mással szót érteni, hiszen világuk nemazonos, nem ugyanazt a nyelvet beszélik.Csákányi Varjája nem csúnya, apáca-szerűvénlány. Csak szomorú és kiábrándult.Semmit sem vár az élettől, bele-törődöttabba, hogy további évei is szürkeségben,egyhangú munkában telnek el. Ezért nemiolyan éles, inkább csak tehetetlenségetkifejező a második fel-vonás végi, Ljubovpénzszórása elleni felcsattanása. Aharmadik felvonásban, Lopahinbirtokvásárlási bejelentését követőenCsákányi minden teatralitás nél-kül,szótlanul és magában mindennelleszámolva dobja oda a színpad közepére aház kulcsait. Ezzel a visszafo gott, éppenezért roppant erőteljes gesztussal fejezi kia színésznő Varja belső drámáját. Hiszen abirtok elvesztésével egyedül ő - és Firsz -az, aki vesztett valamit, senkit sem kötvalódi érzelmi szál a birtokhoz, csak azt,aki itt élte le egész életét, s azt, aki ezért abirtokért dolgozott. S ő vált hajléktalanná,ő vált leginkább ki-szolgáltatottá, akinekmég a Lopahinnal való házassága semjöhet létre.A Lopahin-Varja kapcsolatnál nemkevésbé ellentmondásos az Anya és azörökös diák, Trofimov közötti viszony. Azéletidegen diák és az életet nem ismerőlány között alig hihető, hogy tartóskötődés jöhessen létre. Ascher egyiklegtalálóbb kompozíciója a másodikfelvonás végének beállítása, amikor afennkölt eszmékről szavaló Trofimov és aszerelemre vágyó Anya kettősét úgy zárjale, hogy a Varja hívása elől menekülőfiatalok tétován indulnak a folyópartra,keresik egymás kezét, maguk sem tudják,mit tegyenek, egymásba kapaszkodjanakvagy sem, szeretnék meg-fogni egymáskezét, de a másikat kereső mozdulatukfélúton megtorpan, a kezek ugyanúgyelmennek egymás mellett, mint ahogy aszavak. Az utolsó felvonásban érezhető: akét fiatal közötti viszony olyan, mint egytöbb évtizedes házasságban, Anya ésTrofimov között nem született igaziérzelem, szerelem.A komikum fokozataiA Cseresznyéskert egyik legfontosabb,Ranyevszkajával és Lopahinnal egyenrangúszerepe Trofimové. Ő szónokol ajövőről, arról, hogy „Egész Oroszország ami kertünk! " , arról, hogy „Dolgozni kell! " ,ám ő nem dolgozik, az egyetemet nemfejezi be. Nyilvánvaló az ellentét a szavakés a tettek között, nehéz hinni annak a szavában,akinek elképzeléseit nem igazoljaaz élete. Ennek a figurának az értelmezésea darab értelmezésének is az egyikkulcsa. Ha Trofimov lelkes szónoklataitkomolyan vehetnénk, akkor ezt egy szebbjövő megjósolásának tekinthetnénk, teháta figurát komolyan kellene vennünk. Amennek ellentmond az alak írói jellemzése,darabba ágyazottsága. Aza z itt érhetőtetten leginkább az, hogy Csehov milyenáttételesen értelmez-te komédiának amaga darabját. Máté Gábor tökéletesenvalósítja meg a csehovi komikumot. Már amegjelenése is ellenállhatatlanul komikus,ugyanakkor valami fenyegető ésszánalmat keltő jel-leget is hordoz. Akinőtt-kihízott ruhából előremered aszínész szemüveges feje, kezeit pedigtöbbnyire a zakójának magasan lévőzsebeiben tartja. Az előreszegett nyak és ahátrafeszített kar merevvé teszi a színészmozgását, s a figura olyan, mint egyagresszív teknősbéka. Máté megszólalásaimindig támadóak, akkor is, ha próféciál,akkor is, ha lelkesedik, vagy védtelen éskiszolgáltatott. A szavakat kipréselimagából, ezért még a szebb jövőről szólómondatai is ellenszenveseknek,hitelteleneknek tűnnek.Másfajta komikumot képvisel HelyeyLászló Jepihodov alakjában. A pecheskönyvelő figurája olcsó megoldásokracsábítja általában a színészeket, hiszen akétbalkezesség ábrázolására számos humorospatron áll a rendelkezésükre.Helyey tragikomikus alakot formál Jepihodovból,akinek szerencsétlenségeinem nagy horderejűek, tehát sem nagyonszomorkodni, sem nagyon nevetni nemlehet rajtuk. Az esemény és az eseményekmegélése közötti kontraszt váliknevetségessé, s nem az, ahogy a férfipéldául megbotlik a küszöbben. Már amásodik felvonásbeli kertjele<strong>net</strong>ben,amikor Jepihodov a gitárját mandolin-nakmondja, s a pisztolyáról beszél, illetveamikor Dunyasa visszaküldi a házba, afigura sete-sutasága mögött valami-félenevetségessé válást kompenzáló, el-fojtottindulat érződik Helyey alakításában, ami aharmadik felvonásbeli dákó eltörésekorfelszínre is tör. A figura ambivalens lényemagyarázza azt, hogy Jepihodov leszLopahin távollétében a birtok felügyelője,s ezzel egyértelművé válik, hogy mindenszempontból közelebb áll Jásához, mintazokhoz, akikhez tartozni szeretne.Jása szintén rendkívül lényeges szereplőjea drámának, jóval fontosabb, mintazt a hagyományos színre állításokbanmegszoktuk. Jása nem egyszetűenegy inas Ranyevszkajánál, aki megjártaPárizst is. O az, aki pimaszságával,dörgölőzésével, alkalmazkodóképességéveltúléli a Gajev-ház minden lakó-ját,vendégét. Bezerédy Zoltán dicséretesentakarékos eszközökkel mutatja meg a párfrancia szót felszedett, z urak és aszemélyzet körében egyaránt otthonosanmozgó, Gajev sértő, rendreutasítómegjegyzéseit, mintha meg sem hallanáőket, rezzenéstelen arccal fogadó, az érteepekedő Dunyasát -Kristóf Kata élettelialakítása - lekezelő, a múltját megtagadó,pitiáner feltörekvőt.A legszélsőségesebb komikumot SzimeonovPiscsik és Sarlotta Ivanovnaalakítói képviselik, annak megfelelően,hogy e két alak két szélsőséges típusttestesít meg. Szimeonov Piscsiket, azörökké pénzért loholó, az élet mindennapiörömeit élvező, gyógyszert marékszámranyelő, legyűrhetetlen parlagi földbirtokostCserna Csaba játssza - hibátlanul.Alakításából süt a figura begyöpösödöttsége,hangossága mögött ravaszegyügyűség rejlik, pénzkérése nem abajban lévők könyörgése, hanem a valahogymindig lesz tapasztalatával bírókrutinszerűen hangzó kunyerálása.Ahogy Cserna Csaba Szimeonov Piscsikjetökéletes ellenképe Gajevnek, úgyPogány Judit Sarlottája, a kényszerűenemancipálódó nevelőnő a Ranyevszkaja,Anya és Varja által megtestesített nősorsokellenpontja. Pogány Judit nem be-szélakcentussal - így kérte Csehov is aMűvész Színháztól, de az évtizedek soránennek épp az ellenkezője lett hagyomány -, s nem a nevelőnőt hangsúlyozza aszerepben, hanem a nőt, aki férfiruhábabújik, bűvésztrükköket tud, fogad-ja, sőtkikényszeríti az udvarlást, puskát hord,pattog, mint egy labda, s bár-mily rossz akedve, nem lehet kimozdítani akedélyéből, mert ezt ő nem engedheti megmagának. A második felvonásban, amikora padon négyen - Jepihodov, Sarlotta, Jásaés Dunyasa - együtt ülnek, pontosankijelöli a rendező, hogy hová, milyenkörbe tartozik ez a nő, ám ahogy a közöséneklésben részt vesz, ahogy a puskájávaljátszik, majd egyetlen mozdulattal apadnál álló biciklire veti magát, éskörbekarikázva távozik, azzal a színésznőennek az aszszonynak a kvázifüggetlenségétis jelzi.Ennek a felvonásnak az alaphangulatakülönben sokkal felszabadultabb, mint atöbbié, s csak a végén komorul el, amikora legendásan rejtélyes hang szólal meg,illetve amikor megjelenik a Csa-
vargó. Gyuricza István Csavargója végzetszerűséget,fenyegetettséget hoz aszínpadra, s aligha véletlen, hogy alakjafelidézi a kaposvári János vitéz keserű,kiábrándult értelmiségi-Bagóját.A gazda és inasaGajev és Firsz szerepét a szerzői előírásnáljóval fiatalabb színészek játsszák, ámesetükben ez kevesebb problémát okoz,mint amiről a Ranyevszkaja-Lopahinkettős esetében beszéltem. Jordán Tamásrezignált, szemlélődő Gajevet alakít, akitcsak a biliárd tud fel-lelkesíteni. Kívülrőlnézi az eseményeket, fel-fellelkesül ugyan,amikor tervezgetni kell, hogyan lehetkilábalni az anyagi bajokból, decselekvésre alig futja energiáiból. Azt,hogy dolgoznia kell, ugyan-olyanbeletörődéssel veszi tudomásul, mint azt,hogy elárverezik a birtokot. Fel sem fogja,hogy megváltozik az élete, mivel nem él avalóságban.Firszet Tóth Béla játssza, Ascher ajelmezzel, parókával is hangsúlyozza, hogyez az öregember egy őskövület, a múlt egyemléke, aki a maga anakronisztikusvoltával még inkább kiemeli az egésztársaság lehetetlenségét. A színész nemjátssza túl az öregembert, csupán jelzi avénséggel járó nyavalyákat, tü<strong>net</strong>eket. Snem válik könnyes tragédiává a halála sem.Amikor a Gajev-ház kiürül, s az ajtótbezárták, felhangzik a fejszecsapásoktompa hangja, és előcsoszog Firsz, vackotkeres magának. Az üres teremben csak egyilyen helyre bukkan, a százéves szekrényhelyén hagyott rongykupacra. ide, a régiruhák, anyagok közé dől le a csaknemszázéves öreg inas, mintha csak aludniakarna, Jelképes a gesztus, ugyanakkornélkülöz minden érzelmességet.Mint ahogy az előadás egészéből ishiányzik az ellágyulás, az érzelgősség.Kemény, a komédia mögött a tragédiát ismegmutató, konzekvens Cseresznyéskertinterpretációlátható Kaposvárott.Csehov: Cseresznyéskert (kaposvári CsikyGergely Színház)Fordította: Spiró György. Díszlet: SzlávikIstván m. v. Jelmez: Szakács Györgyi m. v.Zenei vezető: Hevesi András. Büvésztrükk:1,A X. A rendező munkatársa: Czeizcl Gábor.Rendező: Ascher Tamás.S z ereplők: Igó Eva, Nagy Mari, CsákányiEszter, Jordán Tamás, Lukáts Andor,Máté Gábor, Cserna Csaba, Pogány Judit,Helyey, László, Kristóf Kata, Tóth Béla,Bezerédy Zoltán, Gyuricza István, KósaBéIa, M o hácsi János, Szántó György, ifj.Somló Ferenc, Tapodi Gabriella, GecseJoli, Stella Attila.SOMLYAI JÁNOSEgy főszerepmetamorfózisaAz ügynök halála DebrecenbenVan a drámairodalomban néhány mű,melynek elemzésével, értelmezésével márkönyvtárnyi irodalom foglalkozik. Csodája,varázsa a színháznak, hogy egy-egyújabb bemutatóval mégis tud újat mondanie darabokról. Persze kevésbé sikerültelőadások esetén megesik, hogy az újat akritikával mondatja cl. Az elő-adás hibáihívták fel a figyelmet a mű addig talánnem eléggé ismert jellemzői-re. Végül azis szolgálhat tanulsággal, ha csupán akönyvtárnyi irodalom tanulmányozásánakhiányát érezni az elő-adásból. ArthurMiller Az ügynök halála című drámájáról issokan írtak már. Maga a mű is jól ismert,s így talán nincs szükség aprólékosismertetésére. Értelmezéséhez is csupánazokat a dramaturgiai jellemzőit vázolom,melyek a darab Csokonai színházbelielőadásával függnek össze.Willy Loman sikertelen ügynök. Lehetőségeirőlmégis mind távolabb eső terveketsző. Alomképekben él önmagát éscsaládját illetően. Mikor a valóság ésálmai közti feszültséget sejteni kezdi,múltját fogja vallatóra. Választ keres:miért alakult így az élete? De titkonbiztatást is remél: talán van még lehetőségevalami jobbra, Végül kilátástalanhelyzetét felismerve öngyilkos lesz, bízvaabban, hogy ezzel egy nagy összegűéletbiztosítás kifizetését is eléri. E tettétől„valódi " sikert remél, és megnyugvást,hogy így fián is segít.A darabban a Willyt körülvevő személyeknem változnak, nem alakulnak. Amű szerkezete is utal erre: két nap alatt,és az ezen idő alatt megjelenőemlékképekben játszódik. (Sajátossága azemlékképeknek, hogy bennük - miveltöbb évet ölelnek át - egyesek életeváltozik. De ők maguk nem.)Feltehető a kérdés: Biff, Willy fia, ez alényeges figura, ő seM változik? Nem,legalábbis amennyiben megváltozása nemegy folyamat eredménye, hanem egy adottpillanatban lezajlott törés. Addig, illetveattól kezdve világhoz való - és apjáénálracionálisabb - viszonyában ő is állandó.Kétségtelen, hogy érzékenyebb, mint atöbbiek, ez azonban nem keverhetőössze változással, fejlődéssel.Érzékenységének megnyilvánulásait isjobbára Willy magatartása, cselekedeteihívják elő. Csak arra reakciók,A hétköznapokban elfoglalt helyzetéttekintve Willy Loman sem változiklényegesen. „Csupán " sikertelensége egyreereszkedő stációit járja végig. De az őesetében az a döntő, ahogyan azönmagához és a világhoz való viszonya,illetve ahogy e viszony megsejtése,felismerése fejlődik. Az őt körül-vevőszereplők statikusságának éppen abbanvan jelentősége, hogy ' Willy gyanújasikertelenségéről, fiával való meg-romlottviszonyáról tetté, öngyilkossággáválhasson. E szerepek szinte mérő-Miller: Az ügynök halála (debreceni Csokonai Színház). Tihanyi Páter (Bernard)és Mensáros László (Willy Loman)