test01

ten. az egyház és a vallás alig jelentett többet a gyerekkori
tcmplomjárásoknál és egy barátomnál tett ritka látogatásoknál.
Nem sokat törtem rajtuk a fejem, mert egyszerűen nem érdekeltek.
A felületesen lapozgatott regi és újabb olvasmányokban, a
nyugati bölcselőknél és teológusoknál homályos utalásokat és
általánosságokat találtam. Néha mintha az enyémhez hasonló
élményeket próbált volna leírni vagy elmagyarázni valaki. Sok
ilyet leltem a Bibliában és a keresztény Írásokban, noha szerzőik
hallgattak az okokról cs arról, mi a teendő. Legföljebb
annyit tanácsoltak, hogy imádkozzak, meditáljak, böjtöljek,
járják templomba, bánjam meg bűneimet, fogadjam cl a
Szentháromságot, higgyek az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben,
álljak ellen vagy ne álljak ellen a Gonosznak és bízzam
magam Istenre.
Ez éppen nem könnyítette meg a dolgomat. Ha életemnek
ez az új eleme „jó", azaz „ajándék", akkor a vallásos irodalom
szerint nyilvánvalóan a szentekhez vagy legalábbis a
szentséghez van köze. Úgy véltem, személyem nem ér föl a
szentség magaslataihoz. Ha pedig „gonosz", akkor a Gonosz
müve, vagy legalábbis egy ördöge, aki belém akar bújni, vagy
belőlem akar távozni, tehát ki kell űzni.
A hivatalos vallások papjai, akiket fölkerestem, többé-kevésbé
ezen az állásponton voltak. Gyanítottam, hogy veszedelmes
eretnek vagyok a szemükben. Bizalmatlanok voltak.
A keleti vallások, mint azt Dr. Bradshaw is említene, hajlarnosabbak
voltak elfogadni a jelenséget. Náluk sok szó esik
egy transzcendens testről. A létnek ez az állapota hosszas
szellemi fejlődés eredménye. Csupán a Mesterek, a Guruk és
más szent emberek képesek hosszas gyakorlás után ideiglenesen
elhagyni porhüvelyüket, amelyen kívül leírhatatlan misztikus
megvilágosodásban van részük. Hogy mit neveznek szellemi
fejlődésnek, arra vonatkozóan nem találtam részleteket és
gyakorlati magyarázatot Eszerint a titkos kultuszokban, szektákban,
lámakolostorokban stb. magától értetődő e részletek
ismerete.