test01

tárgyilagosan gondolkodni. Nem maradhatok iu örökké - legalábbis
nem akartam ittmaradni. Lehetetlen helyzet volt. Mikor
voltam én ilyen lehetetlen helyzetben?
Eszembe jutott. Evekkel ezelőtt egy barátommal vásároltunk
egy repülőgépet, amelynek műszaki jellemzőié nem ismertük.
Csak azért vénük meg, mert jó állapotban volt cs olcsón adták.
Miután tettünk néhány próbarepülési a mezőn, elhatároztuk,
hogy trükközni fogunk. Ejtőernyőt kértünk kölcsön, felszálltunk
és meg sem álltunk háromezer méterig.
Leírtunk több lomha nyolcast, számos orsót, néhány lagymatag
bukfencet. Minden rendben ment. Lejjebb ereszkedtünk,
kissé megdöntöttük a gép orrát és nekivágtunk egy huroknak.
Azután már csak arra emlékeztem, hogy pörgünk. A szokásos
eljárásnak megfelelően középre és előre húztuk a botkormányt.
Azelőtt csodálatosan bevált, most azonban nem. Egyre
gyorsabban pörögtünk, sőt, kezdtünk bukdácsolni. Gázt adtunk,
a kormánysíkkal próbálkoztunk, egyik sem használt a
dugóhúzó ellen. Sőt. egyre rosszabb lett és mind sebesebben
közeledett hozzánk a föld.
Bill sápadtan nézett vissza a pilótafülkéből. - Jobb lesz, ha
kiszállunk! - ordította túl a szél süvöltését.
Én is ki akartam szállni. Csak az tartott vissza, hogy akkor
biztosan elveszítem a repülőgépet, amelyre oly rég spóroltam.
Megpróbáltunk mindent, okoskodtam, kivéve azt a módszert,
amely felrúg minden szabályt, az egyetlen dolgot, amit nem
szabad dugóhúzóban. Hátra kell húzni a botkormányt. Mit veszíthettem?
Visszahúztam a kormányt. A gép azonnal kivágott a dugóhúzóból,
és repülési sebességre gyorsított. Addig orsóztam,
míg a föld oda nem került, ahol lennie kellett. Biztosan földet
értünk, reszketegen előkecmeregtünk és lerogytunk a földre.
Külső dugóhúzóba kerültünk. Nemhogy nem próbáltunk, még
csak nem is láttunk ezelőtt ilyet.