Kováts Adél (Boriska) és Sinkovits Imre (Kérész Pap Dániel) a Páskándi-drámában(Iklády László felvételei)drámáját majdnem áttekinthetetlenül elfedő,behálózó mellékszálak. A szélmalomlakói esetében - bár ezúttal a mű drámaimagjától távoli figurák szerepeltetésére iskéznél a magyarázat - hasonlóképpenzavaróak a messzire kanyarodó, epikustermészetű kitérők. A szerző dilemmáit ismegjelenítő vándorfestő litániáinak mégvan a darabban bizonyos funkciója, de mára molnár házába menekülő két örömlányromantikus és sematikus sablonokbólkomponált életrajza, patetikus fecsegésesem az első (konkrét) szinten, sem aparabola gondolat-rendszerében nemtartozik bele Kérész Pap drámájába.Páskándi a kommentárban úgy fogalmaz,hogy „a nagyon meg-próbált test tisztalélekharangjait " kíván-ja a lányok általmegszólaltatni. Csak-hogy ez a harangszó -hamis. Szívszorító volt a premieren adrámai pillanatokat szétnevető közönségspontán reakciója. De őszintén szólvaigazságtalan lenne, ha e disszonánspillanatokért csak a nézőket tennénkfelelőssé...Piroskának, ennek a rokoni minőségben amalomba idézett meddő aszszonynak adrámában egyetlen funkciója, hogyterméketlen ölével, megtévesztőcsipkebatyujával,hisztériájával megfelelően ellenpontozza amegesett lány madonnasorsát, és agyermekgyilkos atyában felébressze amardosó önvádat. Am a madonna jártányierővel sem rendelkező nagymamájánakmég ennyi feladat sem jutott. Sem az író,sem a rendező nem tud vele mit kezdeni,egészen az utolsó előtti jele<strong>net</strong>ig, amikor isa molnár, mindenki meglepetésére, nekiítéli az élet-mentő bárkában felkínált,egyetlen szabad helyet.Németh László sok évvel ezelőtt intet-tedrámaíró társait s talán önmagát is, hogy „adráma lelke nem az események,hanem az ember vívódása köztük " . Azt,hogy valami dráma-e vagy sem, „nem azeseményeken dől el, hanem en-nek avívódásnak a forróságán és igazságán".Páskándi Géza ezúttal minthamegfeledkezett volna erről az evidensszabályról: a szélmalom lakóiban KérészPap Dániel valóságos drámája helyettjobbára a környező természeti katasztrófaalakulása, fokozódása teremt feszültséget.Mint amikor a bestseller orvosregényekbena hősök sorsa helyett pusztána műtét kime<strong>net</strong>eléért izgulunk .. . Avízszint emelkedését sokféle tényezőbefolyásolhatja, a gátak stabilitása és aszéljárás is, csak az emberek jellembéliminősége nem. Amikor a szélmalom kártyavárkéntroppan össze a viharban, csakazt érezzük, hogy a természeti tragédia az,ami jóvátehetetlenül végbement. (A hősöksorsa tudniillik még mindig nyitva marad.)Kérész Pap Dánielről s a hozzá legközelebbállókról tudjuk, hogy sorsukmegpecsételtetett. Am a Nemzeti Szín-házruhatárában többen találgatták, hogy vajonmi lett a molnár által kegyetlenülkikergetett politikus rokon, a Piroskaférjeként is ágáló Dőfös Imre sorsa, svajon túlélte-e a gazdát nagy nehezenfel-fellobbanómégiscsak felszarvazó tiszteletes vetélytársátés a végveszélyt? Csakhogy ezért arejtélyért valójában nem Páskándit terheli afelelősség. A végkifejlet is, ért-hetetlenmódon, a szövegen végrehajtott -egyébként jogos - húzásnak esettáldozatul. Tüzetesebb szövegelemzésrelenne szükség ahhoz, hogy bebizonyítsuk:bár a dramaturg nagyjában és egészében jóérzékkel nyúlt a szöveghez, és főként apárbeszédek mellékvágányra kanyarodóvadhajtásait nyesegette, egy-szer-egyszer -mint az idézett végelszámolásban is -lényeges információktól fosztotta meg anézőt.A szélmalom tablójaVámos László, a dráma rendezője annakfogja fel Páskándi darabját, ami lehetne:nagyformátumú, reprezentatív és hagyományosnemzeti drámának. Ehhez a megkésettromantikus-realista műhöz készültVarga Mátyás monumentális díszlete is,amelynek egyetlen hibája, hogy talántúlságosan is a gazda szemével - hatalmasvárkastélyként - láttatja a szélmalmot, aholse szeri, se száma a vendégeket befogadólakószobáknak. Vágó Nelly jelmezeiviszont hibátlanok, és találóan jellemzik aszereplőket. Annuska kicsit suta, de nembájtalan házilány-eleganciája és a Völgyutcai örömlányok hivalkodó„munkaruhája " , egyaránt telitalálat.Sinkovits Imre nyilatkozatában rokonszenveselragadtatással szólt szerepéről ésarról, hogy Páskándi darabjában az elejénmegformált jellemet a legszélsőségesebbszituációkban vezetheti végig. Ez azelragadtatás egész alakítását át-fűti:őszintén szereti Kérész Pap Dánielt is.Szereti erejét, következetességét, magabiztosságát,még indulatosságát is;szereti mindazokat a tulajdonságait,amelyek által Páskándi a magyar nemzetikarakter reprezentánsává tehette a molnárt.De mintha - nyilatkozata el-lenére -mégsem haladna vele együtt apokolraszállás stációin. Szeretője közelségétőlés elvesztésétől őszintén szenved, debelső drámája, életfilozófiájának öszszeomlásasokkal kevésbé meggyőző. Éstermészetesen Sinkovits Imre semhidalhatja át azt a szakadékot, amely afigura tiszteletet parancsoló karakterét agyilkos aljasságától elválasztja.Béres Ilonának is a hihetetlent kellettvolna elhitetnie velünk. Ehelyett azonbanmég a hihetőt is mereven, kissélélektelenül tolmácsolta. Igaz, hogy Erzsébetasszony színpadi partnerétől, atisztelendő szerepét meglehetősen színtelenüljátszó Kertész Pétertől sem kapottszenvedélye hitelesítéséhez túl sok támogatást.Marsek Gabi és Császár Angela elszántigyekezettel, de nem túl sok eredménynyelpróbálják szereppé formálni azörömlányok szövegeit. Harsányi GáborGyarmathy szerepében a színlap szerint -kétes egzisztencia, a színpadon viszont amű stílusától teljességgel idegen, harsánykabaréfigura. Oszter Sándor is beéri azzal,hogy vígjátéki eleganciával, délcegenviseli hadnagyi uniformisát.A szélmalom lakóinak változatos csoportképéncsak három szereplő arcképe
mellé rajzolnék csillagot, három alakításrólérzem, hogy a színész élt a szerepbenrejlő lehetőségekkel, s tán ki ismerítette azokat. Az első a (valószínűleg)legfiatalabb közreműködő, Pregitzer Fruzsina,aki esetlen bájjal, tétova tisztasággalindítja a maga szűzi szerepét, és azelszenvedett sérelem, az átélt csalódáshatására a szemünk előtt válik minden-reelszánt, gyűlöletre is képes, elkeseredettvénlányjelöltté. A második kiemelkedőszínészi teljesítménnvel az együtteslegidősebb tagja ajándékozta meg a közönséget.Agárdi Gábor a tehetségét régenelprédált részeges vándorfestő sorsát ésfilozófiáját is Luka-i mélységeketfelvillantva szólaltatta meg.Végül külön szeretnék szólni Hámorilldikóról, aki mértéktartásával szintevisszafogta Piroska írott figurájának harsányszíneit is, és a hisztériás meddőasszony szerepét úgy formálta meg, hogynem a külsőséges eszközökkel mindighatásosan ábrázolható kitöréseket, ha-nema személyiséget szétroncsoló veszteséget,asszonyi életének megszenvedett kudarcátállította előtérbe. Alakításával újraigazolta, hogy már régen nemcsaktehetséges, de érett, formátumosszínésznő is, akiben a hagyományostragikaerények remekül megférnek amodern színjátszás emberábrázoló törekvéseivel.Klasszikus szerzők is tető alá hoztak máralkalmi drámákat, és meglehetősen ritkaközöttük a remekmű. Páskándi Gézalegújabb darabja bizonyára nem sorakozike kivételesek mögé. Az első felvonás utánaz elmulasztott lehetőségek drámájátsajnáltam, a második után szomorúnak, aközönség nagy részével együtt kissébecsapottnak éreztem magam. A harmadikután viszont már inkább csak a szerzőnektapsoltam, mint a drámának. ;A szerzőnekazért, mert még mindig reménykedem,hogy a Véndégség írójának lesz ereje ahhoz,hogy tehetsége szintjén építse tovább életművét.Páskándi Géza: A szélmalom lakói ( N emzetiSzínház)Dramaturg: Bereczky Erzsébet. Díszlet:Varga Mátyás. /elme: Vágó Nelly. Rendeő:Vámos László..SZereplők: Sinkovits Imre, Béres Ilona,Pregitzer Fruzsina, Kertész Péter, FonyóIstván, Hámori Ildikó, Marsek Gabi, CsászárAngela, Agárdi Gábor, Oszter Sándor,Hetényi Pál, Harsányi Gábor, Kováts Adél,Tarsoly Elemér, Berek Katalin.SZANTO JUDITMegfordult szelekA Faustus doktorboldogságos pokoljárása -KecskemétenNem szeretnék még egyszer hasonló hibábaesni, mint ugyanennek a lapnak a hasábjain,a Várszínházban bemutatottHasfelmetsző Jack, Hernádi Gyula és J ancsóMiklós egykori produkciója kapcsán.Ekkor ugyanis számon kértem JancsóMiklóstól Hernádi Gyula színdarabját,melyet ugyan nem soroltam a szerző legjavaművei közé, de mindenesetre úgyvéltem, hogy fő tendenciáját tekintve szólvalamiről, míg az előadásban semmiféletartalmat nem tudtam fölfedezni.Ettől a hibától már csak azért is óvakodnomkell, mert a Doktor Faustusboldogságos pokoljárósa című színpadikompozíció határozottan szól valamiről,no-ha ez a legkevésbé sem azonos a címéülszolgáló alapműnek, Gyurkó Lászlóhasoncímű regényének mondanivalójával.Persze, itt műfajváltás történt, deadaptációtál még e meghatározás legtágabbértelmében sem beszélhetünk; haGyurkó regénye epikus sorstragédia, úgy aszínpadi változat a szó antik értelmébenszatírrevü, nem a sorstragédia hőséről, ifjúSzabados Györgyről, még csak nem is assrstragédiáról magáról, legföljebb az aztmeghatározó egyes külső eseményekről.Nem rendezői színház ez, hanemelsőrendűen szerzői színház, csakhogy aszerző, úgy tűnik, sokkal inkább arendező, mint az alapmű írója. Avállalkozás mindamellett így is abszolútjogosult, legföljebb a megtévesztő plakátellen protestálnék. Gyurkó László eredetiregénycímének minden kiegészítődistinkció nélküli alkalmazása ugyanismég akkor is félrevezető, ha az új szövegelkészültében Gyurkának magának is voltrésze, vagyis alkotói minőségben ishozzájárult egy nemcsak mű-fajában,hanem szemléletében és gondolatvilágábanis merőben új mű létrehozásához.Ellenvetésem azonban e vonatkozásbanmindössze csak ennyi; elvilegminden művészi vállalkozás jogosult, haannak nevezzük, ami.Ezek után csupán a ténymegállapításvégett szögezem le: Gyurkó Lászlóregényében egy emberi sors bontakozik kielőttünk, sajátos, de tökéletesenadekvát ' formában. Ifjabb SzabadosGyörgy ugyanis igen kevéssé markáns,meglehetősen passzív karakter, aMagyarországra rázúduló történelmi évtizedekvalóságos „Prügelknabéja " , akitkissé steril tisztessége avat viktimológiaiesetté, s aki valósággal provokálja a forrókályhát, hogy az újra meg újra megöleljeőt. Nyilvánvaló, hogy az írót elsősorban akülönböző erők által újra meg újrafelfűtött kályha izgatta első-sorban, s merta kályhát fűteni is lehet, meg melegedni isa tüzénél, sőt, elhúzódni is lehet tőle, hamár nagyon átizzott, neki,demonstrációjához, olyan típus kellett, akicsak egyet tud: meg-égni, majd elégni.Értelmes élet? Fausti élet? Annyira az,amennyire XX. századunk nagyobbfelében ilyen elképzelhető: ez azösszeégett ember még mindig nem égettki. Bár az öngyilkosság-ra is alkalmasfegyvert magánál tartja, végül mégismásokért hal meg; fölöslegesen ugyan,hiszen a megmenteni akart két fiatalonnem tud segíteni, mégis át-örökítve a XXI.századra egy groteszkségében is felemelőfausti pillanatot, egy meddő, mégis hősigesztust.Mivel nem tudhatom, hogy a gyöke-resmetamorfózison átment mű új verziójábanmilyen mértékben vett részt Gyurkó,illetve Jancsó, hadd nevezzem a színpadikompozíció szövegének ésgondolatme<strong>net</strong>ének megalkotóját a továbbiakban„szerző"-nek. Nos, ez a szerzőegyet semmiképpen sem akart: ezt a fentvázolt gondolatme<strong>net</strong>et átültetni aszínpadra. Gyurkó iróniával színezettfájdalmas azonosulása helyett szatírjátékszerűkommentárt kapunk azokhoz azeseményekhez, melyekre a főszereplőfeltette az életét. A szerző nem kívánjaelemezni ezeket az eseményeket, szándékátólmég a ma oly divatos történelmiismeretterjesztés is távol áll; a történelmetis - annak megannyi egyezményes jelévela regényt is adottnak, ismert-nek tételezi(ami legalábbis könnyelműség), s csakarra vállalkozik, hogy egyes kiragadottmozzanataikat új beállításban, újkonvenciórendszerben tárja fel, mintgroteszk, abszurd mechanizmusokat, arcnélküli lények kívülről vezérelt csoportosmozgásait. Még a szó-lószereplőkneksincs semmiféle választásuk, akárcsakrelatív autonómiájuk; mint-egy azáltal,hogy megszülettek, hogy jelen vannak,már kijelöltettek egy kórus tagjaivá, sCsak attól függően énekelnek vagymozognak mást, hogy épp milyenévszámot írunk; beleszólásuk saját sor-