test01

nyomon mindkét orcámra. Ereztem borostái szúrását, a szeme
pedig azért csillogott, mert könnyes volt. Azután kiegyenesedett,
elengedte a karomat és lassan kiment a szobából
Rettegésem közepette is tudtam, hogy feleségem nem vitt
kórházba, ez az ember idegen, és már megint rossz helyre tévedtem.
Csinálnom kellett valamit, de nem sikerült, akárhogy
feszítettem meg az akaratomat. Lassan tudatosodott bennem,
hogy a koponyámban sziszegés hallatszik olyan hangja volt,
mint a kiáramló gőznek vagy a léghuzatnak. Derengeni kezdett
valami, a sziszegés re összpontosítottam, hogy pulzáljon,
azaz úgy szabályoztam, hogy hol gyengébb legyen, hol erősebb.
Folyantatosan gyorsítottam a lüktetést, és az néhány
perc múlva átalakult magasfrekvenciájú rezgéssé. Ekkor megpróbáltam
kiemelkedni; simán sikerült, Pillanatokon belül átolvadtam
egy másik testbe.
Ezúttal óvatos voltam. Kitapogattam az ágyat. Ismerős hangokat
hallottam a szoba előtt. Bent sötét volt, mikor kinyitottam
a szemem. Odanyúltam, ahol a villanykapcsolónak kellett
lennie és tényleg ott is volt. Villanyt gyújtottam és nagy, nagy
megkönnyebbüléssel felsóhajtottam. Visszajöttem.
1963. VI. 7. Éjszaka
Egy idő után távoztam, és a házon kívül találkoztam egy
nővel, aki ugyancsak „repült". Figyelmeztetett, hogy elkéshetünk
(nem tudom, honnan) és bajaink lehetnek a visszamenetellel
Aztán odaértünk egy nagy épülethez ami talán kórház
lehetett, és vidáman átmentünk a bezárt ajtón, hogy kikerüljük
a várakozó őrt, meg az ellenőrzést, mert a késedelemért valamilyen
büntetés járt. Odabent szétváltunk, és tüstént jelentkezett
egy ember (barátságos, orvosféle), hogy majd ő gondot
visel rám. várjak jobbról a második irodában. így tettem, noha
összezavartam az irodákat, mert mindegyikben többen várakoztak.
Annyira elmerültek a társalgásban, hogy nem vettek
észre. Mégis kivártam a másodikban, amíg végül bejött