test01

dett az alvatanulás. Nem is tudom, miért lenem rá kíváncsi.
Talán azért, mert gyermekkorom intellektuális légkörben telt,
meg azért, mert saját gyerekeimen láthattam, hogyan tanítják
őket az általános iskolában.
Hogy felmérjem a benne rejlő lehetőségeket, tanulmányoztam
az öntudatlan állapottal és a tudatalattival foglalkozó
régi és új munkákat, amelyek kivétel nélkül azt állították,
hogy a tudatalatti rögzít minden adatot, amelyet ébren és
alvás közben bele táplálnak. Ezeket az adatokat úgy kell szerkeszteni,
hogy ha szükséges, felébredés után vissza tudjuk
idézni őket
A hozzáférhető, korlátozott mennyiségű kutatási anyagban
ellentmondó következtetésekkel találkoztam. Ha egy alvó embernek
egyszerűen felolvassák az adatokat, az eredmény töredékes,
tele tévedésekkel. Nem hasonlították össze a mély alvást
és az álmodó állapotot (mai nevén gyors szemmozgásos alvást).
Meg sem kísérelték, hogy a pavlovi feltételes reflex segítségével
idézzék elő az álombeli fogékonyságot, amely ébredés
után lehetővé teszi a felidézést.
Működőképes eljárások után kutatva, beszereztem önhipnotizáló
szalagokat. Ez látszott az első logikus lépesnek, mivel az
alvatanuláshoz nem természetes alvás, hanem hipnotikus alvás
kell. Azért használtam szalagokat, mert ezekből ki van lúgozva
minden személyes jelleg és biztosítják, hogy különböző
vizsgálati alanyok esetében is ugyanaz maradjon a teszt. A
szalagokat fény- és hangszigetelt környezetben kellett használni.
A felvételek szándékoltan egyszerűek voltak. A bevezető
szakasz előidézte a hipnotikus álmot. Ezután folyamatosan következtek
az utasító és sugalmazó egységek, amelyek a tesztnek
és a kívánt eredménynek megfelelően változtak. Az adattanulás
például tizenkettes-huszonnégyes szorzótáblák, spanyol
és francia szavak és kifejezések segítségével történt. A tökéletes
bevésésre vonatkozó tanácsok kísérték őket. Voltak javaslatok
a hipnózis utáni időre. Ezek tartalmazták a mentális-fizi-