test01

BEVEZETŐ
Ateljesítményt bálványozó világunkban egyáltalán
nem számít az az ember, aki alszik. Hat-nyolc
óráig csak fekszik mozdulatlanul, nem „viselkedik"
közben, nincsenek „alkotó gondolatai", nem művel semmi
„érdemlegeset". Tudjuk, hogy az emberek szoktak álmodni,
gyermekeinket mégis arra tanítjuk, hogy az álom és az alvás
közbeni tapasztalatok nem fontosak, mert nem igazink,
úgy. ahogyan a napi események azok szekták lenni. Ezért a
legtöbben el is szokták felejteni álmaikat és ha netán mégse,
akkor is csak legyintenek rájuk, mint furcsaságokra.
Igaz, hogy a pszichológusok és pszichiáterek hasznos kiindulópontoknak
tekintik betegeik álmait a személyiség torzulásainak
megfejtéséhez; az álmokat és a többi éjszakai tapasztalatot
azonban még ilyenkor sem tartják valós dolgoknak, hanem
az emberi számítógép belső adatfeldolgozó tevékenységének.
Ez általános felfogás alól is létezik természetesen néhány
kivétel, társadalmunk elsöprő többsége szemében azonban az
álom nem olyasmi, amelynek magára valamit is adó ember
túlzott jelentőséget tulajdonítana.