test01

lül éjfélig. Házi gyógyszerekkel nem bírtunk enyhíteni rajta.
Valamivel tizenkét óra után elaludtam, egyszerűen a kimerültségtől.
Kora reggel ébredtem: a görcs és a fájdalom elmúlt. Még
sajogtak az izmok, úgy. ahogy az erőlködő köhögéstől szoktak,
de nem jobban. Máig nem tudom, mi okozhatta. Csak
azért említettem, mert ez volt az első különös - természetes
vagy másmilyen - jelenség.
Talán ekkor érintett meg a varázspálca - vagy a pöröly -,
noha nekem akkor még sejtelmem sem volt róla.
Körülbelül három hét múlva került sor a második jelentós
eseményre. Ekkor már nem kísérleteztem a szalagokkal, mert
erősen gyanítottam, hogy kapcsolatban lehetnek a görccsel,
így tehát nem volt semmi, ami előidézhette volna a jelenséget
Megint vasárnap délután volt és a család elment a templomba.
Ledőltem a nappali díványára, hogy szundítsak egyet,
amíg csend van a házban. Éppen hasra fordultam (fejjel
északnak, ha ennek egyáltalán van valami jelentősége), amikor
északon, a szemhatárraj úgy harminc fokos szöget bezárva,
kigyúlt egy fénypászma vagy -sugár. Mintha meleg fény
simított volna végig rajtam. Csakhogy ekkor nappal volt és
nem lehetett látni semmiféle fénysugarat, már ha egyáltalán
létezett.
Először azt hittem hogy a Nap fénye, noha észak felöl nem
süthet És mikor ez a sugár megérintett egész testem elkezdett
hevesen rázkódni vagy „vibrálni". Moccanni se bírtam.
Mintha satuba fogtak volna.
Rémülten erőlködtem, hogy megmozdulhassak. Mintha láthatatlan
köteléknek feszültem volna neki. Aztán lassan felültem,
a rázkódás és a rezgés fokozatosan megszűnt és én ismét
kedvem szerint mozoghattam
Felkeltem és körbesétáltam. Eszméletvesztés, aminek tudatában
lettem volna, nem történt az óráról ítélve alig néhány
másodperc telt cl azóta, amikor végignyúltam a díványon.
Nem csuktam be a szemem, egész idő alatt láttam a szobát és