Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

.T fijknuk nevelése. 343hogy leteszi tojását és azután semmi gondja nincs reája,mint ha övé sem volna.Tekintsük meg immár, mi kívántatik a gyermek jóneveléséhez. Nemcsak parancsolattal, hanem maga gyermekségénekpéldájával akara Krisztus erre tanítani.Mert noha keveset írtak az evangélisták a mi Üdvözítnkgyermekségérl, de azért négy tekintetes dolgotemlít Szent Lukács a Krisztus nevelésében ; és ezeklegszükségesebbek a gyermekek feltartásában. Elst azSzent Anyjának és (idre-, szeretetre-, gondviselésrenézve) atyjának jó példáját. Másikat a kisdedJézusnak isteni szolgálatra való szoktatását. Harmadikata doktorokkal és élemetes, jámbor mesterekkelvaló nyájaskodását. Negyediket az Szent Anyjánakalázatos kérdésével néminem dorgálását és fiának birtokas hatalma alatt vaJó nevelését. Ebben a négy dologbanfügg bezzeg az ifjúságnak jó nevelése. És nohamind Plutarchus, mind Quintilianus, mind egyéb régibölcsek sokat írtak és okoskodtak e dologról, de valamitelmélkedtek és írtak, mind e négy dolgon fordulmeg.Elször azért, a ki jó erkölcsben akarja nevelnimagzatját, szükség, hogy annak maga-viselésébl gonoszságotne tanúihasson neveletlen gyermeke, hanemjó példájával tökéletességre vezettessék. Krisztus Urunkszüleirl azt írja Szent Lukács, hogy szokásuk szerintminden esztendben felmentek Jeruzsálembe. Csak aíérfiaknak parancsolta Isten, hogy esztendben háromszorJeruzsálembe menjenek : húsvérre, pünkösdre éssátorok ünnepére. Azt fogadta vala pedig, hogylészen házrzjük, míg Jeruzsálemben járnak. Az aszszonyokatnem kötelezte Isten erre a munkára, de azért,azt írja Szent Lukács, hogy az Urunk Szent Anyjafelment esztendnként és a kisded Jézust ezen jó szokásbannevelte.Nem elég, hogy valaki jóra izgassa gyermekét szavaival,hanem a kit jól akarnak nevelni, példával tanítsák,hogy azt mondhassa idvel az gyermekük,.6*