test01

Még száz évvel ezelőtt is csak hóként és fényként érzékekük
az elektromágneses színképet. Meg mindig nem vagyunk tudatában
az emberi agy mint elektrokémiai szervezet lehetőségeivel,
az elektromágneses sugárzás vételében és továbbításában.
Amíg ezt a szakadékot nem hidaljuk át, addig megérthetjük,
hogy a tudomány miért nem vizsgálta még meg az emberi
agynak azt a képességét, hogy behatoljon abba a tartományba,
amelyről eddig még nem születtek komoly elméletek.
Olyan sokat lehetne elmondani a II. Helyszínről, hogy nem
érdemes szó szerint idézni a sok száz jegyzetből. A kővetkező
fejezetek majdnem teljes egészükben felölelik a II. Helyszínen
tett, közeli és távoli utazásokat. A tapasztalatok összefoglalásából
talán kirajzolódik a minta, amelyhez megválaszolatlan
kérdések kapcsolódnak. Minden ismert dologra egymillió ismeretlen
eshet, de legalább ez legyen kiindulási pont
A II. Helyszín valósága a legtitkosabb vágyakból és a legiszonyúbb
félelmekből szövődik. Itt a gondolat maga a tett, a
belső én nem bújuk mások elől a nevelés vagy a gátlás mögé.
Legjobb becsületesnek lenni, mert úgyse tehetünk mást.
Ahol a fent leírt elvek érvényesülnek, ott egészen más a létezés.
Emiatt olyan nehéz alkalmazkodni, már akkor is, amikor
csak megpróbálunk idelátogatni Második Testben. Zabolátlanul
tombolnak az ösztönök, amelyeket a földi civilizáció
olyan gondosan elfojt. A "Mindent elsöprő erő" enyhe kifejezés.
Tudatos létünkben az ilyen állapot betegesnek számítana.
Első látogatásaim a II. Helyszínen felszínre hozták minden
homályosan megsejtett, elfojtott szenvedélyemet és azokat is,
amelyeknek létezéséről sérelmem sem volt. Olyan félelmetes
erővel, annyira fékezhetetlenül uralkodtak cselekedeteimen,
hogy szégyenkezve és restelkedve tértem vissza. Féltem - féltem
az ismeretlentől, a különös, nem-anyagi lényektől, a „haláltól",
Istentől, a törvényszegéstől, a felfedezéstői és a fájdalomtól,
hogy csak néhány félelmemet nevezzem meg. Borza-