tartalom - Színház.net

térben. A helyszíneket összemosó, jellegtelenszínpadkonstrukciók azonban ezt atagolást megszüntetik, s a legtöbbször azsem derül ki, hogy a szobabelsők szűkvagy tágas volta is dramaturgiai funkcióvalbír. A Cseresznyéskert esetében a mező és aház, a házon belül a berendezett és kiürítettgyerekszoba meg a fogadó-szobaelkülönítése ugyanúgy lényeges ésértelmező funkciójú, mint ahogy ezeknek ahelyszíneknek a kialakítása, jellemzése isaz.A cseresznyéskert milyenségével, illetvea ház tereinek kiképzésével szorosanösszefügg az előadás „fehérsége". AC s e r e s z n y é s k e r t előadáshagyományaihozhozzátartozik a fehér szín, amely vagyfokozatosan sötétül el, vagy kontrasztkéntkeveredik hozzá a sötét árnya-lat, a feketeszín. Az, hogy egy előadás alapszíntónusamilyen, az nem önkényes elhatározáskérdése, mint ahogy egy Gseresznyéskertelőadásminőségére nem garancia az, hogya díszletek, jelmezek uralkodó színe, másszínrevitelekhez hasonlóan, fehér, Csehovhangsúlyosan csak egyszer beszél a fehérszínről, amikor az első felvonásban acseresznyefák virágzó szépségéről szól.Am a fehér színhez tapadó asszociációk, akert fogalmának kiterjesztése - „EgészOroszország a mi kertünk! " -, valamint az,hogy a cselekmény a könnyed, világosszínű ruhák viselésére alkalmashónapokban játszódik, okozhatták azt,hogy nagyon sok előadás alapszíne a fehérlett. Strehler fogalmazta meg alegpontosabban azt, hogy miért választottaelőadásához ezt a színt, amikor kifejti,hogy valami évszakoktól függetlenfehérség jellemzi a da-rabot, amelyet afehéren virágzó cseresznyéskert látványaés az őszi hóesés lehetősége foglal keretbe.Míg például Efrosz is teljesen fehérlátványvilágú előadást rendezett, Brooké aszínház csupasz színpadának koszos falaimint természetes díszlet között játszódott.A kaposvári előadás négyfelvonásos, ésSzlávik István díszlete különös módonoldja meg a térbeli problémákat.Nyomasztó, zegzugos, alacsony, piszkosszürkefalakkal és vastag mennyezettelhatárolt szobában kezdődik a játék. Aszínpad elején, baloldalt egy beugró van,itt áll a fontos szerepet játszó százévesszekrény, innen nyílik a darab elején mégbezárt ablak a kertre. A szoba közepénülőgarnitúra, jobboldalt elöl egy kis iskolapadáll. Ez a tér egyszerre zárt és nyitott,benne foglaltatik a szűken vett gyerekszoba,de hátrafelé áttekinthetetlenCsehov: Cseresznyéskert (kaposvári Csiky Gergely Színház). Csákányi Eszter (Varja),Máté Gábor (Trofimov), Lukáts Andor (Lopahin), Nagy Mari (Anya) és Igó Éva (Ranyevszkaja)benyílókkal úgy tágul ki, hogy kiala kulegy átjáróhelyiség is. Ez nem meghitt,nyugalmas, gyereknevelésre szolgálózuga a háznak, csak átmenetitartózkodásra alkalmas a tér, mint ahogy aszereplők is csak ideiglenesen vannak abirtokon. Itt nem érezheti magát otthonosanaz ember, nem lehet elernyedni,olyan kusza a helyiség alaprajza, amilyenkuszák a szereplők közötti kapcsolatok.Ebbe a nyomasztó térbe vág bele éle-senaz előadás egyetlen vakító fehérsége:amikor kinyitják az ablakot, oldalról nagyonerős, hangsúlyozottan fehér fényvilágít be a színpadra, a szereplőkre, akikmegdermednek a cseresznyéskert jelenlétét,a tavaszt, az életet jelképező világosságban.Szinte bántó ez a fény, s csakhosszú szünet után tudnak megszólalni aszereplők: „Az egész kert csupa fehérség. "A kertet soha, egyetlen pillanat-ra semlátjuk, ám a kert jelenvalósága ésjelképessége abban a színpadi gesztusban,amit a fehér fény hordoz, maradéktalanulmegszületik.A színpadi térkonstrukció váza a továbbifelvonásokban is megmarad, ámmaga a díszlet variálódik. A második felvonásbaneltűnik a falak egy része, ettőláttetszővé, levegőssé válik a tér, amelyazonban így is bezárt marad. Néhányoszlop kerül a színpad közepére, eléjükpedig egy kerti pad. A színpad hátrafeléfélkörívben emelkedik. Mintha egy kertipavilonban játszódna a jelenet! Ez az afelvonás, amelyben a nyár egy pillanatnyiboldogságot ígér, a szereplők álmaitközvetlenül semmi sem fenyegeti, azárverésig még van idő, tervezgetnek,kapcsolatok csírái alakulgatnak, de aCsavargó megjelenésével minden illúziószertefoszlik. A térkiképzés, a hátulról,oldalról adott szórt fények bágyadtsága, aszínpad nyomottsága érzékletesen fejeziki a felvonás alaphelyzetét.A harmadik felvonás, a fogadószobadíszlete nagyobb, de ha lehet, még zártabb,minta gyerekszobaié. A tér belsőosztásai itt is zugokat képeznek, a benyílókmögött sötétség van, s ez a hely isáttekinthetetlennek tűnik. A negyedikfelvonásban nagyjából visszaáll az elsőfelvonás díszlete, de a jobb oldali falelőbbre kerül, így hangsúlyosabbá válik aszabadba vezető ajtó. A színpad csak-nemüres, útitáskák sorakoznak a szín-pad jobboldalán, elöl, s az öreg szekrény helyénnagy kupac rongy látható.Aschernél a terek konkrét helyszínek,ugyanakkor a szobák egymásba csúsznak.Nincs éles határ a gyerekszoba és anappali, a fogadó és az ebédlő, a hall és agyerekszoba között. Bár a szerzői utasításszerint azonos a helyszín a darab elején ésa végén, kezdetben a szereplők a színpadbal oldalán jönnek be a házba, abefejezéskor pedig a jobb oldalontávoznak. A tér ugyanaz, és mégis más. Akaposvári előadás díszletében nincsfehérség. Kopott falak, szegényesbútorzat, alacsony mennyezet, gyér fényekteremtik meg a történet vizuálisközegét, a szereplők bezártságot, kilátástalanságotsugalló helyzetét.Ebben a sivár térben mozognak SzakácsGyörgyi kitűnő ruháiban a szereplők. Ajelmezek rendszere sem követi a csehoviatmoszféraszínházkülönbözőhagyományait. Nincs egységes alapszín -például fehér (s ennek megfelelően azalapszínek komorabbá válása) -, nincsfekete-fehér kontraszt. A ruhák elsősorbana figurák jellemét, helyzetét tükrözik.Gajevet természetes elegancia jellemzi,vele szemben Lopahin szintén jóöltönyöket hord, de nem áll jól rajta aruha. Ljubov toalettje különös, ebbe avilágba nem illő eleganciájú. Trofimovkinőtt, kihízott kék öltönyt és magas szárúcipőt visel, Firszen roggyant nadrágszárúfekete frakk és fején szalmaka-