test01

gyorsan! Nézd!" Semmit se láttam {valószínűleg azért mert
behunytam a szemem, hogy fenntartsam a rezgést, u.i. a látás
elvonja a figyelmemet.) Még mindig a feketeség. Mivel a másik
csak nem jött, a hang megint szólította, sürgetve és izgatottan
A rezgés gyengülni látszott, ezért visszahúzódtam a
lyukból, megfordultam és baj nélkül visszatértem a testbe.
1959. I. 15. Délután
Végre elkezdődött a rezgés, én pedig elfordultam, hogy megint
megvizsgáljam a lyukat. Ott volt, a 180. foknál. Kicsit idegesen
nyúltam át egyik kezemmel. Aztán gondolatban elmosolyodtam
és lazítottam, miközben így szóltam magamban legyen
kéz, karom vagy mancs, szívesen fogadom. Erre egy kéz
megfogta a kezem és megszorította, én pedig viszonoztam a
szorítást. Határozottan éreztem, hogy a túloldal barátságos.
Megfordultam, és némi nehézség árán visszatértem a testbe.
Izgalmamban elfelejtettem a forgást és a visszatérést a normális
jelzéshez!
1959. I. 21. Éjszaka
Bevezetésnek megint megpróbáltam a lyukat. A rezgések
után simán ment a forgás, és egyik karommal mélyen benyúltam
a lyukba. Amikor a másikat is utánanyújtottam, mintha
valami éles dolog vágott volna a tenyerembe. Olyan volt, mint
egy horog, és mikor megpróbáltam visszahúzni a kezemet,
még jobban belemélyedt a húsba. Végre, némileg feldúltan, sikerült
kihúznom a kezem. Olyan érzés volt, mintha a horog
átfúrta volna a tenyeremet. Nem volt fájdalmas, de fölzaklató.
Visszafordultam a testbe és ránéztem a jobb kezemre. Jelt nem
láttam rajta és nem éreztem semmit, noha sokáig úgy rémlett,
mintha átfúródott volna a tenyerem.