Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

;Jl Jajjal tanulókhoz. 103apostol és a Luther theologiájával. Holott azt is elhozzaés dicsíri ez a superintendens, a mii Lutherilyen szóval taníta : fia a hit minden legkisebb jó cselekedetnélkül nincsen, nem igazít meg, st ugyan nem hitaz, kit bizony igazán mond Luther, ha igaz a mit tiszüntelen nyelveteken hordoztok, tudniillik, hogy azembernek minden cselekedete bn és ocsmányság.Ihon látjátok tehát, hogyha bizonynval el kell hinnetekmagatokrul, hogy ti az Istennek kedves, szerelmes,megigazult fiai vagytok, kékétele. 1 azt kell hinnetek,hogy az Isten törvényének megtartása nem szükségesa ti igazulástokra ; mert ha ez szükséges volna, magatokelhivén, hogy meg nem tarthatjátok és meg semtartjátok az Jsten parancsolatit, a kútban szakadna kötelebizakodástoknak. Ha pedig a megigazulásra nem szükségesaz ]sten parancsolatjának megtartása, tehát azesküvésnek felbonthatatlan kötelessége sem szükségesés így a ti hitetek fondamentoma szerént, szinte mintLuther Márton megszeghette Istennek tett f ogadását,úgy ti is minden kötelességeket felbonthattok.Ezeket szerelmes Alvinczi uram, én oly rettenetesszívdobogással hallgattam, hogy csak a kórság nemütött el szégyenletembe, eszembe vévén, hogy a mitudományunk fondamentomiból efféle következ dolgokattettetés színnel hozott vala el a pápista emberés nem is tudok vala ezekre kerek válaszszal megfelelni; azért menteni akarom vala magamat, hogy mostmindezeknek megrostálására nem érkezném; de jószerencsémre elszóla egy a femberek közül és monda :Soha bizony ezeket én így által nem láttam, mintmost és immár vészem eszembe, hogy sok méltatlandolgot fognak a pápistákra azok, a kik a magok szenynyétmásra akarják kenni. De ideje elmennünk, Istenhozzátok. És véle egyetembe mindnyájan el kezdenekoszlani.Én látván, hogy el akarnak vala menni, megbizakodámés hogy teljességgel cserbe ne maradnék, nagybátor szóval kezdem kiáltani : Hallgassátok meg jó