test01

Valahol valaki tudta, hogyan kell imádkozni. Megpróbálta
megtanítani a többieket is. Néhányan el is sajátították a módszert.
A többi csak a szavakat jegyezte meg. a szavak pedig
megváltoztak és eltorzultak az évek során. A technika fokozatosan
elveszett, időröl-időre csak véletlenül hibázott rá valaki.
Az újrafölfedező pedig ritkán tudta meggyőzni a többieket,
hogy nem a regi és elfogadott módszer az üdvözítő.
Ezt mondom én is. A régi. elfogadott módszer nem elég.
Vagy pedig, mint mondtam volt. nem tartozom a „választottak"
közé. Vagy ami még ennél is rosszabb, hiányosan vagy
nem megfelelő módon tanítottak imádkozni. Rajtam legalábbis
nem segített az ima.
Álljon itt egy szemléltető példa. Egyik testen kívüli kódorgásom
során épp hazafele siettem a semmin át az anyagi testbe.
Látszólag a legnagyobb rendben volt minden. Aztán átmenet
nélkül nckicsapódtam egy áthatolhatatlan anyagból épült,
tömör falnak Nem fájt, dc rettentően megijedtem
Az anyag kemény és tömör volt, mintha egymást kissé átfedő,
összehegesztett, hatalmas acéllapokból készült volna A lapok
enyhén meggörbültek, mintha gömböt alkotnának.
Megpróbáltam átfurakodni rajta, dc nem bírtam. Mentem
fel. le, jobbra és balra Egészen bizonyos voltam benne, hogy
hús-vér testem ott fekszik e barikád mögött.
Érzésem szerint legalább egy órája tartó kaparászás, vájkálás
és lökdösés után elkezdtem imádkozni. Elmondtam minden
imát, amelyet tanultam, és kitaláltam néhány újat. És komolyan
gondoltam minden szót, komolyabban, mint bármi
mást eddigi életemben. Iszonyúan meg voltam rémülve.
Nem történt semmi. Még mindig oda voltam ragadva a sorompóhoz,
nem tudtam átvergődni rajta, vissza anyagi testembe.
Pánikba estem Kapartam, sikoltoztam és zokogtam, de hiába.
Aztán elcsitultam a kimerítő felindulástól. Éreztem, hogy
eltévedtem, odatapadtam hát a kemény, hideg falhoz és pihentem
Nem tudom, meddig feküdtem ott. míg újra képes voltam