test01

ám és azt mondta, nem, nem érzett semmit. Megkérdeztem,
emlékszik-e arra, hogy elaludt volna, nem volt-e emlékezetkiesése,
ő pedig ismét tagadóan válaszolt, aztán elfordult, és
folytatta a beszélgetést.
Házigazdám rám mosolygott, aztán átvitt a ház másik, völgyre
néző oldalára, jelezve, bogy mutat még valamit, amit a készülék
tud. Ujját a messzeségbe szögezte. Talán háromszáz
méternyire apró tűz ragyogott a domboldalban, füst gomolygott
az ég felé. Azt mondta, használjam a vékony sugarat és
célozzam meg a tüzet. Megtettem, a tüz azonnal kialudt. Ugy
lobbant el a láng, mintha hirtelen elfújták volna. A füst még
ott lebegett néhány pillanatig, aztán eloszlott az is.
Nagy izgalomba hozott a szerkentyű és kértem házigazdámat
hogy magyarázza el örömmel megtette. A szerkezet,
mondta, három részből áll. Azt már láttam, hogy a hengerrel
lehet beállítani. A közepén levő spirál az energiaforrás. Az
energiaforrás mögött három uszony alakú lemez található,
olyanok, amilyeneket az egyenirányítóknál használnak; ezek.
házigazdám közlés szerint nem túl fontosak, elsősorban arra
szolgálnak, hogy megvédjék azt, aki az eszközt használja. Végighúzta
rajtuk a hüvelykujját, a lemezek rugalmasan meghajlottak.
Kérdezte, megértettem-e. Azt feleltem, hogy a tárgy egy
nagy triódára emlékeztet (nem jutott eszembe semmi, ami jobban
hasonlított volna rá), ő izgatottan bólintott és azt felelte
- igen! Trióda!
Éreztem, hogy mennem kell, nem maradhatok tovább, ezért
megköszöntem a felvilágosítást, Ő pedig azt felelte, hogy még
találkozunk valahol. Gondolatban eltaláltam, milyen helyet
akart mondani, és azt mondtam, igen, a Cadena Azulon (egy
délamerikai utamon jártam a Kék Hegységben, természetesnek
tűnt. hogy ez jött a számra). Vendéglátóm már majdnem bólintott,
aztán értetlenül bámult rám. Rájöttem, hogy jól sejtettem,
ő azonban nem értette a spanyol szavakat.
Ezután visszamentem a félkész szobába és nyújtás-ugrással
fölemelkedtem. Fölmentem két-három emelet magasba, aztán
megálltam. A hely olyan volt, mint a dolgozószobám, de üres.