test01

1959. V. 7.
Kora reggel megint megnyílt a „szelep", és nyomasztóan
életszerűnek tűnt. amit láttam. Éppen felszállni készültem egy
repülőgépre- A gép ajtajában D. D. várakozott, akit több,
mint tíz é\e ismertem. Beszálltam a gépbe és leültem. Megállapítottam,
hogy már sok ülést elfoglallak és bizonyos voltam
benne, hogy hamarosan beszáll barátom is. Elől, az ajtó közelében
felfigyeltem egy beszélgető csoportra, akik odamentek
egy fiatal feketéhez, akt épp akkor lépett be az ajtón. Nagyon
vidámak voltak és örvendeztek, hogy a fiatal néger is utazik.
A csoport két idősebb fekete férfiból, egy idősebb fehér emberből
és a fiatal feketéből állt. Megjegyezték, hogy a gép
mindjárt felszállt úgyhogy végigmentek a sorok között, elhaladtak
mellettem és leültek. Előrehajoltam, hogy lássam, beszállt-e
a barátom és eközben feltűnt, hogy a velem szemben
ülő nő milyen izgatott. A gép már majdnem elindult, amikor
barátom is bejött és letelepedett. Már föl akartam állni, hogy
odamenjek hozzá, amikor a gép gurulni kezdett és én visszaültem.
A gép végiggurult a kifutópályán. Valahogy nagyon sokáig
tartott a felszállás és kezdtem egy kicsit ideges lenni.
Végre felszálltunk, és alacsonyan repültünk a körutak felett
(kanyarok, kereszteződések). Továbbra is alacsonyan szálltunk,
a gép nagyon keveset emelkedett.
Néhány perc múlva a légikísérőnő szólalt meg a hangszóróban.
Bejelentette, hogy a pilóta perceken belül eldönti, melyik
utat válassza a kettő közül a baloldalit, ami kerülőút, \agy a
másikat a „drótok alatt". Pár perces várakozás után észrevettem,
hogy a repülőgép, alacsonyan szállva a város fölött, elhagyott
egy bizonyos pontot és még mielőtt a kísérőnő bármit
mondhatott volna, rájöttem, hogy a „drótok alatt" megyünk.
Ezután a kisasszony is közölte a tényt, hangja azonban túl
könnyed és túl derűs volt és éreztem, hogy ő is ideges némileg.
Az ablakon kinézve láttam, hogy előttünk drótok húzódnak
minden irányban. A gép megközelítette őket és a vezetékek