test01

talán a segítségére lehetnék. Nem tudtam, milyen hasznát vehetné
az én élményeimnek, de szentül meg voltam győződve
a hasznosságukról.
Újra és újra megpróbáltam találkozni Dr. Gordonnal, dc
csak a feleségét engedték be hozzá. Végül Mrs. Gordont kértem
meg, hogy segítsen bejutni a barátomhoz. Mrs. Gordon
megmagyarázta, hogy férjét majdnem állandóan kábultra
nyugtatózzák, olyan fájdalmai vannak, így hát nagyon ritkán
tiszta a tudata. Reggelente felismeri a feleségét, de még ez
sem fádul elő minden nap. Mondtam Mrs. Gordonnak, hogy
valami nagyon fontosat kell közölnöm a férjével. Nem részleteztem,
hogy mit. Mrs. Gordon mintha mélységes bánatában
is megértette volna, hogy az üzenet, amit át akarok adni, több
közönséges vigasztalásnál. A finom érzésű asszony rátalált a
megoldásra.
- Miért nem ír neki? - javasolta, - Bevinném.
Mondtam, attól félek, hogy nem lenne képes elolvasni.
- Ha megírja - mondta Mrs. Gordon - én majd felolvasom
neki, akkor, mikor eléggé magánál van ahhoz, hogy megértse.
És így is tettunk. Az asszony újra és újra elolvasta levelemet
a férjének, valahányszor Dr. Gordon eszméletén volt. Később
elmesélte, hogy nem az ő ötlete volt az ismételt felolvasás,
hanem a férje kérte rá. Olyasmi lett volna a levélben,
amit mélyen elméjébe akart vésni?
Mely sajnálattal hallottam a hírt. Talán mégsem fogta volna
az oldalát a nevetéstől. Talán sokkal többet is megolthattunk
volna egymással, ha van bennem annyi bátorság, hogy megbeszéljem
vele a „tevékenységemet". Néhány sokatmondó
részletet idézek dr.Gordonhoz írt levelemből:
„...emlékszik még azokra a tesztekre és vizsgálatokra, amelyeket
elvégzett rajtam, amikor nagyon féltem valamitől? Hát
akkor kezdődött Most míg a kórházban tartózkodik egy darabig,
talán maga is megpróbálhatná. így nem csak az én szavanna
kellene hagyatkoznia és elfoglalná magát, addig, amíg
felépül.
„Mindenekelőtt, -bármilyen különösnek tűnjék is tapasz-