a János király ismutatja, Dürrenmatt sem maradhatottnyájas, a kívülálló Svájc szülötte a történelemremeredve feladta a megbocsátásbékéjét, s harcnak kezdte tekinteni aművészetet, épp a történelem ellené-ben.De talán Dürrenmatt sem sejtette, hogymindaz a gúny, mely egyébként azéletművét jellemzi, ezzel az ellenfél-lelszemben: újra és újra kevés. Nincs az ametsző rosszhiszeműség, amelyelegendőnek bizonyulna a világállapot, apolitikai korszak lényegének megragadására- s utóbb minden rezignáltnaktűnő vélekedésről kiderülhet, hogy élességeellenére is álmos illúzió volt. Így hát aJános királyban Dürrenmatt néző-pontja, denem feltétlenül a rokonszenve, akívülállóé, a Fattyúé, s így a történet végsősoron a tanácsadók reményének ésreménytelenségének, a beleszólás lehetőségénekés lehetetlenségének a története.E keserűség szólal meg a Fatytyúszavaiban is: „A hatalom / Tanácsadójakénthatalmat csak azért kapok / mertrám szokott a hatalom. "A beleszólás, a polgári ész, a ráció, afelvilágosítás riasztó reménytelensége éssivár eredménytelensége árad e műből, afelismerés, hogy miként lesz erősebb azész cselénél a hatalom csele. Dürrenmattdrámai magja talán az a fájdalom, amellyela Fattyú rádöbben, hogy a hatalmasok általjátszott játék igazi iszonyata nem pusztánemberellenessé-látványelemek mindegyiké-nekkiaknázására, s képes is a fény- éstérviszonyok önálló költészetének érzégükben,nem csak az osztálykorlátaikdöbbenetes és kikezdhetetlen realitásában,az árulásra mindig kész cinizmusukban áll,hanem abban, hogy nincs az a cinizmus ésárulás, nincs az a gonoszság, amely ahatalommal szemben elég lenne a rációuralmának érvény-re juttatásához. A világátláthatónak tűnő aljassága ellenére iskiismerhetetlen és megváltoztathatatlanmaradt.A kívülálló beleszólhatott, de szerepekétséges maradt, a felelős ember kétségeirenincsen feloldás. A Fattyú életé-nekmérlege kétséges: a haldokló király utolsóerejével ráront, de a feláldozott szerelmesBlanka is gyűlölettel fordul hozzá, ahalottak, azok amúgy is elestek volna.Mindezt talán csak kicsit oldhatja Brechtidézett versének ismert passzusa. „Nemtehettem sokat. De nélkülem az uralmonlévők / biztosabban ülnének helyükön, /ezt remélem. Így telt el időm, / mely eFöldön énnekem adatott." S talán ez lehetaz a remény, ami bevilágíthatja a Fattyúsötétjét, a vég reménytelenségét: hiszen:„Alku, gyilkosságok, árulás árán / Nemráció - egy Pembroke az eredmény ..."Kerényi Imre munkái az elmúlt évek-bennemegyszer bebizonyították, e rendezőelkötelezett, politikai, társadalmi, nemzetiproblémák iránt nyitott, politikus színházatkövetel. E sürgető szükség sokszor túlgyors tempót diktált, s ezért eredményei isnemegyszer kétségesek lettek, hiszenfeszítő mondanivalójának ki-mondásaminden egyébként méltányolt szempontnálfontosabbá vált. Így aztán volt, hogyKerényi már-már nemtelenDürrenmatt: János király (Várszínház). Funtek Frigyes (Fattyú) és Hirtling István (János király)anyagokhoz folyamodott - mint például aTitkos záradék esetében -, s így munkájaadott esetben nem lépett túl az indulatokkiélésén vagy inkább gerjesztésén. Erendezés, a János király viszont alapvetőeneltér a fenti periódus negatív tendenciáitól.Kerényi ezúttal végre hamisítatlan drámaianyagból dolgozik, ez alkalommal nempusztán a kanavász laza szövetét látjuk adarab helyén, s így aztán a színpadon semcsupán az ideológiai elszántság ürességevan jelen. Ismert az a tény is, hogy ez azelőadás nem a szokásos magyarországikörülmények között jött létre. Kerényi erendezését 1983 októberében mutattákelőször be az Odry Színpadon, osztályánakvizsgájaként. Az akkori szereplők közülitt, a Nemzeti új generációjaként, a főszereplőktűnnek fel: Hirtling István, FuntekFrigyes, Mácsai Pál. E tény rá-világíthatarra, hogy - többek között - minek isköszönhető a János király gaz-dagkoncepciójú elképzelésének ritka precíz,részletekig menően megoldottmegvalósítása. Am nem hiszem, hogyugyanakkor méltányos lenne ezen az előadásonszámon kérnünk annak a produkciónaka sikerét, s a két teljesítményösszehasonlításával végezni - ezzel az élménnyel.Hiszen az ilyen átültetés valóban életveszélyes,az eredeti színpad szellemiségemegváltoztathatatlanul eltűnik, az újszereplők, az új tér valósága akár azonnalalkalmazkodásnak is tűnhet, holott úgy islehet, hogy mindössze: más, amit látunk. Emásságnál és összehasonlítás-nál --számomra - fontosabb az a kér-dés, hogymiként érvényesül a produkció a Várban.Sokkal fontosabb az, hogy a Várszínház,amely - enyhe túlzással - hosszú évek ótavergődik, s csak keresi saját lehetőségeit,most végre olyan előadást tudhatmagáénak, amely immáron vitathatatlanulebben a térben szüle-tett, erre a térrejellemző, s elválaszt-hatatlanná válhatettől az épülettől. Fontos, hogy oly sokszervetlen, az épület lehetőségeitől,adottságaitól független tér, felületes díszletután, a János király tere, az előadás képe,valóban az e tér által kínált kihíváseredménye-ként lesz érthető, s itt nemcsak Csikós Attila munkájáról, hanem éppaz egész előadás milyenségéről van szó.Kerényi e munkája is, mint eddigirendezéseinek nagy része, valóbanigyekszik a lehetséges hatás- és

Bagó Bertalan f. h. és Funtek Frigyes a János királybankeltetésére, a meghökkentés és lenyűgözéskettősségére. Jelen munkájában alátványelemek mellett elsőrangú szerepetjátszik a didaktikus, ironikus, gúnyos zene:Kemény Gábor és Kocsák Tiborinvenciózus, alkalmazkodóképes és hajlékonymunkája.Az előadás némajátékkal indul: aszínpadszéli lépcsőktől tagolt üres, szürkehajópadlóval borított térben két né-maszolga tűnik fel, kik a fent kibomló angollobogó alatt állnak neki felmosni az amúgyis tisztán, tompán csillogó felületet.Munkájuk minőségét a némánbesettenkedő Pembroke ellenőrzi, fehérzsebkendőjével érintvén a földet, azzalvizsgálván, hogy milyen igényes munkát isvégeztek alárendeltjei. A jelenet ironikusés talányos: végre is mit mostak e fiúkilyen heves buzgalommal (és ugyanakkorrituális nyugalommal), melyhez mégminiszteri segédlet is szükséges. Azelőadás egésze a válasz e kérdésre: a vért,ugyanazt az emberi vért, amit az-tán majdegy hatalmi váltással később - ugyanezek afiúk felsikálhatnak, csak kicsit más ruhátöltvén. A némajáték az előadás kerete, hisza végén Pembroke ismét feltűnik:ellenőrzendő a művelet helyességét, s őcsak akkor válik majdegy pillanatra élővé, megfoghatószeméllyé, amikor kezének ingerült mozdulatávalszétrázza lenyalt haját, fejét hátraveti,s ránevet a nézőre. S ez a cinkosgonoszság a búcsú pillanata.A keretjáték hideg neonfényben történik,s ez is igen figyelemreméltó ötlet. Asötétben elmerülő néző ugyanis nemoldódhat fel azonnal a színházi valóságsárga fényekkel, meleg reflektoraivalmegvilágított puha konvenciójában. Sötétségés színházi világosság e határánfelvillannak a neonok, s egyszerre támadtúlzott fény és ostoba félhomály. A kékfényben ugyanis kissé túl jól látni mindent,már-már kínosan érzékelhetővé lesz, hogymindez csak szín-ház, s ettől, ahangsúlyozott műviségtől lesz a jelenet ahétköznapi realitásában víziószerűvé,megfoghatatlan minőségűvé. S ezt ahatárátlépést éljük át a végén, a történeleme gyalázatos története után, még a tapsmegbékélést jelentő oldódása előtt: felvillanugyane fény, Kerényi igyekszik kibillenteninézőjét a már jóvátehetetlenül passzívvátévő befogadói pozícióból, s igyekszikrábírni a konformitás feladására. A kétnémajáték között pedig végbemegy a fehérzsebkendő hótisztaságú „ígéreté-nek "bemocskolása, vérrel való átitatása.A fehér kendő végigkíséri az elő-adást,a legkülönbözőbb helyzetekben villanvánfel. E kendő tűnik fel a szerelmes Blankazálogaként a Fattyú nyakán, hogy ő aztánaz érzelme ellenére kergesse a lányt afrancia dauphin, a hájas félbuzi karjaiba -birodalmi érdekből. De e kendő tér visszaaz ő kapcsolatuk fordulópontján is: aFattyú akkor veszi le, mikor Blankabosszúért lihegve megkorbácsoltatnikészül a neki végre kiszolgáltatottat. Fehérkendő borítja el a lefejezett urak fejeit is,melyeket János oly békés derűvel szemlél.A kendőket Pembroke ugyanazzal a né-maalázattal nyújtja át, amellyel utóbb urátmegmérgezi, de rá már nem kerül kendő,halála után már semmilyen hatalmi érdeketnem szolgálhat.S mindez már rá is mutat az előadásalaphangjára: a hangsúlyozott távolságtartásra.Kerényi arra figyel, hogy újra ésújra felmutassa a masinériát, az állandóanismétlődő hatalmi váltások iszonyúbornírtságát és mégis lebírhatatlanságát.Kerényi pontosan látja: minél ostobábbnak,kiüresedettebbnek, erejétvesztettebbnekmutatja be a hatalmat - a franciaudvart s az egyházat - s minél többméltósággal és emberi érzéssel látjuk feltűnniJánost és a Fattyút, annál riasztóbbés gyötrelmesebb lesz a vég. Még egy ilyenhülye és végét járó világot sem bír le azész, még ehhez is kevés a józan belátás.Épp ezért a bevonuló udvar szertartásosságában,kimódolt koreográfiájábanegyetlen természetes lény tűnik fel: Jánoskirály. Az élettelenek és némák között ő azegyetlen reális személy, szenvedő ésszenvedélyes, rossztól űzött és a jóra talánhajtható, megfogható ember.Játékos, akit elbűvöl a hatalom lehetősége:a történelemalakítás igézete, ígérete.Örömmel veszi feladatait: az uralkodást,a gyilkosságot, az ítélkezést, azigazságosztást. Szenvedélyes és gondolkozniis képes lény. A legtermészetesebbember la természetét vesztett udvarban.S itt hadd vágjunk bele az előadáselemzésés színészi munka méltatásánakegyébként egymás után következő rendjébe.A János király előadásának ugyan-isegyik kulcspontja az, hogy a szenvedély éskedély e szerepét mennyire járja át mélyena színészi kedély és intenzív jelenlét. SHirtling István János királya azért jelentőstett, mert ugyanaz a talányosgátlástalanság, felszabadultság jellemzi őt,a színészt mint királyt. Mint művészéppoly örömmel megy bele az újabb ésújabb szituációkba, mint az általa játszottkirály - az uralmi válságokba. Hirtlingélvezi a játékot, s ez érzékelhetőenmeghatározza az egész előadást. Nemcsaka tiszta arcél gyermekiességé-ről,naivitásáról van szó, Hirtling képesgyanútlanság és ravaszság, értelem és kilátástalanság,erő és lazaság együtteseljátszására, s képes arra, hogy egész es-tene csökkenjen teljesítménye.A riválist, a lenézett és tisztelt társat azértelmetlenség világának másik „eszesemberét " , Richárdot, a Fattyút FuntekFrigyes alakítja, s már az első feltűnésekorvilágoson érzékelhető Jánossal valóegymásnakvalóságuk, egymásraismerésük. A Fattyú szerepében e fiatalszínész a szó szoros értelmében berobbana színpadra, s a két alak rokonságaérzékelhetővé lesz az azonos testi kondíció,az életkor, a némiképp hasonló fizikaiadottságok révén is. Azaz, ők

Jelenet a János király várszínházi előadásából (Iklády László felvételei)ketten már az első látvány első mozdulatánösszetartoznak. S elválásuk, többiektőlvaló élénk különbözőségük rendjénis van: Kerényi értelmezése szerintennek az értelmetlen, iszonyú mechanikájútörténetnek emberi tartalma kettejükegymásra utalt és a világgal szembenkiszolgáltatott viszonyában áll. Mindaz,ami érzés még fellelhető e történetben, azkettőjükhöz fűződik.S a fiatalok, a „század gyermekei "találnak egymásra a degenerált világmasinériái között. János és a Fattyú mégelőtte vannak annak, amit a többiek mártudnak, őrájuk még csak ezután vár aszemélyiséget felőrlő világtapasztalat,amely a hatalom birtokosává tehetteFülöpöt, Pandulphót. A tapasztalatokkülönbözőségének centrumba hozatalávaloldja meg Kerényi az eltérő színészitradíciók, életkorok kérdésétis. Az értelmezés hibátlan, de kérdés,hogy a koncepció világossága ellenére aszínészek mennyiben képesek az együttműködésre,az eltérő játékmódok tradíciójánakegységessé tételére, illetve azeltérések beillesztésére a játék egészébe.Kerényi igen okosan a tényleges életkoriés helyzetmeghatározó ismertség-ismeretlenségitényezők sorozatát az előadás,a darabértelmezés részévé tette. A játékmódokeklektikája így tehát egyes esetekbenvalóban nemhogy nem feltűnő,hanem a szereplők világa közötti különbségekfelmutatását szolgálja. A játékmódeltérésekígy válhatnak feszültségforrássá:mint például Fülöp Zsigmondvagy épp Nagy Zoltán játékmódjánakesetében.Hiszen a „nagyok" a világpolitika áthatolhatatlancinizmusának mesterei, akikena józan emberi értelem, a belátómegfontolás már nem foghat. A Fattyúegy percre békére tanítaná őket, de hiába,Fülöp király számára az uralkodás és agyilkolás lehetősége összefügg: ha ellenfélnem akad, úgy az ártatlant öleti le.Ez a darab első, immáron valóban teljesenújkori tapasztalaton alapuló pontja, s ezegyben a Fattyú és János szövetségesséválásának tragikomikus útja. Valakit csakúgy le kell gyilkolni, s ha az urak egymástmár ellenfélnek nem tekinthetik, s ígynépeikkel már nem gyilkoltathatjákegymást tovább, akkor hát a végigsemleges Angers lakóit ölik meg. FuntekFattyúja itt kapja meg az első igazi leckét:itt veszi tudomásul, hogy mily csekély aráció ereje. Funtek kellő eréllyel játssza elaz átalakulást, a felnőtté válása etragikomikus percét, s így feltétlenülméltatnunk kell az ő alakítását is. HaHirtling István természetessége voltmagávalragadó, akkor Funtek Frigyesenergikusságával, intenzív figyelmével,hiteles feszültségéve] győzött meg. Alegnagyobb drámát ő játssza el s éli átszinte egyedül. Mind-az, ami a többiekszámára lényegtelen vagy épp nevetséges,az számára léte és feladata értelme. Ígylesz monológhőssé, ki a rivaldánál tehetcsak vallomást, vagy mindössze egy halottfelett lehet őszinte, s Funtek jól állja ezt apróbát is, a magányos színészi helyzet leckéjét.S mindaz, ami a Fattyú nagy kérdése, azegyben Dürrenmatt nagy víziójának alapjais. Hiszen Angers lakóinak leölése márnem függ össze a háború valódi vagy véltokaival sem, a polgárok már csakártatlanok. Fülöp Zsigmondra vár afeladat, hogy hitelesen játssza el apasszióból gyilkoló, szenvedélymentesenis gonosz királyt, neki kell felmutatnia azönmagáért való gyilkosságokat elkövetőszéthullott emberi alak rajzát.Zsarolások és ellentámadások, viszontzsarolások,a „politikai komédia " ellenállhatatlanerővel viszik tovább a szereplőket,egy gyilkosság nem old megsemmit, mindössze egy másik elősegítésénekeszközeként értelmes tett (Eleonórahalála), egy élet mindössze egy másikzáloga (Arthur), és önértéke nulla.Immáron senki sem cselekszik szabademberként, lassan mindenki fölhág avégjáték egyre ritkuló levegőjű terére, söl, amíg teheti. Szorul a hurok a Fattyú, akívülálló körül is, egyre kevesebb teremarad a rációnak, s minden logikusnaktűnő, értelmes lépés mind-össze egy újabbaljasság és gaztett for-

ásává lesz. A világ így teszi önnönrészévé a Fattyút, s Pembroke valóbankomolyan gondolja: az új uralomnak isszüksége lehet effajta okos tanácsadókra.Hiszen igazán nem változtathat megsemmit.A játékszabály lényege mindössze anynyi,hogy a konvenciót felrúgóra vár aszükségképpeni halál, még ha király isvolt az, aki elkövette, A hatalom önnönellenfelétől addig lehet nyugalomban (azazaddig háborúzhat vele), amíg a játékszabálytfel nem rúgják, hiszen ha - aráció szerint -- a másikról kiderül, hogynem ellenfele, akkor saját léte, ingataguralma sem indokolható. Azaz a hatalmakszámára Pembroke mindenkinél fontosabb:a népet, ugye, mégsem engedhetjükjátszani. Az udvari minisztert Mácsai Pálalakitja: s minden mozdulata, visszafojtottudvariassága, fenyegető né-masága mögöttott érezzük a valóban elkövetkező áruláslehetőségét, hiszen ő nem János királyt,hanem a királyságot szolgálja. Saját léteaddig biztosított, míg azintézményrendszeré.Ő maga húzza ki a színről Jánoshulláját, s neki már nem jut fehérzsebkendő: számára nem érdekes, amiholt. A darab végének kulcskérdésevalóban a Fattyú kétségbeesett monológja,s ez az egyetlen pont, ahol vitatkoznékKerényi koncepciójával, ahol úgy érzem:saját addigi világképével is összeütközésbekerül. Hiszen ha a monológ első felevalóban a rémület és iszonyat általáthatott, akkor a másodikat már az iróniaés a gúny, a kétségbeesett öngúny uralja.A nép közé visszavegyülő s önnönnemzőkepességét ismét népe szolgálatábaállító Fattyú ezt a szöveget már nemmondhatja tragikus ígéretként vagy méginkább utópikus fenyegetés-ként. A világotátalakítani képtelen lévén, immáron csakaz ellenkező nemet hódít-hatja meg, de ezmár nem lesz sem hősi, sem harc, ez akomédia a komédiában. A fej helyet t --Thomas Mann kifejezésével élve ekkormár csak jellem-fejét használhatja, de ezmár több mint ironikus, több mintgroteszk: ez már „mindössze" komikuslehet.Azért is érdemel említést az utolsójelenet ironikusságának vagy áltragikumánaka kérdése, mert egyébként azelőadás mindvégig megtartja a „kellőtávolságot " , s nem hagy kétséget afelől,hogy minden vér ellenére a látvány komikus.Hiszen a változások összességemint azt a Fattyú is kénytelen belátniegy Pembroke-ot hozott a világnak, mástsemmit.Kellő gúny és irónia árad az állandózászlólobogtatásból, az egyes udvarokatjellemző dalokból. (A franciák a Sur lepont d'Avignont fújják, s az angolokvégzete az Ég a város, ég a ház is kánonjárakövetkezik be.) Am mindenrendezői törekvés ellenére egyes utalásokmégsem szerencsések. Hiszen ha elfogadható,hogy Blanka elkurvulván a tehetetlendühtől -- dizőzként lép elénk,akkor sem helyeselhetjük a Dózsa Lászlóáltal alakított Lajos herceg megoldásánakmikéntjét. A csata utáni közös zabálásonfontos szerephez jutna e színész:elmélyülten és rezzenéstelenül kellenevégigzabálnia a fejleményeket, hogy aztánfelriadjon: ismét háború van - s ezremek. Az igazság az, hogy Dózsaszétzilálja a jelenetet, humorizál, összevisszacsapkod, ahelyett, hogy csak azzala tállal lenne elfoglalva, amelybe aztánmajd a következő jelenet során be-lecsapjalevágott fejét az őt módfelett gyűlölőFattyú. Mindez elég fontos mozzanata adarabnak, ő lenne a Fattyú mitologikusellenpontja, s a Dózsa által játszottoperettalakításról nem értjük, miért vált kioly heves érzelmeket. Sajnálatos, hogymindez újra és újra megengedhető, s hogye szinész mind-untalan belecsúszhassonazokba a laza viselkedési formákba,mellyel egész jelenetek erejét veheti el.Hiszen egyébként úgy vélem az előadásmásik igen fontos hozadéka abban állt,hogy a társulat több tagjának sikerült akooperáció, sikerült megérteniük sajáthelyzetüket és játékmódjukat ckonrepcióban.Így vált nagyszerű alakítássá NagyZoltán Pandulphója is, s az egyházi fér-fiúalakja igy lett valóban rémületessé,víziószerűvé. A riadt király, a félénktanácsadó és a becsinált főpap hármasa: akoronát felajánló és azt hűbéri jutalomkéntvisszanyerő uralkodó, az aggódóFatrvú és az Angliát gyűlölő Jánostólelőször megriadó, később diadalmasancinikus Pandulpho együttese talán azelőadás legemlékezetesebb jelenetét hozza.Abszurdum és naturalitás, komikum ésszorongás mondatonként váltják egy-mást,s a gatyájában istenéhez imádkozó őrült,fázó főpap nem pusztán a reális térbenmagasodik a szereplők fölé, de mintegy azegész előadás jelképe is maradhat emozdulat. Nagy Zoltán tökéletesen érti eShakespeare és Brecht közötti stílust,ritmusérzéke tévedhetetlen, s így humora is gyors, csattanó. Deérti a játékot Fülöp Zsigmond s adauphint alakító Kerekes József (főiskolaihallgató) is. Sok múlik azon, hogy azőáltaluk megformált király és dauphin nelegyen túl vásári, s minthogy amúgy isfestett karaktereket alakítanak semmiképpse lépjék túl a szerep határait. Azállandó komédiázás fegyelmezettséggelpárosul, s csak csodálhatjuk, hogy mikéntteremt Kerekes József élő embert a hájasfélbuzi üres karakteréből. Kubik Anna ésVass Éva is meglelik helyüket azegyüttesben, s az utóbbi fő-ként a halálaelőtti monológban lel önmagára, s teszialakítását emlékezetessé. Sajnos nem állmindez Esztergályos Cecíliára, aki újtagja a színháznak, s ismerve elmúltéveit, igen érthető, hogy miért áll átnehezen a komplexebb alakformálásira, afinomabb megoldások-ra. Tévesnek tűnikaz az elképzelése, hogy a szinteszakadatlan kiabálás azonos afeszültségkereséssel. Holott Esztergályosördögien jó színésznő egyéb-ként.Már szó volt Mácsai Pálról, s meg kellmég említenünk Götz An n a , SzakácsEszter, Baranyi László, Czibulás Péternevét is, akik kellő tájékozódóképességgeligazodnak el ezen a cseppet sem egyszerűterepen.Gyerekek' színpadi jelenléte, ágy hiszem,mindig életveszélyes, s itt igencsaktöbbről van szó, mint a kis Arthuregyszerű ottlétéről. Vajda Péter játszotta(?) az általam látott előadáson a kistrónkövetelőt, és a rendezői pedagógiaérdemének tűnik, hogy jelenléte nem voltidegesítő, aggódást kiváltó.A zenéről és díszletről már szó esett, ajelmezeket Borsi Zsuzsa tervezte, s azokerényéül szolgált, hogy nem nehezedtekrá a szereplőkre, hagyták élni aszínészeket, hiszen a túldíszítettség és astilizálás közötti utat meglelni semkönnyű feladat.F r edrich Dürrenmatt: János király(Várszínház)Fordította: Görgey Gábor. Dramaturg: MáraiEnikő. Díszlet: Csikós Attila. Jelmez: BorsiZsuzsa m. v. Zene: Kemény Gábor, KocsákTibor. Rendező: Kerényi Imre.Szereplők: Hirtling István, Vass Éva, GötzAnna f. h., Kubik Anna, EsztergáIyosCecilia, Vajda Péter, Garai Viktória,Funtek Frigyes, Szakács Eszter, CsákGyörgy, Fülöp Zsigmond, Kerekes Józseff. h., Dózsa László, Nagy Zoltán, MácsaiPál, Baranyi László, Czibulás Péter, FerenczyCsongor, Bősze György, Bagó Bertalanf. h., Győri Péter f. h., Kaszás Géza f. h.,Nagy Arpád.

NÁNAY ISTVÁNCseresznyéskertCsehov-bemutató KaposvárottKomédia vagy tragédia? - ez az eldönthetetlenneklátszó kérdés 1903, a moszkvaiművész színházbeli bemutató óta újraés újra megfogalmazódik aCseresznyéskert-premierek alkalmából.De vannak alkotók, akik nem azt kérdezik,hogy Csehov műve komédia-e vagy tragédia,hanem tudják, hogy komédia éstragédia. A hetvenes évek néhány kiemelkedőelőadása - mindenekelőtt Brooké,Efroszé, Strehleré más - más módon, el-térőhangsúlyokkal, de egyként a komédia és atragédia szétbogozhatatlan szintézisétképviseli. Ezeknek az előadások nak arendezői a maguk művészi egyénisége éslátásmódja szerint különbözőképpen, de alényeget tekintve hasonlóan szakítottak aCseresznyéskert szélsőséges megközelítésmódjaival,s előadásuk revelatívhatása, formai újdonsága egyedül és kizárólaga mű értő és érzékeny elemzésén,az írói akaratnak, a darab struktúrájánakfelfejtéséből adódott. Ezeknek a szintetizálóelőadásoknak a sorába sorolhatóAscher Tamás kaposvári előadása is.Komédiából színműBalassa Péter a legutóbbi magyarországiCsehov-előadásszéria kapcsán a pécsiCseresznyéskertről írt elemzésében lényeglátónés nagyon pontosan fogalmazta mega darab komikumának tartalmi esszerkezeti összetevőit, a mű értelmezésénekalapkérdéseit (SZÍNHÁZ, 1983/1), sezzel mintegy szellemi-elméleti (vita)alapot adott a dráma minden újabb szín-reállítójának. Kimutatható, hogy AscherCseresznyéskert-értelmezése sok szempontbólhasonló Balassáéhoz, mint ahogy az istény, hogy művészi egyéniségébe szervesenbeépült az idézett rendezők műmegközelítésénekszámos szempontja, eredménye.A kaposvári előadás természetesennem különféle hatásokról árulkodik,hanem Ascher szintézisteremtő készségéről,önálló, szuverén alkotói látásmódjáróltanúskodik.Még mielőtt az előadásról, annak értelmezésérőlszólnék, két olyan lényegesdologra kell utalnom, amelyek a rendezőialapállást világítják meg. Ascher újrafordíttattaa darabot, és megváltoztattaaz író műfajmeghatározását. Nyilvánvaló,hogy a rendezőt nem az zavarta TóthArpád gyönyörű, költői fordításában, hogynéhol filológiailag kevésbé pontos, haneméppen a költőisége, amely eleve kísértés azelégikus megszólaltatásra. Am nemfogadta el Elbert János-nak a már említettpécsi előadáshoz készített magyarításátsem, amelyben - talán épp a költőiségellenében - a gyakori, erőltetetten maiszófordulat, kifejezés-mód, nyelviszerkezet sokszor ellentétbe kerül afigurák lényegével, szituációival. SpiróGyörgy fordítása megőrzi a Csehovszövegpoézisét, de a textust a mai beszéltirodalmi nyelvhez közelíti, és alegtöbbször sikerül összhangba hoznia aszínpadi szöveget a szituációk értelmezésével.Az előadás műfaji, meghatározása a csehovikomédia helyett színmű lett . Ebben aváltoztatásban a Csehov-filológia újabberedményei éppen úgy közrejátszhattak (akomédia szó tartalma mást jelentettCsehovnak, mint akár kora átlagos színháziembereinek, akár a mai nézőnekszínésznek;ez a műfaji meghatározás főlega sztanyiszlavszkiji megközelítés ellenitiltakozás miatt került a darab élérestb.), mint annak felismerése, hogy a jelenszóhasználatban a komédia szó túlzottanleszűkítő értelmű, a Csehov-mű lényegét -paradox módon - sokkal inkább kifejezi aszinte parttalanul tág tartalmú színműmeghatározás.Térélmény és látványvilágA Cseresznyéskert minden rendezőjénekolyan alapkérdéseket kell tisztáznia, amelyeka színrevitel módját éppen úgymeghatározzák mint az előadás, lényegétés kicsengését, azaz: mit jélent a cseresznyéskert,a birtok, a gyerekszoba, milyena viszonyuk a szereplőknek a kerthez, smilyen egymáshoz, mit, milyen eszméket,ideológiát, törekvéseket képviselnek aszereplők külön-külön és csoportosan,milyen nemzedéki viszony van a szereplőkközött és így tovább.A darab elemzői közül többen rámutattakarra, hogy a mű főszereplője az akert, amely egyszerre konkrét valóság ésjelkép. Az előadások nagy része azonbanvagy az egyik, vagy a másik jellegzetességetemeli ki, s ezáltal leegyszerűsítia kert szerepét. Vagy megjelenik aszínpadon vagy a színpad hátterében amaga díszletvalóságában a cseresznyés,vagy csupán beszélnek a kertről. Amjelképpé, önmagánál többé válni csakolyan dolog válhat, amelynek konkrétvalóságalapja van. A kertnek valóságosanis léteznie kell ahhoz, hogy metaforikusjelentése lehessen. Az író azonban egyetlenszerzői utasításban sem írja elő azt,hogy a kertet valóságosan meg kell jeleníteni,de azt igen, hogy érzékeltetni kelljelenvalóságát. Nem véletlen, hogyminden jelentős rendező küszködik ennekaz ellentmondásnak a feloldásával, sStrehlernek még az a gondolat is megfordulta fejében, hogy talán a tavaszitermészet szagát kellene a színpadra varázsolnia kert megsejtetéséhez.Ez a valóságosság-jelképesség összefüggés persze túlmutat a kert értelmezésén,és az egész darab megjelenítésénekez az egyik kulcsproblémája. HiszepCsehov darabjaiban a szereplők, cselekedeteikés nem cselekvésük, tárgyaik ésvágyaik egyszerre valóságosak és valamitjelképezők, tehát minden pillanatban adolgok és jelenségek e kettősségétegyszerre kell érzékeltetni ahhoz, hogy aCsehov-darabok polifonikussága kiteljesedjék.A kert azonban csupán része a birtoknak,a cseresznyéssel egyenrangú szerepevan a háznak s benne a gyerek-szobának.A darab értelmezését alapvető-enmeghatározza az, hogy milyennek ábrázoljáka Gajev-házat, hogy az egy régifényében tündöklő vagy egy lepusztulóbanlévő nemesi kúria, illetve hogy azelső és a negyedik felvonás színhelyéülszolgáló gyerekszoba mennyire gyerekszoba,hogy az csak az emlékezet szerintaz, vagy tárgyi valóságában is. Más lesz aszereplők viszonya a birtokhoz, ha csaknosztalgiából ragaszkodnak hozzá, s másaha ténylegesen. Megváltozik az emlékidézésektartalma, őszintesége, végső sorona szereplők helyzete, ha a múltatidéző értékek elvesztésének fájdalmát azúj értékeket hordozó jövőkép felsejléseoldja fel - azaz a múltba révedező és ajövőről álmodozó szereplőkről van szó -,vagy ha a sivár jelenről szól a játék, amelybenaz emberek önmagukkal szembensem őszinték, illúziókba kapaszkodók,talajtalanok és tehetetlenek.A modern szcenika, az előadások kétrészre tagolása - az eredeti négy felvonáshelyett - többnyire azt eredményezi, hogyegyetlen többé-kevésbé variálható térbenjátszódnak az előadások, ami a daraboklényegét befolyásoló kompromisszumokrakényszeríti a rendezőket.Csehov dramaturgiailag is nagyon következetesenhatározta meg az egyes jelenetekszínhelyét; azt, hogy melyik felvonásjátszódik szabadban, s melyik zárt

térben. A helyszíneket összemosó, jellegtelenszínpadkonstrukciók azonban ezt atagolást megszüntetik, s a legtöbbször azsem derül ki, hogy a szobabelsők szűkvagy tágas volta is dramaturgiai funkcióvalbír. A Cseresznyéskert esetében a mező és aház, a házon belül a berendezett és kiürítettgyerekszoba meg a fogadó-szobaelkülönítése ugyanúgy lényeges ésértelmező funkciójú, mint ahogy ezeknek ahelyszíneknek a kialakítása, jellemzése isaz.A cseresznyéskert milyenségével, illetvea ház tereinek kiképzésével szorosanösszefügg az előadás „fehérsége". AC s e r e s z n y é s k e r t előadáshagyományaihozhozzátartozik a fehér szín, amely vagyfokozatosan sötétül el, vagy kontrasztkéntkeveredik hozzá a sötét árnya-lat, a feketeszín. Az, hogy egy előadás alapszíntónusamilyen, az nem önkényes elhatározáskérdése, mint ahogy egy Gseresznyéskertelőadásminőségére nem garancia az, hogya díszletek, jelmezek uralkodó színe, másszínrevitelekhez hasonlóan, fehér, Csehovhangsúlyosan csak egyszer beszél a fehérszínről, amikor az első felvonásban acseresznyefák virágzó szépségéről szól.Am a fehér színhez tapadó asszociációk, akert fogalmának kiterjesztése - „EgészOroszország a mi kertünk! " -, valamint az,hogy a cselekmény a könnyed, világosszínű ruhák viselésére alkalmashónapokban játszódik, okozhatták azt,hogy nagyon sok előadás alapszíne a fehérlett. Strehler fogalmazta meg alegpontosabban azt, hogy miért választottaelőadásához ezt a színt, amikor kifejti,hogy valami évszakoktól függetlenfehérség jellemzi a da-rabot, amelyet afehéren virágzó cseresznyéskert látványaés az őszi hóesés lehetősége foglal keretbe.Míg például Efrosz is teljesen fehérlátványvilágú előadást rendezett, Brooké aszínház csupasz színpadának koszos falaimint természetes díszlet között játszódott.A kaposvári előadás négyfelvonásos, ésSzlávik István díszlete különös módonoldja meg a térbeli problémákat.Nyomasztó, zegzugos, alacsony, piszkosszürkefalakkal és vastag mennyezettelhatárolt szobában kezdődik a játék. Aszínpad elején, baloldalt egy beugró van,itt áll a fontos szerepet játszó százévesszekrény, innen nyílik a darab elején mégbezárt ablak a kertre. A szoba közepénülőgarnitúra, jobboldalt elöl egy kis iskolapadáll. Ez a tér egyszerre zárt és nyitott,benne foglaltatik a szűken vett gyerekszoba,de hátrafelé áttekinthetetlenCsehov: Cseresznyéskert (kaposvári Csiky Gergely Színház). Csákányi Eszter (Varja),Máté Gábor (Trofimov), Lukáts Andor (Lopahin), Nagy Mari (Anya) és Igó Éva (Ranyevszkaja)benyílókkal úgy tágul ki, hogy kiala kulegy átjáróhelyiség is. Ez nem meghitt,nyugalmas, gyereknevelésre szolgálózuga a háznak, csak átmenetitartózkodásra alkalmas a tér, mint ahogy aszereplők is csak ideiglenesen vannak abirtokon. Itt nem érezheti magát otthonosanaz ember, nem lehet elernyedni,olyan kusza a helyiség alaprajza, amilyenkuszák a szereplők közötti kapcsolatok.Ebbe a nyomasztó térbe vág bele éle-senaz előadás egyetlen vakító fehérsége:amikor kinyitják az ablakot, oldalról nagyonerős, hangsúlyozottan fehér fényvilágít be a színpadra, a szereplőkre, akikmegdermednek a cseresznyéskert jelenlétét,a tavaszt, az életet jelképező világosságban.Szinte bántó ez a fény, s csakhosszú szünet után tudnak megszólalni aszereplők: „Az egész kert csupa fehérség. "A kertet soha, egyetlen pillanat-ra semlátjuk, ám a kert jelenvalósága ésjelképessége abban a színpadi gesztusban,amit a fehér fény hordoz, maradéktalanulmegszületik.A színpadi térkonstrukció váza a továbbifelvonásokban is megmarad, ámmaga a díszlet variálódik. A második felvonásbaneltűnik a falak egy része, ettőláttetszővé, levegőssé válik a tér, amelyazonban így is bezárt marad. Néhányoszlop kerül a színpad közepére, eléjükpedig egy kerti pad. A színpad hátrafeléfélkörívben emelkedik. Mintha egy kertipavilonban játszódna a jelenet! Ez az afelvonás, amelyben a nyár egy pillanatnyiboldogságot ígér, a szereplők álmaitközvetlenül semmi sem fenyegeti, azárverésig még van idő, tervezgetnek,kapcsolatok csírái alakulgatnak, de aCsavargó megjelenésével minden illúziószertefoszlik. A térkiképzés, a hátulról,oldalról adott szórt fények bágyadtsága, aszínpad nyomottsága érzékletesen fejeziki a felvonás alaphelyzetét.A harmadik felvonás, a fogadószobadíszlete nagyobb, de ha lehet, még zártabb,minta gyerekszobaié. A tér belsőosztásai itt is zugokat képeznek, a benyílókmögött sötétség van, s ez a hely isáttekinthetetlennek tűnik. A negyedikfelvonásban nagyjából visszaáll az elsőfelvonás díszlete, de a jobb oldali falelőbbre kerül, így hangsúlyosabbá válik aszabadba vezető ajtó. A színpad csak-nemüres, útitáskák sorakoznak a szín-pad jobboldalán, elöl, s az öreg szekrény helyénnagy kupac rongy látható.Aschernél a terek konkrét helyszínek,ugyanakkor a szobák egymásba csúsznak.Nincs éles határ a gyerekszoba és anappali, a fogadó és az ebédlő, a hall és agyerekszoba között. Bár a szerzői utasításszerint azonos a helyszín a darab elején ésa végén, kezdetben a szereplők a színpadbal oldalán jönnek be a házba, abefejezéskor pedig a jobb oldalontávoznak. A tér ugyanaz, és mégis más. Akaposvári előadás díszletében nincsfehérség. Kopott falak, szegényesbútorzat, alacsony mennyezet, gyér fényekteremtik meg a történet vizuálisközegét, a szereplők bezártságot, kilátástalanságotsugalló helyzetét.Ebben a sivár térben mozognak SzakácsGyörgyi kitűnő ruháiban a szereplők. Ajelmezek rendszere sem követi a csehoviatmoszféraszínházkülönbözőhagyományait. Nincs egységes alapszín -például fehér (s ennek megfelelően azalapszínek komorabbá válása) -, nincsfekete-fehér kontraszt. A ruhák elsősorbana figurák jellemét, helyzetét tükrözik.Gajevet természetes elegancia jellemzi,vele szemben Lopahin szintén jóöltönyöket hord, de nem áll jól rajta aruha. Ljubov toalettje különös, ebbe avilágba nem illő eleganciájú. Trofimovkinőtt, kihízott kék öltönyt és magas szárúcipőt visel, Firszen roggyant nadrágszárúfekete frakk és fején szalmaka-

Jordán Tamás (Gajev) és Igó Éva (Ranyevszkaja) a kaposvári Cseresznyéskertbenlap van, Jása lezserségét a csíkos világosnadrág és ing is kiemeli, Jepihodovszerencsétlen voltát a kelleténél rövidebb,sötét színű nadrág és az alóla kilátszófehér zokni sutasága is fokozza stb. Ajelmezek is nagyon pontosan kifejezikazt, hogy a Gajev-házban összegyűltekmindegyike jelentéktelen, üres, nevetségeslény.Ranyevszkaja és LopahinAscher azok közé a hazánkban és másuttis ritka rendezők közé tartozik, akik azelőadást az írói szöveg mélyreható, pontosés következetes analíziséből bontjákki. Cseresznyéskert-elemzése során magátólértetődően vetette el azokat a szokásos éskényelmes interpretálási lehetőségeket,amelyek vagy a múlttól való könnyesmosolygósbúcsúra, vagy egy új világeljövetelébe vetett hit ki-fejeződésére,vagy a földbirtokos és kapitalista rendhatalomváltására egyszerű-sítik le adrámát. Aschernél nem ez vagy az aszereplő kerül az előadás középpontjába,nála minden figura egyformánfontos szerepet játszik, hiszen nem Gajevés Ranyevszkaja tragédiájáról, nemLopahin győzelméről vagy Trofimov jövendöléseiről,Anya és Trofimov új életetígérő egymásra találásáról szól a dráma,hanem egy patthelyzetről, amely-nekmindenki egyformán részese, elő-idézőjeés szenvedője. Nem a múltról és nem ajövőről szól a darab, hanem a jelenről.Vagy másképpen fogalmazva, anosztalgiába vont múlt éppen úgy hazugság,mint az utópikus jövő, az egyedülirealitás a jelen, ami olyan, amilyennéaz emberek teszik. De a Cseresznyéskertszereplői vagy nem tesznek semmit,vagy a meglévő értékek pusztításával, abizonytalan fedezetű értékek reményébencselekszenek. S akár így, akár úgy viselkednek,mindenképpen szánnivalóan nevetségesek,mert erőtlenek, talajtalanok,kis nekibuzdulásaik előre láthatóan kudarcbafúlnak, s helyzetükből csak aSzimeonov Piscsik-féle túlélők és a Jásafélefeltörekvők húzhatnak hasznot,Ascher rendezésében nincsenek látványosmutatványok, gagek. A figurákhelyzeteit úgy bontja ki, hogy azok mindenfelesleges magyarázkodás nélkül hordozzáka dráma mondandóját, igazságát,sajátos csehovi komédiajellegét.Bár az előadásban mindenki egyenrangúanfontossá vált, a darab két főalakjamégis Ranyevszkaja és Lopahin. Ők azok,akik a két végletes létezési módot, asodródást és a cselekvést megtestesítik.Kettejük figurája és a közöttük lévő viszonykidolgozása az egész előadás szempontjábólmeghatározó. Ranyevszkajamegérkezése a birtokra különleges esemény.Nemcsak azért, mert az unalmasvidéki életben minden érkezés vagy távozásnagy dolog, s egy külföldről érkezőszemélyt még nagyobb kíváncsiság veszkörül, mint más halandót, hanem főlegazért, mert Ranyevszkajából vala-mifurcsa sugárzás árad. Vonzásába kerülmindenki, férfi és nő egyaránt.Szépségének és dekadenciájának, könynyelműségénekés a realitások iránti fogékonysághiányának, titokzatosságánakés kitárulkozásának együtt veszélyesvonzása van, miközben e tulajdonságokelfedik a figura állhatatlanságát, bizonytalanságát.Lopahin a hirtelen meggazdagodó, feltörekvővállalkozó típusa, aki bár meg,veszi magának a birtokot, mindent-amitaz jelképez, el is pusztít. Számára a birtokmegszerzése elégtétel őseinek sorsáért ésa felemelkedés újabb esz-köze, igazolása.Am azzal, hogy a pénz-fiaztatáspillanatnyi előnyeiért a fákat ki-vágatja, aföldet felparcelláztatja, a házat lebontatja,ez a tranzakciója semmivel sem több vagymás, mint nyerészkedése amáktermesztéssel. Bármit tehet Lopahin,az marad, aki volt. Nem egy új korképviselője, csupán a pillanat adtalehetőségek haszonélvezője.Ranyevszkaját lgó Éva, a színház újtagja, Lopahint Lukáts Andor játssza. Ez aszereposztás az előadás egyetlen igazibuktatója. Egyrészt a két színész korábólzavaró ellentmondás következik, másrészta színésznő csak részben képes megoldania szerepét. A kaposvári színháztársulatának összetételéből adódik, hogybizonyos színészkorosztályok hiányamiatt furcsa, fiatalított szereposztásokszületnek. Ez esetben is az író által megadottnálfiatalabbak a szereplők. Ezönmagában nem baj, csak akkor válikazzá, ha a fiatalítás nem találkozik a darablényegével, vagy ha az egymás közöttikorviszonyok felborulnak. Ez utób-

i következett be Igó és Lukáts szerepeltetésével.Ranyevszkajának felnőtt. lánya van, segy beszélgetésből kitűnik, hogy egy-szermár felnőttként kötözte be a gyerekLopahin sebeit. Azaz az asszony közel jára negyvenhez, s Lopahinnaknrindenképpen jóval fiatalabbnak kell lennieRanvevszkajánál. Igó Éva figurájárólsemmiképpen sem lehet feltételezni adarabból következő életkort, Lukáts AndorLopahinja pedig jelentősen idősebbnektűnik Ranvevszkajánál. Nem zavarna ez akorkülönbség-probléma, ha a dramaturgiaimunka során kiiktatnák azokat a konkrétutalásokat, amelyeka szereplők s nemcsak e kettő,hanem például Gaiev és Firsz koráravonatkoznak.Ha ettől eltekintünk, Igó Eva kitűnőenmutatja meg Ranyevszkaja tétovaságát,pózait, sehova nem tartozását. Amhiányzik belőle az a varázs, az a sugárzás,ami magához vonzza környezeté-nektagjait. Hideg szépségű az ő Ljubovja.Nehéz eldönteni, milyen is valójában ez azasszony, mennyire őszinték emlékezőszavai, hiszi-e azt, amit mond, vagy magátis becsapja az emlékek idézésével. Nehézeldönteni, hogy ő váltja-e ki. az irántamegnyilvánuló rajongást, vagy mindaz,amit ő, a párizsi dáma jelent a többieknek.Az eldöntetlenségek egyszerre válnakelőnyévé és hátrányává az előadásnak,mert egyrészt valami furcsa sejtelmességveszi körül az asszonyt, másrésztbizonytalanságban hagy számos rész letértelmezésében.Lukáts Andor nagyszerű alakításábanLopahin rendkívül ellentmondásos figura.Naivitás és ravaszság, lelkesedés ésrezignáció keveredik benne, a megkaparinthatójavakra azonnal lecsap, de azanyagi sikerek nem teszik boldoggá.Végső soron ő is talajtalan és céltalanember, akárcsak --- más módon és indítékból- Ranyevszkajáék. Az előadáskezdetekor álmából riad fel, és rajongóvárakozószavakkal szól az érkezőasszonyról. Lukáts rendbe hozza öltözékét,de a kalapját felteszi a szekrény tetejére.A színész ebbe a gesztusba sűríti annakjelzését, hogy Lopahin paraszt,máskülönben sen a viselkedése, sem amegjelenése nem utal származására éshelyzetére. Ahogy Lukáts odabújik Ranyevszkaja-.Igólábaihoz, ahogy beszél anővel, abban a férfi gyerekkorábóltáplálkozó gyerek -anya és a férfi-nő kapcsolatbonyolultsága fejeződik ki. Lukátsalakításának csúcspontja természetesena harmadik felvonásbeli monológ,amikor bejelenti a birtok megvásárlását.Lukáts nem örül a birtoknak. A kérdés-re,hogy ki vette meg a kertet, úgy vágja odaa feleletet, hogy abban a rátarti büszkeségszomorú szégyenérzettel párosul.Belelkesedik, amikor az árverés részleteitmeséli, de egyre keserűbbé válnak aszavai, amikor az őseinek szerzettelégtételként értékeli a „földkerekséglegszebb birtokának " megvételét.Mulatozása csöppet sem felszabadult, amegriadt, remegő társaság közepén egy-remagányosabb lesz I.opahin. Lukáts felkapegy asztalkát, és azzal kezd hadonászni, atánc romboló őrjöngéssé fajul. Ez akiábrándult mulatozás olyan, mint egyhaláltánc.KommunikációképtelenségAz előadásban felerősödik az aCsehovdarabok szerkesztéstechnikájábóladódó sajátosság, hogy a szereplőkegymás mellett elbeszélnek. Nempárbeszédek zajlanak a színpadon, hanemmindenki mondja a magáét, s csak alegritkábban találkoznak a szavak, amondatok, s még ritkábban a gesztusok, atekintetek. A Cseresznyéskertben alegkülönfélébb párosításokban találkoznaka szereplők, de közöttük mégsem alakul kisemmiféle kapcsolat. Lopahint és Varjátkörnyezetük egymáshoz tartozóknaktekinti, de ha egyedül maradnak,képtelenek érzelmeiketkifejezni. A negyedik felvonásbelileánykérés-jelenetben Lukáts Andorés Csákányi Eszter ennek az állapot-nakminden gyötrő méhségét megmutat-ja.Csákányi lázasan rohangál fel-alá aszobában, keres valamit, vagy legalábbisúgy tesz, mintha keresne, Lukáts aszínpad közepén áll. Varja számára fontoslenne a házasság, Lopahinnak lát-hatóankevésbé. A jelenetnek mégsem ez akülönbség adja meg a lényegét, hanem az,hogy ezek az emberek képtelenekegymáshoz szólni, képtelenek arrólbeszélni, ami a szívüket nyomja, s eznyilván nem először s nem is utoljáratörténik meg velük.A fiatalok partnerkeresése, egymásbakapaszkodási vágya átszövi a darabot:Jepihodov Dunvasát üldözi, Dunvasa Jását,Anya Trofimovot, Varja elfojtottféltékenységgel figyeli e kapcsolat aligalakulását,miközben esze szerint Lopahintválasztaná. Varja összetett lelkivilágát finom eszközökkel mutatja megCsákányi Eszter. Amikor Anyát megérkezésekorfogadja, az örömöt elnyomja azirigység amiatt, hogy míg ő otthon kuporgatés dolgozik, addig Anya Párizsbanurizál. Tudja, számára elérhetetlenmindaz, ami a másiknak az ölébe hullt. Azirigységet azonban kompenzálja azzal,hogy túláradó szeretettel babusgatja alányt, akit Nagy Mari játszik. Am egyikállapotban sem tud a két lány egyIgó Eva (Ranyevszkaja), Jordán Tamás (Gajev), Tóth Béla (Firsz) és Má té Gábor (Trofimov) ( F ábiánJ ó zs e f fel vé telei)

mással szót érteni, hiszen világuk nemazonos, nem ugyanazt a nyelvet beszélik.Csákányi Varjája nem csúnya, apáca-szerűvénlány. Csak szomorú és kiábrándult.Semmit sem vár az élettől, bele-törődöttabba, hogy további évei is szürkeségben,egyhangú munkában telnek el. Ezért nemiolyan éles, inkább csak tehetetlenségetkifejező a második fel-vonás végi, Ljubovpénzszórása elleni felcsattanása. Aharmadik felvonásban, Lopahinbirtokvásárlási bejelentését követőenCsákányi minden teatralitás nél-kül,szótlanul és magában mindennelleszámolva dobja oda a színpad közepére aház kulcsait. Ezzel a visszafo gott, éppenezért roppant erőteljes gesztussal fejezi kia színésznő Varja belső drámáját. Hiszen abirtok elvesztésével egyedül ő - és Firsz -az, aki vesztett valamit, senkit sem kötvalódi érzelmi szál a birtokhoz, csak azt,aki itt élte le egész életét, s azt, aki ezért abirtokért dolgozott. S ő vált hajléktalanná,ő vált leginkább ki-szolgáltatottá, akinekmég a Lopahinnal való házassága semjöhet létre.A Lopahin-Varja kapcsolatnál nemkevésbé ellentmondásos az Anya és azörökös diák, Trofimov közötti viszony. Azéletidegen diák és az életet nem ismerőlány között alig hihető, hogy tartóskötődés jöhessen létre. Ascher egyiklegtalálóbb kompozíciója a másodikfelvonás végének beállítása, amikor afennkölt eszmékről szavaló Trofimov és aszerelemre vágyó Anya kettősét úgy zárjale, hogy a Varja hívása elől menekülőfiatalok tétován indulnak a folyópartra,keresik egymás kezét, maguk sem tudják,mit tegyenek, egymásba kapaszkodjanakvagy sem, szeretnék meg-fogni egymáskezét, de a másikat kereső mozdulatukfélúton megtorpan, a kezek ugyanúgyelmennek egymás mellett, mint ahogy aszavak. Az utolsó felvonásban érezhető: akét fiatal közötti viszony olyan, mint egytöbb évtizedes házasságban, Anya ésTrofimov között nem született igaziérzelem, szerelem.A komikum fokozataiA Cseresznyéskert egyik legfontosabb,Ranyevszkajával és Lopahinnal egyenrangúszerepe Trofimové. Ő szónokol ajövőről, arról, hogy „Egész Oroszország ami kertünk! " , arról, hogy „Dolgozni kell! " ,ám ő nem dolgozik, az egyetemet nemfejezi be. Nyilvánvaló az ellentét a szavakés a tettek között, nehéz hinni annak a szavában,akinek elképzeléseit nem igazoljaaz élete. Ennek a figurának az értelmezésea darab értelmezésének is az egyikkulcsa. Ha Trofimov lelkes szónoklataitkomolyan vehetnénk, akkor ezt egy szebbjövő megjósolásának tekinthetnénk, teháta figurát komolyan kellene vennünk. Amennek ellentmond az alak írói jellemzése,darabba ágyazottsága. Aza z itt érhetőtetten leginkább az, hogy Csehov milyenáttételesen értelmez-te komédiának amaga darabját. Máté Gábor tökéletesenvalósítja meg a csehovi komikumot. Már amegjelenése is ellenállhatatlanul komikus,ugyanakkor valami fenyegető ésszánalmat keltő jel-leget is hordoz. Akinőtt-kihízott ruhából előremered aszínész szemüveges feje, kezeit pedigtöbbnyire a zakójának magasan lévőzsebeiben tartja. Az előreszegett nyak és ahátrafeszített kar merevvé teszi a színészmozgását, s a figura olyan, mint egyagresszív teknősbéka. Máté megszólalásaimindig támadóak, akkor is, ha próféciál,akkor is, ha lelkesedik, vagy védtelen éskiszolgáltatott. A szavakat kipréselimagából, ezért még a szebb jövőről szólómondatai is ellenszenveseknek,hitelteleneknek tűnnek.Másfajta komikumot képvisel HelyeyLászló Jepihodov alakjában. A pecheskönyvelő figurája olcsó megoldásokracsábítja általában a színészeket, hiszen akétbalkezesség ábrázolására számos humorospatron áll a rendelkezésükre.Helyey tragikomikus alakot formál Jepihodovból,akinek szerencsétlenségeinem nagy horderejűek, tehát sem nagyonszomorkodni, sem nagyon nevetni nemlehet rajtuk. Az esemény és az eseményekmegélése közötti kontraszt váliknevetségessé, s nem az, ahogy a férfipéldául megbotlik a küszöbben. Már amásodik felvonásbeli kertjelenetben,amikor Jepihodov a gitárját mandolin-nakmondja, s a pisztolyáról beszél, illetveamikor Dunyasa visszaküldi a házba, afigura sete-sutasága mögött valami-félenevetségessé válást kompenzáló, el-fojtottindulat érződik Helyey alakításában, ami aharmadik felvonásbeli dákó eltörésekorfelszínre is tör. A figura ambivalens lényemagyarázza azt, hogy Jepihodov leszLopahin távollétében a birtok felügyelője,s ezzel egyértelművé válik, hogy mindenszempontból közelebb áll Jásához, mintazokhoz, akikhez tartozni szeretne.Jása szintén rendkívül lényeges szereplőjea drámának, jóval fontosabb, mintazt a hagyományos színre állításokbanmegszoktuk. Jása nem egyszetűenegy inas Ranyevszkajánál, aki megjártaPárizst is. O az, aki pimaszságával,dörgölőzésével, alkalmazkodóképességéveltúléli a Gajev-ház minden lakó-ját,vendégét. Bezerédy Zoltán dicséretesentakarékos eszközökkel mutatja meg a párfrancia szót felszedett, z urak és aszemélyzet körében egyaránt otthonosanmozgó, Gajev sértő, rendreutasítómegjegyzéseit, mintha meg sem hallanáőket, rezzenéstelen arccal fogadó, az érteepekedő Dunyasát -Kristóf Kata élettelialakítása - lekezelő, a múltját megtagadó,pitiáner feltörekvőt.A legszélsőségesebb komikumot SzimeonovPiscsik és Sarlotta Ivanovnaalakítói képviselik, annak megfelelően,hogy e két alak két szélsőséges típusttestesít meg. Szimeonov Piscsiket, azörökké pénzért loholó, az élet mindennapiörömeit élvező, gyógyszert marékszámranyelő, legyűrhetetlen parlagi földbirtokostCserna Csaba játssza - hibátlanul.Alakításából süt a figura begyöpösödöttsége,hangossága mögött ravaszegyügyűség rejlik, pénzkérése nem abajban lévők könyörgése, hanem a valahogymindig lesz tapasztalatával bírókrutinszerűen hangzó kunyerálása.Ahogy Cserna Csaba Szimeonov Piscsikjetökéletes ellenképe Gajevnek, úgyPogány Judit Sarlottája, a kényszerűenemancipálódó nevelőnő a Ranyevszkaja,Anya és Varja által megtestesített nősorsokellenpontja. Pogány Judit nem be-szélakcentussal - így kérte Csehov is aMűvész Színháztól, de az évtizedek soránennek épp az ellenkezője lett hagyomány -, s nem a nevelőnőt hangsúlyozza aszerepben, hanem a nőt, aki férfiruhábabújik, bűvésztrükköket tud, fogad-ja, sőtkikényszeríti az udvarlást, puskát hord,pattog, mint egy labda, s bár-mily rossz akedve, nem lehet kimozdítani akedélyéből, mert ezt ő nem engedheti megmagának. A második felvonásban, amikora padon négyen - Jepihodov, Sarlotta, Jásaés Dunyasa - együtt ülnek, pontosankijelöli a rendező, hogy hová, milyenkörbe tartozik ez a nő, ám ahogy a közöséneklésben részt vesz, ahogy a puskájávaljátszik, majd egyetlen mozdulattal apadnál álló biciklire veti magát, éskörbekarikázva távozik, azzal a színésznőennek az aszszonynak a kvázifüggetlenségétis jelzi.Ennek a felvonásnak az alaphangulatakülönben sokkal felszabadultabb, mint atöbbié, s csak a végén komorul el, amikora legendásan rejtélyes hang szólal meg,illetve amikor megjelenik a Csa-

vargó. Gyuricza István Csavargója végzetszerűséget,fenyegetettséget hoz aszínpadra, s aligha véletlen, hogy alakjafelidézi a kaposvári János vitéz keserű,kiábrándult értelmiségi-Bagóját.A gazda és inasaGajev és Firsz szerepét a szerzői előírásnáljóval fiatalabb színészek játsszák, ámesetükben ez kevesebb problémát okoz,mint amiről a Ranyevszkaja-Lopahinkettős esetében beszéltem. Jordán Tamásrezignált, szemlélődő Gajevet alakít, akitcsak a biliárd tud fel-lelkesíteni. Kívülrőlnézi az eseményeket, fel-fellelkesül ugyan,amikor tervezgetni kell, hogyan lehetkilábalni az anyagi bajokból, decselekvésre alig futja energiáiból. Azt,hogy dolgoznia kell, ugyan-olyanbeletörődéssel veszi tudomásul, mint azt,hogy elárverezik a birtokot. Fel sem fogja,hogy megváltozik az élete, mivel nem él avalóságban.Firszet Tóth Béla játssza, Ascher ajelmezzel, parókával is hangsúlyozza, hogyez az öregember egy őskövület, a múlt egyemléke, aki a maga anakronisztikusvoltával még inkább kiemeli az egésztársaság lehetetlenségét. A színész nemjátssza túl az öregembert, csupán jelzi avénséggel járó nyavalyákat, tüneteket. Snem válik könnyes tragédiává a halála sem.Amikor a Gajev-ház kiürül, s az ajtótbezárták, felhangzik a fejszecsapásoktompa hangja, és előcsoszog Firsz, vackotkeres magának. Az üres teremben csak egyilyen helyre bukkan, a százéves szekrényhelyén hagyott rongykupacra. ide, a régiruhák, anyagok közé dől le a csaknemszázéves öreg inas, mintha csak aludniakarna, Jelképes a gesztus, ugyanakkornélkülöz minden érzelmességet.Mint ahogy az előadás egészéből ishiányzik az ellágyulás, az érzelgősség.Kemény, a komédia mögött a tragédiát ismegmutató, konzekvens Cseresznyéskertinterpretációlátható Kaposvárott.Csehov: Cseresznyéskert (kaposvári CsikyGergely Színház)Fordította: Spiró György. Díszlet: SzlávikIstván m. v. Jelmez: Szakács Györgyi m. v.Zenei vezető: Hevesi András. Büvésztrükk:1,A X. A rendező munkatársa: Czeizcl Gábor.Rendező: Ascher Tamás.S z ereplők: Igó Eva, Nagy Mari, CsákányiEszter, Jordán Tamás, Lukáts Andor,Máté Gábor, Cserna Csaba, Pogány Judit,Helyey, László, Kristóf Kata, Tóth Béla,Bezerédy Zoltán, Gyuricza István, KósaBéIa, M o hácsi János, Szántó György, ifj.Somló Ferenc, Tapodi Gabriella, GecseJoli, Stella Attila.SOMLYAI JÁNOSEgy főszerepmetamorfózisaAz ügynök halála DebrecenbenVan a drámairodalomban néhány mű,melynek elemzésével, értelmezésével márkönyvtárnyi irodalom foglalkozik. Csodája,varázsa a színháznak, hogy egy-egyújabb bemutatóval mégis tud újat mondanie darabokról. Persze kevésbé sikerültelőadások esetén megesik, hogy az újat akritikával mondatja cl. Az elő-adás hibáihívták fel a figyelmet a mű addig talánnem eléggé ismert jellemzői-re. Végül azis szolgálhat tanulsággal, ha csupán akönyvtárnyi irodalom tanulmányozásánakhiányát érezni az elő-adásból. ArthurMiller Az ügynök halála című drámájáról issokan írtak már. Maga a mű is jól ismert,s így talán nincs szükség aprólékosismertetésére. Értelmezéséhez is csupánazokat a dramaturgiai jellemzőit vázolom,melyek a darab Csokonai színházbelielőadásával függnek össze.Willy Loman sikertelen ügynök. Lehetőségeirőlmégis mind távolabb eső terveketsző. Alomképekben él önmagát éscsaládját illetően. Mikor a valóság ésálmai közti feszültséget sejteni kezdi,múltját fogja vallatóra. Választ keres:miért alakult így az élete? De titkonbiztatást is remél: talán van még lehetőségevalami jobbra, Végül kilátástalanhelyzetét felismerve öngyilkos lesz, bízvaabban, hogy ezzel egy nagy összegűéletbiztosítás kifizetését is eléri. E tettétől„valódi " sikert remél, és megnyugvást,hogy így fián is segít.A darabban a Willyt körülvevő személyeknem változnak, nem alakulnak. Amű szerkezete is utal erre: két nap alatt,és az ezen idő alatt megjelenőemlékképekben játszódik. (Sajátossága azemlékképeknek, hogy bennük - miveltöbb évet ölelnek át - egyesek életeváltozik. De ők maguk nem.)Feltehető a kérdés: Biff, Willy fia, ez alényeges figura, ő seM változik? Nem,legalábbis amennyiben megváltozása nemegy folyamat eredménye, hanem egy adottpillanatban lezajlott törés. Addig, illetveattól kezdve világhoz való - és apjáénálracionálisabb - viszonyában ő is állandó.Kétségtelen, hogy érzékenyebb, mint atöbbiek, ez azonban nem keverhetőössze változással, fejlődéssel.Érzékenységének megnyilvánulásait isjobbára Willy magatartása, cselekedeteihívják elő. Csak arra reakciók,A hétköznapokban elfoglalt helyzetéttekintve Willy Loman sem változiklényegesen. „Csupán " sikertelensége egyreereszkedő stációit járja végig. De az őesetében az a döntő, ahogyan azönmagához és a világhoz való viszonya,illetve ahogy e viszony megsejtése,felismerése fejlődik. Az őt körül-vevőszereplők statikusságának éppen abbanvan jelentősége, hogy ' Willy gyanújasikertelenségéről, fiával való meg-romlottviszonyáról tetté, öngyilkossággáválhasson. E szerepek szinte mérő-Miller: Az ügynök halála (debreceni Csokonai Színház). Tihanyi Páter (Bernard)és Mensáros László (Willy Loman)

eszközök, hogy változatlanságukkal Willytsaját helyzetére rádöbbentsék. Konfliktustteremtő szempontból nem egyen-lőpartnerei Willynek, hiszen nem köztük ésWilly, hanem Willy és a világ között,illetve Willyben önmagában feszülellentét. E szereplők hatása a későbbitragédiában csak áttételes.Felfokozott és az előre biztosra vettsikernek kijáró várakozás előzte meg adebreceni bemutatót. Willy Loman: MensárosLászló. A színre állításnak az előadásbólkiolvasható koncepciója sem voltennél több: játssza a főszerepet egy erősszínészi egyéniség. Ez azonban kevés volta sikerhez; egyfajta - végig nem gondolt -túljátszást vont maga után, hogyeltüntesse a főszereplő és az előadás többirésztvevője közötti szak-mai különbséget.Drámát módosító mértékben változottmeg Biffnek, Willy fiának (Sziki Károly),Charleynak, Willy barátjának (Sz. KovácsGyula), Bernardnak, Charley fiának(Tihanyi Péter), kisebb mértékbenHappynek, Willy másik fiának (FésüsTamás) szerepe, szerepének súlya. Efigurákat alakítóik a szövegből és agesztusból semmilyen drámai lehetőségetki nem hagyva túljátszották. Sziki Károlyés Tihanyi Péter esetében mégszerepértelmezési tévedés-ről isbeszélhetünk. Ők négyen főképp amegformálás külsődleges eszközeiveligyekeztek szerepüket arra a drámai szintretornázni, amely Willy Loman (ésMensáros) esetében alapvető lényeg.Azzal, hogy csupán szövegük elsődlegesjelentését játszották (és azt is túl),nem Willy Loman önmagával és a világgalvaló ellentmondását és ennek megsejtésébőlfakadó tragédiáját láthattuk,hanem Willy és az őt körülvevő személyekkonfliktusainak sorozatát. Ennek lettegyik feltűnő és nem várt eredménye,hogy Willy szerepének a súlya iscsökkent. Ezért támadhatott Mensárosalakításával szemben is hiányérzetünk.(Persze, a bizonyosságot, hogy ő valóbankitűnően meg tudná formálni WillyLomant, még ez a közepes színvonalúelőadás sem tette kétségessé.)Ebben az előadásban Willy tragédiájacsak az említett konfliktusok függvényekéntértékelhető, ehhez viszont hiányzotta rendező (Bohák György) határozottmondandója. (Csak példaként: egy ilyenkoncepcióban a nemzedéki ellentét vagy atársadalmi különbségek terem-tettefeszültségek lettek volna a döntőek.Viszont ezek is kidolgozatlanok maradtak.A szerepérték-módosulások lényegeskülönbségek Miller drámájához képest. Eközepes színvonalú előadásban nem-csakmást, de kevesebbet is kaptunk, mintamiről Miller drámája szól, mint amireegyébként lehetőséget ad.Debrecenben Biff és az apja közti elhibázotthangvételű viszonyhoz alakult azelőadás. Sziki Károly görcsösen kerestefeladatát: Biff helyét Willyhez valókapcsolatában. A tragédia okát jelentőközponti magot a második felvonás egyikmúltat idéző emlékképében véltemegtalálni. E jelenetben Biff mint bukottdiák apjához utazik Bostonba, hogy tőlesegítséget kérjen. Váratlan megjelenéserévén rajtakapja apját annak szere-tőjével.Biff lelkileg összetörik, pótvizsgázni semakar már. Életét változtatta meg a„felfedezés " . Sziki (de mások is) ezt azominózus jelenetet tekintették a drámakulcsának. Mindent arra és abból épített.Elfelejtve, hogy Willy tragédiájában ejelenet nem döntő.Sziki gesztusaiban, hangsúlyaiban a játékkezdetétől fogva mind határozottabbanépített az apa és fia közti ellentét-re. Olynyilvánvalóvá tette az - akkor mégismeretlen okú - ellentétet, hogy megkellett fogalmaznunk a kérdést: mi történte két ember között ? Miért ilyenekegymással? A feltűnő hangsúlyok eltúloztákés megváltoztatták e viszony drámaiértékét. Jól jellemzi e hibás szerepformálástaz első felvonás egyik - a későbbieketerősen befolyásoló - jelenete.Ez az első alkalom, hogy a Lomancsalád együtt van. A másnapi teendőkrőlbeszélgetnek. Biff egy Oliver nevű üzletembert,volt munkaadóját készül felkeresni.Szeretne újból ott dolgozni. Willylendületesen és nemcsak önmagát ámítvabizonygatja fia kíválóságát. Eléri, hogyBiff a kezdetben óvatos tervezgetéstlassan - ha hinni még alig is meri - egydiadalmas, már előre elkönyvelhetősikerré formálja. Már nem munkáról, hanemegy nagy kiugrási lehetőségről beszélnek.Willy egyre jobban beleéli magátfia másnapi helyzetébe, szárnyakatkap, megállás nélkül fújja a magáét. Linda(Agárdy Ilona), Willy felesége isközbeszól. Fiát bátorítja három-négyszóval. De Willy, felesége egyik közbekotyogásaután, rászól az asszonyra:megengednéd, hogy befejezzem?Mensáros e három szóval, a jelenetáltala megkomponált csúcspontjával Willyönmagához és családjához való viszonyánaknagyon érzékletes és félreérthetetlenképét adta. E megjegyzése hangsúlya,hangereje alig különbözött a korábbiakétól.A három szó épp csak gyorsabbés tónusában kimértebb. A hang parányiingerültsége csak annak szólt, hogytovábbra is Willy szeretné a tervezgetéstirányítani. A türelmetlen önzést hallottuk.Azzal, hogy elmondta, átélhette fiamásnapi sikerét, családja körében ésönmaga előtt is győztesnek érezhettemagát. Ha Willy gorombán kiáltotta volnaLinda felé azt a három szót, épp önmagátfosztotta volna reg attól, hogy érezze azéltető sikert. E szavak nem Lindáttámadták: a félelemről árulkodtak, hogykikerülhet kezéből a beszélgetésirányítása, a siker.Csakhogy e megjegyzés után Sziki(Biff) érthetetlen és indokolatlan dühvelkiáltotta: anyával ne merj ordítani! Bántóanés feltűnően elhibázott volt Szikihangsúlyozása, hangjának ereje. E vehemenskiáltással Biff vált a konfliktus nagyobbdrámai erővel rendelkező szereplőjévé,sőt a dráma egészére vonatkoztathatóanis többet sejtetett magáról, mintamire valóban lehetőségei voltak. Azzalpedig, hogy így Willyről is komolyabbhibát, bűnt tételeztetett fel, Willy későbbitragédiájának élét tompította.Valószínű, hogy e tévesen értelmezettjelenet hozzájárult ahhoz - Tihanyi Péterszerepformálásán kívül -, hogy Bernardjelentősége megnőtt ebben az elő-adásban.Ő kezdetben csupán izgága, lelkesentanuló kamasz, barátja Biffnek ésHappynek. Az első felvonásban mindösszekét-három emlékképben jelenikmeg. Ezt követően már csak a másodikfelvonásban lép színre egy rövid, jelenidejű képben. Korábbi izgágasága eltűnt,már nem lelkesen tanuló kamasz, deszorgalmasan és eredményesen tevékenykedőügyvéd. Willy ebben a közös jelenetbenfelteszi a kérdést Bernardnak:mondd, mi a titka... miért sikerült neked...és neki (ti. Biffnek) miért nem? A kérdésnem Biffre vonátkozik, sokkal inkábbsaját magára. Ez még nem szembenézésönmagával, de már repedések WillyLoman önámítással épült hermetikusvilágán. Hiszen éppen az ezt megelőzőjelenetben történt, hogy állásábólkidobták, s benne most először saját világaösszeomlásának képe jelenik meg.De a Mensáros alakította megalázott,lelkileg összetört Willy még nem tudta,nem akarta tudomásul venni a visszafordíthatatlantragédiát. Felszínesen kedélyeskedő,figyelmetlen, ritmustalan, fahangúcsevegéssel akarja elhitetni, hogy

a lényegtelenről beszél. Mégis érezteti: azutolsó szalmaszálba kapaszkodna.Mensáros (Willy) tekintete céltalan, riadtankapkodó volt, mert bármiről esett isszó, Willyben ott dobolt a kérdés: mitörtént, miért történt? Ereztük Willykibírhatatlan félelmét, és főként szégyenét,hogy ő már talán Bernard előtt iscsupán egy senki. Ezt a félelmét takarnáeleinte a semmitmondó, fahangúkérdéssel. Mensáros hangja később reszketővéválik, majd elhallgatott, és a következőmondatot már őszinte félelemmel,szemében rettegéssel folytatta. Szin- .te érthetetlen váltással árulta el önma-gát.Willy saját tragédiája súlya alatt roppantössze. De ebben a tragédiában már bennevolt a sejtés, hogy fia éppen olyansikertelen, mint ő maga. Hogy Biff apjamegismétlődése lehet.Tihanyi Péter alakításában Bernardkereste - a konkrét választ. Nem attólzavartan, hogy egy idős barátot látottösszetörve, inkább udvarias tapintattal. A.jól nevelt Bernard, a sikeres ügyvéd csakkonkrét: választ adhatott. Tihanyi Péterelgondolkodásával, töprengésével,megfontoltan hangzó szavaival, kimért,udvarias mozdulataival Bernardalaposságát, véleménye súlyát túlzottan ishangsúlyozta. Ám mindez szükségképpBernard szavainak a dráma egészére vonatkoztathatóvégső igazságát is nyomatékosította:mi történt köztetek Bostonban,Willy bácsi? (Ott történt a haj.)Rövidesen megtudtuk, és csalódnunkkellett. 'Bosszút állt az előadáson Millerdarabja. A „bostoni " jelenet ugyanisönmagában nem oka és magyarázata Willytragédiájának. Willy és szere-tője aszállodai szobában beszélgetnek. Néhánykedves szó, mozdulat.. Kisvártatva kopog,majd megjelenik Biff. Apja hiába próbáljatitkolni: kiderül, van valaki afürdőszobában, mégpedig a szere-tője.Willy kidobja a nőt, de már késő: Biffbenvégérvényesen megrendül apja iránti hite.(Rövid, szinte csak villanásnyi időre máraz első felvonásban is láttuk Willytszeretőjével)(két) jelenet dramaturgiai funkciójacsak annyi, hogy láttassa Willy magányát,szeretet- és diadaléhségét. Mensáros alegszokványosabb gesztusokkal,türelmetlen, oda nem figyelő mozdulatokkalérzékeltette is, hogy Willy kapcsolataa nővel nem meghitt, hanem felszínes,sekélyes, minden mélyebb érzés nélküli.Annál inkább lehetett érezni WillyLinda iránti őszinte szeretetét. Linda azegyetlen biztos pont. Ő, aki gondosanMensáros László (Willy Loman) és Agárdy Ilona (Linda) Az ügynök halálábantitkolja, hogy tudja: férje sikertelen ésboldogtalan. Ezért szőheti Willy mindigto vább az álomvilágot. Mensáros alakításábanWilly már-már hiteltelenül nyugodtmozdulatokkal óvta Lindát és azálomvilágot. De az, hogy eközben aligalig,s akkor is valami pici zavartsággalnézett az asszonyra, mégis Willy feloldhatatlanmagányát mutatták.Miller a bostoni szállodában játszódójelenet kapcsán nem ítélkezett Willy Lomanfelett. Komoly tévedése, hibája volttehát az előadásnak ezt alig áttételesenBiffel (és Bernarddal) mégis elvégeztetni, sa tragédiát akarva-akaratlan erre építeni.Az előadás nagy vesztese MensárosLászló. Nem vigasz, hogy nem rajta múlott:alakítása révén sem jutott igazánérvényre Miller drámája. hiába, hogy azegyes jelenetben Willy Lomant is láttukelkerülhetetlen tragédiája árnyékában, haezek a jelenetek rendre oda nem illőfelhangot is kaptak.Az előadás azonban sajnos még egységesneksem volt nevezhető. Sziki és Tihanyialakításáról már szóltunk, Ok, bárelhibázott, mégis legalább elemezhetőalakítást nyújtottak. Sz. Kovács Gyulárólés Fésüs Tamásról még ez sem mondhatóel. Teátrálisak és rossz értelemben véveharsanyak voltak.Négyőjükkel szemben Agárdy Ilona ésSárady Zoltán más felfogásban játszott.Agárdy Ilona túlságosan is visszafogottvolt, bár Mensárosén kívül az övé volt azegyetlen megközelítően pontos szerepfelfogás.Talán a későbbi tragédiátólösztönösen félő, megrettenő, szerető feleségmagatartása volt hangsúlyosabb akelleténél játékában.Sárady Zoltán Ben bácsija egysíkú ésszíntelen volt.Bizonyos értelemben a jelmez (GregussIldikó munkája) is tükrözte az elő-adásfélresiklottságát. ;A leghatásosabb, jó,már-már klasszikus jelmez Willyé.Végig ugyanaz a sötét nadrág, szürke zakó.Mintha ez a divatvonal nélküli, senem elegáns, se nem kopott, stabil ruhadarabtartotta volna össze Willyt.Levehetetlen „munkaruha " . Nem „jelmez" , Willy egyetlen valóságos „kapcsa " avilághoz, Ráadásul úgy tűnt, hogykivitelezése is ennek sikerült a legjobban.A többi szereplő ruhája egy kosztümösdarab jelmezei voltak. „Játszani"kellett bennük. Egy-egy árnyalattal színesebbek,rafináltabbak, mint amilyenkülönbséget Willy jelmezéhez képestjelezniük kellett volna. Ben bácsi safariban,panama kalapban: mesefigura.Charley térdnadrágja és a fiatal Bernardbársonyszegélyű, régi szabású öltönyemég korban sem illett Willy ruhájához.Az előadás díszlete (Szinte Gábor terve)viszont azt adta, amire szükség volt.Az előtérben, a színpad teljes szélességében,nem éppen túlzott jómódról árulkodóberendezéssel, Lomanék lakása.Két szint, felül a fiúk szobája, alul aközponti szerepet betöltő konyha. Nemzsúfolt, kellően tágas tér a játékhoz. Anéhány jól megválasztott stílusú bú-tor -asztal„ szék, jégszekrény, egy ágy asarokban nem hagyott kétséget WillyLoman társadalmi és anyagi helyzetefelőL A sárgásbarna, meleg tónusú, kellőentagolt házacska fölött, a színpadteljes látható magasságáig kékesszürke,nagy, szabálytalan mértani formák, vasszerkezetekfenyegettek.Arthur Miller: A z ügynök halála (debreceniCsokonai S z í n h á z )Fordította: Ungvári Tamás. Rendező:Bohák György. Dramaturg: Bernát László.Díszlet: Szinte Gábor m. v. Jelmez GregussIldikó.Szerelők: Mensáros László m. v., AgárdyIlona, Sziki Károly, Fésüs Tamás,Tihanyi Péter, Rák Katalin m. v., ZakarÁgnes,, Sz. Kovács Gyula, Sárady Zoltán,ifj. Mucsi Sándor, Horányi László,Szennyai Mária. Bálint Mária.

SZEKRÉNYESY JÚLIAA nélkülözhetetlenGoldoniA Két úr szolgája DebrecenbenIzgatottan és irigyen lapozgatjuk a drámaésszínháztörténet lapjait. Valóban volt olykor, amikor a vígjátékírók ontották adarabokat. Iskolai tanulmányaink soránarról értesültünk, hogy a XVI-XVII. illetvea XVIII. században léteztek olyvígjátékiparosok, akik - mint Goldoni is -néha évenként tucatnyi darabot ismegírtak. Gyermeki és kamaszkorielfogultságunkban kissé meg-vetettük eszerzőket. Feledve azt a körülményt, hogyezek az iparosok azóta klasszikusok lettek,a több száz darab pedig nélkülözhetetlentápláléka a sznobisztikusan elkomorodottvilágnak. Nagyon sokszor és nagyon sokanleírták már: korunk a vígjátéki mizériakorszaka. Ez azért is szomorú, mert akereslet csöppet sem tart lépést akínálattal. Illetve - minthogy a művészetkategóriái nem fedik tökéletesen akereskedelmi kategóriákat - akomikuskereslet a lehető legbonyolultabbviszonyba lépett a komikuskínálattal.Mindez természete-sen csak látszólag ilyfaramuci, ily tudományosan körmönfont.Manapság mindent elkövetünk azért, hogyszórakoztassunk, de ez az elszánt, szinteforradalmi törekvés teljes mértékben megakadályozbennünket abban, hogy jólszórakozzunk, szívből. nevessünk. A képletigen egyszerű: minden erőltetett cselekvésnekez az eredménye. A modernember annyira irtózik a valóságos szomorúságtól,a komolyságtól, hogy ez márönmagában is elszomorító.Humortalanul vihogó korunkban ezértfordulunk lépten-nycmon sóvárogva arégi, egészséges szemléletű mesterekhez.Ezek egyike Goldoni, akit a magyarszínház majd másfél évszázada újra és újrafelfedez. Úgy vagyunk vele, mint Moliérerel:valószínűleg sohasem tudunk betelni eművészettel. Már csak azért sem, mertőket nem tudjuk elrontani. Goldoni is azokközé a szerzők közé tartozik, akiket mégrossz előadásban is élvezhetünk. Megbízhatódrámaíró, minden rendezőt, mindenszínészt kibír.A debreceni Csokonai Színházban kellemesés élvezhető Goldonit láthattunk.Gali László rendezésében a Két úr szolgájátmutatták be. Már a darabválasztás isdicséretes, épp a bevezetőben elmondottakbólkövetkezően. Nagyon jó dologaz, ha egy színház Goldonival elégíti ki anézők vidámságigényét. Nyilván ebbengyakorlati meggondolások isközrejátszottak. A modern víg-játékírássalugyanis nem az a legfőbb baj, hogynincsenek oly formátumú tehetségek, mintpéldául a velencei mester. Lehet, hogylennének. Nagyobb bökkenő az, hogytúlságosan szigorú korban élünk. Ami -többek között - abból is látszik, hogy sohanem látott érzékenység mutatkozik abírálattal szemben. Ha pedig így áll ahelyzet, akkor jobb, ha el sem indulunk azúgy-nevezett humoros műfajokban. Akomikum alapeleme a bírálat, s ha errenincs mód, lehetőség, akkor a bátorságnetovábbja a favicc. A huszadik századutolsó harmadában - úgy látszik - azagreszCsoma Judit (Smeraldina), Németh Nóra (Clarice), Tunyogi Péter (Lombardi)Dánielfy Zsolt (Pantalone) és Vizi György (Silvio) a debreceni Két úr szolgájábanszív mimózák korát éljük. Csak semmikritika. Már senki sem kíváncsi példáulBeaumarchais Figarójának igencsak kulánsajánlatára: a derék borbély a bírálatjogát kérte, ellenszolgáltatásként dicséretethelyezett kilátásba. E becsületes alkuma már senkit sem érdekel. A korhimnuszt követel, feltétel nélkül és kacagva.Goldoni figuráin gúnyolódhatunk,az akkori - tizennyolcadik századi - társadalmiviszonyok bátran bírálhatók. Nemcsoda: túl vagyunk rajta. Attól a kevésáltalános emberi vonatkozástól, mely edarabokból hozzánk átszűrődik, igazánnem fájdul meg a fejünk. Nem elsősorbanezt élvezzük Golfioniban. Ha-nem azt,hogy egyáltalán létrejöhet vala-miféleegészséges vígjátéki helyzet. A debrecenielőadás ezt a vonást hangsúlyozta. Azörök Goldonit állította elénk, csipetnyi,formális modernizálásokkal. Emodernizálások jó része feledhető csacskaság.Manapság mindenből és mindenáronzenés vígjátékot kell csinálni. Eztörtént a Két úr szolgájával is. Papp Zoltánmuzsikája korszerűen semmitmondó,akármelyik színházi előadás kíséretekéntelhangozhatna. Sztevanovity Dusán ízlésesenkönnyű fajsúlyú dalszövegeket írtmellékletként. Altalánosságban sem-mikifogás nem emelhető a zenei megvalósítássalszemben, csupán az, hogyebben a darabban teljesen felesleges. Adalok leállítják a darabot, nem tudni,miért, a színészek időnként dalra fakadnak,és nem is túl szépen, kellemdúsan.Aztán amikor túlesünk ezen a kínos zenéskötelezettségen, hál ' istennek mehettovább a darab, mely Goldoninakköszönhetően jó ritmusú, dramaturgiájakidolgozott. Mindazonáltal meg kell bocsátanunke zenei közjátékot. Mert végülmégiscsak Goldonit láthattunk,olyasvalakit, ki legalább ért a színpad-hozés a komédiához.Gali László rendezése igen mértékletesentörekedett arra, hogy konkretizál-jaa komédiai helyzeteket. Inkább élvezte amaszkok adta lehetőségeket, te-hát nemszámított túlzottan a színész szakmaiteherbíró képességére. Tündéri volt ajáték, semmiféle módon nem célozta avalóságot. Mindehhez kedvező hátteretadott Kaszner Péter díszlete, illetve SzabóÁgnes jelmezelképzelése. Habár itt megkell jegyeznünk: a jel-mezek világábansem túl szerencsés a túlhajtottmagyarázgatás, Smeraldina ábrázolásátszerényebbnek is el tudtuk volna képzelni.A komikum végül is nemgyógypedagógiai kérdés. A néző keve-

arcok és maszkoksebből is megértette volna, hogy a szerzőés a rendező mit óhajt közölni e figuraáltaL A rikító festés, a mű-mell, a műcsípőnem minden esetben növeli a karakterhatékonyságát. Sőt, épp ellenkezőleg. Ez aSmeraldina Csoma Judit mindenbecsülendő színészi törekvése ellenéresokkal inkább hasonlított egy boldogtalanöregedő házmesternére, mint arra a virulóhajadonra, akit Goldoni a színpadraképzelt. Elképzelhető, hogy mindezcsupán a balul sikerült jel-meznekköszönhető. A többi szereplő-nek szemmelláthatóan - kisebb mértékben ártott afelfuvalkodott maszk- és jelmezkultusz.Dánielfy Zsolt, Tunyogi Péter, ViziGyörgy, Wellmann György viszonylag jólviselik e kellékeket, túl is teszik rajtamagukat. Látszik rajtuk, miként a többiszereplőn is, tudják, itt koncepcióról vanszó. Pontosan nem tudható, hogymiféléről, de mégiscsak elviség van jelen.Mert ugye: van, aki maszkot visel, van, akimeg nem. Ezt is ki kellett találni. Nemártott volna persze, ha ebből esetleg valakikövetkeztetéseket is levont volna. De eznem történt meg. Legalábbis nemészrevehetően. Így tehát még azon semérdemes tépelődnünk, mi az értelme emesok külsődleges kavargásnak. Békésenelfogadjuk. Maszkokat látunk azért, mert adarab oly korban született, amikor ezekethasználhatták. Meg egyébként is oly érdekesek.Látunk továbbá napszemüveget,bőrruhát - nyilván azért, mert a szerzőolasz volt. Mindez kedvessé, bohókássáteszi a játékot. Vonzóvá Kállay Borít,Vókó Jánost. Meghatóan korhű NémethNóra Clarice-alakítása, hitelesen közvetítia szeleburdi szenvedélyt, a szeszélyes, demégis komoly szerelmi érzést. A Két úrsá p hájának kulcsfigurája ezúttal isTruffaldino, a címszereplő. Lipcsey Tiborkönnyeden, bájosan, elragadó linkséggelformálja meg a figurát. Ez a Truffaldinonem kirívóan népi figura, szolgaságábannincs semmi papírízű osztályharcosság.Carlo Goldoni: Kétú r szilgája (debreceniCsokonai Színház)Fordította: Révay József. Mai színpadraalkalmazta: Gali László. Díszlet: KasztnerPéter. Jelmez: Szabó Agnes. Zene: PappZoltán. Koreográfus: Majoros István. Rendező:Gali László.Szereplők: Dánielfy Zsolt, Németh Nóra,Tunyogi Péter, Vizi György, Kállay Bori,Vókó János, Wellmann György, CsomaJudit, Lipcsey Tibor, Vajay Péter, SeresJózsef, Hajdú Péter.KŐHÁTI ZSOLTTest és hangösszjátékaJegyzetek Faragó AndrásrólOperai szokás szerint csupa nagy betűveljelölik a színlapon az előadás újszereplőjének nevét. 1984. június i9-énFaragó András öltötte magára előszörScarpia rendőrfőnök jelmezét PucciniToscájában - s a csupa nagy betű ezalkalommal egyszersmind operajátszásunk,operaiszínészetünk ünnepének szólhatott.Mert eléggé ritka dolog, hogyvalaki néhány hónappal hatvanötödikszületésnapját követően új szerepben mutatkozikbe a közönség előtt, évtizedeksorán kialakult művészi „image " -át továbbivonásokkal gyarapítva. Faragó András,a Magyar Népköztársaság KiválóMűvésze erre vállalkozott. Alakítása, énekesiteljesítménye Scarpiaként a kritikuselemzőcsaknem egy esztendei vizsgálódásáhozkínált hatásos befejezést.Noha folyamatról van szó: Faragó Andráselőre tekint, s nem lehetetlen, hogytartogat még számunkra meglepetést.Az alábbi jegyzetek nem a teljes pályárólkészültek tehát, hanem Faragó egyévadnyi munkáját elemzik. Persze föltolulnakemlékek, képzettársítások támadnak.Van az egészben valami furcsaság,paradox mozzanat, mely a színházművészetmás szféráiban aligha jellegzetes.Eltávozott nemzedékek hagyományaitennyire közvetlenül átadni talán csak azoperaszínpadon lehetséges, anélkül azonban,hogy az átadó okvetlenül korszerűtlennéválnék. Megőrzés és megújításbonyolult dialektikája ez. Hallom-látomFaragót, s vele hallom-látom egy-egygesztus, hangi megoldás folytán SvédSándort (leginkább őt idézi bennem ez azérett, valamiféle csoda révén tartósítottmélybariton), Fodor Jánost (Faragó testifölépítése meg őrá emlékeztet: a szögletes-robusztustest, a nagy fej, a mozdulatokolykori nyersesége), de némelyikjátékelemében ott van Losonczy Györgyfinom eleganciája is.Igen, mindezt talán csak az opera-játszásengedi meg - hiszen, íme, a Toscarendezését Nádasdy Kálmán jegyzi még,és egy teljesen más, későbbi periódus képviselője,Oberfrank Géza. Mondom, hogyparadoxonról van szó. Iskolák, stílusoktorlódnak össze egyetlen művészoperaszínészetében, énekes szerepformálásában.A felszabadulás utáni magyaroperakultúra mérhetetlen gazdagságarejlik e furcsaság hátterében, az aforrásvidék, ahonnét - persze telje-seneltérő úton másik nagy énekes-színészbaritonistánk, Melis György jutott elönmagáig.És vegyük számításba, hogy az operaénekeskottát énekel, :zenekarhoz,karmesterhez igazodik (ha jó esetbenkölcsönös is ez az igazodás).Konvenciók: évek, netán évtizedek óta„futó " rendezések rabja (a felújítások utánis idővel gyakran törnek elő a régibeidegződések);többszörös'szereposztások alkalmi tagja-ként,alkalmi partnerekkel lép föl, nem-egyszerhazai vagy külföldi vendégmű-vészoldalán. Nagyon kevés tehát az, amit asémákon változtathat, amit egyéniségéneksajátos, összetéveszthetetlen jegyekéntadhat át a közönségnek. Éppen ezért (is)kevés az olyan operaművész, akiszínésznek, énekesnek egyenrangú, teháténekes-színésznek vagy színészénekesnekmondható.Faragó András e ritka jelenségek közülvaló.Milyen is az az eszköztár, amely minténekest s mint színészt a legnagyobbakfolytatójává s útjelölővé tetteKözéptermetű de ez színpadon aligderül ki róla, mert a megformált figurákdimenziója mindig emel ezen azadottságán. Izmos, mondhatni, sportosalkat - ritka testi kondíció az övé, azoperaénekesek szokásos megjelenéséhezviszonyítva. Vergilius mondja Charonról,az alvilág révészéről - bocsánat a hasonlatért,amely azonban korántsem dehonesztáló-, a hatvanöt éves Faragóra istalálón: „Éltes már, de üdén és frissenöreg, mivel isten. " (Aeneis, VI. ének, 304.sor, Lakatos István fordítása.) El-végre -többek között Wotan alakítójáról van szó!Fontos ez az erőteljes, jó fizikum, mertFaragónál az egész test játszik. Ölesléptekkel jár, furcsán rugózik izmoslábain, néha szinte settenkedik; körbejárja,birtokba veszi leküzdendő ellenfeleit.Megszólalása előtt néha toppant -valamiféle lökéssel indítja hatalmas hangját;a testi koncentráció növeli a hangerőt,így pótol a művész abból, ami óhatatlanulfogy a pálya több évtizedes próbatételeikövetkeztében.Fej. A test arányaihoz képest: nagy;úgynevezett bikanyak csatolja a törzshöz.Őszes, dús haj borítja, vörösbe ját-

szó ősz szakáll keretezi, az áll csupasz,bajusz sincsen. Maszkjai ezt a szerkezetettartják tiszteletben (olykor a szakállkiegészítéssel összezárul az állon).Faragó tehát maszkban jár hétköznap is, éshétköznapi arcát viseli a színpadon.Johann Kaspar Lavater csupa jót mondanaerről az arcról. Az „Annak művészete,hogy a férfiakat arcvonásaikbólmegismerjük" címmel fordítható németnyelvű kötetben (Pest, 1815, KonradAdolph Hartleben kiadása) a Ill. ábra illika leginkább Faragó Andrásra (22-23. old.). Becsületességet sugall az arc egésze -véli Lavater -, jóindulatot, finomságot,élettapasztalatot a száj, állhatatosság, nohanem önfejűség, jószívűség ki-fejezője aszögletes áll; az alig látható ajak - mint azarc maga -- szorgalmas, rendszerető,tisztaságkedvelő emberre vall.De valamit nem ír le Lavater, pedig azábrán is érzékelhető. Valami különös„alapmosoly" önti el az arcot. Ez lehetfelhőtlen, „isteni " derű kifejezője, de -furcsa módon - az ellenkezőjét is jelentheti:ádáz indulat izomjátéka lehet. S valahogyana színpadi helyzet igazítja el afigyelmes nézőt, hogy az érzelmi skálamelyik pontja a meghatározó az adottesetben. (Palócz Lászlónál, jeles baritonistánknál,Király Sándor kiváló tenoristánknáltapasztaltam hasonló fiziognómiaijellegzetességet, de a világhírű KónyaSándort is említhetném. Úgy lát-szik: parexcellence énekesi adottság ez; amosolyszerű izomműködés a szépenzengő hang képzéséhez egyébként isnélkülözhetetlen.)Faragó András sötét, érces, mindenregiszterében biztos hangja egy rendkívültudatos, bonyolult testi összműködés„terméke " . Mássalhangzóit keményenpattintva formálja, a nyelv körbe-jár aszájüregben, a rezgő hangszalag mindenenergiája hasznosul; érthető és markáns aszövegmondás. (Ez az az „iskola " -Simándy József fogalmazta meg arspoeticájaként, de Melis György is vallotterről több ízben -, mely szerint a szépéneklés az érthető, tiszta és világosszövegmondáson alapul.)Lássuk hát ezt a művészi organizmust aTosca Scarpia-szerepében.Amikor Faragó-Scarpia kísérői élén aSzent András-templomba lép, feketebársonyfrakk van rajta, köpenyénekviolaszín bélése tűzként lobogja körülalakját. Takarékos mozdulatokkal, egyegyszemvillanással utasítja beosztottait.Egy ördögi karmester figurája épül fölszemünk láttára. Tosca (a Faragó partnerekéntgyakorta jeleskedő RohonyiAnikó) megérkezése a férfit s a politikaikarrierjén szüntelenül buzgólkodórendőrfőnököt egyként villanyozza fölbáró Scarpiában. Scarpia féltékenységetszít és szerelmet -- de legalábbis férfiasvédelmet - kínál : Faragó hátulról hajol azasszony fölé, aki egy ülőkére roskadt,majd a báró kissé fölhág egyik csizmájávalaz ülőke lábának cirádájára -megnyújtva termetét, s mohó vágyát iskifejezve ily módon. Arulkodó az a mozdulatis, ahogyan az énekesnőt lesegíti akészülő festmény dobogójáról visszafogottez a gesztus, de benne van már:mint politikai ügybe keveredett állampolgárs mint nő is az övé már FloriaTosca.Az asszony távozása után már leplezetlenültör ki Scarpiából az indulat. Szélestaglejtésekkel gyorsítja föl az eseményeket:egy sátáni mechanizmus irányítója ő(a templomi tömjénfüst csak erősíti ezt aképzetünket). Szemforgató módon vetitérdre magát, és sűrűn hányja a kereszteket.Faragó nem az első felvonás végé-nekhíres Te Deumjára összpontosítjahangerejét, ahogyan ez általában szokásos.Játékkal emeli ki, jellemzi a figurát, dezenei értelemben „benne marad apartitúrában " , részeként az összteljesítménynek.Nem óhajt versenyre kelni azenekar, a kórus fortissimóival --- bármint énekes: szólistája ennek a jelenet-nekis, nem ,tűnik el " a felvonásvéghangzásvilágából.Színészi játéka és énekesi produkciója aII. felvonásban teljesedik ki igazán. Itt, aFarnese-palota falai között Scarpia mégteljesebben mutatja meg önmagát.Dühöngő, türelmetlen zsarnok, ördögibábjátékos, aki mindenkit dróton rángatna.Alig fegyelmezi magát az odakéretettTosca előtt is. Mereven, oldalt lendítettkarokkal üdvözli az énekesnőt, vércsemódcsap le rá, hogy stóláját elvegye.Bordélyházi eleganciával szívja be a ruhadarabillatát. Tosca fekete legyezője„felel " itt mint kellék az első felvonásfehér legyezőjére, mely az üldözött Angelottinővérétől, Tosca vélt vetélytársnőjétől,Attavanti marchésától maradtvissza a templomban. Faragó kitűnőjátékkal tudatosítja ezt a párhuzamot, snöveli a feszültséget, a féltékenységindulatát Toscában. Durván rohan ja le végülaz asszonyt, fölébe nyomakszik apamlagon, folytatva mintegy az első felvonástemplomjelenetében megkezdettmozdulatot, kiteljesítve az énekesnő fölébehajlásnak az ívét. Nyakába csókol-harapToscának - vaskos naturalizmussal. Faragóbátran lépi át a teatralitás küszöbét;kacagása, giccsesen közhelyes mozdulataifestik az értéktelenség scarpiai ábráját.Van valami bohócszerű ebben a figurában.Arca sápadt, szélesebbre festettajkai (lásd a lavateri típust!) is vértelenek.S ez a clown-politikus utánozhatatlanfintort vág, amikor a megalázott, árulásbahajszolt Tosca útlevelet kér a maga ésszerelmese, Cavaradossi festő számára.Faragó oldalra csavarintja a fejét, gúnyosmosolyával mintha azt jelezné: ez az ötletmég neki sem jutott volna eszébe, hogyne,ad ő útlevelet, csak hát a Tosca hiedelmeszerint színleg kivégzett festő - golyóval atestében alig-ha veszi majd hasznát.Scarpia úgy hal meg - Faragó tolmácsolásában-, ahogyan élt. Hatásvadászmódon kaszál a levegőben karjaival,hanyatt vágódik a gyilkos döfés után, svalamennyi „segítség! " kiáltásával egyidejűlegföl-földobja magát a padlóról.Kitörölhetetlenül ott marad bennünk ezaz alakítás. Faragó a XX. század rémtetteinektapasztalataival toldja meg afiguráról tudható ismereteket; Mephistótlovag Cipollával ötvözi Scarpiájában.Verdi Don Carlosának főinkvizítora-kénthátborzongató volt az 1984. február 29-ielőadáson. Mellőzte a szerephez tapadóalapvető manírt: úgy tudott vak lenni,hogy nem hadonászott a láthatatlantárgyak idegen birodalmában. Külsővakság helyett belső elvakultság sugárzottróla; testi fogyatékosságát inkább leplezte:tapogató kezei - imára kulcsolódtak.Mintha ez az átélés energiát vont volnael a hangi megformálástól. Faragó„vagdalt " olykor, tördelte a dallamívet, aviszonylag magas hangok biztonságosmegszólaltatása kedvéért a levegővételsűrűbbé vált. Mindamellett Fülöp király (akissé indiszponált Begányi Ferenc)világnagy asztalánál izzott a két politikusdrámája. Vádló szavai nagyobb nyomatékául,az „eretnek lelkű király "frázisnál a főinkvizítor rábök hatalmasvitapartnerére, sőt: a „neked földi társ kell?" hitetlenkedő kérdését szegezve ne-ki,öklével az asztalra csap. Azonban azindulatba jövő pap is számon tartja: kiveltárgyal, és fékezi haragját, lecsillapul.Amikor saját eredményeit, dicsőségétecseteli büszkén („én erre a spanyol

Faragó András A walkürben (Ercse Margittal) (Wéber Lajos felv.)trónra már két királyt emeltem"), nincsszüksége már külsődleges hatáskeltésre.Ez a főinkvizítor valóban képes lesz arra,hogy lecsendesítse az Eboli herceg-nő általföllázított tömeget, s hódolatra késztesseégi s világi hatalom előtt.Wagner-szerepekben legendás a teljesítménye.Igazi bravúr ezek sorában a Lohengrinkét szerepének megformálása más-máselőadáson. 1983. november 25-én mint I.Henrik lépett színpadra (ekkor BerczellyIstván volt Telramund gróf). Fenséges,jóságos, népéért aggódó királyt jelenít megFaragó ebben a „koncepciósper " -történetben. Telramundnak Elzára(Rohonyi Anikó) szórt rágalmai indulatbahozzák, de fékezi magát.Finom, látszólag apró lelemény, de ahelyzet drámai értelmezését pompásansegíti, amikor Lohengrin (Molnár András)érkezésekor lépne már Faragó atrónemelvény legalsó lépcsőfokára, demegáll, leküzdi bűvöletét, hiszen mégiscsakkirály ő, nem holmi noha égbelijövevény.Az a jellegzetesség, hogy Faragó egésztestével énekel, a Lohengrin L Henrikszerepformálásábannagyszerűen megfigyelhető:a wagneri feladat követeli tőleezt.1984. február 3-án „szerepet cserélt"Berczellyvel: ezúttal Faragó András játszottaTelramundot, Ortrudként a pompásanhelytálló Kasza Katalin volt apartnere. Természetes, hogy a jóval fiatalabbBerezellyhez képest Faragó egyhiggadtabb, kevésbé romantikus bajkeverőtállít elénk, s játéka a lélek bensőbbvilágát rajzolja szívesebben. Elza (TemesiTóth Mária) színre lépésekor Telramund-Faragó érezhetően zavarban van: a sajátrágalmaival kell szembesül-nie. Demihamar megnyugszik, sőt gúnyossá válik,amikor Elza az eljövő bajnokról énekel,aki megvédi majd a becsületét. Gőgösenint oda feleségének, Ortrudnak: íme, nincsférfi, aki kiálljon Elzáért. Am megretten ahattyúmotívum fölhangzásakor, visszatérkezdeti zavara. Menekvést keresőn int azelőre-húzódó Ortrud után, Lohengrinviselkedését, szavait feszültenösszpontosítva figyeli, kedvezőbbpozícióba helyezkedik, hogy ElzaLohengrinnek adott válaszát el neszalassza. S Lohengrin föltörő vallomása- „Elza, szeretlekén " összeroskasztja egy pillanatra Telramund-Faragót.A roppant módon megterhelő II. felvonásbanFaragó nem a testi proflukcióhatáselemére épít. Miközben hibátlanuloldja meg a kényes szólam feladatait,az Ortrudhoz fűződő ellentmondásoskapcsolatának adja magyarázatát.A gyöngén megvilágított antwerpeniszínen Ortrud-Kasza Katalin tenyere,keze sugárzik varázsosan, és Telramund-Faragó ezt a kezet követi vádaskodón ésmegbabonázottan, egyszersmind oltalmatvárva tőle. Két nagy művész nagy szerepekbenösszecsiszolódott, szemléleti-stilárisazonosságot sugalló teljesítményee z .Faragó András rangja megnyilvánulolyankor is, ha nem főszerepben látjuk őt.1983. november 6-án a Hunyadi LászlóGara nádorának jelmezét öltöt-te magára.Végig a koncentrált figyelem, gondosszerepépítés jellemezte Faragójátékát. Parlagi nagyúr ő, aki semmitnem bíz a véletlenre, pontosabban:aki a véletlent is szolgálatába képes állítani.Híres áriájának éneklése köz-benmegérinti a trón támláját. Kell neki ez agesztus - bár a fejgép „elfelejti "megvilágítani. Pompás, ahogyan a kétHunyadit szólítva - a király nevébenbagatellizáló mozdulatot tesz: elaltatandóa gyanújukat. Ordasként horkant visszaleányára, Máriára (Decsi Agnes),miközben - megzavarva a szerelmesektragikus idilljét Lászlót elvezetteti.Alighanem fölösleges az összegezés afenti jegyzetek nyomán. Ismétlem: egyfolyamat bizonyos szakaszát próbáltamleírni, érzékeltetni; nem többet s nem kevesebbet.

ÉZSIAS ERZSÉBETSzínészvarázslatA Kedves hazuga Madách KamaraszínházbanA Kedves hazug című művet pár évvelezelőtt a Katona József Színházbanláthattuk Lukács Margit és Major Ta-másközreműködésével.A Kedves hazug nem is - igazi színdarab,hanem G. B. Shaw és Mrs. Campbell levelezésébőlkompilált színpadi szkeccs.Úgy is mondhatnánk, két nagyszerű színészközös önálló estje az angol íróóriásról.Erénye, hogy nem akar több-neklátszani, mint ami: két óra kellemesszórakozás. Az összeállítás legfőbb értékeaz a csípős szellemesség és angol humor,amely nemcsak Shaw szín-darabjaiban,hanem minden megnyilvánulásában, ígyveleiben is helyet kap. Imádta kigúnyolniaz életet, az érzelmeket, a hazug eszméket,a polgári társadalom képmutatásait.Szerencsére önmagának semkegyelmezett. Ez teszi levelezéséthallatlanul élvezetes, bizarr olvasmánnyá.Shaw a paradoxonok nagymestere volt:megvetette, színműveiben kigúnyolta aszerelmet, és ugyanakkor hoszszúévtizedeken át folytatott szerelmilevelezést. E küldemények címzettje legtöbbszörszínésznő, előbb Ellen Terry,később Mrs. Patrick Campbell. Ez utóbbival- akit leveleiben Stellának nevezett-- több mint negyven éven át tar-tólevelezés fűzte össze, amely a múlt századvégén kezdődött, és 1939-ben, Mrs.Campbell halálával szakadt meg. Shawekkor már nyolcvanhárom éves - társnőjehetvennégy volt -, és matuzsálemiéletkorával valamennyi szerelmét túl-élte.Miről szólnak ezek a levelek, amelyek aszínjáték gerincét alkotják? Nos, elsősorbanmagáról Shaw-ról, az íróról.Műveiről, terveiről, sikereiről, darabjaiszületéséről és fogadtatásáról. A levelezéskezdetén dolgozik korai művén, a Caesarés Cleopátrán (1898), a Pygmaliont márkifejezetten Mrs. Campbellnek írja, és alegutolsó darab, amelyről említés történik,a Szent Johanna (1923). Szó van elevelekben politikáról, társadalomról, aviktoriánus Anglia erkölcseiről,vegetarianizmusól, betegségről,pénzhiányról, de legfőképp és mindig:szerelem-ről,féltékenységről,kibékülésről. Shaw gyakran említifeleségét, akiért felelősséggel tartozik,Campbell pedig az évek soránmegözvegyül, majd újra férjhez megy. Azélet tehát zajlik körülöttük: Stella fiaelesik az első világháborúban, későbblánya férjhez megy, ő maga nagymamalesz, többször turnézik Amerikában(ilyenkor többnyire Shaw-darabokkal,amelyeknek nincs igazán sikerük atengerentúlon!); a betegség, a nélkülözés,végül a halál Párizsban éri a másodikvilágháború küszöbén. Shaw ez idő alattalig mozdul ki a jó öreg Angliából, aholhangos sikerek és zajos bukások kísérikszínpadi és írói pályáját.Mensáros László (G. B. Shaw) és Tolnay Klári (Mrs. P. Campbell) a Kedves hazugban(Madách Kamaraszínház) (Iklády László felv.)A levelezés vége felé iróniája halkul, élefinomodik, egy beteg, bölcs öregember írjavégső, letisztult szentenciáit életről,halálról, kettőjük kapcsolatáról.A levelezés - és így a belőle készültösszeállítás is - valamiféle ívet ír le amegismerkedéstől a halálig. Ez az ívtöbbé-kevésbé egységes, csak Időnként törimeg egy-egy melodramatikus részlet,amilyen például Shaw leírása anyjatemetéséről, amely nem nélkülözi a fájdalmashumort, de egészében véve mégishosszadalmasra sikerült kitérő. A Kedveshazugnak mint színdarabnak a legjobbrészei a „színház a színházban " jelenetek.Ezek többnyire a Pygmalion, közös színpadisikerük próbajelenetei, amelyek aszínésznő lakásán zajlanak az író felügyeletealatt. Kétségtelenül ezek a legszínpadszerűbbrészek, amelyek ugyanakkorjól rávilágítanak a színésznő-író ambivalensviszony lényegére. Az író zseniálisnaktartja művét, s annak minden betűjéhezragaszkodik. A színésznő eljátszhatatlannakítél bizonyos dolgokat, de a hibátnem önmagában, hanem az íróban keresi.Ahogy közeledik a premier, a feszültségegyre nő, a vádaskodás egyre hangosabb.Már gátlástalanul tehetségtelennek nevezikegymást, s lassan önmagukban iselbizonytalanodnak. A színésznő ráadásulsztár és színháztulajdonos, aki beleszól aszereposztásba, és legszívesebben egymagajátszaná az egész da-rabot. Az író rendez,végszavaz, instrukciót ad, terrorizál,kritizál. Kettőjük kapcsolatánakellentmondásai remekül csúcsosodnak ki aPygmalion első jelenetének és Mrs. Higginsteadélutánjának próbáin. Ezek egyébkéntKilty da-rabjának is legmulattatóbb részei.Minden, ami ezen felül élvezetessé ésélvezhetővé teszi a Madách Kamaraszínházelőadását, az a két remek színészjátékának köszönhető. A színész-rendezőHuszti Péter a háttérbe vonulva hagyjajátszani kitűnő kollégáit. A csöppnyi,kettéosztott tér Makai Péterdíszletelhelyezése szerint puritán dolgozószobáraés női budoárra oszlik, ahol aspanyolfalat Tolnay Klári régi filmjeinekfényképei díszítik. Kevés kellék és mégkevesebb jelmez, egy lila sál vagy egykorabeli felöltő ad korhű hangulatot. Ilyenkevés külső eszköz segítségével teremtszínpadi varázslatot a két ki-tűnő színész:Tolnay Klári és Mensáros László.Tolnay Klári igazi színésznőt alakít,minden mozdulatában, gesztusában, aprójátékában benne van a sztár, Anglia

fórumünnepelt színészkirálynője. Szerencséreennek a paródiáját is eljátssza a harmincasévek öregedő hollywoodi díva-maszkjában,hosszú szipkával, vastag piros szájjal,félrecsúszott tollas turbánnal és nagy-nagyöniróniával. Minél színésznősebb az íróvalvaló kapcsolat kezdetén, annál őszintébbé,emberibbé válik a vége felé, amikormegöregedve magára marad párizsihotelszobájában, A primadonnaallűröketaz' öregség tétovasága és valami végtelenegyszerűség váltja fel - hangban,viselkedésben, játékban egyaránt, Szinte aszemünk lát-tára fiatalodik-öregsziknegyven évet. Amennyire megformálhatójellemfejlődés egy ilyen kollázs-szerűműben, azt Tolnay Klári játékamegvalósítja.Kevésbé változó Mensáros László alakítása.(5 már a darab elején az, aki avégén: az angol irodalom nagy öregje,kész, kiforrott személyiség, akin már aszerelem sem változtat. Leveleinek tónusais csaknem mindvégig ugyanaz: gyilkos,senkit és semmit nem kímélő gúny, remekaforizmák, sziporkázó paradoxonok, taláncsak élete végén válik mindez bölcsderűvé. Mensáros Shaw-ja egy önimádózseni, aki tisztában van saját íróiképességeivel és férfiúi korlátaival, bár ezutóbbit nem mindig hajlandó elismerni.Szerelme csupa ellent-mondás:„megtartlak-elengedlek", „haragszom rádmegbocsátok" érzelmi ambivalencia, amitcseppet sem könnyű a másik félnekelviselni. A próbajelenetekben egymagatestesíti meg a szerzőt, a rendezőt, apartnert, sőt a szigorú kritikust is. Ezekbena részekben játéka tele vanellenállhatatlanul komikus, miniatűrszínházi poénokkal. Tónus-váltásai,ritmusérzéke hibátlan színpadismeretrőltanúskodnak. A darab végén a matuzsálemiéletkorú írót nem annyira külső, mintinkább belső eszközökkel ábrázolja. Afázósan télikabátba burkolózó, hajlott hátúöregember lélekben megfáradt, rezignáltbölccsé érett: már nem ír színdarabokat,filozófiával foglalkozik. Még mindigszelíd gúnnyal ostorozza társnőjeelmaradhatatlan pekingi pincsijét., dehangjába, habitusába már belopózott egyeddig ismeretlen érzés: a részvét és amásik ember megértésé-nek képessége.Vannak olyan ritka színházi pillanatok,amikor az eredeti mű értékét jóval magasabbraemeli a színészi játék. Ez történikmost a Madách Kamaraszín-házban kétigazi művész, Tolnay Klári és MensárosLászló jóvoltából.SIVÓ EMILVédettségFelszabadulás utáni színházi életünk, azállamosítást leszámítva, napjainkban, legalábbisami az anyagiakat illeti, a legnagyobbátalakuláson megy keresztül.Ezeknek a kedvező változásoknak azeredményeit elsősorban a színházak dolgozóiérzékelik, mert az eddig elég gyengelábakon álló anyagi helyzetük előnyösenváltozik. Természetesen ehhez szükséges aszínházvezetői leleményesség, a bátorkezdeményezés és a színházon belüli több,néha megfeszített - az eddigieknél isfeszítettebb - munka, és elmaradhatatlan asiker.Az új rendszerben érdemes lesz a színészneka színházban játszania, és mi-néltöbbet, mert ma már a színháznak is vanlehetősége jobban megfizetni a munkát,mint eddig bármikor. Azt azonban most islátnunk kell, hogy a külső fellépésekkel azanyaszínház anyagilag most sem állhatja aversenyt. A külső fellépés ugyanis mindigjövedelmezőbb lesz.Az átalakulásnak ez a színházat érintővetülete. De miképpen érzékeli ezt az újrendszert a legfőbb tényező, a közönség?Véleményem szerint a színházak fokozottabbanfogják keresni a közönséget,mert a többletbevétel jelentős forrása az újrendszer megvalósításának. .A színházaknakfigyelembe kell venniök a közönségigényeit, de az ideális az lenne, haez nem járna együtt a művészi szín-vonalleszállításával. Miért mondom ezt? Mertennek a kultúrpolitikailag károsjelenségnek vagyunk a tanúi a tévé műsorában,ahol olyan „művek " kerülnek napnap után a képernyőre a bonyodalmakelkerülése végett hadd ne írjak címeket - ,amelyek nem méltók erre, és amelyekrendkívül nagy károkat okoz-nak aközönség igényességre való neve-léseterén. Tisztelet a kétségtelenül meg-lévőkivételeknek, de - bár nagy tévénézővagyok - egyre ritkábban tudom kinyitni akészüléket. Pedig az ugye vitathatatlantény, hogy a közönség íz-lése tekintetébenigen sok még a. tenni-való. De az azirányzat, mely most alakult és alakul ki,nem kedvez a közönség ízlésszintjeemelésének.A színház mindig is költséges művészetiág volt, bár ha a közönségre gyakorolthatását nézzük, akkor azt kellmegállapítanunk, hogy feltétlenül meg-éria befektetett nagy összegeket. Nagyösszegeket írtam, pedig ha ezeket azanyagi tételeket a teljes állami költség--vetés tükrében nézzük, akkor ezek amilliók elenyészően csekélyek. Megjegyzem,hogy amikor színházról beszélek,mindig jó színházra gondolok, olyanra,amelyik színvonalas is, és amelyiknek közönségeis van, mert csakis az ilyen színházéri meg a befektetést.Mondanivalóm elején átalakulásról beszéltem,ez részben már meg is történt, devan még: a sok között egy nagy vitátkiváltó kérdés, mely e pillanatban ismegoldhatatlannak látszik. Ez pedig aszínészek védettségének a kérdése. Azilletékes állami szerv és a szakszervezetmár hosszú idő óta viaskodik egymással,megegyezés azonban nem született, és azálláspontok ismeretében egyelőre nem islátható a kibontakozás módja.Miről van itt szó tulajdonképpen?A Munka Törvénykönyve mindenmagyar állampolgárnak a nyugdíjkorhatárelérése előtt öt évvel védettséget biztosít.Ez a védettség a színészek esetébenazonban nem öt, hanem tíz év. Ami aztjelenti, hogy egy színésznőtőlnegyvenötödik, egy színésztől pedig ötvenedikéletéve után csak egészen különlegesesetekben lehet megválni. Ez aSzínészszakszervezet részéről rendkívüljelentős és igen nemes vívmány, de aszínházvezetés oldaláról nézve ugyaneznagyon nehéz helyzetet teremthet egyadott színházon belül. A szakszervezetálláspontja az, hogy aki a főiskola elvégzéseután ekkor általában huszonkétévesek -- még húsz-huszonöt évig a pá-Iván tud maradni, azt már idősebb korábanne lehessen elbocsátani a színháztól.Ugyan hová is mehetne, mihez fogbarnaelőrehaladott korában egy színész,aki már több mint két évtizedet eltöltöttezen a rögös pályán, és jogosan hitte elönmagáról, hogy színész? Egy iparimunkás vagy egy más területen dolgozónegyvenöt-ötven év körüli személymindenesetre könnyebben talál másmunkahelyet magának, vagy esetlegidőben átképezik más munkára, de egyszínészi pályán eltöltött fél élet utánugyan mivé lehet az illetőt átképezni? Holés miképpen tudja az eddigi életétőlteljesen különböző szakmában meg-állni ahelyét? Én azt hiszem, ebben azálláspontban a szakszervezetnek mint ér-

dekvédelmi szervnek teljesen igaza van.Egy már kivívott, kétségtelenül jelentőseredményről nem akar lemondani.Ugyanakkor a felsőbb hatóság véleményeaz, hogy a tízéves védettség nem egyezik ajelenlegi viszonyokkal, túlzott kötöttségetjelent egy olyan időszakban, amikormindenki a régi, túlhaladott kötöttségekellen küzd. Akkor, amikor a színházakgazdálkodásában a költségvetésirovatkötöttségek feloldása megtörtént,megtörtént továbbá az alapbérkeretekszéthúzása is, tehát elméletileg jelentősenlehetne a színészek jelenlegi kétségtelenülalacsony alapbérén javítani, bár ezt pénznélkül megoldani le-hetetlen. Ehhez arovatok majdani teljes feloldása lenneszükséges, ez azonban távoli, nehezenelérhető célnak látszik jelen pillanatban.Miből lehetne akkor mégis záros határidőnbelül az évi négy-öt százaléknálnagyobb mértékben emelni a színészekbéreit?Minden színházban vannak művészek,akiket nem foglalkoztatnak, vagy nemfoglalkoztatnak kellőképpen. De akadnakolyanok is, akik csak a havi fizetésüketveszik fel. Ez a helyzet pedig joggalirritálja azokat a színészeket, akik sokatjátszanak ugyanazért, esetleg kevesebbbérért. Es ezeknek a művészek-nek abérrendezése éppen az ilyen nemfoglalkoztatott, de védett korban lévőkollégák miatt nem oldható meg.Felmerül a kérdés, miért nem foglalkoztatjákezeket a színészeket a színházakban?Ez két okból lehetséges : vagynem adódik az egyébként tehetséges művésznekmegfelelő művészi feladat, vagyaz illető nem tehetséges, nem jó színész, demár több évet, esetleg évtizedet töltött elezen a pályán. Ki a hibás az utóbbiesetekben, az többnyire titok marad, detény, hogy ezt a problémát megoldani aszínész előrehaladott korában már szintelehetetlen. Előbb, sokkal előbb kelleneilyen esetekben „kegyet-lennek " lennievalakinek vagy valakik-nek. A színészetugyanis kegyetlen szakma: ha felmegy afüggöny, minden kiderül, a tehetség is, deaz alkalmatlanság is. Ezért kellene a„kegyetlenséget" (ami tulajdonképpen nemaz) már a főiskolán elkezdeni. De ha márott ezért-azért elmulasztják, akkor később,de mindenki érdekében minél előbb megkellene oldani ezt a kérdést, még mielőtt azillető színészi diplomával rendelkezőszemély teljesen beleélné magát abba atéves gondolatba, hogy ő színész, netánművész, csak hát a körülmények ... Demivel - tudtommal - országosan színészhiányvan, sok esetben olyanok is gyökereteresztenek a pályán, akik valójábannem ütik meg a mértéket, és ezekbőllesznek idősebb korukra - akaratukonkívül részben a problémák okozói.Nehéz kérdés ez nagyon, tudom. A főiskolánakel kell látnia az egyre szaporodótársulatokat színészekkel, de annyiegetverő tehetség nem jelentkezik évente,ahány fiatal tehetségre a magyar színházaknakszükségük lenne. Ezért gondolom -kénytelenek a mércét a kívánatosnállejjebb szállítani, és így minden megytovább a maga útján.A megoldást egyelőre nem látom, de avédettség ügyét napirenden kell tar-tani,valami emberséges, hosszabb idő alattvégbemenő megoldást kellene találni,mely mindkét fél, de főleg az érdekvédelmiszerv számára elfogadható.Azt még megjegyzem, hogy nem olyannagy azoknak a száma, akiket ez a kér-désközelről érint.Addig is, amíg ezt a megoldást az arrailletékesek megtalálják, amiben előbbutóbbbizonyos vagyok, minél kevesebbrekellene csökkenteni a színházakban a nemfoglalkoztatottak számát, hogy a sokatdolgozó, húzó művészek anyagi helyzeténaz így felszabaduló összegekből érezhetőmértékben javítani lehessen.E számunk szerzői:BÖJTE JÓZSEF dramaturgCSÁKI JUDIT újságíró, aSZÍNHÁZ munkatársa CS.SZABÓ ISTVÁN színész,a Budapesti Gyermekszínház tagjaÉZSIÁS ERZSÉBET újságíró,a Film Színház Muzsika munkatársaFÖLDES ANNA újságíró,a Nők Lapja rovatvezetőjeGYÖRGY PÉTERaz ELTE Esztétikai Tanszékének tanársegédjeKŐHATI ZSOLT újságíró,a Filmkultúra főszerkesztőjeNÁNAY ISTVÁN újságíró,a SZÍNHÁZ munkatársaRADÁCSY LÁSZLÓ egyetemi hallgatóSIVÓ EMILa Thália Színház nyugalmazott ügyvezetőigazgatójaSOMLYAI JÁNOS lektorSZÁNTÓ JUDIT dramaturg,a Magyar Színházi Intézet osztályvezetőjeSZEKRÉNYESY JÚLIA újságíró,az Élet és Irodalom munkatársaWETZSTON, ROSS kritikusCSÁKI JUDITSzínház --reggeltől reggeligFiatal színikritikusok az Edinburgh-iNemzetközi FesztiválonA Színikritikusok Nemzetközi Szövetsége(IATC) ebben az évben Edinburghban,Skócia fővárosában rendezte meg a fiatalszíni kritikusok nemzetköziszemináríumát. Húsz országból huszonkétszíni-kritikust hívtak meg az egyhetesrendez-vénysorozatra; végül tizennyolcan- tizenhat országból - érkeztünk meg a hagyományosEdinburgh-i NemzetköziFesztivál második, középső hetére. (Kétkétszovjet és amerikai, egy-egy francia,brazil, olasz, kanadai, finn, lengyel, NDKbeli,román, svéd, norvég, holland, belgaés magyar résztvevője volta szemináriumnak.)A kritikustalálkozó - bár természete-senönálló programja is volt -- döntően aművészeti fesztiválhoz kapcsolódott.Hagyományosan a résztvevők a vendéglátóország reprezentatívnak ítélt színielőadásaitnézik és vitatják meg -- ittviszont egy nemzetközi, hihetetlen méretűfesztivál nézői lehettünk.Nem véletlen tehát, hogy az egymásiránti kölcsönös érdeklődés egybefonódotta fesztivál eseményei közti vándorlással;jártunk színházról színházra egyenként éscsoportosan; egymásnak javasoltunk --vagy éppen nem javasoltunk bizonyosprodukciókat, s ezen keresztülismerkedtünk egymás szakmai ízlésével sa különböző országok színi-kritikaigyakorlatával, elveivel.Délelőtti beszélgetéseinken - tulajdonképpenezek képezték a szeminárium„hivatalos " programját -- több vendégünkis volt; találkozhattunk a helyi lapszerkesztőjével, a fesztivál rendezőségéneknéhány tagjával, egyes színházakvezetőivel valamint Martin Esslinnel, aBBC drámai osztályának - egyébkéntmagyar származású - vezetőjével. Vendéglátóinksokat tettek azért, hogy ezek abeszélgetések - túl a formális bemutatkozásokon és tájékoztatókon - valóbanhasznos ismeretségekké váljanak.A harmincnvolcadik edinburgh-i fesztiválmár alig-alig hasonlít a legelsőre, amikor aszervezők elsősorban a komoly-

világszínházzene nyári otthonává szerették volnatenni a skót fővárost. Ma minden mű-fajtés műnemet felvonultató, színes ésgazdag, az egész várost önnön képéreformáló fesztivál zajlik itt, a háttérbenhibátlanul dolgozó szervezőgárda irányításával.A program mindig egy hivatalosrészből és egy angolul fringe-neknevezett (a szó magyarul peremet, széltjelent) eseménysorozatból áll. Az éveksorán úgy alakult, hogy a hivatalosprogram mennyiségileg mindenképpen,minőségi szempontból pedig nagy valószínűséggeleltörpül az elképesztő méretűreduzzadt „fringe " mellett.Számunkra persze alig-alig különült el akettő. Kedvünk, lehetőségünk szerintválogattunk mind a hivatalos, mind aFringe-programból. (Az előbbi legalábbötven-hatvan, az utóbbi több száz eseménytkínált naponta.) A hivatalos programratermészetesen jó előre meghívják aszereplőket; több együttes hosszú időn átkészül arra az előadásra, amelyet itt mutatbe. Legtöbbjük igyekszik olyanprodukcióval előállni, amely -- tartalmában,stílusában, nemzeti karakterébenéppen c fesztivál rangjához igazodik, aztkívánja tovább emelni.A Fringe-re viszont nincsenek meghívottegyüttesek, produkciók. A Fringereaz jön, aki akar. Bármelyik csoport,művész kibérelhet egy színházat - arendező szervek még segítenek is azegyeztetésben s a technikai dolgok megszervezésében, és tetszőleges programotkínálhat, tetszőleges áron. És persze olyanszínvonalon, amilyen van neki - a Fringeprodukciókbannincs művészeti garancia.Mérce: a siker. S a kialakult gyakorlatszerint évről évre nem csupán a kitűnnivágyó amatőrök, tehetős magánzóktűnnek fel a Fringe-színházak színpadain,hanem megannyi jónevű színház ésszínész, rendező és csoport óhajt jelenlenni a rangosnak számító kavalkádon.A menedzserek, tehetségkutató producerek,sikerprodukcióra vadászó színháztulajdonosok,televíziósok persze szorgalmasanlátogatják a Fringeprogramokat;s a szereplők túlnyomórésze - az ismertek kivételével - végül isannak reményében zarándokol ide, hogyinnen, éppen innen röpíti őket szárnyra avilág-hír. Turné, televíziós fellépésvárhatja őket - ha tehetségük mellészerencséjük is akad. Szemük. előttpéldaként a néhány ismert csoport, anosztalgiázni, népszerűséget learatnivisszatért - s egykor éppen innen indult -együttes példája lebeg.Éppen ezért a propagandára senki se msajnálja a pénzt. Nem is teheti, hiszenelsősorban közönségre van szüksége;nincs gyorsabb és hatásosabb propagandaa teltháznál. Még mielőtt a napi negyvenötvenszínibírálatot tartalmazó helyi lapmegjelenik, mindenki tudja: hol esetttegnap szenzáció. A résztvevők tehát -amikor épp nincs előadásuk szorgalmasanróják az utcákat, és szórólapokatnyomnak a járókelők kezébe; be-besétálnakmás - „befutott " színházak zsúfoltelőcsarnokába; trükkökkel, új fogásokkaligyekeznek magukra terelni afigyelmet fellépni a sikerhez vezetőlépcső első fokára.Talán ez is közrejátszott abban, hogy azújságíró különösen a külföldi - szívesenlátott vendég volt mindenütt. Nemlehetett olyan nehéz jegyet szerezni, hogynekünk egyébként minden igazolvány,karton nélkül ne sikerült volnaegészen simán. S nemcsak az induló,publicitásra vágyó amatőr együttesekesetében (akiknek egyébként ugyan mifélepublicitást jelenthet egy magyar újság?),hanem a keresettek, híresek-nevesekesetében is. Mindenki természetesen vettetudomásul, hogy a kritikának,kritikusoknak dolga (s nem kegye avagyszeszélye) megnézni az adott elő-adást.Mindenhová bejutottunk tehát, amitmeg akartunk nézni. Egyetlen - de áthághatatlan- korlátnak az idő bizonyult; anaponta kiadott lepedőnyi terjedelmű,apróbetűs (és pontos!) programnak csak atöredékére jutottunk el; s mivel a Fringeprodukciókesetében néhány ki-vételtőleltekintve sem a névre, sem a címre nemhízhattuk magunkat, az ötlet-szerűválasztásokba sok silány, említés-re nemméltó előadás is becsúszott. Primitív,rossz műkedvelő szinten össze-tákoltfeminista propagandától kezdve demagógpolitizálásig sok minden.A hivatalos fesztivál egyik reprezentatíveseménye volt Sír David Lindsay háromrend szatírája című verses moralitásjátékánakbemutatója, a város egyiklegimpozánsabb épületében, hatalmasnézőtér előtt.A tizenhatodik században született műa skót nemzeti irodalom egyik büszkesége;s az előadás külön érdekessége,hogy - 1948 óta először -- eredeti nyelvenadták elő. Ez ugyan még a bennszülötteknekis okozott némi nehézségeta megértésben, de kétségtelenül fokoztaa nemzeti büszkeséget..A moralitásjátékban a kor- és stilushűképekben, a több mint másfél órásexpozícióban főleg a látványosságrakoncentráltak ' az alkotók; a több mintnégy évszázaddal ezelőtti nyíltság, szókimondásmára kétségtelen történeti értékkészelídült. A rendező Tom Flemingfőként a Skót Színházi Társaságbólválogatta a közreműködőket, akik láthatólendülettel, a közönség forrótetszésnyilv á nításaitól kísérve tettekeleget. bonyolult (énekes-táncos-prózai)fel-adatuknak..A hivatalos program másik középpontirésze egy Beckett-sorozat volt.Főképp Beckett rövidebb színpadi műveitadták elő: az Ohio Impromtut, aKatasztrófát, a Monológtöredéket, az Akkort,az Elejélől a végéig címűt, Az előadásokkalés vetítésekkel kibővített programsorozatlegtöbb produkcióját AlanSchneider rendezte, akit egyébként Londonban,egy újabb Beckett-rendezés köz- .ben ért a tragikus kimenetelű baleset. Aző nevéhez fűződik az összes Edinburghbanis bemutatott színházi elő-adás- az egyetlen Monológtöredék kivé-telével,amelynek rendezője is, előadója is az aDavid Warrilow, akinek a dara-botBeckett írta.Schneider rendezte a Filmet is, amelybenBuster Keaton, s a Godot-ra várvacímü műből ;készült filmet is, amelybenZero Mostel volt a főszereplő.A „Beckett-session " előadója a NewYork-i Harold Clurman Színház volt; s anem túl nagy létszámú, ám annál lelkesebb,visszatérő közönség „tiszta " , aszerző írott színpadi instrukcióit maradéktalanulérvényesítő Beckett-interpretációkatláthatott.A végletes kísérletek, megannyi avantgardetörekvés közepette békésen és nagysikerrel játszották John Murrel Sarah avagya lan g uszta sikolya című nálunk az elmúltévadban bemutatott két-személyesdarabot. Az előadást az a tény tette azedinburgh-i fesztivál első heténekszenzációjává, hogy rendezője GeorgesWilson volt; ő játszotta Pitou, a titkárszerepét is. míg Sarah Bernhardt-tDelphine Seyrig alakította. A két kiválószínész egyetlen lendülettel, mégis visszafogottan,érzelgősség nélkül játszottavégig a nagy drámai feszültségről itt semtanúskodó darabot; legalább a színészijátékon volt mit figyelni, az biztos .. .

Delphine Seyrig és Georges Wilson a Sarah avagy a languszta sikolya című előadásban (Alex Wilson felvétele)A szeminárium tagjai számára a nyitány,érkezésünk napján az úgynevezettFringe-vasárnap volt; amolyan szabad-tériszínházi kavalkád egy hatalmas, Városliget-méretűparkban. Számos együttesazért volt itt jelen, hogy nézőket toborozzonleendő előadásaira; mások éppenazért, mert - nem lévén bérelt színházuk- csak itt léphettek a közönség elé.Hol itt, hol ott szólalt meg vagy egykolomp vagy egy harsona; hol itt, hol ottformált engedelmesen tágas kört azalkalmi nézősereg, és elkezdődött aprodukció, rendszerint rövidebb számok,sok pantomim, több kabarérészlet, néhányakrobatacsoport, néhány bűvész. Ésrengeteg muzsikus, ki komoly felszereléssel,erősítővel, mások egy szálgitárral.A rendezvény hangulata sodró, magávalragadóvolt. Nem elsősorban művésziélmény, de a több tízezer ember nem isezt kereste azon a vasárnap délután aHolyrood Parkban.*Talán csak az én - természetesen esetleges-- választásomnak köszönhető a látszat: apolitikai kabaré, társadalmi kabaréintenzíven volt jelen Edinburghban.Igaz, az általam látott együttesekközül épp azok voltak egyértelműen+ jók,amelyek ebben a műfajban tevékenykedtek;s igaz az is, hogy ez a társadalmikabaré egy kicsit különbözik attól,amit itthon - például a MikroszkópSzínpadon láthat a közönség.Tartalmát tekintve például bizonyosansekélyesebb. A monológok, jelenetek,magánszámok jobbára külsőségekettűznek pellengérre, hétköznapi, felszínesvisszásságokon ironizálnak, vagy épp egyhagyományosan kerekre írt novellaszerűségetadnak elő, amely egy magánéletbőlvett helyzet fonákságára épül.Az ilyen típusú együttesek közül is kiemelkedett- előző években szerzettnépszerűsége folytán is - a Hall TruckTheatre Company, akiknek Kidobólegények(The Bouncers) című produkciója méltánaratott fergeteges sikert.A kidobólegények öten vannak, s egydiszkó ajtajában állva beszélgetnek elsősorbana diszkó közönségéről, saját életükről;korosztályuk magánügyeiről. Azintenzív amerikai hatást mutató előadástempója fergeteges, az öt színész pedigegyformán kitűnő: énekelnek, táncol-nak,s emellett színes, megannyi parodisztikusképességről tanúskodó előadók is. Amitmondtak, jobbára közhely; ahogyan csinálták - ez a típusú színjátszásegyelőre nemigen honos nálunk. A rögtönzéslátszatát keltő, ám ugyanakkortökéletesen kidolgozott váltások, a laza,folyamatos és hatásos színpadi jelenlétarra utal: a szakmai profizmus ennek atársaságnak az első számú jellemzője.Hasonló jellegű és színvonalában ishozzájuk mérhető volt a Joeys nevűegyüttes produkciója, melynek önálló címenem is volt, csak a társulat nevévelhirdették mindenütt. Három színész és egy- színészként sem utolsó - zongoristaváltották egymást a színpadon, holegyenként, hol többen; jeleneteket, történeteketadtak elő a katonaságról, barátaikról,önmagukról. Ismét csak nemigendicsérhető az írói munka - ha voltegyáltalán ---, de annál inkább a sokoldalúságés a magas színvonal, amelyrőlmindannyian tanúbizonyságot tettek.Tulajdonképpen sajnálatos, hogy a színjátszáshagyományos útjain járó együttesekjobbára közepes színvonalú és éppenezért meglehetősen érdektelen előadásokkalálltak elő. A megannyi kísérlet,új törekvés közepette a realisztikus - vagyahhoz közelítő - stílus ezen a

fesztiválon nem a színjátszásban nemzetközilegis elfoglalt helyén, hanem mindenbizonnyal alatta szerepelt.Hiába volt első bemutatója idején máigzajos bukás például Synge darabja, aNyugati világ bajnoka; a századforduló tájánmerésznek ható népi ábrázolásmód, nyelviszabadosság mára önmagában erőtlentörténeti motívum. A korrekt interpretációntúl pedig nemigen jutott az az előadás sem,amit itt láthattam.A Black Theatre Co- perative nevű - éspersze csak feketékből álló társulat öt évealakult, éppen azzal a céllal, hogy állandómunkalehetőséget adjon a feketeszínészeknek, s ezzel együtt megőrizze(netán megteremtse?) a fekete színjátszásspeciális vonásait Angliában.Darabjuk (Edgar White műve, címe:Redemption Song, magyarul talánMegváltásének lehetne, de jelentéstartalmátbővíti, hogy a színhelyül szolgáló falucskátnevezik Redemptionnek) helyszíneegzotikus, ősi fekete falu, amelybehazatér a civilizációtól megcsömörlöttfiatalember, hogy nagyanyjától örököltbirtokán gazdálkodjon. A birtokot azonbanrészeges apja eladta, árát elitta, s avisszaszerzésért folytatott harcba előbblelkileg, majd fizikailag pusztul bele avégső illúzióitól is megfosztott főhős.Holtteste felett aztán békejobbot nyújtanakegymásnak az ellenfelek .. .Szenvedélyes, túlfűtött színpadi érzelmek,a konfliktus - nézők számára is érzékelhető- mértékén, jelentőségén felüli,ettől némiképp motiválatlannak látszóelhatározások, fordulatok, tisztességes,noha szegényes formai megvalósítás - ezjellemezte a Black Theatre Cooperativeelőadását.Cocteau monológja - A emberi hang (TheI luman Voice) szenzációnak számított aFringe-programban. Elsősorban az előadószemélye miatt: ugyanis Susannah York, análunk is közismert színésznő játszotta amonodráma felé közelítő darabot, sőt asaját fordításában tette mindezt.A klasszikus panelekből építkező Azemberi hang nemcsak a hírveréshez képest:abszolút értelemben okozott hatalmascsalódást. Egy telefonbeszélgetés egyikfelét halljuk, s egyik résztvevőjét látjuk.Aki szemmel láthatóan lelki és fizikai erejevégén próbálja meg kapcsolatukmegjavítására rávenni a vonal másik végéninkább csak hallgató - feltehetően - férfit.Hétköznapi semmiségekről éslétfontosságú elhatározásokról egyformasúllyal és egyforma gesztusrendszerrelkiegészítve - könnyek, kiabálások,összeomlások - esik szó. A nézőnek ötperc elég ahhoz, hogy úgy érezze: akaratánkívül egy magánbeszélgetés tanújalett, s a csak két emberre tartozó intimitásokhallatán egyre kényelmetlenebbülérzi magát. E magánszférából egyet-lenpillanatra sem képes színházi élménnvéválni a produkció - a fiatal, s másalakításaiból tehetségesnek megismertszínésznő megannyi civil erőfeszítéseellenére sem.A Fringe-fesztivál egyik középpontihelye a tradicionálisan magas színvonalúprogrammal jelentkező Traverse Szín-ház.Állandó tömeg, nagy érdeklődés kísériminden előadását - itt mutatták beegyébként a fentebbi Susannah Yorkprodukciót.A Traverse saját társulata adta előMartyn Hobbs A gép története (The Historvof the Machine) című drámáját, PeterLichtenfels rendezésében. A drámaíró egyskót fiatalember, akinek ez az elsőszínpadi műve, s a szórólap szerintilegfontosabb információ róla, hogy egyhíres krikettjátékos, bizonyos Sir jackHobbs unokája.Maga a mű egyébként érzelmes-érzelgőstörténet egy tudósról, aki egy gép-embertalkot; majd a konfliktusról, ami az alkotásörömteli állapota és tökéletes,ám lélektelen produktuma között feszül. Atizennyolcadik legjobb esetben is koratizenkilencedik századi modorban írotttörténet elsősorban alapos irodalomtörténetiés színitörténeti felkészültségrőlárulkodik, utalásokkal, áthallásokkalteli fordulataiban. Gyakorlatilagmajdnem hiába a sokszor élvezetesszínészi játék mindkét főszereplő, a tudóstjátszó Stephen MacDonald és a gépembertlenyűgöző technikai szinten alakítóDikran Tulaine emlékezeteset tudottnyújtani -, a történet ódivatú, s manapság -a számítógépek idejénmeglehetősen érdektelen maradt.A Fringe-fesztivál másik „divatos " hely--színe a Richard Demarco Színház volt.Több előadást láttunk itt; a város egymásik pontján egy ugyanilyen nevűérdekes és ötletes - kiállításra bukkantunk;s miután együtt és külön-külön is törtük afejünket azon, ki is lehet RichardDemarco, az utolsó napok egyikénsajtótájékoztatót rendezett számunkra.Richard Demarco amolyan régi vágásúmecénásnak, a kultúra megszállottüzletemberének látszott, s tagadhatatlanulheves érzelmű skót lokálpatrióta, akipersze - mint neve is mutatja - olasz.Stephen Persaud és Victor Romero Evans a Black Theatre Co-operative Megváltásének című produkc ió j ába n( Ray Abbot t fel vé tele)

Egész évét a megfelelő produkciók kereséséveltölti, hogy azután a fesztiválhárom hete alatt napi hat-nyolc színháziprodukciót tárhasson közönsége elé.(Nyilván nem ebből él - de erről nem esettszó.) Alapítványok, támogatók utánszaladgál, hogy akár anyagi segítséggel isrésztvevőket toborozzon csöppnyiszínházába, ahol - az előadások mellett -egész nap intenzív klubélet zajlik.S mellesleg: itt láttam a fesztiválprodukciókközül a legjobb előadást is. EgyWin Wells nevű író Gertrude Stein és akivele van (Gertrude Stein and a Companion)című kétszemélyes darabját (a címnek eznem szó szerinti, inkább értelemszerűfordítása); két ragyogó színész-nő játszottaa két szerepet.A darab Gertrude Steinről és társalkodónőjéről,barátnőjéről, Alice B. Toklasrőlszól. Időbontásos szerkezetben,évtizedeket előre-hátra ugorva mutatja he akét nő kapcsolatán keresztül GertrudeStein egyedülállóan jellegzetes világát,amelyben a később világhíressé vált írókés képzőművészek egész sora voltotthonos. A barátnő visszaemlékezéseibőlrajzolódik ki az örökké hon-vággyal teli,valójában hazátlanul élő írónő gyötrőerőfeszítésekből született életműve. Adráma nyelvezete hűsége-sen és éppencsak egy csipetnyit ironizálva adja visszaGertrude Stein írásai-nak jellegzetesfordulatait. Érzelgősségtől mentesenábrázolja a két nő egymás iránti vonzalmáts az egymás életében be-töltött,nélkülözhetetlen támaszszerepét.jónak látszott az előadás alapján a mű is- mindenképpen kiváló lehetőség két jószínésznőnek. Itt pedig két nagyon jó,egymással egyenrangú színész-egyéniségvolt a színpadon: az Edinburghban márközismert, népszerű Miriam Margolyes ésa szerephez beugrás útján jutott - NatashaMorgan.*A gáttalanul áradó élményözönbengyorsan fakultak a rossz, lényegtelen előadásokemlékei. Legerősebben pedigvendéglátóink és a szervezők szeretet-telisegítőkészségét s a pillanatra sem szűnőfesztiválhangulatot őrzi az emlékezet. Megazt az augusztus huszonvalahányadikánrendezett hatalmas tűzijátékot Edinburgh„budai " oldalán, a Vár felett, amelyenpiros-fehér-zöld petárdák robbantakBerlioz Magyar indulójának kíséretében ..RADACSY LÁSZLÓA bolgár drámaés színház VII.fesztiváljaLehet-e a művészetben versenyezni?Ezzel a kérdéssel ültem be a szófiai IvanVazov Nemzeti Színházba. A bolgárdráma és színház fesztiválja befejezőszakaszának első előadására.Az ország harmincöt színháza két-kételőadással nevezhetett. A hét zónábanlezajlott első szakasz után a legjobbak aszófiai befejező szakaszba kerültek,amelynek végén nyolcféle szakmai díjatosztottak ki.Egy-egy fesztivál a legutolsó négy-öt évdrámaterméséből ad ízelítőt. Ez alkalommalbőséges választék állt a színházakrendelkezésére, hiszen a szocialistaforradalom 40. évfordulóját a legtöbb íróúj darabbal köszöntötte.A legismertebbek - Jordan Radicskov,Sztaniszlav Sztratiev, Koljo Georgiev,Nikola Ruszev - művei további útkeresésrőltanúskodnak. Mellettük néhány újszerző is színpadra került fiatalos lendületetés frisseséget hozva. Több művészúj arcát mutatta be: Margarit Minkova bolgár régmúlt után most mai témátdolgozott fel, míg Georgi Danailov amából a századelő történelme feléfordította figyelmét.Ha végignézzük a műveket, alapvetőenkét fő témát különíthetünk el.Sok műben közös az, hogy az írók azévforduló tiszteletére a forradalmár és aszocialista hős elemzését tekintikelsőrendűnek.Sztaniszlav Sztratiev a Teatar címűfolyóirat 1984/1. számában így vélekedik:„Függetlenül attól, hogy dramaturgiánkmind itthon, mind külföldön reális,jelentős és örömteli sikereket ér el, állmég előtte megoldatlan feladat, el nem értcél. Ez pedig a mai témák világosabb ésteljesebb kidolgozása és a pozitív hőskategorikus, művészi, meggyőző jelenlétea színpadon. És nemcsak a jelenléte, mertegyes művekben most is jelen van, hanema harc. Cselekvés. Összeütközés,amelyben megmutathatja minden újvonását, melyeket a szocialista életformasugallt neki, érvényesítheti sajátgondolkodásmódját ..."E törekvés azonban gyakran oda vezet,hogy az írók figyelme egy-egy alakmegformálására összpontosul, míg a dramaturgiaiszempontok háttérbe szorul-nak.A hősök sokszor sematikusak; általánostörekvés az, hogy egy tökéletes, hibátlanembert mutassanak be. Ez alól ezúttal csakGeorgi Danailov volt kivé-tel, aki egyike alegjobb mai bolgár drámaíróknak.Dramaturgiájában új gondolkodás-módjelenik meg: a jellemek részrehajlásnélküli, tudományos igényű ábrázolása,több oldalról közelítve meg őket.Legújabb darabja, a Szolunszkites z a z akljatnici (Szaloniki összeesküvők)4 legjobb példa erre.A századunk első éveiben játszódótörténet alapja valóság - egyik részt-vevőjeemlékirataiban ír róla. Bulgária márszabad, Macedónia azonban még törökrabságban szenved. Négy tehetségesfiatalember azt a célt tűzi maga elé, hogymerényletekkel meggyőzzék a nyugatihatalmakat, a török állam nem képesszavatolni kereskedelmük biztonságát, ésígy akarják rákényszeríteni őket abeavatkozásra. Hogy bebizonyítsák: hősökés nem kalandorok, aminek a törökökpróbálják beállítani őket, elhatározzák, asikeres akció után meghalnak. „Aki készmások életét kioltani, késznek kell lenniemeghalni is " - vélik. És még egy nyomosokuk van: ez az egyetlen mód, hogy atörök állam ne indíthasson pert, soha nederüljön ki, kik követték el arobbantásokat.Az előkészület éveket vesz igénybe, ezalatt egy föld alatti folyosót ásnak. Étel,levegő nélkül, méterről méterre haladnakelőre a gyertya gyenge fénye mellett.Éjszaka a fáradtságtól aludni sem tudnak.Emberfeletti erővel készítik elő ... halálukat.Az akció politikai jelentősége elenyésző.A mondanivaló lényege: erkölcsi háttere:ritkán látott a világ nagyobb hőstettet,tisztább önfeláldozást.A fesztiválon a szliveni színház egy igensötét tónusú előadást produkált, kitűnőszínészi alakításokkal. Az előadásrendezője a huszonhét éves Plamen Markov,aki tavaly Örkény István Tótékjánakszínreviteléért az év legjobb rendezésénekdíját kapta.Nikolaj Hajtov elsősorban prózaíró,novelláiban a bolgár - főleg a rodopei -falvak életét írja le. A fesztivál soránPraznikat (Az ünnep) című regényadaptációjátöt színház is bemutatta, és kételőadás bekerült a befejező szakaszba.A történet egyszerű: május van, azemberek a cseresznyéskert virágbabo-

ulását ünneplik. Közben megemlékeznekarról, aki ezt a kertet létrehozta, de egybaleset folytán már nem gyönyörködhetbenne. Az emberek elbeszéléséből tudjukmeg, hogy Markov megszállottan szerettea faluját, és nem tudta elviselni, hogysokan -- akár csalással iscsak saját előmenetelüket egyengetik.Sógora. számára például a falu ugródeszkaegy jó városi pozíció megszerzéséhez.Leleplezve a visszaéléseket, sok ellenségetszerez magának. Végül győz a gáncsoskodókellen, s a cseresznyéskert megvalósul.A két: szálon futó cselekmény (az ünnepés a múlt) egyetlen célja, hogy bemutassaAlekszandar Markovot, a da-rabfőhősét, akiben egyesül mindaz a tulajdonság,ami a szocialista hős típusátjellemzi. A dramatizálás nem sikerültigazán, a színpadi változat is inkábbepikus, drámai feszültség nélkül. Míg aszófiai Nemzeti Színház előadása jólsikerült, főként Velko Kancsi (AlekszandarMarkov) kiemelkedő játékának köszönhetően,a sumeni produkció nem sikerült.Egyetlen színész nem akadt, akimeggyőzőerővel játszotta volna szerepét.;A másik témakör általánosabb síkonmozog, filozófiája főként az általánosemberi értékekre és hibákra összpontosul.E művek dramaturgiája sokkal jobb. Atörténetek változatosabbak, és a szereplők, a problémák sokkal közelebbállnak hozzánk, hisz napról napra szembekerülünkvelük. Ugyanakkor a hősöknem oszlanak egyértelműen pozitív ésnegatív pólusra, jellemük sokkalmetaforikusabb. Legjobb példa erreSztaniszlav Sztratiev Autóbusza, melybenbevallottan nem jellemek, hanem jellemtípusokutaznak.A fesztiválon ennek a darabnak aperniki előadása volt az egyik legnagyobbmeglepetés és - legalábbis számomra - alegszebb élmény. Az anyag nem könnyű,Sztratiev művei általában csak aszínpadon, értő kezek munkája soránválnak valóban drámává. A színház fiatalrendezője, Zdravko Mitkov, ezt azátalakulást maradéktalanul véghez tudtavinni. Koncepciójában az első pillanatbanegy könnyed, komikus helyzettel találjukszemben magunkat. Miközben azonban abusz halad ismeretlen célja felé, a képegyre sötétebb, s a komikus helyzetekmögött feltárul az egyre komolyabb ésegyre kritikusabb háttér. Mikor a Virtuózkijön a sofőrtől, a néző nem tud-ja, sírjonevagy nevessen, mikor pedig hamarosan a Szerelmes lány megy beés jön ki, már eszünkbe se jut nevetni. Eza most már egyértelműen tragikus jeleneta darab igazi drámai csúcspontja. A\ többmint egy órán át csak asszisztáló lányfőszereplővé lép elő, erkölcsileg messzekiemelkedik társai közül. Mitkov adarabban rendkívüli mélységeket tár fel,igaz, ebben kitűnő színészekretámaszkodhatott. Ötletes volt a díszletmegoldása is. A debreceni színház előadásábanugyanis a buszt hátulról mutatták.Igy a színészek rendkívül szűkhelyre. szorultak, hiszen a busz csak aszínpad körülbelül harmadát foglalta el,míg a tér nagyobb része teljesen kimaradta játékból. Mivel pedig ma a buszban azülőhelyek nagyrészt előrenéznek, aszínészeknek igen természetellenes pózokatkellett felvenniök, hogy ne járszszanakvégig háttal a nézővérnek. A pernikiekoldalról mutatják a buszt, s az ígykialakult játéktér bőven elég mind-arra,amit ez a mozgalmas darab igényel.Sztratiev legújabb darabját, aMakszimalisztatot (Maximalista) aburgaszi szín-ház mutatta be, GriskaOsztrovszki ki-váló művész, a szófiaiSzínművészeti Főiskola tanárarendezésében.\ mű kiindulópontja egy ifjú házas-párés egy Ruhásszekrény együttélésé-nekkonfliktusa. E hármas legutolsó tagjaugyanolyan teljes jogú szereplő, mintmásik két társa. Emberi bűnöket éstársadalmi viszonyokat jelenít meg,melyek ellen a főszereplő Szlavcso azegyetlen, aki kész felvenni a harcot,Hagyományos jellemfejlődést csakSzlavcsónál és negatív irányba -- feleségénél,Vanyánál találunk. Az asszonyfokozatosan elfogadja a Ruhásszekrényáltal diktált körülményeket. A darabszerint a Ruhásszekrény emberré változik,Osztrcvszki rendezésében ez nem történikmeg, reális alak helyett metaforával él, ésez igen szerencsés megoldás.A fiatal színészek játéka kellemes élménytnyújtott, Violeta Djulgerova -Vanya megszemélyesítője - megérdemeltenkapott első díjat színészi játékáért.Sztratievnek két lelke van: egy költői ésegy szatirikus; prózájában az előbbi,dramaturgiájában az utóbbi van túlsúlyban.Forradalmasította a múlt századiklasszikusok példáját követő bolgár komédiaírást,.Egy paradox ötletből indul ki,majd ennek alapján bontja ki a témát, soknehézséget okozva a rendezők-nek.Beckett és lonesco kissé laboratorikus, kizárólag metaforákra, asszociációkraépülő abszurdjával szemben Sztratievinkább a kelet-európai talán leginkábbabszurd realizmusnak nevezhetőszínház képviselője, Mrozekhez, Vampilovhoz,Örkényhez áll közel. Darabjaibanaz elidegenedés, eltárgyiasulásnem kész tényként jelenik meg, hanemmint valami veszély, amely ellen fel kellvenni a harcot. Ilyen lvan Antonov harcaa Docenssel (Rámai fürdő), illetve aHivatallal (Velúrzakó), és így küzdSzlavcso a Ruhásszekrénnyel(Maximalista).Sztratiev igazi mai író: művei arrólbeszélnek, ami korunkban és társadalmirendünkben a legidőszerűbb probléma.Jordan Radicskov szintén ismert márnálunk. Több darabját (Zűrzavar, Január,Repülési kísérlet) váltakozó sikerrelmutatták be' a magyar színházak.\ fesztiválon a Januárt Radicskov„földijei " , a. mihajlovgradi színház társulataadta elő. Emlékszem még a kétévvel ezelőtti szófiai előadásra, ahol KrikorAzarjan egy sötét, sejtelmes világotmutatott be. Az ember megremegett,mikor nagy nyikorgással nyílt az ajtó, ésludvércek közlekedtek mindenfelé.Most Petar Alekszandrov megoldásateljesen más. Életvidám, nem hiányoznaka komikus élemek sem, és maradéktalanulélvezhetjük a színészek jókedvű,felszabadult játékát. Ebben az előadásbana ludvércek sem sejtelmesek, megjelenésükteljesen természetes.A két előadás között nem lehet értékrendetfelállítani. Radicskov legnagyobbérdeme éppen az, hogy művei igenszéles skálán értelmezhetők.Legújabb darabját, a Kosnicit (Kosa-rak)a kitűnő russzei színház előadásábanláttuk. 'Ez az egyetlen vidéki társulat,amely mindkét előadásával bejutott abefejező szakaszba. A darab főtémája azember élete, felgyülemlett történelmitapasztalata. Az író részben vígjátéki,részben filozofikusan költői formábantárja elénk az ember és a nagy folyó - azemberi élet„ az idő, a múlt és a jövőSzimbólumának kölcsönhatását.Radicskov, hűen önmagához, tréfásankétértelmű és kihívó. De ez a darabvitathatatlan szellemi értékei ellenére seméri cl az író eddigi műveinek színvonalát.Margarit Minkov eddig történelmi témákatdolgozott fel. Legújabb művé-nek,a Golemijat rodnak a cselekménye majátszódik. Ezt a darabot az országbanelőször a Sztara Zagora-i színház

mutatta be a Kulturális Bizottság színháziosztálya vezetőjének, Dimitar Sztojanovnakrendezésében, és ezt az előadástláttuk a fesztivál befejező szakaszábanis.Az író művét színműnek nevezi, nem adszűkebb műfaji behatárolást. Nehéz islenne. Ha a szövegből és a jól fel-építettdialógusból indulunk ki, amit látunk,leginkább vígjáték. Ha azonban sikerülelmerülnünk a komolytalannak tűnőnyelvi fordulatokban, igen komolymondanivalót fedezünk fel, és megérezzük,a darab valójában szomorú. UgyanakkorMinkov tanújelét adja, hogy nemidegen tőle a folklór, a mese, a mítoszsem.Lazar a falu legbefolyásosabb embere.Mindenütt vannak kapcsolatai. Még az ishatalmában áll, hogy leállítsa a buszt,amely a villája előtt elhaladva zavarja őt.Pedig a megállóban többen is vár-nakfalubeli parasztok. Ellentétüket növeli azis, hogy Lazar igen lenézően viselkedikvelük. A háború alatt ezen a helyen haltmeg egy falubeli partizán, vélhetőlegLazar gondatlansága miatt. Ot islelkiismeret-furdalás gyötri, éjszaka nemtud aludni. Egyszerre megjelenik Cveta,aki még abban az időben nyomtalanuleltűnt, és a nép úgy tartja, hogytündérként él a hegyekben, és gyógyfüvekkelgyógyítja a rászorulókat. Az elmúltévek semmilyen nyomot nem hagytakrajta, ugyanolyan fiatal, mint volt.Visszaemlékezve a háborús időkre, kideríti,hogy Lazar nem hibás, nem segíthetettvolna a partizánon. Az emberekmost már megjavítanák Lazar udvaránakkerítését, amit dühükben romboltak le, dea gazda nem tartja szükségesnek.Dimitar Sztojanov abból indul ki, hogya darab fő mondanivalója az elidegenedés.Az ember anyagi jólétét egyrésztüdvözölnünk kell, másrészt viszont, haennek megszerzése az élet legfőbb céljáváválik, elítélendő, mert lelki elzülléshezvezet. Ezt érzi meg Lazar lánya, akiférjével együtt elköltözik apjától, mertlátja, hogy ez az élet személyiségük rovásáramegy.Lazar villája gyönyörű szép, de a kerítésemegbontja az emberek egymás köztikapcsolatának harmóniáját, és a bennelakók nem boldogok. Hiszen lehet, hogyvalakinek még többje van! Hiszenelvehetik tőlük azt, amit az életben sikerültmegkaparintaniok! Ez a darab azemberek közötti elveszett jóságról szól. Atörténelem kitörülhetetlenül bevésődötta bolgár nép tudatába. Az egésznép egy testvérekből álló nagy család.Ezért maradhatott meg ötszáz év törökrabság után is bolgárnak és nép-nek. Ezt acsaládot, ezt az egységet fél-ti MargaritMinkov, ezt a családot gyógyítja fűveivelCveta, a mű legallegorikusabb figurája,őket tartja védőszárnyai alatt az örök anya,Petra anyó.A június 22-i előadáson Margarit Minkoveddigi kiemelkedően legjobb darab-játláttuk.Nagy érdeklődést váltott ki egy újság-íródarabja.Kalin Donkov költőnek indult. Egynapon új kötetet készült összeállítani,mikor valaki felhívta telefonon, és elmondottegy szörnyű történetet. Megírta. Majdjöttek a történetek egymás után, és 1979-ben megjelent a Csaszten szlucsaj (Sajátoseset) című riportgyűjtemény, amelynekegyik legmegrázóbb esetét dolgozta átszínpadra az író Predposzledno szbogom(Utolsó előtti búcsú) címen.A történet talán banálisnak hatna, hanem tudnánk, hogy valóban megtörténtesetről van szó.Trajanovék és Rajkovék szomszédok ésjó barátok. Trajanovék élete példa lehetne.Pénzük nem sok, mégis sokkal pezsgőbb,vidámabb életet élnek, mint barátaik. És ittkezdődik minden. Szonya Rajkova nembírja ezt elviselni. Mikor a szomszédokelmennek és - mint eddig mindig - beadjákneki lakásuk kulcsát, az asszony átmegyhozzájuk. Eleinte csak egy-egy szappantlop, fogkrémet, kölnit, később kis, majdlegvégül nagyobb összegű pénzeket. Nemmintha szüksége lenne rá, nem is költi el,félre-teszi. És célhoz ér. A házastársakbanfelébred a gyanú, hogy a másik szeretőttart, és arra költi az eltűnt pénzt. Felmerülmég a válás gondolata is. Mire mindenrefény derül, Elka Trajanova már k6:-házbakerül az átélt viszontagságok következtében.Szent a béke a házastársakközött, de lelkiismeret-furdalásuk van.Mindenkinek, Szonyát kivéve.A színpadi változat önálló jelenetekbőláll, a Mesélő hallgatja a történetszereplőinek elbeszélését, amelyek egymástkiegészítve ismertetik meg velünk azeseményeket. A Mesélő időnként líraikitérőket tesz, mintegy feldolgozza ahallottakat, és néhány alapvető emberiértéket és bűnt vizsgál. A filozofikusságnem hiányzik a szereplőkből sem.Az író célja, hogy felhívja figyelmünketazokra a kis árulásokra, amelyekkel szintenaponta különböző formában találkozunk. Szükségét érzi, hogy szembehelyezkedjéka rosszal, a mindennaposrutinnal, a bennünk rejlő hibákkal. Nincsjogunk nem észrevenni ezt a rosszat.Trifon Trajanov ilyen szavakkal teszszemrehányást a Mesélőnek és talán nekünkis: „... Te magad nem vagy felelős?Nem azok közül vagy, akik nem ismerik ela szerencsétlenséget, ha azjelentéktelenebb, mint az atombomba?Nem azok közül vagy, akik nem látják akatasztrófát, ha az csendesebb, mintHirosima? Nem vagy-e bűnös ahallgatásban, mely körülöleli az egy-, két-,háromszemélyes Hirosimákat? Mert mi akülönbség, hogy Elka egy atom-felhőbenhal-e meg vagy a pantaleevó, kórházban?Mi a különbség számomrai az ő szám ára,mi a különbség, mondd ?"A várnai színház előadása nagyon érdekes,megrázó volt. Szimeon Dimitrovrendezése megvalósította mindazt, amiebből a műből megvalósítható. Ez azanyag azonban nem színpadra való,monológokból áll, és minden „szín-házilátvány " erőltetett benne. Ugyan-ebben aformában az ideális megvalósításra a rádiónyújtana lehetőséget.Befejezésül hadd szóljak két olyan darabról,amelyek ugyan nem kerültek be abefejező szakaszba, mégis említés-reméltók.Valentin Plamenov a bolgár olvasók előttprózaíróként ismert. A szófiai IfjúságiSzínház mutatta be első drámai művét,melynek címe: I utre ste szi hubara ! (Holnap is szép leszel).A darab története ma játszódik. Fiatalszereplői : Tanya, Eli, Radoszlav, Kirilvitatko znak, szenvednek, szeret-nek, seközben feltárják előttünk vágyaikat,gondolataikat. Egyhangú és unalmas-e azélet? Jelentéktelen apróságokkal mennyiretehető jobbá, érdekesebbé? Eti fiatal, széplány. De elég-e a szépség ahhoz, hogyboldog legyen? És mi a boldogság?,,Áldott legyen a boldogság mindenpillanata " - mondja az Öreg. De miért éppez az idős ember nem érzi a közönyt, azértelmetlenséget, reménytelenséget?A sok felvetett kérdésre a mű során nemkapunk egyértelmű választ. Az író csaknémi segítséget ad, hogy mi magunkfeleljünk rájuk.Plamenov művészi ereje a prózaírókönnyed egyszerűségében rejlik. A cselekménygyorsan, könnyedén halad, akár

a filmszalagon. Hősei reálisak, nem kitaláltak.Eleinte úgy érezhetjük, hogy ahelyzetek, amelyekbe kerülnek, mesterkélten erőltetettek, de ez az érzés azonnalmegszűnik, ha sikerül rátapintanunk aszerzői koncepciót-a. Ez pedig annyi,hogy a hőst választás elé vagy másstressz-helyzetbe állítja, ahol annak át kellértékelnie eddigi életét; az így kialakultellentétes állapotokon keresztül jut el azember legbensőbb lényegéhez. Hiszenezek a szélsőséges állapotok viszik elő-reaz életet. Plamenov nem közvetlenül éleziki az ellentmondásokat, hanem arra apillanatra összpontosítja figyelmét,amikor ezek a legelemibb erővel kitörnek.Valeri Petrov az idősebb költőnemzedékheztartozik. 1936 óta publikál verseket,Enyhe ősz címen 1982-ben magyarulis megjelent egy válogatás költeményeiből.A hatvanas évek elejétől érdeklődése adráma felé forduL Nem formamű-vész,drámát is a lírikus érzékenységével ír,műveiben egy-egy gondolatot gyakranversben mond el.A rózsák tánca című darabja nem ért elsikert Magyarországon. Ennek okaalighanem az, hogy a petrovi formavilágszámunkra idegen. Másik darabját(Szerelmem, színház!) a Békés megyeiJókai Színház mutatta he 1983 elején.En most Petrov másik arcát szeretnémbemutatni, amely nálunk teljességgelismeretlen. Sok művet szentel a gyerekeknek,négy darabja állandó része aBábszínház repertoárjának, s némelyikközülük a drámai színpadra is eljutott.Ilyen a Vlunnata s z t aj a (holdfényesszobában) című darab, amely az év egyiklegnagyobb színházi szenzációja lett.Szerkezete talán leginkább a Diótörőrehasonlít.Üres, sötét szoba. Este van. A tízévesRoszicának zongorán kellene gyakorolnia,de elege van, inkább üti és rugdossa azöreg hangszert. Egyszer csak előlép egyFurcsa emberke és négy holdsugár, és azongora segítségével zenében, dalbanmutatja meg Roszicának a négy évszakotés a világ más szépségeit. A varázslatmegtörténik, Roszica, aki egy ideig csakkívülről nézi a játékot, szinteészrevétlenül szereplővé válik, megérti azene nagy csodáját.Valeri Petrov virtuózként játszik aszavakkal, rímekkel, ritmussal.Örömteli eredmény az, hogy a fesztiválsorán sok új névvel ismerkedhettünk meg.A befejező szakaszba öt fiatal rendezőelőadása került be, közülük hárman díjatis kaptak. A középkorú és idősebbrendezők is művészi gondolkodásuk újoldalát mutatták be. A rendezésbenvitathatatlanul komoly előrelépésneklehettünk tanúi. Több kitűnő szintetikuspróbálkozással találkoztunk, mint példáulGrisa Osztrovszki Maximalista-rendezése,amelyben alapvető szerepet játszott a zeneés a tánc.A díszlet és a rendezés közt nagyobbegység volt felfedezhető, a díszlettervezőkértékesen egészítették ki a rendezőkelképzeléseit.A színészi játékban is jelentős fejlő-déstapasztalható. Külön öröm, hogy a fiatal,frissen végzett színészek nagyon jólbeilleszkedtek a színházi kollektívákba, ésjátékukkal felhívták magukra a figyelmet.Elmosódóban van a fővárosi és vidékiszínházak közti szakadék. Né-hány vidékitársulat rendkívül magas színvonalúelőadást mutatott be.Es most hadd térjek vissza a kezdet-benfeltett kérdésre. Újból kiéleződött a vitaarról, vajon jó-e, kell-e a verseny-jellegezeken a fesztiválokon. A véleményekmegoszlanak. Inkább a kritikusok állnakmellette, mert úgy vélik, az egészségesversenyszellem emeli a produkciókszínvonalát. Ezzel ellenkező véleménythallottam azonban sok rendezőtől ésszínésztől, akik úgy érzik, a versenyokozta feszültség inkább gátolja, fékeziőket.Az értékelés nem lehet teljesen objektív,hiszen hiányoznak a konkrét, egy-értelműtámpontok, amelyek alapján el-dönthetővolna, melyik előadás, melyik rendezés,melyik díszlet jobb. Ezért elkerülhetetlena szubjektivitás. A zsüri bizonyoselvárásokkal ül be az előadások-ra, s mígarra figyel, ezek hogy valósulnak meg,más alapvető értékeket esetleg figyelmenkívül hagy.A fesztivál után megjelent értékelésekből,beszélgetésekből a versenyjellegrőlszóló vita mellett a szakembereknekaz a közös véleménye fogalmazódik meg.,hogy két fesztivál között az ötévesperiódus rendkívül hosszú. I la egy- vagykétéves időközönként tekintenénk át az ezidő alatt elért eredményeket, sokkalpontosabb képet kapnánk a dramaturgia, arendezés, a színészi játék fejlődésénekirányáról.ROSS WETZSTONFőszerepben a rendezőkAz amerikai színház új törekvéseiről„Egy jó rendezőt sokkal nehezebb fellelni,mint egy jó színpadi szerzőt "jelentette ki Joe Papp, a híres rendező ésproducer. Mi több, az amerikai színházbanbetöltött funkciójukat tulajdonképpenköd borítja. I la jól dolgoznak,akkor sem kapnak dicséretet: már az isszép, ha a kritikusok ennyit mondanak: „Arendezőnek sikerült szerencsésen aháttérben maradnia." Persze, ő a bűnbak,ha a szerző' vagy a színész megbukik. Azamerikai kritikában erről azt szokták írni,hogy a rendező „nem tudott mit kezdenivelük " . Magától értetődik, hogy mindkétesetben teljességgel félreértik a rendezőimunka lényegét. Az ötvenes években a„színészek színházáról" beszéltek; a rákövetkező évtizedekben az „együttesekre "esett a hangsúly; a hetvenes évekbenpedig a Times vasárnapi számában mindigtalálhattunk egy cikket az „ifjú drámaírónemzedékről".És a rendezők? Okfilmeznek.„Tudja, mit gondolnak rólunk a színészekés a szerzők ?" tette fel a szónokikérdést egyszer egy rendező. „Mi vagyunkazok, akik ölbe tett kézzel ülünk, éshagyjuk az ő képességeiket érvénye-sülni"- adta meg ő maga a választ. De miért vanez így? A következő háromalapjaiban téves - koncepciókárhoztatható ezért:A rendező mint sámán. Sok színházlátogatóazt hiszi, hogy a rendezőmegbúvik a háttérben: részint guru, részintvarázsló, részint pszichiáter - akivalahogy „motiválja " a színészeket, és„ráncba szedi " a szöveget. Ez az attitűdinkább a tartalmatlan csodálatot tükrözi,mint a szakszerű elemzést - s végül isolyan személyiségek kultuszához vezet,mint Elia Kazan és Lee Strasberg, anélkülazonban, hogy valójában igyekeznénekmegérteni az ő tevékenységüket.A rendező mint kivitelező. Vannak, akikazt hiszik, hogy a rendező egyszerűencsak engedelmesen követi a szerzőiutasításokat, félig közlekedési rend-őr,félig beszédtanár. Elvégre az irodalmiszöveg utal rá, hogy hol álljanak aszereplők, hogyan mondják a dialógust,milyen mozdulatokat tegyenek stb.

Andrei Serban próba közbenA párbeszéd mint cselekmény. A szerzőmegírja a szöveget, ám az a teljesprodukciónak csak egy eleme. A rendezőlegfontosabb föladata nem az, hogy megjelenítse,amit a szereplők egymásnakmondanak, hanem hogy kitalálja, miképpenviselkedjenek egymással.Ha szemügyre veszünk néhány újabbprodukciót, képet alkothatunk arról,hogyan „állítja színpadra" a rendező adarabot.Bernard Pomerance A elefántembercímű művében az apáca, annak ellené-re,hogy már látta a szörnyeteget, mégisannyira megriad tőle, hogy azonnal aszobájába menekül. Ekkor kerül sor Mrs.Kendal, a híres színésznő látogatására,aki ugyancsak kíváncsi a torzszülöttre.Természetesen neki is meg-mutatjákelőzőleg a fényképeket. Mire ezt mondja:„Arra a közönségre emlékeztet engem,amely előtt Kleopátrát játszottam egyszerBrightonban." Hogyan lehet eztelmondani anélkül, hogy a nézőt el nefogja az írtózat? JackHofsiss rendező (szerzői instrukciók híján)így oldja ezt meg: Mrs. Kendal előbbránéz a képre, megdöbbenten kapkodlevegő után, idegesen föl-alá járkál, akezét tördeli, majd megmerevedik,összeszedi magát, és elmondja az idézettmondatot. Ez tehát nem egy kegyet-len ésérzéketlen, hanem spontán érzelmekrehajlamos asszony „szövege " lesz, akitulajdonképpenönvédelembőlfolyamodik a szellemes riposzt eszközéhez.Martin Sherman Ferde hajlam című drámájábanRobert Allan Ackerman rendező,mivel a Richard Gere megszemélyesítettefőhős a darab végén egy nácikoncentrációs tábor szögesdrótján lógmajd bénultan az áramütéstől, úgy indítjaa darabot, hogy Gere-t szinte telje-senugyanilyen helyzetben találjuk: azálomtól ködösen, vörös szemmel, másnaposankapaszkodik hálószobája ajtajánakfüggönyébe. A darab legtöbb nézője ezt akét pozíciót nem kapcsolja összetudatosan, azonban a „párhuzam" tudattalanulhozzájárul annak az átalakulásnakaz érzékeltetéséhez, amelynek során a„perverz" önkínzóból szeretetet érző ésönmagát elfogadó homoszexuális emberlesz.A Rumstick Roadban, ebben amagnetofonfelvételekből, levelekből,diákból, korabeli zenei bejátszásokból ésinterjúkból összeálló színpadi kollázsbanSpalding Gray előadóművészédesanyjának öngyilkosságáról, arendező, Elizabeth LeCompte a képiségethangsúlyozta a drámaisággal szemben. Adarab vége felé a díszlet hátfalánmegjelenik Gray édes-anyjának portréja,ahogy átöleli kisfiát, míg magán aszínpadon az immár felnőtt fiú a szövegétmondó színésznő mellett áll. Ám ez csakelőkészítése annak, hogy a dia lassanáttűnjön, Gray anyjának fényképarcafokozatosan az őt játszó színésznő arcárakerül - ez a remek „trükk " (a szövegnélsokkal egyértelműbben) sugallja, hogy amű központi témája a múlt és a jelen, aszemélyes és a nyilvános, az élet és aművészet fájdalmas áldozatok áránmegélt-megteremtett egysége.A rendezők nemcsak az amerikai színházlegfélreértettebb alakjai, hanem meglehetősenkevesen is vannak. „Bővenállnak rendelkezésre kiváló színészek ésszínésznők" - mondja egy ismert producer.„Jó darabra már nem olyan könynyűszert tenni. Am a legnehezebb egyigazán jó rendezőt találni. Ebből a fajtábólcsak egy maroknyi van, még annyise. " Ismerkedjünk meg most néhánnyalközülük.Andrei SerbanA negyvenes éveihez közeledő románrendező nemzetközi szupersztár. S bár jólismerik őt az Egyesült Államokban mint Atrilógia töredékei és CsehovCseresznyéskertjének színpadra állítóját, azamerikai producerek nemigen vállalkoznakarra, hogy pénzeljék a klasszikus művekgyakran szemkápráztató, gyakranellentmondásos interpretációit. AndreiSerbant mindenki a színházi tér virtuózánaktartja, aki egész különleges módonvezérli az előadott művek érzelmi tempóját:hagyja, hogy az előadás lazán, szinteakadálytalanul gördüljön, majd olyancsúcspontteremtő színpadi jeleneteketkreál, amelyek mintegy összegyűj tik a műérzelmi tartalmát, és ezzel szinte főbekólintják a közönséget. Mint mindenkinek,aki kockázatos dologba fog, Serbannak isvannak ellenlábasai. Legtöbbször azt avádat hozzák föl ellene,

hogy nincs érzéke a nyelvhez, és egyesek(kritikusok) szerint nemegyszer föláldozegy jó elképzelést a színpadi fogás kedvéért.Serban 1943-ban Bukarestben szüle-tett,hét éven át tanult az ottani színház-ésfilmművészeti főiskolán. I 968-ban egyromániai színházi kongresszuson találkozottEllen Stewarttal, aki. később szerzettszámára egy háromhónapos New York-iösztöndíjat a Ford Alapítványtól,„Ellen Stewart miatt jöttem - emlék-szikvissza , és Petei- Brook miatt maradtam.Ő ugyanis látta a La Mama-beli Übü királyprodukciómat,és felajánlott nekem egyösztöndíjat párizsi kísérleti stúdiójába.Peter a színház minden elfogadottalapelemét megkérdőjelezi. Ellen lehetővétette számomra, hogy megpróbáljakválaszt adni Peter Brook kérdéseire.Sohasem vállalkozom olyan darabrendezésére, amelyet már az első próbánmegértek. Még a premier esté-jén is eltudok képzelni egy egészen másfajtaszínpadi. megvalósítást. Ez természetesenzavarba hozza a színészeket. Eleinte aligvan mondanivalóm számuk-ra mindigpanaszkodnak, hogy fölkészületlen vagyok-, és bizonyos értelem-ben igazuk is van:ekkor még semmit sem tudok! Csak apróbák során lehet megérteni egy darabot!A próbák pedig nagyon fájdalmas, deugyanakkor fel-emelő élménytjelentenek." Annak illusztrálására, hogySerban hogyan használja föl a színpaditerei információ-nyújtás helyett érzelmiközlésekre, legjobban tesszük, ha aCseresznyéskertzárójeleneténekmegrendezésérehivatkozunk.Ranyevszkaja asszonynak örökre el kellhagynia otthonát. „Még egyszer haddnézzem ezeket a falakat ... ezeket azablakokat.... hogy szerette szegényédesanyám ezt a szobát! " mondja. Gajev,Anya és Trofimov hangja kívül-rőlsürgetően hívja őt. ,,Megyünk M á r . . .megyünk " - ezekkel a szavakkal végződik aszínpadon a. darab. A szerzői utasításpedig mindössze ennyi: „El." Serbanprodukciójában Irene Worth - minthagyerekkorára emlékez-ne, mintha anyjalépteit követné, mintha erőt adna nekiannak a szeretetnek az emléke, amiotthonához fűzte - kör-be kezd járni aszínpadon, előbb lassabban, majd egyregyorsabban, végül már-már futva. Esamikor kimegy, egyszerre érezzük atávozás szomorúságát és az újrakezdésbátorságát. Ez a mai színház egyiklegnagyobb érzelmi töltésű jelenete. -- ésközben egyetlen szó sem hangzik el.Robert Allan AckermanFurcsa módon Ackermannak legproblematikusabbmunkái szereztek hírnevet.Hatalmas sikert aratott a Broadwayn aF e rde hajla m : Public Theater-beli bemutatójával,annak ellenére, hogy az kétRobert Allan Ackerman rendez„gyönge pontjáról " is árulkodott: olykornem elég jó a színészvezetése, és néhanagyon is ragaszkodik a szerző eredetiszövegéhez, instrukcióihoz. Ennektulajdonítható, hogy e rendezésnek valójábannem volt központi magja. S bárAckerman olyan művész, aki magáttársszerzőnek tartja, keveset törődöttMartin Sherman szövegének gondozásával.Viszont a színpadi érzék, a megjelenítés,valamint a figurák érzelemvilágánakábrázolása terén a harmincaséveinek vége felé járó Ackerman talán alegkiemelkedőbb a nagy tehetségű fiatalamerikai rendezők közül. Ahogy valaki,drámaíró és kritikus egy személy-benmegjegyezte: „minden szerzőnek először őjut az eszébe " .Ackerman pályafutása nagyszüleinekNew Jersey-i üdülőszállójában kezdődött,ahol 12 és 17 éves kora között„suttyomban " előadatta a legfrissebbmusicalsikereket Színházi karriert ez-után„megtört " : pedagógus lett, New YorkCityben tanított angolt és beszédtechnikát.„Egy szép napon rájöttem,hogy ezt nem akarom tovább csinálni. Deamint. »kineveztem« magamat rendezőnek,másfél évig munka nélkül maradtam.Ezt ugyan nem szó szerint kellvenni, de higgye el nekem, nehéz azembernek elfogadtatnia magátrendezőként. Én is jóformán csak alkalmimeg-bízásokból tengődtem, amíg nemkértek föl Thomas Babe .Imádság alányomért című darabjánakmegrendezésére az O'Neill Foundationszínházában 1977 nyarán. A bemutató ótaalig győzöm elhárítani a tömérdekajánlatot. "„En roppant vizuális alkatú rendezővagyok. A darabot. is képekben látom,mintha moziban lennék. Ha elolvasok egyszínművet, és az nem jelenik megelőttem, akkor már nem érdekel a megrendezésesem; számomra a képiség adöntő tényező, sokkal fontosabb, mintmaga a téma vagy a mű irodalmi értéke.A Ferde hajlam második felvonásábanpéldául az volt az izgalmas feladat, hogy aszereplők szinte egy egész órán át nemcsinálnak mást, mint köveket cipelnekfel-alá a színpadon. Erre aztán ötvariációt dolgoztam ki, a látvány egycseppet eltért minden egyes alkalommal.,mégpedig úgy, hogy a közönség érzékelje:a hitvány, a mozgás érzelmi dinamikátfejez ki. Rengeteg variációt lehetettkitalálni, miközben a szereplők semmitsem csináltak, csak cipelték a köveket.Ezért töltök annyi. időt a skiccelésselahelyett, hogy a témával és acselekménnyel foglalkoznék. jobbanmondva éppen ennek a segítségévelbontom ki a témát és a szöveget. "

Elizabeth LeCompteAckerman legközismertebb tulajdonságaeszményinek is nevezhető viszonya aszínészekhez. „A legjobb ötleteim akkortámadnak, amikor munka közbenfigyelem a jó színészeket. Hetek telhetnekbele, amíg egy probléma megoldásángyötrődöm, ha színésszel dolgozom, egyperc alatt megszülethet. Különben is, úgybánok a színészekkel, mintha emberekvolnának - ezen mindig el i scsodálkoznak. " S ezt megerősíti RichardGere is. „Bob rendelkezik azzal a rendezőszámára nélkülözhetetlen képességgel,hogy önbizalmat kölcsönözzön aszínészeknek. " „A legtöbb rendező a sajátjáváakarja formálni a darabot; ámBobnak nincs szüksége rá, hogy bizonyítson.Szörnyű vitáim voltak más rendezőkkel»a szerző mondanivalójáról«.Üres fecsegés órák hosszat, mégse történiksemmi a színpadon " - így MartinSherman.Elizabeth LeCompteA rendezőnő nem jár színházba; amikorelmondtam neki, hogy kikről akarok ír-niebben az összefoglaló cikkben, közülükháromról még csak nem is hallott. S nohaa kísérleti színház hívei szerte azországban őt tekintik az avantgardeirányzat legkiemelkedőbb alakjának, ElizabethLeCompte azt állítja, hogy tulajdonképpenő nem is rendező. „Inkábbfestő vagyok, koreográfus, építész. "Az 1944-ben New Jerseyben szüle-tettLeCompte festészetet tanult, és RichardSchechner asszisztenseként került aszínházi világba, amikor az előbbi aKommunát rendezte. Az 1970-es évekvégén, amikor Spalding Gray foglalkoznikezdett a gondolattal, hogy dara-botkellene csinálni gyerekkori élményeiből, őmaga, LeCompte és a Performance Groupelőadói csoport más tagjai közösenalkották meg a Rumstick Roadot. „Én csakfigyelek " - jellemzi rendezői technikáját. Akísérleti színház-ban dolgozó rendezőszerepét tömören megfogalmazvahozzáteszi: „Amit csinálok, az valójábancsupán értelmezés."LeCompte annyira szemben áll a hagyományosszínházzal, hogy amikor 1980tavaszán az American Place Theaterben(pedig ez sem a konvencionális színházbástyája éppenséggel) felújították aRumstick Roadot, minden este sok nézőhagyta ott az előadást. Am ElizabethLeCompte és társai legalább négy területenjelentős módon és mértékben járultakhozzá mai színházi esztétikánk kitágításához.Először LeCompte-ot is a látvány vezérlielsősorban, a megjelenítést sokkalfontosabb eszköznek tartja, mint a szövegmondást.Azaz nála nem a színpadimegjelenítés illusztrálja a szöveget, hanemfordítva, az utóbbi afféle képaláíráskéntszolgál.Másodszor még inkább elképeszti aszínházlátogatókat az, hogy LeCompterendezéseiben nem az idő, hanem a színpaditér az elsődleges. A díszlet, a látványalakításés a mozgás ismétlődése példánakokáért sokkal lényegesebb funkcióttölt be a „mondanivaló" megtestesítésében,mint maga a cselekmény.Harmadszor, bár LeCompte színpadraállításai erősen formalizáltak és absztraktak,nagyfokú és közvetlen érzelmi hatástgyakorolnak a nézőkre; és így rá-szorítjákőket a fölismerésre: a realista színházkonvenciói sokkal elidegenedettebbek az őformai elvonatkoztatásainál.Negyedszer, a színpadi megjelenítéstechnikája mind személyesebbé válikSztanyiszlavszkij óta; LeCompte és Grayegy újabb lépést tettek a szerepalkotásszinte teljes „defikcionizálása " felé. Aszínpadi figura érzékeltetése már korántsemtradicionális „szerepformálás " , hanemaz előadóművész énjének színpadimegfogalmazása.„Mivel mi nem »illusztrálunk« vala-mit,hanem magát a dolgot próbáljukmegteremteni, munkánkban a tér és atematika együtt fejlődik ki, megelőzve avégleges dialógust." LeCompte felvá-

zolja a színpadi térnek átvitt értelműtérképét; ezen a téma, a struktúra és maga aszínpad úgy integrálódik, hogytulajdonképpen a látványtervezés szabjameg a végleges szövegváltozatot. „Természetesenmindvégig szöveggel dolgozunk.Am az először csak amolyan vegyessaláta,minden szerepel benne, ami jóljöhet még. A végső - a jelentést hordó -»példány« csak később alakul ki. Hiszentöbbnyire azt sem tudjuk pontosan, mi acélunk, amíg arra rá nem hibázunk."LeCompte A z utolsó felvonás címmel aWooster Group átdolgozásában mutatta beWilder A mi kis városunk című darabját.Jack HofsissA z elefántember harminc-egynéhány évesrendezője már elnyerte a Tonyt, az Obie-t, azúgynevezett Drama Desk és Drama Guilddíjakat, valamint a New York-iszínikritikusok körének elismerését. Paradoxmódon szinte képzőművészeti látásmóddal,határozott eleganciával és keménységgelvalósította meg ezt a drámát,és ugyanakkor sikerült a nyers, szögletesírói szövegből humánus, sőt, szintegyöngéd produkciót alkotnia.A Brooklynban született Hofsiss Washingtonbanaz 1970-es évek elején indulta Folger Theater egyik rendezője-ként. JoePapp egyszer megnézte a VízkeresztetHofsiss rendezésében, és meghívta, hogyvegyen részt a New York-i Shakespearefesztiválon.Két évig amolyan színészszervező-asszisztenskéntműködött(„nagyon jó »iskola« volt " ),szappanoperákat rendezett egy ideig,olykor színházi megbízásokat is kapott.Életének nagy pillanata akkor jött cl,amikor Crinkley felkérte őt Az elefántembermegrendezésére.„Mint rendezőnek először is arra vanszükségem, hogy ösztönösen ráérezzek adarabra már az első olvasáskor. Másodszorpedig annak sugallnia kell azt a koncepcióselemet, amit majd én adok hozzá. Atechnika pedig csak később jön a dologba.Nagyon gondosan igyekszem kiválasztaniszínészeimet - ezt nem tudom eléggéhangsúlyozni -, mert így sokkal inkábbtudunk együtt munkálkodni a próbákfolyamán. Egyébként nagyon laza ésengedékeny vagyok, főként eleinte; aztakarom, hogy a színészek is ösztönösenreagálhassanak. Ha a szereposztás jó, azindulati-érzelmi töltés a kellő lesz, és azember pontosan olyan előadást csinálhat,mint amilyet elképzelt. "Jack HofsissHofsiss dolgozik a televízió számára,rendez a New York City Operában, ésfilmet készít az Universal cég számára.Nem túl sok ez ilyen fiatalon? „Nem, haén dönthetem el, mit akarok csinálni.Számomra a legfontosabb az, hogy továbbrais olyan területekre léphessek,ahol kockázatot tudok vállalni. "Wilford LeachNapjainkban már aligha akad olyan rendező,akinek minden színpadi mű „fekszik" . Will Leach tehetsége akkor érvényesülleginkább, ha a megrendezendőmű szövege elég feszes ez történt példáula Mar/e és Bruce remek színpadra állításaalkalmából is. A már az ötvenes évei feléközeledő Leach igazán nem„fiatal" rendező. Es miután mind a LaNlamában, mind a Public Theaterbendolgozott az előző évtizedben, „újonnanfeltűntnek " sem mondható. Am tehetsége- a P-i kalózok az évad nagy sikere volt - ésbeosztása (a Public Theater főrendezője)folytán minden bizonnyal az 1980-asévek amerikai szín-házi életének egyikkulcsembere lesz.Miután doktorátust szerzett drámairodalombólaz, illinoisi egyetemen, Leachoktató munkát vállalt a Sarah LawrenceCollege színház-szakán, tanítványai közöttvolt Jill Clayburgh, Brian De Palmaés jana Alexander. „Alkalmilag feljöttemNew Yorkba megnézni egy-egy da-rabot,de mindaz, amit ott láttam, olyan távoli,idegen volt. Egyszer aztán elve-

Wilford Leach rendezés közbentődtem a La Mamába. Ott találtam EllenStewartot valamilyen khaki-egyenruhában.Azt mondtam neki: »Hát én szeretnékitt egy darabot rendezni.« »Drágám -felelte -, amit csak akarsz.« " Leach a rákövetkezőévekben hét produkciót állítottszínpadra a La Mamában, az 1970-esévek közepén Joe Papp elhívta magához,és megkérdezte tőle, hogy csinált-e valahaShakespeare-t. „Nem? Hát akkor gyere,és dolgozzunk együtt az V. Henriken."Azóta Leach kilenc alkalommal is rendezettPapp számára.Peter Mark Schifter„A rendezést két értelemben is fel lehetfogni. Rendelkezni, ahogy egy diktátorteszi ; és elrendezni, megoldani valamit,valamiféle egyetemes cél eléréseérdekében. Az ember úgy kapja a legjobberedményt, ha a rendező és aszínészek ugyanazt a célt tűzik magukelé, de közben megőrzik saját egyéniségüket.Ezért gondolom én, hogy a szerepekkiosztásával már túl is vagyok amunkám javán. Ezután csak keretetnyújtok, a rendezői felfogás pusztán aszínészek teljesítményének gyűjtőedénye.Természetesen nekem is van alapkoncepcióm,de arról, hogy azt hogyan érjükel, fogalmam sincs addig, amíg már nempróbálunk hetek óta együtt."Joe Papp szerint: „Willt két tulajdonságamiatt tartom nagyra: először is, no-ha televan ötletekkel, saját akaratát sohasemerőszakolja rá a színészekre; másodszorpedig remekül érzi a teret, a díszletet,tehát olyan fizikai környezetet tudteremteni, amelyben az emberektehetségük legjavát nyújtják."Nem egy konzervatív kritikus szerintLeach ripacs módra rendezte meg a P-ikalózokat. „Az előadás inkább a Marxtestvéreket idézi föl, és vajmi kevés közevan az egykori londoni Savoy színházielőadásokhoz" - ismeri el ő maga. Valójábana rendező pezsgő ötleteinek tűzijátékaérvényesülni engedte a Gilbert- ésSullivan-mű erkölcsi összetettségétéppúgy, mint ironikus csapongását.Idézzünk egy példát arra, ahogyan arendező kihasználja a szövegben rejlőlehetőségeket: Rex Smith a színpad közepénénekli Sullivan egyik legéteribb dalát,az „Ó, van-e akár egyetlen szűziesleánykebel " -t, a leánykar a színpad előterébehelyezett félkör alakú dobogón áll,és a romantikus „áriázást" kiszámítottkacérsággal ellensúlyozza. Az elsőbenyomásra ez - akárcsak a jelenethagyományos szcenírozása - hangsúlyozottangunyorosnak tűnik. Am Smithegyszerre ostoba fajankó és erkölcsi tartássalrendelkező ifjú, mind kiállásával,gesztusaival, egész hangvételével ezt érzékelteti.S míg a lányok először viktoriánus(ál)szeméremmel reagálnak,Leach rendezésében mindinkább természetesebbeklesznek, ki tudják fejeznivágyaikat és felvett magatartásukat egyaránt.Szó sincs arról, hogy Leach „varietét" csinált volna a darabból, épp ellenkezőleg,sikerült megrágadnia az ábrázoltfő téma mindkét oldalát, idétlenségétés morális emelkedettségét egyaránt.Peter Mark SchifterBizonyos színházi körökben úgy vélekednekaz Ikrek alig harmincas rendezőjéről,hogy a darabokból az utolsócsöppig mindent kifacsar, színészeit pedigtúl harsány játékra ösztönzi. Mások viszontazt állítják, hogy bár a groteszkiránti hajlama, a végletesség felévonzódása olykor szélsőséges túlzásokbasodorja, mégiscsak ő fogja megőrizni ésfolytatni a Broadway bolond, fantaszti-

kus és lendületes hagyományait.. Természetesensenki sem kíváncsi arra, hogyhogyan rendezné meg Racine Phaedráját -ám az Ikrek annál inkább neki való. Azegész darabnak az a cél-ja, hogy torzfigurákat tárjon elénk, ki-nevettesse őketvelünk, azután egy hirtelen fordulattalmegmutassa, hogy nekik is vannakérzéseik. Hát lehet-e jobb receptje asikernek a Broadway tradicionálisan„liberális " nézőközönségénél, minthaegyszerre váltunk ki ellenszenvet ésegyüttérzést? Schifter rendezésében azeredeti mű erkölcsileg taszító voltaelhalványodik, a komikus ábrázolás viszontolyan ellenállhatatlan, hogy a darab márhosszú ideje telt házak előtt megy.„Ez aztán az úthenger - mondja Schiftera darabról. --, az egyik pillanatbangyöngéd, a másikban groteszk. A problémaaz volt, hogy hogyan lehet olyanelőadásmódot találni, amibe mind-kettőbelefér. Én úgy éreztem, hogy csak úgylehet ezeket keretbe foglalni, ha az emberfélfedezi a darab ívét; így tehát amolyanopera buffának kezeltem."Schifter Westfieldben (New jersey) nőttföl, és azért kezdett érdeklődni. a színháziránt, mert „egyedül ezen a területentudtam feltörni". Még középiskolás volt,amikor fölvették John Houseman híreskísérleti stúdiójába, majd nyolcszor kapottidegösszeomlást; az-után átiratkozott azohiói egyetemre. Miután egyáltalán nemjutott szerephez, rendezni kezdett -„tulajdonképpen bosszúból" -, és rájött,hogy imádja „összehozni a dolgokat".A dühtől forrva jellemzi Schifter a színházirendező reménytelen. helyzetét, munkájánakmulandóságát. „Senki. sem tud- . ja,hogy tulajdonképpen mit is csinálunk,hiszen semmivé foszlik az egész, amikorlekerül a műsorról a darab. S azutánkezdhetünk mindent elölről. Nyomunk semarad - munkánknak nincs konkrét,tapintható, felmutatható bizonyítéka. Méga szereplők kiválasztása sem rajtunk múlik!Az ember csak úgy hívhatja föl magára afigyelmet, ha. megsemmisíti adrámaszöveget, és a maga elképzelésétteszi a. helyébe. Minden színészt testheztapadó műanyag mezbe bújtatnak, vagyukránul mondatják a darabot, vagy pedigvégig körbe rohangáltatják az egész szereplőgárdáta színpadon, és így szellőztetika nézőteret. A legnehezebb úgy szereznielismerést, hogy az ember magátJoAnne Akalaitisa drámát szolgálja; és akiknek ez sikerül,az aztán elszökik a filmhez vagy a tévéhez,ahol a rendező kisisten. Emlékszemegy kritikára, amit egyszer kaptam. Akritikus az egyik mozzanatról írva nemtudta, hogy azt én találtam ki. Nem voltbenne a szövegben. Azt írta, hogy ez amomentum testesíti meg leginkább aszerző ragyogó tehetséget, ebben kristályosodottki zsenije. Azután hozzátette,hogy a rendezés egyszerűen csapnivalóvolt. "Az 1970- e s évek legjelentősebb amerikaikísérleti társulatának kétségkívül a MabouMines bizonyult. Bebizonyította, hogyegy együttes alávetheti ma-gát valamelyesztétikai szemléletnek, és ugyanakkorpolitikailag is őszinte lehet; hogy adrámaírónak a kollektív alkotással valóbehelyettesítése nem vezet el föl-tétlenüla forma iránti bizalmatlanság-hoz. A.legtöbb társulattól eltérően, a MabouMines nemcsak a fennmaradás módjáttalálta meg, hanem. fejlődni, újjászületni:is tudott, \ jelenleg nyolcvagy kilenc főt számláló kis csoportalkalmi, szintre „vándor " -együttesből művésziműhellyé formálódott, amelybenmindig más és más tag elképzelései szerintállítják i színpadra a produkciókat.Elsősorban JoAnne Akalaitis és RuthMaleczech eddigi rendezései jelzik, hogymár az avantgarde-nak is megszületett amásodik nemzedéke.JoAnne AkalaitisAkalaitis meditációja Colette életéről ésírásairól, a Tojás meleg mártással, bujánmelodramatikus és szenzuálisan részletezettvolt egyszerre, finoman hatott azérzelmekre, dacára minden fegyelmezettségének.Vegyük csak a nyitó jelenetet: adíszletfüggöny alatt rés van, ezen keresztüllátunk egy-egy nőt a színpad kétoldalán, pontosabban csupánkörömcipőjüket (sarktik belülről világít),amint lassan sztep p elnek egymás felé. Akoppanások, a izzó fény, az orfeum hangulatátárasztó légkör, az egyidőben jelentkezőfarmalitás, romantika, logika -

csupa paradoxonnal lehet érzékeltetni ejelenet fényűző puritanizmusát, ami olyremekül tükrözi Colette intellektusánakérzékiségét. S Akalaitis nagy elismeréstaratott új rendezése a Public Theaterben, aZsákutcagyerekek is csak önellentmondáskéntértelmezhető. Ez a produkciószenvedélyesen emlékeztet rá, hogyfásultan beletörődtünk a nukleáris háborúlehetőségébe; tehát egy borzalmas éspolitikai témát dolgoz föl komikusfelhangokkal, és a legkevésbé semnaturalista színpadi felfogásban. Sem nemdidaktikus, sem nem „megható", sőt, ahagyományos színházi közhelyfigurák(egy bűvész és hét Mefisztó) kollázsával,továbbá az ironikus dokumentaritással(felbukkan a darabban Madame Curie,továbbá egy összeállítás a kormánypropagandafilmjeiből), Akalaitis sutbadobja a felszínes hatásvadászatot, mélyre, agondolatok és emóciók szintjére akarhatolni. Vagyis a Zsákutcagyerekek éppenazért válik politikai jelentőségűvé, mert„megoldások" kínálása nélkül képesmozgósítani.„A legtöbb ötletemet filmekből szedem"- mondja Akalaitis. „Valójában a színház alátványművészete, még a drámai nyelv isezt szolgálja. Számomra az aleglényegesebb, hogy mindig hű maradjakhozzájuk." A koncepció szerkezete irántvaló érzékenységnek és vizuális, már-márépítészeti elemekben gondolkodókompozíciós készségének következtébenAkalaitis a mai amerikai színház„leghangulatteremtőbb" egyénisége. Az őprodukcióiban még az ár-nyékok ishatározott körvonalú jellemekké válnak.A színházról azért olyan nehéz írni, mertaz ember - köztük e sorok írója is -kiválaszt egyetlen aspektust, és a többirovására azt hangsúlyozza. Amikor arendezők mesterségükről be-szélnek,mindig ugyanazokat a szakkifejezésekethasználják - „húzás", „képi hatás " ,„koncepció " , „kibontás " -, ám aleggyakrabban ezt a szót mondják ki:„csapatmunka " . Ha pedig magáról arendezésről beszélnek, folyvást metaforákbanfejezik ki magukat: „a rendezés aszerepformálások gyűjtőedénye",„megelevenedett festmény", „a színészitehetség kibontakoztatásának módja". Alegjobb meghatározás talán ElinorRenfieldtől származik : „A rendező munkájánakcsúcspontja az előadás, amikormindent, a drámaszöveget, az alakításokat,a közönséget és önmagát egység-beötvözi."CS. SZABÓ ISTVÁNGyermek- és ifjúságiszínház az NDK-banNémet nyelvterületen már a két világháborúközött is volt gyermekszínház. ANémet Proletár és Ifjúsági Színház 1 933-ban alakult, a Német Kommunista Párthozta létre, de a nácizmus rövidesen eltiportaa kezdeményezést. A színház vezetőivagy emigráltak, vagy a lágerekpoklaiban szenvedtek.Az első hivatásos gyermek- és ifjúságiszínház 1946-ban az NDK-ban, Lipcsébenalakult, majd 1949-ben Drezdában, 195 o-ben Berlinben, 1952-ben Halléban,Erfurtban, 1969-ben Magdeburgban,1973-ban Rostockban hoztak létre gyermek-és ifjúsági színházat. A berliniTheater der Freundschaft igazgatója 195obenaz egykori Proletár és Ifjúsági Színházegyik volt vezetője lett. Hans Rodenberg aMoszkvai Gyermekszín-házban dolgozottemigrációs évei alatt. Haláláig ő volt avezetője az NDK-ban működő IfjúságiSzínházak Központjának is. Ma az a tér,ahol a Theater der Freundschaft áll, az őnevét viseli.A Theater der Freundschaft az NDKközponti gyermekszínháza. Mindenkoriigazgatója az Ifjúsági Színházak Központjánakigazgatója is. A jelenlegi intendánsKlaus Urban díszlettervező. Őinformált színházáról és az NDK gyermekésifjúsági színházi életéről. Az 1950-esalapítás idején kialakult - és a többi márműködő társulat eredményeit figyelembevevő - szerkezeti forma máig szinteváltozatlan. A kettőszáz fős társulatbólnegyven tag színész, három rendező, kétképzőművész, négy dramaturg, négy pedigpedagógus. Húsztagú a zenekaruk. Aműszak, az adminisztráció és a kisegítőszemélyzet adja ki a teljes létszámot.Játszási területük Berlin. Műhelyeiknincsenek. A berlini Maxim Gorkij DrámaiSzínháznál végeztetik el a szükségesműhelymunkákat. Évadonként tizenötdarabot játszanak, ebből négy-öt a bemutató.A színház befogadóképességenégyszáznyolcvan fő. Van egy körülbelülszázszemélyes stúdiószínházuk is.Évenként háromszázötven előadásttartanak, száznyolcvanezer néző előttjátszanak. A jegyek ára két márka (akísérő szülőké három). Ez az ár olcsó, és aszínházvezetők szerint az is marad. A színház évesdotációja hárommillió márka!Naponta két-három - házon kívüli műsorralesetleg négy -• előadást játszanak.Kiterjedt nemzetközi kapcsolatuk van.Legalább kétévenként külföldi turnénvesznek részt. Testvérszínházuk a prágaiWolker Színház és a moszkvai KözpontiGyermekszínház. Voltak turnénSvájcban, Olaszországban, Ausztriában,az NSZK-ban, Nyugat-Berlinben, Romániában,sőt a távoli Mongóliában is. KlausUrban úgy véli, nagyon fontos az utazás, atapasztalatcsere, más népek kultúrájánakmegismerése és a saját kultúra közvetítése.(A Budapesti Gyermekszínház még hazaitársegyüttessel sem tud kapcsolatotteremteni, mivel egyetlen ilyen műfajúönálló hazai szín-ház, külföldi kapcsolataialig vannak.) A nyolcvan-száz tagot kitevőturnécsoportok mellett gyakori náluk ahúsz-harminc személyes cserelátogatás, avendégrendezések és a vezetőimunkaprogramok.Az NDK-ban is nagy probléma az, hogymit játszanak a gyermekszínházak. Háromkorosztály várja a színvonalas, számáraéletélményt nyújtó darabokat: az 5-9, a1o-14 évesek és a 14 éven felüli fiatalok.Egy korosztályra alig több mint egybemutató jut évadonként. Éppen ezért aszínház vezetői fontosnak tartják éstámogatják a színészek öntevékenymunkáit. A hivatalos bemutatók mellettévente több - főleg stúdióban bemutatottöntevékenyenlétrehozott darabjuk látható.És ez színházi életükben hagyomány.Mindhárom korosztály számára készítenekilyen produkciót is. Színre visznekabszurd darabot is. Ottlétemkor próbáltákés nagy közönségsikerrel mutatták beFernando Arrabal: Piknik, a csatatéren ésJura Soyfer: A világvége címűegyfelvonásosokat. A legkisebbek számárazenekari tagokkal közösen szerkesztenekműsorokat, hoznak létre a gyerekekkelegyütt játszható, úgynevezettmaterinkákat. A húsztagú zenekar önállóhangversenyeket is ad. (A Buda-pestiGyermekszínház zenekarát az 1984-esévad végén oszlatták fel anyagi és foglalkoztatottságiproblémák miatt!) Valamennyiönálló kezdeményezés egybenkísérlet is és nagy próbatétel minden hivatásosszínház számára. A társulattá válásegyik útja az ilyen munkák támogatása,segítése. Csak az igazi erőket elismerő,koncepciózus vezetés engedheti meg magának,hogy ilyen sokoldalú munkát végezzenegy társulat.

.\ Theater der Freundschaft társulatánálnégy főhivatású pedagógus dolgozik (ez aszervezeti felállás arányaiban meg-egyezikaz NDK valamennyi hasonló intézményében).Feladatuk sokrétű. Állandókapcsolatban vannak az iskolákkal, résztvesznek a műsorterv elkészítésében, aziskolai pedagógusokkal együttesen értékelika bemutatott darabokat. Kapcsolatbanállnak az Ifjúsági KérdésekkelFoglalkozó Kutatóintézettel. (Ez az intézményhivatott felmérni, hogy miveltöltik a német fiatalok a szabad idejüket,mit olvasnak, milyen zenei irányzatok alegdivatosabbak stb.) A korosztályokigényeinek változását is figyelik a színházipedagógusok, a tizenévesek örökkéváltozó, a családból kiváló, a társadalombaönállóan beilleszkedni akaró törekvéseitstb. Az NDK-beli gyerekek korábbanérnek, mint például a magyarok, hamarabbigyekeznek önállóak lenni. Törekvésüketsegíti az iskolarendszer is. A tizenhatévesnél idősebb tanulók két-háromszázmárka összegű ösztön-díjat kapnakhavonta. (Ez nem kis pénz!) A gyerekeketa színház is egyenrangú partnerként kezeli.Vannak ennek keményebbmegnyilvánulásai is. A Kokori és barátja, amajom című mesejáték (rendező: HorstHanemann) nézői nyolcévesek voltak. Mégnémet barátaim is fel-szisszentek egy-egyerős kiszóláson. A darab egyébként afelnőttek hazudozó, egymást becsapó,álmokat kergető világáról szól. Szomorúrealitást tár a gyermekek elé. Ideálokatrombol, de nem állít helyébe újat.Szovjet rendező állította színpadra aRépácska című, ismert népmeséből készültmesejátékot. A tíz percbe sűríthetőtörténetet eleven típusokkal és kedvesjátékokkal, az emberi kapcsolatok, érzelmekalaphelyzeteinek felmutatásávalmásfél órásra dúsították fel. A darabdíszlete a térhatású leporellók hangulatátidézte, meleg színekkel. A Reineke, a rókacímű vándormese operaváltozatát is játsszaa színház. (Zene: Ruth Zechlin, szöveg:Günther Deicke, rendező: joachimSiebenschuch.) A színpad előterébenfelépített fémállványzat a darab állandódíszlete, mely a hatalom felépítményrendszerétjelzi, tetején az oroszlán trónusával.A színpad mélyén csupán a horizontkék függönye feszül a földig. Aháttérben játszódnak az utca népének jelenetei.(A tervezőt nem zavarta az a tény,hogy a „nagy felépítménytől " jó néhányfizető néző alig látja a háttérben zajlóeseményeket.) A színház műsoránAndr ea s Dölli n g , a Reinek e, a r ók a c í ms z e re pé be n ( Th ea ter d er F r e u nd s c h a f t )többek között a Winneton színpadi feldolgozása(Helmut Baierl munkája, rendezőFrieder Kranz), az Anna Frank naplója,A cattarói matrózok (melyet AlejandroQuintana chilei származású fiatalrendező vitt színpadra) szerepel, s amese, a romantika, a commedia dell'arteés a politikus színjátszás mind magasszinten valósul meg.A három korosztály közül a tizennégyéveseket és a náluk alig idősebbeket napontakell meghódítani az ifjúsági színházaknak.Hiszen miként a hazai, ugyanúgya német színházaknak is az a legnagyobbgondja, hogy az önmagát már felnőttnekérző fiatalok érdeklődését műsoraikiránt fenntartsa. Ehhez az egyikmód az, hogy érzékenyen fel kell tárni ésszínházi formába kell önteni az adott kor--osztály örök, de minden korszakbanmégis másképpen jelentkező problémáit.Dr. Bernd Götz, a magdeburgi Theaterder Zuschauer igazgatója szerint is enneka korosztálynak a darabellátása a legnagyobbgond. hiszen a felnőttek színházainaknézőterét is zömével fiatalok töltikmeg. Magam is ezt tapasztaltam akár aBerliner Ensemble előadásain (Brecht:Háromgarasos opera, Eisler: Johann Faustus),vagy a magdeburgi Grosses Hausstúdiószínpadon előadott - nagyszerűnaiv, költői groteszkjén (Julie Schrader:Genovera oder Die weisse Hirsrbkuch. Rendező:K. F. Zimmermann). A tizenöttizenhatéves fiatalok értően reagáltak azelőadásokra, és fegyelmezettek. A szünetbennégy-öt márka árán pezsgőt ésvodkakoktélt szürcsölgetve füstöltékcigarettáikat, vidáman zajongtak a társalgókban,akár a lépcsőn, akár székenülve.Általában azt figyelhettem meg, hogyaz általam látott német színház színpad--nézőtér viszonya nem annyira szertartásos,mint nálunk. A Volksbühne színpadánegy díszítő jelentette be, hogy néhányperc technikai szünetet tartanak aMacbeth egyik díszletének meghibásodásamiatt. A Theater der FreundschaftWinnetou-előadásán a songokat kísérőcountryzenekar tagjai még az előző zártjelenet alatt bejöttek a színpadra, és aszínész átélése közepette annak rendje ésmódja szerint felkészültek, majd munkájukvégeztével kimentek. A legkisebbeknekszóló mesében is (Répácska) aszínészek kutyát, vakondot alakítvagesztusaikban, hangerőben vállalták azembert: az adott típust jellemző kosztümmelés a többi szereplőhöz kötődőviszony megmutatásával ábrázolták.A gyermek színházi kultúrájának szervesrésze a bábszínház. Sok előadást láttamaz Albrecht Delling vezette BerliniBábszínházban és a Magdeburgi Bábszínházban,melynek igazgatója Elke

BÖJTE JÓZSEF„Mit akar ez az egyember... "Beszélgetés Novák FerenckoreográfussalJ e l e n e t a m a g d e b u r g i Á l l a m i B á b s z í n h á z e l ő a d á s á b ó lSchneider asszony. Mindkét színházévenként 2 5 0 - 3 0 0 előadást játszik, főlegsaját városában. Sokat turnéznak külföldre,látogatják a fesztiválokat. A berliniegyüttes tizennyolc tagú, a magdeburgitizenegy színészt foglalkoztat. A nagyelőadásszámot úgy érik el, hogy a régi,hagyományos családi bábjátszási formátis felújították. Az egy-két személyes Kasperl-játékokatis befogadják színházukba,melyek a műsorterv szerves részévé váltak.A második világháború után a kegyetlenjátékairól évszázadokon át ismertnépi figura, Kasperl egy ideig eltűnt.A kulturális vezetés a háború borzalmaiután nem támogatta Kasperl létét.A családi színházak feloszlottak. Obrazcovnakaz ötvenes években tettturnéja keltette fel újra az érdeklődést aműfaj iránt Németországban is. A németbábművészet színes és sokoldalú. Megtalálhatóműsorrendjükön mind a Faustlegendamarionettbábbal játszott előadása,mind a magyar Urbán Gyula: Mindenegér szereti a sajtot című mai témájú bábmeséje.- A folklór, a néptánc színházi alkalmazásárólszeretnék beszélgetni, az utóbbi évek-benvégzett színházi munkáiról. Kezdjük azzal:hogyan sikerült meghonosítani a szín-házbana folklórt? A generációmon belüliek, mint SzigetiKároly, Timár Sándor, KricskovicsAntal, Györgyfalvai Katalin, GalambosTibor, Simon Antal, Orsovszky István,Pesovár Ernő, akik sokáig, talán a hetvenesévek elejéig úgy érezték, hogy egyszándékúak,s akiket úgy emlegetnék,mint a második koreográfusnemzedékét,azt a koncepciót vallották, hogy a néptáncis alkalmas dramatikus művek létrehozására,alkalmas egy színháziformanyelv megteremtésére. Közülünkmajd-nem mindenki dramatikusművekkel kezdett, és ezekre voltelsősorban büszke. A mi generációnkszámára szerelem volt a színház. Anéptánccal színházat szerettünk volnacsinálni. De ez a lehetőség nemteremtődött meg. Pedig az akkorimunkáink - Szigetinek a Nép-tánc régiszeretőkről vagy saját magam Várj reámjavagy az Iphigenia Auliszban Kricskovicstólvagy Györgyfalvai Kati Rondója- ma is időállóak lennének, s ezek-kelszándékaink ugyanolyanok voltak, mintaz akkori kortárs filmművészetnek vagyaz akkori irodalomnak. Ugyan-azokról adolgokról akartunk mi is szólni, mint atársművészetek alkotói. Ezek az alkotások, amelyeket sorol,önálló táncművek. Drámai erejű táncok, denem színházakban és nem sínházak részérekészültek, hanem amatőr táncegyütteseknéljöttek létre. Igen. Bár azzal, hogy ilyen műveketcsináltunk, és ezek szellemetulajdonképpen megegyezett az akkoriszínházi törekvésekkel, mibebizonyítottuk szerelmünket a színháziránt. Egyikünk sem kapott viszontlehetőséget a hivatásos együttesi vagyszínházi munkára. Ha igen, csak későn,mikor már mindegyikünk közelebb voltaz ötven évéhez, mint a negyvenhez.Szigeti is túl volt a negyvenen, mikor a25. Színház rendezőjévé lett. Pedig, hogyha akkor és abban a magyar színházimiliőben vala-

négyszemköztJelenet a Csiksomlyói passióból (Várszínház)melyikünknek teremtődött volna egytáncszínháza, lehet, hogy a közönség egykicsit hozzánk is pártolt volna, és matermészetes lenne, hogy esténként meglehet venni a jegyet abba a színházba,amelynek anyanyelve a néptánc. Ehelyettnemzedékem útjai eléggé szét-váltak.Mindenkit annyi sérelem és mellőzés ért,hogy mire az öregedés hajnalánlehetőséghez jutott, magányos far-kassávált. Voltak koreográfiai sikereink, némitársadalmi sikerek is, mindenki eljutottegy-egy együttes élére, eljutottunkkülföldre. Ezek már némi anyagi előnyöketis jelentettek, de valahogy az ügy, amirevalaha felesküdtünk, nem jutott előbbre.Tehát a tematikus tánc-vonal meg mindignem futhatta ki a maga formáját?- Valahogy nem találtunk magunk-nakegy jó szervezeti formát. Mi a szolnoki ésa zalaegerszegi amatőrversenyeken mindigugyanannak az öt-hat-száz nézőnektáncoltunk. Máshol film-stúdiók jötteklétre, kísérleti színházak. Ezek anagyközönségnek szóltak, mi meg egymástnéztük meg. A Balázs Béla Stúdióbólegyfajta értékes magyar filmművészet nőttki. Egyféleképpen gondolkodó rendezőkdolgozhattak együtt, például a kaposváriszínházban. Nekünk akkor kellett volnalegjobban összefognunk, mikorborzasztóan szegények voltunk. AmikorPesovár Ernő, Martin György, PesovárFeri - közülük kettő már tragikusan halott -, Szigeti Károly, Györgyfalvai Kati, TimárSándor egy-egy Bihari együttesi próbaután, talán ötvenöt-ötvenhatban, összejöttés fél éjszakát beszélgetett. Martin akkorcsinálta élete első és utolsó koreográfiá-ját,öt fiúra egy legényest, zseniális volt.Elvitte a sírba magával egyedülállókoreográfiai tehetségét. Timár Sándor életeelső koreográfiáit, a Bagi-szvitet, akkorcsinálta, abból egyet, a Bagi leány-táncot azegész ország táncolta éveken keresztül.Akkor össze tudtunk jönni, közös műhelytteremtettünk.Próbálkoztunk technikai rendszerrel,képzéssel, didaktikával. Éri Pista vezetteaz önképzőkört, Pesovár Ernő, Martin ésPesovár Feri hordta az anyagot hozzá.Talán akkor kellett volna arra vigyáznunk,hogy együttlétünk, közös munkánkmaradandó legyen. Akkor kellett volna ami Balázs Béla Stúdiónkat meg-csinálni,akkor kellett volna nekünk meg-szerezniegy színházat, mikor a Nagymező utcábanegy musicalszínház jöhetett létre. (Nemsokáig élt az sem.) Elérkeztünka hetvenes évek közepére, és sajnosmég mindig ugyanaz a szűk drukker-tábornézett minket. Nálam ez a jelenségválságot okozott. Egyszer csak megálltam,és azt kérdeztem magamtól: hol vannak ami értékeink? Hol a helyünk a világban?Úgy éreztem, hogy van egy értékeseszköztárunk, sőt tudunk vala-mit, amitnem sokan tudnak. Mi ismerjük a magyarés tágabban értelmezve a Kárpátmedenceifolklórt. Mi ismerjük afolklórhoz tartozó teljes szokás-rendet,rítusvilágot, és ezt mint forma-nyelvettudjuk használni. Tulajdonképpenmindenfajta dramaturgiai szituációrabiztos formulánk van. Nem kell kínoskitalációkkal vagy máshol elcsépelt eszköztárralélnünk, mert van egy ezer évalatt kicsiszolódott formanvelyünk. I laugyanebben az időben a hetvenes évekbenaz új lendületű színházakat nézemEurópában, akkor azt látom, hogymindenki kitalált magának egy rítusrendszert.Még táncban is! Mikor Béjartúgy látta, hogy az akadémikus balettelnem tudja mondanivalóját kifejezni, akkorkitalálta magának a spanyol gesztusrendszert,aztán később kitalálta atávol-keletit, előbb az indiait, majd későbbjapánt. Szerte a világban kitűnő színházakjöttek elő egy-egy saját rítus-rendszerrelvagy maguknak kitalált formavilággal.Mennyit beszéltünk ebben az időbenBrook színházáról, Ljubimovéról vagy aPiccolo Teatróról. Mindegyikneka rítus- és mozgásviláganyűgozött le minket elsősorban. De Brookgesztusrendszere jellegzetesen angol volt,és Strehler esetében még A szecsuáni jólélekkínai miliőjében is jellegzetes olaszjelzésrendszert csodálhattunk meg.- Hogyan került végül mégis a színházközelébe ?- Jött az életemnek egy olyan pontja,amikor úgy gondoltam, hogy valami mástkell kipróbálnom. Többfelé hívtak, detöbbnyire, hogy is mondjam, iparosmunkátkértek tőlem.- Mozgásfeladatok, mozgásbeállítások voltakezek a munkák?- Igen. De 'közben barátságok születtekrendezőkkel és színházakkal. Egy-szercsak kidetült, hogy a legjobb rendezőknagyon nyitottak, de nem igazán ismerik anépi kultúrát. Tehát felnövekszik nemtudom hány rendező- és színész-generáció,s a folklórról vajmi keveset tudnak. (Ezzelnem mondtam sokat, mert a fiatal magyarzeneszerzők közül sokan még száz népdaltsem tudnak, s talán már nincs is szándékukennek a kultúrának a jegyeit a maizeneszerzésben meg-mutatni. MindezBartók és Kodály országában!) El kénegondolkozniuk azok-nak, akik a magyarSzínház- és Filmművészeti Főiskolatananyagát összeállítják, vajon kimaradhatebelőle egy ilyen fantasztikus népikultúra, ami csak a miénk, csak miránkjellemző. Ennek még a váz-latosismertetése sem folyik a főiskolán!

A Kőműves Kelemen a Pesti Színházban (lklády László felvételei)Visszatérve a magam dolgára: egy időután kiderült, hogy kikkel lehet egynyelven beszélni, és kik akarnak ezen anyelven beszélni. Kiderült, hogy a miszakmánk és a mi ismereteink nem törvényszerűenalárendeltek. Eltelt két-háromév, és megszülettek az első olyaneredmények, amelyeket a magyar színházikritika is észrevett már. Amikor amunkatársi viszony már nem az iparosmunkátjelentette, hanem alkotótársit,ahol természetesen a rendezőé a döntőszó. Az első ilyen eredmény volt a SíkFerenccel létrehozott gyulai sorozatunk.1980-ban Kodály Székelyfonóját és PsalmusHungaricusát mutattuk be.- Ez volt az áttörés?- Igen. Fél évig dolgoztunk rajta. Megpróbáltukmegérteni azt a kultúrát,amiből Kodály a Székelyfonót felépítette.Az operai előadásokban - kitűnő zeneiinterpretáció mellett - a látvány megjelenítése,a színházi jelzésrendszer nagyontávol állt attól a népi mitológiai ésszokásrendszertől, amiből a mű eredt. Mimegpróbáltuk visszahelyezni ugyanabbaa magyar népi szokás- és formavilágba ajátékot, melyben Kodály megálmodta.Nem volt ebben semmi különös. Ha akórus azt énekli, hogy „a malomnaknincsen köve...", akkor a gyerekjátékok„malomkereke" forgott a színpadon, haaz szólalt meg, hogy „olyan tornyotcsináltatok néked... ", akkor felraktuk amagyar mitológiai tornyot emberitestekből. Minden dramaturgiai mozzanatota magyar népi szokásokból, játékokbóltáncokkal építettük fel. Tombolósiker volt. Gondolom a Psalmust sokkal nehezebbvolt megjeleníteni. Sokkal nehezebb, és sokkal nagyobblátványt kellett a tavon megcsinálni. APsalmus Hungaricus, annak ellenére, hogyDávid királyról szól, mélyen magyar mű.Ezért a magyar történelmi múltat hívtuksegítségül. A vezér és a nép viszonyának,küzdelmeinek mindenfajta formájátigyekeztünk megjeleníteni. Mindez többszáz méteres szélességben ésmélységben.De a következő év még nehezebbfeladatokat jelentett. 1981-ben BartókBéla: A kékszakállú herceg várát csináltukmeg benn a várban, a tavon pedig aCantata Profanát. A kékszakállú hercegvárában, az az érzésem, hogy először amagyar színháztörténetben, a hét kapumögött megjelenő világot a magyarmitológiából építettük fel. Ha „kinyílt " akapu, és az a fegyverkamra volt, akkor amagyar botoló, Dózsa népének kiegyenesítettkaszás világa jelent meg nép-táncformájában; ha a könnyek tavára nyílt akapu, akkora csökölyi fehér gyász; ha avirágos kertre, akkor felkoszorúzottmenyasszonyi menetet látott a közönség.Óriási sikere volt ennek is. Öröm volt,hogy ezt a nehéz zeneművet az egyszerűközönséghez is közel tudtuk vinni. ACantata Profánéban négy színpadon jelentekmeg a szarvas fiak, akik átmennek„erdőkön", „mezőkön" és mindenenkeresztül. Később a szarvasfiak testébőlraktuk ki az agancsot a vártorony tetején.Ott álltam a nézők között, és egy zalaiparaszt néni mellettünk azt mondta: „jaj,de szép, olyan, mint a csodafiú szarvas aregölésben". Majd később: „né, ott az ezermisegyertya, mindig csak hallottam rólagyerekkoromban, de most látom is, hogyigaz". Tehát ez volt az első ilyen nagy,közös munka.A másik kötődésem Kerényi Imréhezfűződik. Barátságot egy négy évvelezelőtti moszkvai műsor kapcsán kötöttünk,amikor a Kreml-palotában nagyszabásúmagyar gálaműsort kellett csinálnia felszabadulás harmincötödik évfordulójára.Azt tudtuk, hogy mélységesenmagyarnak kéne megalkotni ezt a műsort.Kerényi dilemmája az volt, hogyan kerüliel a direkt eszközöket. Az elsőmegbeszélésen már világossá vált, hogyha a zenével, Erkelen, Liszten keresztülBartókig és Kodályig akarunk eljutni, ha aköltészetben Petőfitől egészen NagyLászlóig, akkor ennek a vizuálisjelzésrendszere csak a magyar folklór, anépművészet lehet. Tehát ha Erkelről vagyKodályról van szó, mellette, mögöttemindig a zenét igazoló, hitelesítőfolklórnak kell megjelennie. Kitűnőmunkatárs volt Götz Béla, aki olyanszínpadképet teremtett, hogy taps-vihartört ki, mikor felment a függöny.Mindenki protokolláris, szokvány mű-sortvárt, és egyszer csak kiderült, hogy valamiegészen más és másként jelent megMagyarországról, mint ahogyanmegszokták.Ebből az együttműködésből egyenesenkövetkezett az, hogy összefogtunk aCsiksomlyói passióban, ahol már együttkezdtünk dolgozni a darabon, és együttépítettük fel az előadást. A legapróbbrészleteket is kidolgoztuk előre társainkkal,Götz Bélával és Rossa Lászlóval. Mamár messze túl vagyunk a századikelőadáson.A következő, számomra fontos eseménya Marton Lászlóval való találkozásom. Aszínház megegyezett a Szörényi-Bródyszerzőpárossal a Kőműves Kelemenszínpadra vitelében. (Az igazsághozhozzátartozik, hogy a darabot Kerényirendelte a szolnoki színház számára.)Három és fél hónap állt rendelkezésünkre.Itt már az összes szereplő részvételével ésvégtelenül szorgalmas munkájával jöttlétre egy sajátos ma-

gyar mozgásvilág. Amikor Bécsbenjátszották a darabot, akkor a kritikusokmegírták, hogy ez a magyar színház valamitkitalált önmagának, s nem a Broadwaytutánozza.-- Beszéljünk tehát e két sikerdarabról. ACsiksomlyóiban és a Kőműves Kelemenbenhasonlóságuk ellenére alapvetően különbözik aszínpadra állítás módja.Teljesen igaz.- A Csiksomlyói megmaradt a bajosannaturalisztikus paraszti játékstílusnál, amibizonyos groteszk színeket is hordoz, talánannak a következményeként, hogy a rendezés ésa színészek maguk is kicsit kívülről nézve,mintegy idézőjelben játsszák a darabot. Amozgásvilág nem éri el azt az intenzitást, amit aKőműves Kelemennél. Azzal, hogy az egészjáték egy stílusban van mozgatva, és ez a stílusa paraszti világból át-emelt gesztusrendszerbőlalakult, a mozgás több, mint illusztráció, mintráaggatott dísz, s egységes, esztétikus látványthoz létre. De még nem olyan határozottarculatú, mint a Kelemené.Ez igaz, de ez következik a dramaturgiábólis. Nekem az volt a feladatom,hogy a népi naivikának és a népi naivképzőművészetnek megfelelő jelzésrendszertcsináljak. Mikor egy gesztustkeresek, a színésznek, abban ott van anéprajzi gyűjtőútjaim száz és százparasztarca és cselekvése. Aki gyűjtő-utakrajár, az tudja, hogy egy paraszt-ember, akiigazán tehetséges előadó, milyenfantasztikus gesztuskészlettel rendelkezik.Nekem Kerényi Imre kérésére az volt akötelességem, hogy ezt a gesztusrendszert,ezt a stílust állítsam be. Ezteljesen más, mint egy városi emberé, hiszenez a gesztusrendszer a parasztimesevilághoz, a táncélethez, a népdal-ésballadavilághoz, egy egységes népi kultúrastruktúrájához kötődik.Ezzel szemben a Kőműves Kelemen meghatározójaegyfajta magyar rockzene s aszövegkönyv dramaturgiája, ideológiája,mondanivalója, amely korszerű és teljeseneurópai, bár az alapja a Kőműves Kelemenballadája, ami jellegzetesen dél-keleteurópaimotívum. Nyilvánvaló tehát, hogyennek a mozgásvilága és jelzésrendszeresokkal stilizáltabb. Eb-ben a stilizáltmozgásvilágban az asszonyt úgy emésztikel, úgy veszejtik el, hogy négy emberösszekapaszkodva a hátukból egy vízszintesasztalt képezve forog. Kőműves Kelemenrágördíti az asszonyt ezekre a hátakra, s eza forgás mint a malomkő, felőrli az asszonytestet.É n nem állítom, hogy ez a formaa magyar folklórból való, de a négy emberforgása, maga a lépés a verbunktáncainkbólvaló.- Ha még mindig ennél a két darabnálmaradunk, akkor mondhatjuk azt, hogy aCsiksomlyóiban a darab stí l usának, dramaturgiájánakszolgálatában valamifajtaautentikus jelrendszert, mozgásvilágot éskülönféle, ön által ismert és a rendező illetve aszínészek által nem ismert anyagot kel-lettszínpadra álmodni a mozgásban, a táncokban,dalokban, míg a Kőműves Kelemennél afolklórból tulajdonképpen egy új, színházi,stilizált világot kellet/ teremteni.- Igen. Ez így van.- De beszéljünk egy kicsit részletesebben aKőműves Kelemenről. I 'olt a KőművesKelemennek egy Paál István által rendezettrevelatív erejű előadása néhány éve. Alkotóimódszereiket tekintve kézenfekvő az összehasonlítás.Abban is volt folklórelem - de csak részletelemként,az asszony megjelenésekor, viszontott is az emberi testekkel fejeztek ki mindent,az építést, az alkut, a gyilkosságot. Nemtáncot, nem folklórból átemelt jelzés-rendszerthasznált a rendező, hanem Grotowski nyománerőteljes és dinamikájában,megformáltságában könnyen érthető mozgásnyelvet,amely rendkívül kifejezővé és nagyhatásúvá tette az egyébként problematikájábanis igen figyelemreméltó darabot. Na, mostitt van valami különbség a két produkcióközött: a szándék ugyanaz, az eredményT á n c k é p a z I s t v á n , a k i r á l y e l ő a d á s á b ó l ( M T I - f u t ó , Hor v á t h Év a f e l v . )mégis más. A Paál-féle előadás előszörelementáris erőrel arról szólt, hogy a mű érdekében,ha kell, emberáldozatot is kell hozni,majd mintegy két évvel később, amikor azegyüttes helyzete megrendült Szegeden, akkorbár szinte kottára ugyanúgy adták elő adarabot kis hangsúlyeltolásokkal - már arrólszólt, hogy a mű nem ér annyit, mint az emberiélet. Tehát ez a mozgásvilág persze az előadottszöveg hangsúlyváltozásaival együttrendkívül alkalmazható nyelvként funkcionált,és mindig valami belső emberi véleményt,indulatot, szándékot volt képes kifejezni. AMarton Lászlóval közösen színpad-ra állítottKőműves folk l órelemei viszont túlságosan isegyneműek, nem mobilizálhatók. Úgy érzem, aprodukció kissé patetikus lett ezáltal. Bár aszövegkiválasztás, a zene, a dalok és amozgáskompozíciók azt a mondanivalótszolgálják, hogy az emberi élet fontosabb, minta mű, vagy pontosabban: értelmetlen a halál,ha a mű értelmében sem vagyunk biztosak,mégis a nagyon robusztus, nagyon erős mozgásés ének, a fordítottját sugallja. Azt, hogy a műmindenekelőtt. Mint hogyha az anyag ellenálltvolna...A mi darabunk nyitva hagyja a főkérdést, ez volt a közös szándékunk MartonLászlóval. Amikor az előadás végén akőművesek civilben visszajönnek ésvisszajátsszák, ami történt, ott szakad megaz ének, hogy ,,Átkozott legyen h á t . . . ". Miúgy gondoltuk, hogy az utó-

kornak kell eldöntenie: megérte-e azáldozatot a mű. Mi nem tudjuk eldönteni.Mi építünk és áldozatokat hozunk vagykövetelünk. Akkor, amikor az emberbenne van valamilyen nagy ügyben - és ami korosztályunk bőven benne volt -,akkor heroikus munkára képes, és aztánmások, vagy akár ő maga is, évek vagyévtizedek múlva rájöhet, hogy ez vagy azaz áldozat nem érte meg, vagybizonyosságot szerez, hogy érdemes volt.A heroikus munka magával hoz bizonyospatetikusságot, nagy indulatokat, nagyelszánásokat és látványos cselekvéseket.Lehet, hogy elragadtatott minket aKőműves Kelemen létrehozása? Mikor napmint nap dolgoztunk, mi is ugyanazt aheroizmust éreztük. Megfeszített munkafolyt három hónapon keresztül, s iszonyúnehézségeket okozott a színészeknek atánc, a mozgásanyag összehangolása azénekkel, a beszéddel. Lehet, hogy ennek aküzdelemnek a heroizmusa megmaradt azelő-adásban is? Lehet.- Ezt megértem. Bizonyára gondot okozott aszínészek tánctudása is.- Általában nem tudnak táncolni. Ahiányos képzésükből következően. Demegtanultak. Három hónapig napi négyórát dolgoztak. Ez annyi, mint amennyitegy amatőr együttes két év alatt dolgozik.Nagyon akarták, és szívesen emlék-szemvissza erre a munkára. Nagyon jóbeszélgetéseink voltak, minden érdekelteőket. Mindenki részt vett az alkotómunkában. Sokszor felszólítottak, hogymint néprajzos magyarázzam meg, egyegyjelzésrendszer mögött mi van. Aztpéldául, hogy egy valódi emberáldozatirítus az évezredek alatt hogyan szűkül,szorul vissza, és a végén hogy válik csakjelképessé. Mint például Mohán, Fejérmegyében, ahol egy kakast ,üt-nek le",vagy az Ipolyságban, a kiszejárásrítusában, ahol a szalmabábut meggyújtjákés bedobják a vízbe. Ezek mégma is létező megszelídült rítusok. Mindigelmondom, hogy egy-egy rítus vagy elemhonnan ered, mit jelképez és mért ezthasználjuk. Csak így lehet elérni, hogy amozgás, a gesztus ne csupán illusztrációlegyen, hanem színészileg megélhetőtörténések ábrázolása. Így volt ez már azelső színházi munkáimnál is. Évekkelezelőtt Ránki-Weöres: A holdbélicsónakosát csináltuk Bor Jóskával a győriszínház megnyitásakor, és sikerült egyérdekes és furcsa atmoszférát teremteni.Ugyancsak Győrben, a tavaly készültHáry Jánosban, ahol jóhangulatú népi mesevilágot állítottunkszínpadra. Ebben az előadásban is a belsőtartalmakat kutattuk fel, és ahhoz amegfelelő stílusvilágot illesztettük hozzá,így megélhető-kifejezhető és hatásosmozgásvilág jött létre. Kár, hogy a kritikaerről a Háryról nem nagyon vett tudomást.- Tudomást vett viszont a tavalyi évlegnagyobb sikeréről, az István, a királyról,méghozzá elég ellentmondásosan. Sok kritikafoglalkozott azzal, hogy a Szörényi-zenealapvetően rock textúrájához ön autentikusnéptáncanyagot alkalmazott. Érdekelne, hogyaz alkotás folyamán hogyan jutott erre azeredményre.- Az alkotási folyamatban bennemmagától értetődően természetes volt, hogya folklóranyagot használom ehhez azenéhez. Megjegyzem, a zenében is igensok folklórelem van, sőt eredetinépdalmotívumok is szerepelnek benne, ésez is bizonyítja, hogy ez magyar rock. Hapéldául Koppány nótájának ritmus-világamegegyezik egy mezőségi csárdáséval,akkor nekem természetes, hogy azt állítokoda. Vagy ha a darab „Te kit választanál?" kezdő dalára forgatóst lehet táncolni ésdudálásszerű körtáncot, akkor ezt úgy kelleltáncoltatnom. Bennem nem merült felaz, hogy vala-milyen jazzes mozgásttaláljak ki. Végül is, mikor mi magunkról,a magunk véres történelméről beszélünk,egy ma is aktuális dilemmáról, akkorebben ne azt használjam fel, ami a mienk,a sajátunk? Ebben egyébként a rendező,Koltai Gábor és a három alkotótárs(Bródy-Szörényi-Boldizsár Miklós) teljesenegyetértett. Sok, a részletekig menőideológiai, esztétikai vitánk volt, majd egyéven át, de nem emlékszem arra, hogy aformával, a mozgatással, a darabvizualitásával kapcsolatban lett volna. Egyhatalmas rockzenei szövet, amelyelemeiben, dallamvilágában magyar, nemis tűrt volna meg más formát. S a sikertalán éppen ennek a találkozás-nak isköszönhető. Reméltük, hogy siker lesz, dehogy ennyire „ügy " lesz, hogy ilyenszenvedélyes pro és contraállásfoglalásokra készteti majd az embereket,erre nem számítottunk. A folklórdogmatizmusszószólói számon kérték,hogy hogyan merészelem én a néptáncotKodály tanár úr országában a rockzenévelelegyíteni!... Mit mondott Bartók ésKodály ? Azt például, hogy a legértékesebbugrós táncaink zenéje a kolomejka.Tehát egy szláv népzenei típustjelölnek meg, amelynek valahol a huculok (Kárpát-Ukrajna) környékén talál-hatóaz eredete. Hát hogy van ez? Amikorlegényest táncol valaki, akkor azt hisziknéhányan, hogy mi ezt a sztyeppérőlhoztuk magunkkal? Nem. MegtanultukNyugat-Európától a gaiard-ot és asaltarellát, és ezekből évszázadok alatt ésgenerációkon keresztül a magunk képéregyúrt ugrós lett. Az erdélyi magyarságképére gyúrt saltarella legényes lett, arománoknál pedig a rar vagy a fecioreascatánc lett. A huculokról nem is beszélve,ahol több tánctípus is keletkezett asaltarellából. Tehát két kultúra találkozott,hogy egy új létrejöjjön. Az a véleményem,hogy ha a paraszti kultúra máig élt volna amaga funkciójában és „begyűrűzött" volnaa rock and roll - mint ahogy a saltarella is„begyűrűzött" a XVI. században -, akkoröt emberöltő után egy fantasztikus újmagyar forgatós tánc lett volna belőle. Hátnézze meg valaki, hogy Korondon mikénttáncol-nak forgatóst, vagy Sófalván - ahola lányt egész a földig „bemártogatják" (ígyhívják a motívumot). A folklórt rosszulféltők azt hinnék, hogy rock and rolltlátnak, pedig a nyolcvanéves néni is aztmondja, mindig így táncolták. Elfelejtiknéhányan, amit Babits mondott nagyonbölcsen 1939-ben: „A magyar kultúra nema néprajz tárgya: noha mindig a népilélekből szívta legbensőbb erőit. A palántanem azonos a forrással, amely táplálta ésmegóvta a kiszikkadástól. A magyarkultúra Szent István-i képződmény, mintmaga az egész magyarság. Sokszínű, tágés tárt, hatásokat és benyomásokat magábaolvasztó. Ez a belső nagyság hozzátartozika lényeghez. Mihelyt nem volna ilyen, márnem is volna magyar. "Ha most az előadás hatását nézem, mitőlvolt olyan erős, nyilván attól, hogy a kétanyag összesimult és fölerő-sítetteegymást. Nem véletlen, hogy például Rékamezőségi stílusban szólal meg, ésSebestyén Márti, aki énekelte, népdalénekeslétére megkapta az év legjobbpopénekesnője címet. Hát nem gyönyörűez? Hát nem gyönyörű volt, amikor aműsor végén bezúdult a kétszáznegyventáncos, és ott állt ötezer fiatal előtt -köztük „szakadt gyerekek " is -, akik-kelmég soha nem találkoztak össze - mert azvolt az arány, hogy néhány százan járták anéptáncot, több ezren meg jártak aBeatrice- meg a Hobo-koncertekre -, smost itt egy közös ordítás és éneklésünnepelte a táncosokat. Hát nem bűn lettvolna, ha nem élek a lehe-

tőséggel ? Nem akarok indulattal beszélnierről a kérdésről, de hát egy magunkfajtakis népnek, amelynek borzasztó nehéztörténelmi helyzetben kell meg-találniaönmaga hangját, s ha végre egy-szermegtágult a tér, és találtunk egy lehetőséget,akkor azt hiszem, mindnyájunknak,akik odaviszünk valamit a közönségelé, kötelességünk, hogy megteremtsünkmindenfajta olyan megjelenésiformát, amelyben a mi kultúránk, sajátnépiségünk jelenik meg. Ha ennek a tömegekhezszóló rockzenével kellkötődnie, akkor jelenjen meg azzal.Itt felszakadt valami elnyomott, elhallgatott,szemérmesen kezelt ügy is: anemzeti tudat. És ez a téma mellett amegvalósítás érdeme. Ritkán beszélhetünkvissza a kritikának, és nem is ez adolgunk, de szeretném tisztelettel megkérdezni,hányan elemezték a zenét,hányan vették figyelembe azt, hogy milyenez a zene. Holott abszolút zenei mértékkelmérve, külföldi zeneértők is éppena különlegességét, a magyar eredetiségétvették észre. Itt megszólal, nem tudom,hány duda és török síp Géza temetésé-nél,megszólal Sebestyén Márti hangja,egyszer csak megszólal egy szál síróhegedű, ami a mezőségi „lassú " stílusáthozza, és sorolhatnám tovább. Csupa sajátnépzenénkből, kultúránkból való, ránkvonatkozó zenei effektus. Abban is biztosvagyok, hogy éppen a sajátosságai alapján- annak ellenére, hogy drága a produkció -megfelelő menedzseléssel megélne a világbármelyik nagy színpadán. Mert valamiolyan ez, ami mélységesen magyar ésmégis egyetemes. Mit lehet válaszolniazoknak a kritikusoknak, akik aztmondják, hogy sok volt a nemzetiszínűzászló? Sok volt, elismerem. De hát ez alegfontosabb? Körülöttünk mindenkilobogtathatja a maga nemzeti lobogóját,csak mi szégyelljük? Ez a borzasztó furcsamásik oldala a magyar értelmiségimagatartásnak. Annyira Európáhozakarnak tartozni, hogy szégyellik a magukmagvarságát?A z t hiszem, hogy visszatértünk a beszélgetéselején felvetett gondolatokhoz, ahhoz, hogya magyar folklórból létrehozható táncszínházzaltudnánk mi valami olyasmit csinálni, ami amienk, csak ránk jellemző, mégis egyetemesérvényű lehet.Mielőtt erről beszélünk, szeretnémhangsúlyozni, hogy a folklór használata aszínházban messze nem egyedüli lehetőség.Természetesen a darab tartalmahatározza meg, hogy a rendező milyenalaphangot üt meg. Én munkáimmal arraBubik István és Hámori Ildikó tánca a Várszínház Magyar Electra-előadásában (lklády László felv.)törekedtem, hogy ahol a darab megengedi,követeli, ott használjuk a saját kultúránkat,még akkor is, ha a polgári,sznob szemléletűek némelyike idegbajtkap a „csizmáktól " , melyek a „fenségesdeszkákra " kerülnek. Én sehol a világonnem szégyelltem sem a bocskort, sem acsizmát. Sőt, sok örömöm volt abban,

hogy tudtam, hogyan kell használni őket.És most folytatom, amit elkezdett: Én egyKőműves Kelement megcsináltam a hetvenesévek közepén a zalaegerszegi KamaratáncFesztiválra. Ugyan-az volt a mozgás- éslátványkoncepcióm, mint a színházban.Körtánc az építkezés, s amikor a körtáncszétrobban, szétrobban a fal is, sőt amikoraz asszonyt el kel-lett veszejteni, akkorugyanúgy négy fiú összekapaszkodottmalomkerékké, Kelemen rájuk borította anőt, és ugyanúgy őrölték fel. Nos, ezt aművet, amellyel ott első díjat nyertem, hanagyon optimista vagyok, látta kétezerember, és a magyar intelligenciának ésszínházba járó közönségnek dunsztja nemvolt arról, hogy ez egyáltalán létrejött.Néhány lap megírta, hogy „első díjatkapott Novák Feri, megkapó módonábrázolva Kő-műves Kelemen drámáját " .És kész. Most ugyanaz a látvány megjelenta Pesti Színházban, és kiderült, hogy a közönségestéről estére tapsol, lelkendezikezért a látványvilágért, és telt ház van.Nemrég volt a 125. előadás, ami testvérekközött is nyolcvanezer embert jelent.Boldog vagyok, de szomorú is vagyok,mert nekem a színházhoz kellettcsatlakoznom azért, hogy bebizonyítsam aközönségnek: a nyolcvanezer KőművesKelemen-látogatónak, a körülbelül ötvenezerPassio-látogatónak és a százezernyiIstván, a király-nézőnek, hogy az akultúra, aminek szolgálatában testünk éslelkünk ropogott, helyet kérhet magánakbármilyen színpadra. Természete-sen nemszeretném a szerző- és alkotó-társakérdemét kisebbíteni, de ami ebből asikerből ránk tartozik - legyen az tíz vagyhúsz százalék -, azt mi eddig is tudtuk,csak a kutyát sem érdekelte. Legutóbbismét Kerényi Imrével dolgoztam. Februárvégén mutattuk be a Várszín-házbanBornemisza Péter Magyar Electráját, amitegyértelműen a Passio folytatásánakszántunk, csak itt nem a népi naivika alényeg.- Beszélne arról, milyen módon állítottákszínpadra, milyen gesztusrendszert választottak?- A népi jelzésrendszernek és a magyarmitológiának egy nagyon európaihasználatú módjáról van szó. Különlegesszínházi csemegének készült maga az est,mert a közel kétórás első részbenBornemisza Magyar Electrája jelenik megelsősorban Zobor-vidéki, tehát felvidékiés palóc folklórba és balladavilágbaágyazva. A sirató, a mozgásvilág, a királyimenyegző - amit Kerényi tettbele - ebből a jelzésrendszerből építkezik.Az első rész és egy harmincperces vacsoraszünetután ugyanez a történet máskonklúzióval megjelenik táncjátékban is.- Ha jól értem, akkor most ott tart, hogy amita hatvanas években elkezdett - ha húsz évkéséssel is, de -, végre önálló drámaitáncjátéka került a közönség elé, színházban.- Nagy öröm, hogy a Nemzeti Szín-házés a Néphadsereg Művészegyüttesé-nekközös produkciója ez az előadás. Félre neértsen, eddig is voltak önálló műveim,különböző együtteseknél, de a szervezett,a méltatott, a figyelem középpontjábanálló játszási hely ma a szín-ház.Társulnunk, szövetkeznünk kell, stanulnunk egymástól, hogy létrehozhassunkvalami olyat, amit csak együtttudunk megvalósítani. Ha a „színház"megszólít minket, szívesen megyünk.- Hogyan tovább? Tovább tud-e lépni? Van-eolyan magyar mű, dráma, zene vagy bármi,amivel folytatni tudja az eddigi utat? B jutott aszínházba, milyen vágyai vannak?- A következő tervünk, hogy 1 9 8 5-ben aSzegedi Szabadtéri Színpadon MarkóIvánnal együtt megcsináljuk a Szarvassáváltozott fiakat. A Győri Balett, aNéphadsereg Művészegyüttese és a BihariEgyüttes közös produkciója lesz, ahol adramaturgiának megfelelően az első részkegyetlen rítusrendszerében szeretnénkbemutatni azt, hogy három fiú elvágyódik,és szeretne egy másik, egy új világ felémenni, mert már túl kegyetlennek, túlkötöttnek tartja a sajátját. A másodikfelvonásban - ezt Markó Iván alkotja meg- megérkeznek az új világba, amelybevágyódtak, de ez a világ borzasztóanidegen. Három dolog történhet velük;elbukhatnak, elszürkülhetnek vagykiválhatnak. Van egy epilógus is. Azalapkultúrába visszatérőnek már nincsmondanivalója, nem ismeri fel a szülőjét,nincs kivel közös szót értenie. JuhászFerenc: A szarvassá változott fiúk kiáltozása atitkok kapujában című műve adta azalapgondolatot és Bartók CantataProfanája. Lényegében egy románkolindamotívumot dolgozunk fel, amelyerre a féltekére jellemző. Markóval úgygondoljuk, hogy ez nagyon erős Kárpátmedencei,de ugyan-akkor egyetemesérvényű alaphelyzet.Szintén jövőre készül el Szegeden aSzakszervezeti Nemzetközi Fesztivál keretébennégyszáz táncossal a Tavaszköszöntőcímű játék, Nagy László-versekre.Ez különböző népek tavaszi rítusait foglaljamagában. A megújulás, az újrakezdésreményének szimbólumát.- Arról is beszéltünk, hogy népi-nemzetisajátosságok, rítusok színpadra alkalmazásávalmegújulhat a színházi nyelv is. Úgylehetünk különlegesek, hogy ezzel a saját arcúszínházzal kiválunk, kitűnünk az európaiszínházi kórusból, azaz egyéni módon tartozunk,bele. Ezért kérdezem: gondolkoztak-eesetleg olyan magyar drámák, irodalmi művekbemutatásáról, amelyek megjelenítésében ezt afajta nyelvezetet használva sajátos színháziformák jöhetnek, létre?-- Erről az elmúlt két-három évbenrengeteget beszélgettünk barátaimmal, ésabban teljesen egyetértünk, hogyiszonyatos sok adósságunk van. Megcsináltuk-ea Toldit, úgy igazán? Vagy Ahelység kalapácsát? A szigetvári Zrínyirőlbeszéltünk-e méltón a színpadon? Arrólaz iszonyatos dilemmáról, ami a kirohanáselőtt felmerülhetett benne? Olyanadósságokat érzek, amihez öt élet semlenne elegendő. Ha alkotó társaimmal abarátság szoros marad - ami nagyajándéka az életemnek akkor folytatniszeretném ezt a munkát. Mostanában igensokan „eltávoztak " az én generációmból,és ez nagyon foglalkoztat, szorongat,sürget - de ha csak annyi haszna volt azéletemnek, hogy példát mutathattam atehetséges tanítványok-nak: a színház isegy lehetőség, hogy a folklórjelzésrendszerével és a népi kultúrával issok mindent lehet és kell el-mondani, márakkor megért mindent.- Lemondott-e az önálló táncszínházról,arról a játszási helyről, ahova esténként azértvesz jegyet a néző, mert a néptánc, nép-zene, anépművészet nyelvén szólnak hozzá?- Nem mondtam le. Az elmúlt hat évbenHollandiában mint vendég művészetivezető sikerült ezt létrehoznom. Ott azeurópai néptáncokból készült műveket,összefüggő dramatikus műsorokat nézhetesténként a közönség. Egy amszterdamiszínház csinálja, és sikeresen, amit itthonnem sikerült megvalósítanom. De énMagyarországon élek, itt van dolgom, ottcsak vendég akarok lenni. Az önállótáncszínház léte azonban itt és most csakvágyálom lehet.