test01

lésekkel, ekkor a leghasonlóbb emlékei és állapotot választja:
„Ezt látod, ezt tapasztalod." És csak kritikus elemzés mutathatja
ki, mi köze az érzékelt dolognak a válaszhoz.
Számos jó példával lehetne szemléltetni ezt a jelenséget. A
legjobbak közé tartozik a délelőtti látogatás Mr.Bahnson házában.
Az agy, amely nem tárolt adatot a kocsi hátuljába gyömöszölt
tárgyról (a Van DeGraff áramfejlesztőről), precízen
azonosította a dolog hozzávetőleges nagyságát, kerékszerű kiugrásait,
a platót és tévesen azt jelentette, hogy játékautó.
Pontosan jelentette a fiút és a base-labdát, mivel ezek szerepeltek
a memóriabankban. Ugyanakkor gondot okozott neki
Mrs.Bahnson, aki a reggelizőasztalnál osztotta szét a reggeli
postát. Ezt úgy fogalmazta át, hogy „lapokat osztanak",
ugyanakkor megütközött azon, hogy micsoda helytelen dolog
terített asztalnál nagy fehér lapokkal (levelekkel) kártyázni. A
képzettársításnál a kártyázás tűnt a legkevésbé valószínűtlennek,
ezért ez maradt fent a rostán.
Ugyanilyen érdekes volt a repülőgépszerencsétlenség,
amelyről a 12. fejezetben számoltam be. Itt egész eseménysort
hozott létre az agy képzettársító képessége. Az eseménysorra
gyors egymásutánban rétegződő adatok teljessé tették a
zűrzavart. A légi út sejtelme helytálló volt Az agy azonban
„elfelejtette", hogy először busszal kell kijutni a repülőtérre,
így lett a buszból repülőgép, és én arra szálltam fel. A busznál
az agy érzékelte az ajtó mellett várakozó sofőrt. Azonosítani
próbálván, utánakeresett a memóriában és kiválasztotta
D.D,-t, régi ismerősömet, aki a legjobban emlékeztetett a sofőrre.
(Később nekem is feltűnt, mennyire hasonlítanak egymásra
D.D. és a buszsofőr.)
Másodiknak az első ülésen helyet foglaló asszonyt és aggályait
értelmezte félre. Az igaz, hogy a nő idegeskedett vagy
aggodalmaskodott, de az agy nem tudta, miért, és mikor választ
kellett adni a kérdésre, azt felelte, hogy a nő látható ok
nélkül szorongott. Az alacsony, lassú repülés az utcák fölött