test01

Akkor lesz tökéletes a körforgás, mikor képesek vagyunk
különválni, visszatérni az anyagi testbe, fölülni, felírni az időt,
aztán megint szétválni, másodszor is visszatérni a testbe, miközben
egyetlen pillanatra sem veszítettük el folytonos tudatunkat.
Ebben segít az óra, amely jelzi az időt
A szoktatás következő lépése, mikor ugyanezt a módszert
alkalmazva szétválunk és valamivel messzebb távolodunk az
anyagi testtől. Három méterig is elmehetünk. Gondolatban
mindig egyetlen célra összpontosítsunk, főleg ennél a tágító
gyakorlatnál ne engedjük, hogy kósza ötletek megzavarjanak
Miután megszoktuk, hogy „messzebb" vagyunk, magunkban
mondjuk el, mit látunk. Eszünkbe ne jusson kinyitni a szemünket,
mert ez visszarepíthet az anyagba és gyengítheti a
rezgést. Ehelyett gondoljunk a látásra, gondoljunk arra, hogy
képesek vagyunk látni - és látni fogunk. Nem úgy fogunk
érezni, mintha kinyitottuk volna a szemünket, egyszerűen csak
hirtelen eloszlik a sötétség. Először zavarosan látunk, mintha
rövidlátók lennénk, vagy félhomály volna a szobában. Még
nem tudjuk, miért van így; a gyakorlat azonban megélesíti a
látást.
Ha elvégeztük az előző gyakorlatokat, nem fogunk megijedni,
mikor először látjuk meg magunk alatt hús-vér testünket
Miután beteltünk saját látásunkkal, vegyük szemügyre a szobát.
Gondolatban moccanjunk el kissé valamelyik irányba;
csináljuk lassan, őrizkedve a heves mozdulatoktól. Mozgassuk
végtagjainkat hogy meggyőződjünk, képesek vagyunk mozogni.
Ha kívánjuk, forduljunk meg és ficánkoljunk az új elemben,
de mindig maradjunk közel a testhez.
Ebben a szakaszban előfordulhat, hogy hatalmas erejű szenvedélyek
ébrednek bennünk. Ilyenkor ez okozza a legnagyobb
gondot. A minden átmenet nélkül, váratlanul támadó, heves
érzelmek könnyen félresöpörhetik a tudatot amelyet oly gondosan
építgettünk. Most az a legfontosabb, hogy megértsük:
ezek a szenvedélyek sem nem jók, sem nem rosszak. Egyszerűen
vannak és nekünk meg kell tanulnunk együtt létezni velük.
Alapszabály, hogy tilos tagadni a létezésüket. Ismerjük el