test01

ajta a fejem. Keli lennie valaminek. - Köszönetet mondtam
és indultam, hogy távozom. Már megfordultam mikor utánam
szolt.
- Várjon csak, volt valami - mondta Dr.Kahn.
Micsoda, kérdeztem.
- Ha nagyon örült vagy hálás volt valamiért, akkor két kézre
fogta a másik ember kezét és egy kicsit megszorította. Számít
ez valamit?
Számított.
Tapasztalataim gyarapodásával izmosodott meggyőződésem
is. hogy megpróbálhatnék körülnézni ezekben a kétségtelenül
szokatlan tartományokban. Volt egy nagyon jó barátom, Agnew
Bahnson, velem körülbelül egyidős férfi, akivel sokban
hasonlítottunk egymásra. Körülbelül nyolc éve ismertem. Egy
időben pilóta is volt cs sűrűn repült a légitársasága gépén. Érdekelte
többek között az antigravitációk amelyről többször vitatkoztunk.
Volt egy laboratóriuma, ahol kísérleteit végezte.
Gravitációs tanulmányai kapcsán megvitattuk azt a kérdést is,
hogy most, a népes kutatócsoportok és méregdrága felszerelések
korában egy-két ember hogyan szerezhetne bizonyítékokat
az antigravitációra?
1964-ben, amikor üzleti ügyben New Yorkba utaztam, ott
ültem a szállodai szobában és rájöttem. hogy aznap délután
van egy lyukas órám. Elhatároztam, hogy szundítok egyel
Lefeküdtem és már majdnem belesüllyedtem az álomba, mikor
meghallottam Mr. Bahnson hangját
-Van mód az antigravitáció bizonyítására! Annyi az egész,
hogy maga végzi a demonstrációt és már meg is tanulta, hogyan
kell.
Felüliem, tökéletesen éberen. Tudtam, mit akar mondani a
hang, de nem volt hozzá merszem, hogy megpróbáljam De
miért csengett olyan valóságosan Mr. Bahnson hangja ebben
az. álomban? Ránéztem az asztal melletti Órára: délután negyed
négy körül járhatott az idő. Most már túl éber voltam az
alváshoz, így hát fölkeltem és elmentem