test01

mény. De éber és tudatos állapotban a „repülőgép" eltűnik.
Az ember odafönt van. magasan a levegőben, támasz nélkül.
Rendkívül idegesítő, amíg meg nem szokjuk a gondolatot.
Kezdetben ugyancsak gyakran éltem át zuhanó álmokat is.
Ez a közismert érzés akkor jelentkezik, mikor a Második Test
hirtelen újraegyesül az anyaggal. A közelség miatt a hús-vér
test átveszi a „visszazuhanó" Második Test élményeit, A „zuhanó"
álomban gyakran érezzük azt is, mintha „süppednénk".
A sokadik próbálkozásnál ilyen hatást kelt a különváló Második
Test Az érzékszervi benyomások megoszlanak a „süppedős"
és a „zuhanás" között. Talán ugyanezt a süppedést érezzük
az eszméletvesztés különböző esetei, pl. ájulás, altatás
stb. közben.
Az intelligencia határai. Kivéve az újfajta érzékelést, amelyről
az előbb szóltam, első látásra nem nagyon venni észre,
hogy az elme rögtön megnyílna az új tudás és az új információk
előtt. A mi fogalmaink szerint nem nő meg ugrásszerűen
az intelligenciahányados. Valóban működik egy újfajta értelem,
ennek alakja azonban felfoghatatlannak tűnik. Ez az értelem
felhasználja a földi életben szerzett tapasztalatokat, de
csak akkor használja őket, amikor „illenek" az eseményekhez.
Néha olyan események játszódnak le, amelyeket a tudat értelmetlennek
minősít, és csak utólag ismeri el őket.
Elég sok kísérlet után az ember rájön, hogy magában a tudat
még a memóriában tárolt motívumokkal együtt sem alkalmas
a hiánytalan megértésre. Túl sok mindent kell értelmeznie,
ami túl van a tapasztalatok határán. Ehhez pedig kénytelen
állandóan érthető formákba szervezni és más tudatok ismereteivel
kiegészíteni a rendelkezésére álló adatokat. A tudat
fölismeri korlátait!
Memória-motívumok. A tudat látszólag nem fejlődik, a memóriatároló
azonban már más eset. Először fokozatosan megtelik
eseményekkel, helyekkel, emberekkel és dolgokkal, amelyek
mintha nem lennének kapcsolatban a jelen történéseivel
vagy a múlt tapasztalataival, sőt, a II, vagy III. Helyszínen
tett látogatásokkal sem.