test01

de akaratlan közreműködése ellenére is még mindig szkeptikusan
viselkedik, e héten szabadságát töltötte a New Jersey-i
parton. Pontosabban nem tudtam, hol vakációzik. És nem is
szóltam neki. hogy kísérletet tervezek, egyszerűen azért, mert
csak ma (szombaton/ határoztam el. Ma délután lefeküdtem,
hogy megint elkezdjem a kísérletezést és elhatároztam, hogy
minden erőmmel R. W.-t próbálom meglátogatni, akárhol tartózkodjék
is. (Nálam mindig az volt az első száma szabály,
hogy akkor vagyok a legsikeresebb, ha valamelyik jó ismerősömhöz
megyek - és ilyen alkalom nem sűrűn kínálkozott.)
Délután három óra lehetett, amikor lefeküdtem a hálószobában,
átmentem relaxációba {ld.szójegyzék}, éreztem a meleget
(magas rezgésszám), aztán erősen arra gondoltam, hogy R.W.-
hez akarok „menni".
Megint jött az ismerős érzés, mikor átkeltem a zavaros világoskék
zónán, aztán ott találtam magam valahol, ami konyhának
tűnt. Jobbra ült R, W. egy székben. Pohár volt a kezében.
Tőlem balra nézett, ahol két lány üt, olyan tizenhét-tizennyolc
évesek. az egyik szőke, a másik barna. Nekik is pohár \olt a
kezükben és valamit iszogattak. Beszélgettek, noha nem hallottam,
mit mondanak.
Először a két lányt közelítettem meg, szemtől-szembe, de
nem bírtam fölkelteni a figycbnüket. Aztán R. W.-hez fordultam
és megkérdeztem, tudja-e, hogy itt vagyok.
'0, persze, hogy tudom, hogy itt van', felelte (gondolatban,
vagy tudatfölötti úton. mivel egyébként még mindig a két
lánnyal beszélgetett.)
Megkérdeztem, bizonyosan fog-e rá emlékezni, hogy ott jártam.
*Ó, feltétlenül fogok emlékezni!', válaszolta.
Mondtam, hogy előbb teszek róla, hogy tényleg ne felejtsen
el
'Arra semmi szükség, mert úgyis emlékezni fogok', mondta
gyorsan R.W.
Azt mondtam, hogy nekem biztosra kell mennem. így előrenyúltam
és megpróbáltam belecsípni, érzésem szerint gyengé-