test01

laxációs gyakorlat alatt. A szalag lefutott, közben nem történt
semmi szokatlan. Szorgos erőfeszítésekkel úgy kifejlesztettem
az emlékezetemet, hogy az minden részletre kiterjedt. Annyira
megszoktam a módszert - talán túlságosan is - hogy most
sem a régi, sem az új anyagot nem tudtam bevésni és felidézni.
Ezt a technikát valaki máson kellett volna kipróbálni.
Mikor családom hazajött, uzsonnáztunk: szalonnás rántottát
és kávét. Az asztalnál összezördültünk valami csip-csup
ügyön, amelynek nem volt köze a problémához.
Alig egy óra múlva acélkarmokkal mart belém a görcs,
amely a rekeszizmomtól vagy a napfonatomtól az alsó bordákig
húzta Össze testemet Mintha abroncsot vertek volna rám,
csillapíthatatlan fájdalomból.
Először azt hittem, az uzsonnától kaptam ételmérgezést.
Kétségbeesetten erőlködve öklendeztem, de a gyomrom Üres
volt Családtagjaimon, noha ugyanazt ették, mint én. nyoma
sem volt betegségnek vagy rosszullétnek. Próbáltam tornázni,
járkálni, azt gondolva, hogy talán valamelyik hasizom kapott
görcsöt. Nem vakbélgyulladás volt, mert a vakbelemet mar eltávolították.
A fájdalom ellenére is tudtam lélegezni, szívverésem
normális volt Nem verejtékeztem, nem volt egyéb tünet
- csak az alhasí izmok engesztelhetetlen, kitartó, konok merevsége.
Ekkor az jutott eszembe, hogy nem a felvétel idézte elő?
Végigmentem a szalagon és a róla készült írásos másolaton,
de nem találtain semmi szokatlant. Tudatalatti szuggesztiót keresve,
minden utasításnak elegei tettem, de így sem enyhült a
fájdalom.
Talán azonnal orvoséit kellett volna telefonálnom, A baj
azonban nem tűm annyira komolynak és nem is rosszabbodott
Bár nem is javult. Végül elkezdtünk telefonálgatni, de az
összes helybéli orvos házon kívül volt vagy pedig elment golfozni.
A görcs és a fájdalom kitartott délután fél kettőtől körülbe-