test01

tásommal Jól láttam az órát. Időérzékem normális vols, mint
ezt a nagymutató Járásából megállapíthattam. Nyolc ujjnyira
lebeghettem a test fölött, mikor szemem sarkából mozgást vettem
észre. Egy test haladt mellettem, amely emberinek tűnt
(csak az alsó részét láthattam, ha félrehajtottam a fejemet és
jobbra tekintenem.) Csupasz volt, ruhátlan, hímnemű Termetéből
ítélve tíz év köriili lehetett, kilencven-egynéhány centiméter
magas, vékony láb, gyér fanszörzet, fejletlen ivarszerv.
Flegmán, mintha ez mindennap előfordulna, akár a kedvenc
lovára kapaszkodó fiú, lendítette át rajtam a lábát és a hátamra
pattant. Éreztem derekam körül a combjait, hátamon
kis testének nyomását. Annyira elképedtem, hogy még csak
meg se ijedtem (talán mert olyan kicsi volt.) Dermedten vártam,
és ha jobbra sandítottam, láthattam magam mellett, főlem
alig fél méternyire himbálózni a jobb lábát. Pontosan
olyan volt, mint a legközönségesebb tízéves kölyök lába.
Még alig mozdultam el a testemből és óvatosan leselkedtem,
ki és miféle lehet ez. „Ő" láthatólag egyáltalán nem volt tudatában
annak, hogy észrevettem a jelenlétét, vagy ha igen,
akkor sem törődött vele. Nem akartam összeakaszkodni vele
olyan környezetben ahol ő nálam sokkal otthonosabban mozgott,
így gyorsan vísszaugrottam anyagi testembe, félbeszakítottam
a rezgést és nekiláttam ezeknek a jegyzeteknek.
Nem tudom, mi volt ez Egyszerűen nem volt bátorságom
megfordulni és alaposan szemügyre venni „Őt" (már ha
egyáltalán megtehettem volna). Bizonyos, hogy emberformája
volt, de mintha nem lett volna emberi intelligenciája. Inkább
állatinak tűnt, vagy valami átmenetnek ember és állat között.
Sértőnek találtam azt a tökéletes magabiztosságot, amellyel
fölugrott a hátamra. Persze Őt az emberek nem láthatták és
bokros tapasztalatai alapján nyilván abban bizakodott, hogy
úgysem fedezik föl. Ha érzékcsalódás volt, akkor nagyon életszerű
- fényes napvilágnál, járó óra mellett, miközben két érzékszervem
is működött.