Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

234 1- "Hitvitázó munkákcsaltak,és a te mestereidet, kiktl abba a nyomorúságbavitettél ; átkozod magadat is, hogy az új tudományokolyan esztelenül, szorgalmatos meghányás vetés nélkülfejet, fület hajtottál és elszakattál attól a hittl, melybena régi szentek üdvözültek : kiket látván, megháborodoliszonyú félelemmel és csudálkozván a véletlenszabadulásnak hirtelenségén, mondod magadban, bánkódván,de késn és a lelked szorongatása miatt fohászkodó!: Sap. 5. Ezek, a kiket valaha csúfnak tartottunk: mi balgatagok az életüket boldognak állítjukvala ; imé mint számláltattak ]sten fiai közé és aszentek között az sorsok. Azért tévelyedtünk el azigazság útjáról és az igazság világossága nem fénylettnékünk és az értelem napja fel nem támadott nékünk.Isten, a ki bir az emberek szivével, világosítsa elmédsötétségét, lágyítsa keménységét, hogy ahoz a valláshozragaszkodjál éltedben, a melyet halálod órájánakarnád, hogy tartottad volna, és a melynek igaz okátadhatod, mikor a Christus itél széki eltt fogsz állani.Ámen.