tartalom - Színház.net

arcok és maszkoksebből is megértette volna, hogy a szerzőés a rendező mit óhajt közölni e figuraáltaL A rikító festés, a mű-mell, a műcsípőnem minden esetben növeli a karakterhatékonyságát. Sőt, épp ellenkezőleg. Ez aSmeraldina Csoma Judit mindenbecsülendő színészi törekvése ellenéresokkal inkább hasonlított egy boldogtalanöregedő házmesternére, mint arra a virulóhajadonra, akit Goldoni a színpadraképzelt. Elképzelhető, hogy mindezcsupán a balul sikerült jel-meznekköszönhető. A többi szereplő-nek szemmelláthatóan - kisebb mértékben ártott afelfuvalkodott maszk- és jelmezkultusz.Dánielfy Zsolt, Tunyogi Péter, ViziGyörgy, Wellmann György viszonylag jólviselik e kellékeket, túl is teszik rajtamagukat. Látszik rajtuk, miként a többiszereplőn is, tudják, itt koncepcióról vanszó. Pontosan nem tudható, hogymiféléről, de mégiscsak elviség van jelen.Mert ugye: van, aki maszkot visel, van, akimeg nem. Ezt is ki kellett találni. Nemártott volna persze, ha ebből esetleg valakikövetkeztetéseket is levont volna. De eznem történt meg. Legalábbis nemészrevehetően. Így tehát még azon semérdemes tépelődnünk, mi az értelme emesok külsődleges kavargásnak. Békésenelfogadjuk. Maszkokat látunk azért, mert adarab oly korban született, amikor ezekethasználhatták. Meg egyébként is oly érdekesek.Látunk továbbá napszemüveget,bőrruhát - nyilván azért, mert a szerzőolasz volt. Mindez kedvessé, bohókássáteszi a játékot. Vonzóvá Kállay Borít,Vókó Jánost. Meghatóan korhű NémethNóra Clarice-alakítása, hitelesen közvetítia szeleburdi szenvedélyt, a szeszélyes, demégis komoly szerelmi érzést. A Két úrsá p hájának kulcsfigurája ezúttal isTruffaldino, a címszereplő. Lipcsey Tiborkönnyeden, bájosan, elragadó linkséggelformálja meg a figurát. Ez a Truffaldinonem kirívóan népi figura, szolgaságábannincs semmi papírízű osztályharcosság.Carlo Goldoni: Kétú r szilgája (debreceniCsokonai Színház)Fordította: Révay József. Mai színpadraalkalmazta: Gali László. Díszlet: KasztnerPéter. Jelmez: Szabó Agnes. Zene: PappZoltán. Koreográfus: Majoros István. Rendező:Gali László.Szereplők: Dánielfy Zsolt, Németh Nóra,Tunyogi Péter, Vizi György, Kállay Bori,Vókó János, Wellmann György, CsomaJudit, Lipcsey Tibor, Vajay Péter, SeresJózsef, Hajdú Péter.KŐHÁTI ZSOLTTest és hangösszjátékaJegyzetek Faragó AndrásrólOperai szokás szerint csupa nagy betűveljelölik a színlapon az előadás újszereplőjének nevét. 1984. június i9-énFaragó András öltötte magára előszörScarpia rendőrfőnök jelmezét PucciniToscájában - s a csupa nagy betű ezalkalommal egyszersmind operajátszásunk,operaiszínészetünk ünnepének szólhatott.Mert eléggé ritka dolog, hogyvalaki néhány hónappal hatvanötödikszületésnapját követően új szerepben mutatkozikbe a közönség előtt, évtizedeksorán kialakult művészi „image " -át továbbivonásokkal gyarapítva. Faragó András,a Magyar Népköztársaság KiválóMűvésze erre vállalkozott. Alakítása, énekesiteljesítménye Scarpiaként a kritikuselemzőcsaknem egy esztendei vizsgálódásáhozkínált hatásos befejezést.Noha folyamatról van szó: Faragó Andráselőre tekint, s nem lehetetlen, hogytartogat még számunkra meglepetést.Az alábbi jegyzetek nem a teljes pályárólkészültek tehát, hanem Faragó egyévadnyi munkáját elemzik. Persze föltolulnakemlékek, képzettársítások támadnak.Van az egészben valami furcsaság,paradox mozzanat, mely a színházművészetmás szféráiban aligha jellegzetes.Eltávozott nemzedékek hagyományaitennyire közvetlenül átadni talán csak azoperaszínpadon lehetséges, anélkül azonban,hogy az átadó okvetlenül korszerűtlennéválnék. Megőrzés és megújításbonyolult dialektikája ez. Hallom-látomFaragót, s vele hallom-látom egy-egygesztus, hangi megoldás folytán SvédSándort (leginkább őt idézi bennem ez azérett, valamiféle csoda révén tartósítottmélybariton), Fodor Jánost (Faragó testifölépítése meg őrá emlékeztet: a szögletes-robusztustest, a nagy fej, a mozdulatokolykori nyersesége), de némelyikjátékelemében ott van Losonczy Györgyfinom eleganciája is.Igen, mindezt talán csak az opera-játszásengedi meg - hiszen, íme, a Toscarendezését Nádasdy Kálmán jegyzi még,és egy teljesen más, későbbi periódus képviselője,Oberfrank Géza. Mondom, hogyparadoxonról van szó. Iskolák, stílusoktorlódnak össze egyetlen művészoperaszínészetében, énekes szerepformálásában.A felszabadulás utáni magyaroperakultúra mérhetetlen gazdagságarejlik e furcsaság hátterében, az aforrásvidék, ahonnét - persze telje-seneltérő úton másik nagy énekes-színészbaritonistánk, Melis György jutott elönmagáig.És vegyük számításba, hogy az operaénekeskottát énekel, :zenekarhoz,karmesterhez igazodik (ha jó esetbenkölcsönös is ez az igazodás).Konvenciók: évek, netán évtizedek óta„futó " rendezések rabja (a felújítások utánis idővel gyakran törnek elő a régibeidegződések);többszörös'szereposztások alkalmi tagja-ként,alkalmi partnerekkel lép föl, nem-egyszerhazai vagy külföldi vendégmű-vészoldalán. Nagyon kevés tehát az, amit asémákon változtathat, amit egyéniségéneksajátos, összetéveszthetetlen jegyekéntadhat át a közönségnek. Éppen ezért (is)kevés az olyan operaművész, akiszínésznek, énekesnek egyenrangú, teháténekes-színésznek vagy színészénekesnekmondható.Faragó András e ritka jelenségek közülvaló.Milyen is az az eszköztár, amely minténekest s mint színészt a legnagyobbakfolytatójává s útjelölővé tetteKözéptermetű de ez színpadon aligderül ki róla, mert a megformált figurákdimenziója mindig emel ezen azadottságán. Izmos, mondhatni, sportosalkat - ritka testi kondíció az övé, azoperaénekesek szokásos megjelenéséhezviszonyítva. Vergilius mondja Charonról,az alvilág révészéről - bocsánat a hasonlatért,amely azonban korántsem dehonesztáló-, a hatvanöt éves Faragóra istalálón: „Éltes már, de üdén és frissenöreg, mivel isten. " (Aeneis, VI. ének, 304.sor, Lakatos István fordítása.) El-végre -többek között Wotan alakítójáról van szó!Fontos ez az erőteljes, jó fizikum, mertFaragónál az egész test játszik. Ölesléptekkel jár, furcsán rugózik izmoslábain, néha szinte settenkedik; körbejárja,birtokba veszi leküzdendő ellenfeleit.Megszólalása előtt néha toppant -valamiféle lökéssel indítja hatalmas hangját;a testi koncentráció növeli a hangerőt,így pótol a művész abból, ami óhatatlanulfogy a pálya több évtizedes próbatételeikövetkeztében.Fej. A test arányaihoz képest: nagy;úgynevezett bikanyak csatolja a törzshöz.Őszes, dús haj borítja, vörösbe ját-