tartalom - Színház.net

Faragó András A walkürben (Ercse Margittal) (Wéber Lajos felv.)trónra már két királyt emeltem"), nincsszüksége már külsődleges hatáskeltésre.Ez a főinkvizítor valóban képes lesz arra,hogy lecsendesítse az Eboli herceg-nő általföllázított tömeget, s hódolatra késztesseégi s világi hatalom előtt.Wagner-szerepekben legendás a teljesítménye.Igazi bravúr ezek sorában a Lohengrinkét szerepének megformálása más-máselőadáson. 1983. november 25-én mint I.Henrik lépett színpadra (ekkor BerczellyIstván volt Telramund gróf). Fenséges,jóságos, népéért aggódó királyt jelenít megFaragó ebben a „koncepciósper " -történetben. Telramundnak Elzára(Rohonyi Anikó) szórt rágalmai indulatbahozzák, de fékezi magát.Finom, látszólag apró lelemény, de ahelyzet drámai értelmezését pompásansegíti, amikor Lohengrin (Molnár András)érkezésekor lépne már Faragó atrónemelvény legalsó lépcsőfokára, demegáll, leküzdi bűvöletét, hiszen mégiscsakkirály ő, nem holmi noha égbelijövevény.Az a jellegzetesség, hogy Faragó egésztestével énekel, a Lohengrin L Henrikszerepformálásábannagyszerűen megfigyelhető:a wagneri feladat követeli tőleezt.1984. február 3-án „szerepet cserélt"Berczellyvel: ezúttal Faragó András játszottaTelramundot, Ortrudként a pompásanhelytálló Kasza Katalin volt apartnere. Természetes, hogy a jóval fiatalabbBerezellyhez képest Faragó egyhiggadtabb, kevésbé romantikus bajkeverőtállít elénk, s játéka a lélek bensőbbvilágát rajzolja szívesebben. Elza (TemesiTóth Mária) színre lépésekor Telramund-Faragó érezhetően zavarban van: a sajátrágalmaival kell szembesül-nie. Demihamar megnyugszik, sőt gúnyossá válik,amikor Elza az eljövő bajnokról énekel,aki megvédi majd a becsületét. Gőgösenint oda feleségének, Ortrudnak: íme, nincsférfi, aki kiálljon Elzáért. Am megretten ahattyúmotívum fölhangzásakor, visszatérkezdeti zavara. Menekvést keresőn int azelőre-húzódó Ortrud után, Lohengrinviselkedését, szavait feszültenösszpontosítva figyeli, kedvezőbbpozícióba helyezkedik, hogy ElzaLohengrinnek adott válaszát el neszalassza. S Lohengrin föltörő vallomása- „Elza, szeretlekén " összeroskasztja egy pillanatra Telramund-Faragót.A roppant módon megterhelő II. felvonásbanFaragó nem a testi proflukcióhatáselemére épít. Miközben hibátlanuloldja meg a kényes szólam feladatait,az Ortrudhoz fűződő ellentmondásoskapcsolatának adja magyarázatát.A gyöngén megvilágított antwerpeniszínen Ortrud-Kasza Katalin tenyere,keze sugárzik varázsosan, és Telramund-Faragó ezt a kezet követi vádaskodón ésmegbabonázottan, egyszersmind oltalmatvárva tőle. Két nagy művész nagy szerepekbenösszecsiszolódott, szemléleti-stilárisazonosságot sugalló teljesítményee z .Faragó András rangja megnyilvánulolyankor is, ha nem főszerepben látjuk őt.1983. november 6-án a Hunyadi LászlóGara nádorának jelmezét öltöt-te magára.Végig a koncentrált figyelem, gondosszerepépítés jellemezte Faragójátékát. Parlagi nagyúr ő, aki semmitnem bíz a véletlenre, pontosabban:aki a véletlent is szolgálatába képes állítani.Híres áriájának éneklése köz-benmegérinti a trón támláját. Kell neki ez agesztus - bár a fejgép „elfelejti "megvilágítani. Pompás, ahogyan a kétHunyadit szólítva - a király nevébenbagatellizáló mozdulatot tesz: elaltatandóa gyanújukat. Ordasként horkant visszaleányára, Máriára (Decsi Agnes),miközben - megzavarva a szerelmesektragikus idilljét Lászlót elvezetteti.Alighanem fölösleges az összegezés afenti jegyzetek nyomán. Ismétlem: egyfolyamat bizonyos szakaszát próbáltamleírni, érzékeltetni; nem többet s nem kevesebbet.