test01

Először tűzzük ki a „célt". Ne feledjük a szabályt nem egy
bizonyos helyre kell „mennünk", hanem egy személyhez.
Egyébként mehetünk helyre is. ha nagyon szeretjük, de tapasztalatom
szerint ez nem túl sikeres módszer. Persze lehetséges,
hogy csak nálam van így.
Válasszuk ki az (élő) személyt, akit meg akarunk látogatni.
Olyasvalakit válasszunk, akit jól ismerünk. Ővele ne közöljük
hogy kísérletet hajtunk végre. Ez nagyon fontos, mert így vehetjük
elejét az esetleges sugalmazásnak A rezgés, sőt, a lazítás
előtt válasszunk.
Lazítsunk, idézzük elő a rezgést. Használjuk szokott szétválasztási
módszerünket. Távolodjunk el körülbelül két méternyire
a testtől. Még mindig a sötétséget „nézve" gondoljunk
arra a személyre, akit meg akarunk látogatni. Ne csak a nevére
gondoljunk, de egyéniségére és jellemére is. Ne a külsejét
képzeljük magunk elé, mert bennünket nem a külcsín, hanem
a belbecs vonz.
Míg erre gondolunk, lassan írjunk le egy 360 fokos fordulatot
Közben valamikor meg fogjuk „érezni" a helyes irányt
olyan ösztönös bizonyossággal, mintha egy gyöngéd mágnes
húzna bennünket magához. Még ekkor is ellenőrizhetjük, nem
tévedtünk-e. Forduljunk tovább, és térjünk vissza ugyanehhez
a ponthoz. Megint megérezzük a nagyon erős vonzást. Álljunk
meg, forduljunk ebbe az irányba. Gondoljuk azt hogy
látunk és látni fogunk.
Hogy megadjuk magunknak a kezdősebességet most ne a
végtagjainkkal, hanem az egész Második Testtel hajtjuk végre
a nyújtózkodást". Úgy a legkönnyebb, ha szellemkarjainkat a
fejünk fölé emeljük és összeakasztjuk a két hüvelykujjunkat,
mint a merüléshez készülődő búvár. Ugyanebben a kartartásban
gondoljunk a személyre, akit meg akarunk látogatni és
nyújtsuk testünket a megfelelő irányba. Lassan vagy gyorsan
fogunk haladni, attól függ, mennyire erős a nyújtás. Minél
erősebben nyújtunk, annál sebesebben haladunk A célhoz érve
automatikusan, észrevétlenül abbamarad a feszítés.
A visszatéréshez használjuk ugyanezt a módszert Gondol-